Édes Anyanyelvünk, 1985 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Mi szükségünk a lévén kötőszóra? A lévén, ez a használatában névutószerű határozói igenevünk általában valaminek előrebocsátott okát, természetes magyarázatát fejezi ki. Jelentése kb. ez: ott és úgy (van), amint állítjuk, ill. az (van), amit állítunk. Pl.: A kapu tárva lévén, csöngetés nélkül bementek; sok munkám lévén, ma nem tarthatok veletek. Természetesebb, maibb nyelven, minthogy a kapu zárva volt,..., mivel sok a munkám ... Azért írtam az imént, hogy általában ezt fejezi ki, mert jó néhányan megengedő értelemben is használják a lévén igenevet. Pl. ezt mondják: orvos lévén nem látta el a sebesültet. Gondolom, olvasóink is érzik, hogy ez a használat megtévesztő, félreérthető. Azért nem látta el a sebesültet, mivel orvos volt? Szó sincs róla! A helyes értelmezés nyilván ez: hoha (vagy: bár, ámbár, jóllehet) orvos volt ... Hogy a félreértést megelőzzük, megengedő értelemben, ellentét kifejezésére a személyragos létére névutót tanácsos használni. Példánkban így: orvos létére nem látta el a sebesültet. Mindezt azonban csupán emlékeztetőül jegyeztem meg, ugyanis a nyelvművelő szakirodalom a lévén határozói igenévnek ezt a fajta ügyetlen alkalmazását elég részletesen tárgyalja. Csakhogy újabban - megfigyelésem szerint mindössze néhány éve - egy másfajta viszszaélésnek is nemegyszer forrása, előidézője a lévén, s az új módi futótűzként terjed, különösen élőszóban, de már írásban is. Szemléltetésül s egyúttal bizonyítékul a sajtóból idézek három példát. Aligha kell bizonygatnom, hogy ha már ott is fel-felbukkan ez a furcsaság, akkor nincs helye a késedelemnek, sürgősen állást kell foglalnunk. „Következésképpen Tatára kell beutazni a recepttel, ami azontúl, hogy legalább négy órát vesz igénybe, 16 forintot kóstál, lévén erre nem jár költségtérítés” (Magyar Nemzet, 1983. szeptember 3.). „S lévén nem éppen színjózan emberek tartózkodtak a kocsmában, vallomásuk megbízhatósága erősen kétséges” (Esti Hírlap, 1984. február 22.). „Ez azonban - lévén attól is függ, az OMF mennyi összeget tud ez évre Golopra adni - még maradjon titok” (Észak-Magyarország, 1984. március 10.). Kellőképpen figyeltek olvasóink az idézett mondatokban található lévén-re? Ha igen, akkor bizonyára észrevették, hogy ez a lévén, bár igenévi alak, már semmit sem őrzött meg igei sajátosságaiból. Ez már egészen más szerepű szó, mint az a lévén, amelyet a kapu tárva lévén, sok munkám lévén szerkezetekben figyelhettünk meg. Ez a lévér valójában már nem igenév, hanem egyszerűen kötőszó. Azt jelenti, mert, mivel, minthogy, esetleg, ugyanis. S ezen a megállapításon akkor sem kell változtatnunk, ha számításba veszszük, hogy némelyek az így használt lévén mellé még egy kötőszót is beszúrnak. Példáinkban ez valahogy így festene: lévén, hogy erre nem jár költségvetés; lévén, hogy nem éppen színjózan emberek tartózkodtak a kocsmában; lévén, hogy attól is függ. Lévén vagy lévén, hogy lényegében egyre megy. Legföljebb olyan különbség van köztük, mint a mivel és a mivelhogy között. Az elmondottakkal eszem ágában sincs azt sugallni, hogy a lévén-nek az a fajta szerep-, ill. szófajváltása, amelyet néhány példával érzékeltettem, halálos vétek, nyelvünk romlásának csalhatatlan jele. Mivel a -ván, -vén képzős igenevek a mai nyelvhasználatban meglehetősen ritkák - szerepüket nagyobbrészt a -va, -ve képzések vették át -, nincs mit csodálkozni azon, hogy az elbizonytalanodott nyelvérzék ösztönösen más szerepet tulajdonít nekik, mint amely megilleti őket. Bizonyos mértékig hasonló módon vált igenévből határozószóvá a nyilván és az úgyszólván is. Némi túlzással azt mondhatjuk, mindkettőt ez a szófajváltás mentette meg a pusztulástól vagy legalábbis az elavulástól. A lévén-nek azonban a továbbéléshez meggyőződésem szerint nincs szüksége erre a szerepmódosításra, mert bár napjainkra ez az igenév is egy kissé választékos színezetűvé vált, ma is számos kifejezésben s elég gyakran élünk vele a cikkem elején említett jelentésekben. Semmi okunk tehát arra, hogy kötőszóvá „fejlesszük”. Több tárgy nem lévén, az ülést berekesztem - halljuk, sőt mondjuk számtalanszor. Az új divat szerint ez így alakulna, lévén nincs több tárgy, esetleg: lévén, hogy nincs több tárgy. Talán még idejében kérdezem: kell ez nekünk? Grétsy László MAGÁNJÁRÓ-ÖNJÁRÓ Az 1983. évi 4. sz. 1. oldalán Lukácsy Sándor a Gyógyszerpont című cikkében foglalkozott a szomszédos országokban élő magyarok nyelvében föllelhető furcsa kifejezésekkel. A cikkben foglaltakat kívánom az alábbiakban kiegészíteni. Egy idő óta alkalmam van a szlovák televízió adásait is nézni. Mostanában rendszeresítették, hogy a hétfői napokon 18.30 órától a 2. csatornán félórás magyar nyelvű híradót sugároznak. Az egyik ilyen adásban hallottam nemrégiben ezt a kifejezést: „magánjáró”. A tévé riportere beszélgetett magyarul egy gépállomás vezetőjével, aki beszámolt a téli gépjavítás eredményéről. Ennek során elmondta, hogy nemcsak az erőgépeket és a különböző adaptereket, hanem a „magánjárókat” is idejében kijavították, illetve megjavították. Javaslom, hogy ezeket a magyar nyelvű híradókat kísérjék figyelemmel, s bizonyára számos ilyen, a hazai nyelvhasználat számára különös kifejezést fognak hallani. Jó lenne az egységes nyelvhasználat megőrzése érdekében a célszerűnek mutatkozó intézkedéseket megtenni. Mándoki Pál (Budapest) (A kiskunsági községekben is használatos a „magánjáró” szó. A szerk.) NEVEK EREDETE Mercedesz-Mercedes 2 ÉDES ANYANYELVÜNK