Édes Anyanyelvünk, 1988 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1988-01-01 / 1. szám

Hit, remény, kereset MÓDOSÍTOTT ÁLLANDÓ SZÓKAPCSOLATOK Az utóbbi időben egyre gyakrab­ban találkozhatunk az újságokban olyan címekkel, amelyekben módosí­tott állandó szókapcsolatok szerepel­nek. Lehet ezek között szokványos kifejezésmód, szólás, közmondás, film-, színdarab- vagy könyveim, to­vábbá ismertebb idézet, klisé vagy szállóige is: Ahány ház, annyi újság (a cikkben az olasz újságpiacról van szó; Ahány ház, annyi szokás); Egy szaúdi nábob (Khasoggi szaúd-arábiai olaj­­mágnásról; Egy magyar nábob); Tíz kicsi elnökjelölt (az amerikai elnökvá­lasztásról; Tíz kicsi néger). Példáink alapján már elöljáróban elmondhat­juk, hogy a címadás általános „szabá­lyainak” - a tömörítésnek, összefog­lalásnak, figyelemfelkeltésnek — rendszerint jól megfelelnek a meg­változtatott állandó szókapcsolatok; a hagyományos címekkel szemben még hatásosabbak is annyiban, hogy a já­tékos módosítást felismerő olvasóban gondolattársítási folyamatot indíta­nak el, s ezáltal figyelemfelkeltő ere­jük megsokszorozódik. Mint ismeretes, az állandó szókap­csolatoknak számos szerkezeti és je­lentésbeli típusa van; ebből követke­zik, hogy a módosítási lehetőségek­nek is több fajtája alakult ki. Nézzük ezek közül a leggyakoribbakat és a legjellegzetesebbeket! (Itt jegyzem meg, hogy példáimat a Heti Világ­­gazdaság, a Magyarország meg a Rá­dió- és Televízióújság 1986. és 1987. évfolyamának különböző számaiból vettem.) Az állandó szókapcsolatok módosí­tásának leggyakoribb esete, hogy az eredetiben szereplő valamelyik szót egy ugyanolyan szófajú és vele vala­milyen szoros jelentésbeli vagy logi­kai kapcsolatban is álló szóval cserél­jük fel (rokonértelműség, ellentétes „TELJES GŐZZEL EGYHELYBEN!” Sántító címek az újságírásban Fábián Zsuzsanna írása jobbára olyan újságcímeket vizsgál, amelyek ügyesen, találóan módosítanak szólá­sokat és más állandósult szókapcsola­tokat. Ezt magam is megfigyeltem még régebben például a Heti Világ­­gazdaságban; a címek többségükben ötletesek, megmozgatják az olvasók képzeletét. Vannak azonban köztük - mint számtalan más lapban is - erőltetettek, ügyetlenek. Utal effélére Kemény Gábor is Kép és kommuni­káció című tanulmányában (a Nyel­vészet és tömegkommunikáció című tartalmas tanulmánygyűjtemény II. kötetében). Hogy magam is - a sok közül - egy jó megoldással kezdjem, az Önelszá­moló egységben az erő (1984. okt. 27.) címben a kibővített szólás, közmon­dás játékos, és jól utal a tartalomra, az új gazdaságirányítási formák hasznos következményeire. De már a Többet ésszel, mint erővel! közmondásnak a következő módosítása, rövidített vál­tozata, Többet észttel! (1984. okt. 13.) - erőltetett; az írás ugyanis a Tallinn­­ban megrendezett magyar gazdasági napokról szól, a cím azonban egészen másfelé indítja meg az olvasóban az asszociációs láncot. Ugyanígy az Arccal a front felé című elmélkedés (1984. okt. 27.) az ország 1945 utáni újjáépítésének hősies küzdelmeit idé­zi, a front szó viszont elsősorban a háborúhoz kötődik, ezért nem túl szerencsés a megoldás. Különösen nem azért, mert az írásban arról is olvashatunk, hogy az új Lada gépko­csik fronthajtásosak lesznek, így cím és írás végképp elszakad egymástól, a szójátéknak szánt cím öncélúvá vá­lik. Még veszélyesebbnek tartom az erőltetettséget - s igazság szerint ezért ragadtam tollat­­, ha irodalmi idézetekkel vagy a művészeti élet más területeiről vett címekkel, például közismert filmek címével „játszanak” a cikkírók. Szeptember 22-én például a lottó- és totónyereményekről szóló írás Hazárdnak rendületlenül címmel jelent meg. A Szózat kezdősora így olyan, mint gyémánt a sárban. Nem járt sokkal jobban Petőfi sem, mert a Minek nevezzelek? gyönyörű kérdése a lombikban végzett megtermékenyí­tés jogi következményeivel foglalko­zó írás élére került (1984. okt. 27.). Világhírű filmeket is elért a Heti Világgazdaságban a végzet. Jean Paul Belmondót mi magyarok is talán az 1960-ban készült Kifulladásig című filmjében ismertük meg. Szeptember 22-én „csak” egy igekötőnyit változ­tattak a címen, így lett Lefulladásig. Alatta a tudósításból megtudhattuk, hogy tönkrement a nyugatnémet Zündapp motorkerékpár-gyártó cég. A cím érzelmileg, esztétikailag bi­zony eltávolodott az írástól. Egy ki­csit - de csak épp valamivel - szeren­csésebben járt a Régi idők mozija cí­mű 1953-as világsiker. A némafilmek korát felidéző olasz filmszatíra itt (Régi idők profitja változatban) ahhoz adta „nevét”, hogy az USA-ban ke­veset törődnek a műemlékekkel. Talán elég meggyőzőek ezek a pél­dák, hogy a cikkírók - saját ötletük híján - hogyan próbálnak szellemes­nek mutatkozni úgy, hogy mások gondolatai, nyelvi megoldásai mögé bújnak. Ha az így alkotott címek szerves összefüggésben lennének az írások tartalmával, nem szólnék elle­nük. Ám a felsoroltak többnyire el­szakadtak tőlük, úgy érzem, sokszor csupán öncélú szellemeskedés eszkö­zei. A magyar nyelv a maga gazdag­ságában nagyon is alkalmas a szójáté­kokra. Úgy vélem, fölösleges mankó­kat keresni, hogy írásaink élére tar­talmuknak, hangulatuknak is megfe­lelő szellemes címet találjunk. Gulyás Erika (Budapest) 2 ÉDESANYANYELVÜNK

Next