Édes Anyanyelvünk, 1988 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Hit, remény, kereset MÓDOSÍTOTT ÁLLANDÓ SZÓKAPCSOLATOK Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozhatunk az újságokban olyan címekkel, amelyekben módosított állandó szókapcsolatok szerepelnek. Lehet ezek között szokványos kifejezésmód, szólás, közmondás, film-, színdarab- vagy könyveim, továbbá ismertebb idézet, klisé vagy szállóige is: Ahány ház, annyi újság (a cikkben az olasz újságpiacról van szó; Ahány ház, annyi szokás); Egy szaúdi nábob (Khasoggi szaúd-arábiai olajmágnásról; Egy magyar nábob); Tíz kicsi elnökjelölt (az amerikai elnökválasztásról; Tíz kicsi néger). Példáink alapján már elöljáróban elmondhatjuk, hogy a címadás általános „szabályainak” - a tömörítésnek, összefoglalásnak, figyelemfelkeltésnek — rendszerint jól megfelelnek a megváltoztatott állandó szókapcsolatok; a hagyományos címekkel szemben még hatásosabbak is annyiban, hogy a játékos módosítást felismerő olvasóban gondolattársítási folyamatot indítanak el, s ezáltal figyelemfelkeltő erejük megsokszorozódik. Mint ismeretes, az állandó szókapcsolatoknak számos szerkezeti és jelentésbeli típusa van; ebből következik, hogy a módosítási lehetőségeknek is több fajtája alakult ki. Nézzük ezek közül a leggyakoribbakat és a legjellegzetesebbeket! (Itt jegyzem meg, hogy példáimat a Heti Világgazdaság, a Magyarország meg a Rádió- és Televízióújság 1986. és 1987. évfolyamának különböző számaiból vettem.) Az állandó szókapcsolatok módosításának leggyakoribb esete, hogy az eredetiben szereplő valamelyik szót egy ugyanolyan szófajú és vele valamilyen szoros jelentésbeli vagy logikai kapcsolatban is álló szóval cseréljük fel (rokonértelműség, ellentétes „TELJES GŐZZEL EGYHELYBEN!” Sántító címek az újságírásban Fábián Zsuzsanna írása jobbára olyan újságcímeket vizsgál, amelyek ügyesen, találóan módosítanak szólásokat és más állandósult szókapcsolatokat. Ezt magam is megfigyeltem még régebben például a Heti Világgazdaságban; a címek többségükben ötletesek, megmozgatják az olvasók képzeletét. Vannak azonban köztük - mint számtalan más lapban is - erőltetettek, ügyetlenek. Utal effélére Kemény Gábor is Kép és kommunikáció című tanulmányában (a Nyelvészet és tömegkommunikáció című tartalmas tanulmánygyűjtemény II. kötetében). Hogy magam is - a sok közül - egy jó megoldással kezdjem, az Önelszámoló egységben az erő (1984. okt. 27.) címben a kibővített szólás, közmondás játékos, és jól utal a tartalomra, az új gazdaságirányítási formák hasznos következményeire. De már a Többet ésszel, mint erővel! közmondásnak a következő módosítása, rövidített változata, Többet észttel! (1984. okt. 13.) - erőltetett; az írás ugyanis a Tallinnban megrendezett magyar gazdasági napokról szól, a cím azonban egészen másfelé indítja meg az olvasóban az asszociációs láncot. Ugyanígy az Arccal a front felé című elmélkedés (1984. okt. 27.) az ország 1945 utáni újjáépítésének hősies küzdelmeit idézi, a front szó viszont elsősorban a háborúhoz kötődik, ezért nem túl szerencsés a megoldás. Különösen nem azért, mert az írásban arról is olvashatunk, hogy az új Lada gépkocsik fronthajtásosak lesznek, így cím és írás végképp elszakad egymástól, a szójátéknak szánt cím öncélúvá válik. Még veszélyesebbnek tartom az erőltetettséget - s igazság szerint ezért ragadtam tollat, ha irodalmi idézetekkel vagy a művészeti élet más területeiről vett címekkel, például közismert filmek címével „játszanak” a cikkírók. Szeptember 22-én például a lottó- és totónyereményekről szóló írás Hazárdnak rendületlenül címmel jelent meg. A Szózat kezdősora így olyan, mint gyémánt a sárban. Nem járt sokkal jobban Petőfi sem, mert a Minek nevezzelek? gyönyörű kérdése a lombikban végzett megtermékenyítés jogi következményeivel foglalkozó írás élére került (1984. okt. 27.). Világhírű filmeket is elért a Heti Világgazdaságban a végzet. Jean Paul Belmondót mi magyarok is talán az 1960-ban készült Kifulladásig című filmjében ismertük meg. Szeptember 22-én „csak” egy igekötőnyit változtattak a címen, így lett Lefulladásig. Alatta a tudósításból megtudhattuk, hogy tönkrement a nyugatnémet Zündapp motorkerékpár-gyártó cég. A cím érzelmileg, esztétikailag bizony eltávolodott az írástól. Egy kicsit - de csak épp valamivel - szerencsésebben járt a Régi idők mozija című 1953-as világsiker. A némafilmek korát felidéző olasz filmszatíra itt (Régi idők profitja változatban) ahhoz adta „nevét”, hogy az USA-ban keveset törődnek a műemlékekkel. Talán elég meggyőzőek ezek a példák, hogy a cikkírók - saját ötletük híján - hogyan próbálnak szellemesnek mutatkozni úgy, hogy mások gondolatai, nyelvi megoldásai mögé bújnak. Ha az így alkotott címek szerves összefüggésben lennének az írások tartalmával, nem szólnék ellenük. Ám a felsoroltak többnyire elszakadtak tőlük, úgy érzem, sokszor csupán öncélú szellemeskedés eszközei. A magyar nyelv a maga gazdagságában nagyon is alkalmas a szójátékokra. Úgy vélem, fölösleges mankókat keresni, hogy írásaink élére tartalmuknak, hangulatuknak is megfelelő szellemes címet találjunk. Gulyás Erika (Budapest) 2 ÉDESANYANYELVÜNK