Édes Anyanyelvünk, 1990 (12. évfolyam, 1-4. szám)
1990-01-01 / 1. szám
AKI, AMELY, AMI Mai nyelvhasználatunk egyik leggyakoribb hibája a vonatkozó névmások ,aki, amely, ami helytelen használata. A tömegtájékoztatási eszközök nyelvezetét tanulmányozva, arra a kétségbeejtő következtetésre kellett jutnom, hogy még értelmiségiek körében is tömérdek e tekintetben is a zűrzavar. Kéthárom éve, amikor először tettem szóvá ezt a jelenséget, házi statisztikám szerint még „csak" 60- 70 százalékban használták tisztelt újságíró kollégáim és riportalanyaik így vagy úgy helytelenül a vonatkozó névmásokat. Ez a szám ma már 75-80 százalék körül mozog! Az első hiba: az egyeztetés hiánya. Példa: ,Azok az intézkedésed, aminek révén(amelyek helyett), ,Azok az újságcikked, amelyben..." (Ha egyszer cikked, akkor értelemszerűen amelyeket kéne írni, mondani.) A második hibatípus: személyként beszélünk országokról, vállalatokról, bankokról, csapatokról". „Azok az intézmények, akik..." „Azok a rétegek, akik..." Ez a hiba talán a sportnyelvből terjedt el, akárcsak a hibát vét szókapcsolás, de ma már nemcsak sporttudósítók, hanem miniszterek és egyetemi tanárok is így beszélnek, tisztelet a kivételnek. A típus altípusa: amikor személyből csinálnak tárgyat. Pl.: „az a pedagógus, amely..." (Nem amelyik, mert az még hagyján.) A harmadik hibatípust azoknál a szónokoknál és hírlapíróknál figyelhetjük meg, akik nem ismerik az amely és az ami közti különbséget. Ez a hibatípus is két altípusra osztható. Az elsőre példa: „Mindazt, amelyet elértünk, magunknak köszönhetjük.” Itt a mindaz általános, mibenléte nincs meghatározva; itt tehát csakis az ami volna helyénvaló: „Mindaz, amit elértünk..." Más a helyzet, ha a mindaz konkrét alakot ölt, azaz főnévvel megnevezett dologra vonatkozik: „Mindazt a sikert, amelyet elértünk...” Itt már az amely az igazán megfelelő névmás, habár - szó, mi szó - itt az ami használata korántsem akkora hiba (akár el is nézhetjük az alkalmazónak), mint az amely é a nem konkretizált mindaz után. Van a harmadik hibatípusnak egy mulatságos - szerencsére ritka - altípusa is, amikor az ami helyett éppen az amely-t próbálják meg felruházni a főmondat állítmányára visszautaló funkcióval. PL: „Felállt, amely annyit jelentett, hogy vége a kihallgatásnak.” Így azok fejezik ki magukat, akik azt hiszik, az ami és az amely között az a különbség, hogy az utóbbi választékosabb. Következzék a negyedik hibatípus. Másra vonatkozik a rámutató szó, másra a névmás. Példa: „Azoknak az országoknak a zászlói, amelyek ma itt lengenek..." Kell-e mondanom, hogy nem az országok lengenek, hanem a zászlók? Helyesen így szólna a mondat: „Azoknak az országoknak a zászlói, amelyekéi ma itt lengenek...” Másik példa: „Akik reggel mégis látták, annak az az oka..." Hosszasan sorolhatnám a hasonlóan „lötyögő" mondatokat. Végül az ötödik (igaz, ritkább, de terjedőfélben lévő) hibatípus. Még újságírók közül sincs mindenki tisztában azzal, hogy a vonatkozó névmás - éppúgy, mint a határozatlan névelő - alanyi ragozást követel meg, nem tárgyasat, így helyes: „A határzárat, amelyet fölszedted.„Az iskola, amelyet több havi késéssel ugyan, de fölépítetted...” Sokan mégis tárgyas ragozást használnak ilyen esetben: „A határzárat, amelyet fölszedted.„Az iskola, amelyet...fölépítetted..." (Ilyen hiba különösen olyankor fordul elő, amikor a vonatkozó névmás és az állítmány közé hosszabb bővítmény ékelődik, az olvasószerkesztő pedig sörözni ment.) Amint látható, a szellem és a toll embereinek egy része sem képes arra, hogy a vonatkozó névmás használatának valamennyi buktatóját elkerülje. Ennek fő okát abban látom, hogy a mai iskola nem adja meg a nyelvi biztonsághoz szükséges elemi tudnivalókat a diákoknak. Romló, elszegényedő nyelven hallok harsogni hazafias szólamokat. Szánalmas ellentmondás! Senki se döngesse honfiúi kebelét, amíg e kebelből csak megcsúfolt magyarságú szövegek törnek elő! A megoldás? - Bizony csak hosszabb távon képzelhető el. A művelődési miniszternek elsősorban is vissza kellene állítania az általános iskolákban a régi elemi iskolák egyik legfontosabb tantárgyát, a beszéd- és értelemgyakorlatot. Mert ott kezdődik el minden beszéd. Az értelemnél. És már egészen kicsi korban. Tímár György Agyagba tapossa