Édes Anyanyelvünk, 1987 (9. évfolyam, 1-4. szám)

1987-01-01 / 1. szám

ÉDES ANYANYELVÜNK Megjelenik a Magyar Tudományos Akadémia anyanyelvi, helyesírási és magyar nyelvészeti bizottságának, valamint a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak és a TIT országos magyar nyelvi választmányának támogatásával. A szerkesztőbizottság elnöke: Lőrincze Lajos Szerkesztőbizottság: Deme László, Fábián Pál, Fülöp Lajos, Grétsy László, Heltainé Nagy Erzsébet Ladó János, Rácz Endre, Somogyi Béla, Koltói Ádám Szepesy Gyula, T. Urbán Ilona Felelős szerkesztő: Bencédy József Szerkesztő: Csatár Imre A rajzokat Dallos Jenő és Kaján Tibor készítette. Szerkesztőség: Budapest, Péterfy S. u. 15 1076 Telefon: 424-431 Kiadja: a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Siklósi Norbert vezérigazgató Megjelenik negyed­évenként. Egy szám ára: 10,50 Ft. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlap­kézbesítő postahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellá­tási Irodánál (HELIR) Buda­pest, V., József nádor tér 1. - 1900, közvetlenül vagy posta­­utalványon, valamint átuta­lással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: félévre 21 Ft, egy évre 42 Ft. Külföldiek ré­szére előfizethető a „Kultúra” Könyv és Hírlap Külkereske­delmi Vállalatnál, H-1389 Budapest, postafiók 149. Szedte a Nyomdaipari Fény­szedő Üzem (877147/09) Szolnoki Nyomda Felelős vezető: Gombkötő Béla igazgató INDEX: 25 224 HU ISSN 0139-0457 FELHÍVÁS Tisztelt Honfitársaink! Több mint másfél száz éve mondta Széchenyi István: „Nyelvében él a nemzet!” Az anyanyelvi kultúra színvonalá­nak emelése minden időben - és min­den népnél - olyan eszköze volt az elő­rehaladásnak, amelynek segítségével a múltbeli hagyomány a jelen világához kapcsolódott, mintegy utat törve a jö­vő felé; ugyanakkor a nyelv a nép szel­lemi emelkedésének a feltételét, nem­zettudatának egyik legtisztább forrá­sát is jelentette. Minden józanul gondolkodó ember előtt világos, hogy a közös dolgok kö­zös intézéséhez nélkülözhetetlen a be­széd és a társas magatartás minden sajátosságának ismerete, így a nyelv helyes használata nem pusztán a nyelvtani szabályok óvását jelenti, ha­nem a gondolat pontos, árnyalt kifeje­zését. Világos gondolatközlés nélkül nem lehetséges egymás értése és meg­értése. Amikor a nyelv kötelességsze­rű ápolásáról és védelméről szólunk, nemzetünk jövőjéről is szólunk, a be­széd- és érintkezéskultúra színvonalá­nak emelését az egész,társadalom kö­zös feladatának tekintjük. Ezért kí­vánjuk felhívni minden magyar ál­lampolgár figyelmét nyelvhasznála­tunk visszásságaira, viselkedéskultú­ránk elsilányosodásár­a, gondolatköz­lésünk elsekélyesedésére. A Hazafias Népfront szorgalmazza és segíti a kulturált magatartás és érintkezés formáinak és normáinak érvényesítését, tökéletesítését és to­­vábbörökítését. Ezért kérünk minden magyar állampolgárt, hogy minden­napi magatartásában, a másokkal va­ló érintkezésében ügyeljen arra, hogy beszéde, magatartása, viselkedése emberhez méltó legyen. Ennek megvalósítása ugyan az egyes ember feladata, de általánossá tételé­hez a jó ízlést kívánó társadalom közös akarata szükséges. Ezért felhívjuk a tanuló és dolgozó fiatalokat, hogy a KISZ induló országos mozgalmához csatlakozva önmaguknak és közvetlen környezetüknek nyelvhasználatában mellőzzék, illetve szorítsák vissza a durva és trágár beszédet. Ezt a törek­vést segítse az iskola is minden lehet­séges módon és eszközzel, a családi ház is példamutató beszéd- és maga­tartáskultúrájával. Felhívjuk a felnőtteket, segítsék a fi­ataloknak ezt a nemes törekvését. Ne adjanak és ne tűrjenek meg maguk kö­rül se utcán, se munkahelyen, de még a családon belül se rossz példát; ve­gyék védelmükbe azt, aki szót emel a nyelvi és magatartásbeli durvaság el­len. Kérjük a nagy tömeghatású hírközlő eszközök irányítóit és felelős munka­társait, ösztönözzék szerzőiket a köz­ízlés nevelésére. Kérjük a közigazga­tás, az irányító apparátusok munka­társait, hogy értő, világos, egyszerű magyar nyelven és udvariasan fogal­mazzák meg tájékoztatóikat, határo­zataikat, rendeleteiket. Szeretnénk, ha ebbéli törekvéseinket a verbális mű­vészetek képviselői támogatnák és se­gítenék, s a nyelvi­­ viselkedésbeli el­durvulást elutasítanák. Meggyőződésünk, hogy felhívásunk­ban a nagy többség véleményét és igé­nyét fogalmaztuk meg, és bízunk ben­ne, hogy társadalmunk magáévá teszi ezeket a jövőt építő törekvéseket. Budapest, 1986. október 31. A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS TANÁCSA Komolyan gondolta? Újságolvasás közben néha megállít egy-egy komolynak szánt, mégis mulatságosan hang­zó mondat. Egy kis újsághír a következőket adta tudtomra: „Karambol történt a Michigan­­tavon: egy jugoszláv teherszállító hajó és egy kis amerikai halászha­jó ütközött össze. Az amerikai halászhajó egyik utasa életét vesz­tette, míg a hajón levő másik két ember vízbe fulladt. A jugoszláv hajó legénységéből senki sem sé­rült meg.”­­ Ilyen tálalásban a tragikus hír komolytalanná válik, sőt derültséget fakaszt, mert aki vízbe fulladt, nyilván az is életét vesztette. Illetőleg: a vízbe fulladt két ember sem járt jobban, mint az életét vesztett harmadik utas. Egy napilap ezt adta hírül: „Olof Palme felesége mintegy 180 centiméter magas, körülbe­lül 35 éves sötét hajú férfiként írta le a gyilkost.” E mondatot olvasva eleinte azt hisszük, hogy a meggyilkolt svéd miniszter fe­lesége az, aki „mintegy 180 centi­méter magas”, „körülbelül 35 éves” és „sötét hajú”. Csak a fér­fiként írta le szókapcsolatnál kezdjük furcsállni, hogy egy fele­ség/ег/Игеяг cselekszik. Az utolsó szavakból azután megértjük: „AZ ÁGYUK

Next