Édes Anyanyelvünk, 1983 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1983-01-01 / 1. szám

ÉDES ANYANYELVÜNK Megjelenik a Magyar Tudományos Akadémia anyanyelvi, helyesírási és magyar nyelvészeti bizottságának, valamint a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak és a TIT országos magyar nyelvi választmányának támogatásával A szerkesztő bizottság elnöke: Lőrincze Lajos Szerkesztő bizottság: Deme László, Fábián Pál, Fülöp Lajos, Grétsy László, Kovalovszky Miklós, Ladó János, Rácz Endre, Somogyi Béla, Szathmári István, Szepesy Gyula, T. Urbán Ilona Felelős szerkesztő: Bencédy Jószef Szerkesztő: Csatár Imre A rajzokat Dallos Jenő és Kaján Tibor készítette Szerkesztőség: Budapest, VII., Dob u. 60. 1073 Telefon: 416-939 Kiadja: a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Siklósi Norbert igazgató Megjelenik negyedévenként Egy szám ára: 9,50 Ft Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbe­sítő postahivataloknál és a Posta Központi Hírlapiro­dánál (postacím: Budapest, V., József nádor tér 1.1900) közvetlenül vagy postautal­­ványon — valamint átuta­lással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: fél évre 19,— Ft, egy évre 38,— Ft. Külföldiek részére előfizet­hető a „Kultúra” Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalatnál, H—1389 Budapest, postafiók 149 Szolnoki Nyomda Felelős vezető: Gombkötő Béla igazgató INDEX 25 224 HU ISSN 0139—0457 A választékosság okán? Az utóbbi időben egyre gyakrabban figyelhetjük meg az okán szóalak sajátos, névutó­­szerű használatát. Elsősorban az igényesebb sajtó nyelvében, az esszéstílusban bukkan elő, az úgy látszik közönségesnek ér­zett miatt névutó helyén. Íme egynéhány példa: „Akagyemgorodok nemcsak a természettudományokban és a technikai tudományokban elért eredményei okán érdemli meg a világ érdeklődését.” - „Csák Elemér könyve nemcsak a bővebb terjedelem adta lehe­tőségek okán gazdagítja tovább ismereteinket...” - „A fentiek okán is aggodalommal vegyes örömmel vállalkoztam arra, hogy szakértőként részt vegyek a pénzről szóló közelmúltbeli műsorban.” - „Akiken a bünte­tés az élők közül való távozásuk okán végre nem hajtható...” — „Most egy levél okán mégis nyilvánosan folytatom a szoká­sos nyári magán­tűnődésemet.” A fenti példák azt a típusú okhatározót fejezik ki, amelyet a nyelvtanok „kiváltó vagy in­dító ok” néven tartanak nyil­ván. Az alábbiakban ettől kissé eltérő, lazább ok-okozati össze­függést mutató példákat köz­lünk. Az okán jelentése itt in­kább ilyesmi­ alapján, követ­keztében, valamire tekintettel. „Nemcsak a fasizmus áldoza­taiként érdemelnek figyelmet és szeretetet az utókortól, de kitű­nő írásaik okán is.” — „A példa okán jó alkalmunk van belátni, hogy nem mindig annak van igaza, aki a leghangosabban kiabál.” Mondhatjuk-e a fentiek alapján, hogy napjainkban, szinte a szemünk láttára új név­utó születik? Tekintettel arra, hogy a tartalmas jelentésű sza­vakból viszonyjelentésű név­utók a magyarban több ezer év óta folyamatosan keletkeznek napjainkig, ebben semmi meg­lepő nem lenne. Az okán-hoz hasonló, birtokos jelzős szerke­zet birtokszavából keletkezett névutónk­ alapján, esetén, foly­tán, híján, kapcsán, mentén, nyomán, során, táján, terén, út­ján stb. Némelyikük már sok­száz éves, mások csak száza­dunkban keletkeztek. Az új képződmény tehát egy azonos típus hosszú sorába illeszkedik. Történeti alakulásukat te­kintve az is megfigyelhető, hogy a típus régebbi tagjai konkrét jelentésű alapszóból indultak fejlődésnek, az újab­bak már eleve is elvont főnév­ként éltek­­ és élnek tovább —, miközben használatuk egy új viszonyszónak ad életet. Az ok­sági viszony kifejezőjévé köz­vetlenül az ok elvont főnév tol­­dalékos alakja válik. Nyeresége vagy vesztesége lesz-e nyelvünknek, ha ez a fej­lemény megerősödik, elterjed? - Erre már nehezebb válaszol­ni. Mint a példák mutatták, az okán leggyakrabban a miatt ősi névutónk helyén jelenik meg, azt szorítja háttérbe. Viszont azt is látnunk kell, hogy a miatt meglehetősen túlterhelt, gyak­ran szerepel különböző típusú okviszony jelölésére. Történetileg ok szavunk is igen régi, honfoglalás előtti tö­rök jövevényszó. Eredeti jelen­tése ’vélemény, értelem, jelen­tés’ lehetett. Mai leggyakoribb jelentése (­ valamely változás, történés előidézője) csak a 16. századtól adatolható. Érthető, hogy csak ezután indult meg egyik-másik toldalékos formája a viszonyszóvá válás útján (va­lamilyen okból, példának oká­ért). Nem lehetetlen, hogy a most szaporodó okán névutószerű használata csak a választékos esszéstílus kérészéletű jelensé­ge lesz, és idővel kikopik a használatból. Létezése minden­esetre tény, keletkezése sza­bályos, funkciója alakulóban van. Sorsáról az idő fog dön­teni. Sebestyén Árpád A tartalomból Sebestyén Árpád: A választékosság okán?........................................................................ Rab Zsuzsa : Munkaeszközöm: a szülőföld nyelve .......................................................... Grétsy László: Vigyázat! Keverékszó!................................................................................ Kemény Gábor: Közhely mint stíluseszköz?.................................................................... Jablonkay Géza : Szóöszvérek............................................................................................... Szende Aladár: „Kísérleti anyanyelvi tábor” .................................................................. Győri Anna : A szép magyar beszédért ............................................................................ Lőrincze Lajos: Arany és a szállóigék .............................................................................. Szabó T. Ádám: Halljunk oda! ......................................................................................... Benkő László: Juhász Gyula: Tiszai csönd .................................................................... Szabó Géza: Nyelvi alkalmazkodás ................................................................................... Kocsány Piroska: Érzékeink és a nyelv ............................................................................ B. Porkoláb Judit: Középiskola: Új tankönyvek, új lehetőségek ................................. Farkas Márta: A diszkó­nyelvről ................................................................ Huszár Ágnes : Az orosz családnevekről .......................................................................... Péchy Blanka: Új tagok a Kazinczy-családban .............................................................. Kurdi Péter: Sári, hopp! - Skála-hopp ?.......................................................................... Fábián Pál: Első akadémiai szabályzatunk hasonmás kiadásáról ................................. Zoltán András: A lengyel nevek írásáról és kiejtéséről ................................................. Nyelvi játékok........................................................................................................................ K. M.: Szemle...................................................................................................................... M. Nagy Ilona: Farkas Vilmos: Görög eredetű latin elemek a magyar szókincsben Csetneki Sándorné: Lukácsy Sándor: Kiment a ház az ablakon - Pennaháború............ Postaláda.................................................................................................................................. Illyés Gyula : Koszorú .....................................................................................

Next