Édes Anyanyelvünk, 1993 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1993-01-01 / 1. szám

Folytatás az 1. oldalról És most következzék az eredményhirdetés! (A bírálóbizottságot hárman alkották: Kovalovszky Miklós, Szűts László és jómagam.) A bizottság gondos mérlegelés után egy első díjat (15 000 Ft), négy második díjat (7500 - 7500 Ft) és tizenegy harmadik díjat (5000 - 5000 Ft) osztott ki, ezenkívül külön dicséretben részesített további huszonnyolc pályázót. A részletes eredménylista a követ­kező: Az I. díj nyertese Tasnádiné Rónaky Edit pécsi gimnáziumi igazgató, aki benyújtott munkájában több mint 2000 oldalon mu­tatja be napjaink ifjúsági nyelvét precízen megfogalmazott szócik­kekben, a származékok, szinonimák felsorolásával, példamonda­tokkal együtt. Munkája még a többi jeles pályamű közül is kiemel­kedik. A II. díj nyertesei: Kiss Róbert Richard budapesti egyetemi hallgató, aki a soproni fiatalok köszönésformáit vizsgálta meg igen alapos tanulmányában; a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimná­zium lit/a osztályos tanulói, akik több mint ezer diáknyelvi szót rendszereztek s szótáraztak 150 oldalas, gondos pályaművükben; Nagy Erika bajai tanár, aki a IV. Béla Gimnázium tanulóinak ra­gadványneveit mutatja be, remek felkészültséggel; végül Szecsei­­né Pápay Judit szolnoki könyvtáros, aki egy 3000 szócikkből álló, Jász-Nagykun-Szolnok megye tanulóinak szókincsét rögzítő diák­nyelvi szótárral nyerte el a díjat, megérdemelten. A pályázat III. díjának nyertesei a következők: Adamik Veroni­ka békéscsabai tanár; Farkas Eszter gödöllői főiskolai hallgató; Fekete Nóra karcagi gimnazista; Hajdicsné Varga Katalin tanár, ill. a zalaegerszegi Csány László Közgazdasági Szakközépis­kola Beszélni nehéz köre, amelyet a tanárnő irányít; Incze Réka sepsiszentgyörgyi tanuló; Izing Boglárka bicskei leány, a buda­pesti Dr. Hetényi Géza Egészségügyi Szakközépiskola tanulója; Máriás Ildikó és Varga Erika, az óbecsei Todor Dukin Gimnázium Kazinczy Ferenc önképzőkörének tagjai; Petercsák Andrea 15 éves szolnoki gimnazista; a túrkevei Petőfi Sándor Általános Is­kola Édes anyanyelvünk szakköre; a Radnai Béla Közgazdasági Szakközépiskola Arany­körének 15 tagja; végül Rákosi Beáta, a Radnai Béla Gyors- és Gépíró Szakiskola és Közgazdasági Szak­­középiskola ll/b osztályos tanulója. Külön dicséretet érdemelnek a következők: Andorkó Júlia tanuló, Solymár; Bangó Edit tanár, Zalaegerszeg; Bihari Zsuzsanna és Bödök Magdolna, a Radnai Béla Közgazda­­sági Szakközépiskola IV/a osztályának tanulói; Dr. Blasszauer Ró­bert tanár, Budapest; Csonka Róbert és Stefaniga Csaba, az óbe­csei Todor Dukin Gimnázium tanulói; Dékány Erzsébet és társai, a karcagi Gábor Áron Gimnázium tanulói; Demes Gabriella, ny. ta­nár, Sepsiszentgyörgy, az Egri Gép- és Műszeripari Szakközépis­kola anyanyelvi szakköre; Erdély Györgyi főiskolai hallgató; File Gabriella tanár, Csíkszereda; Gattyán Éva főiskolai hallgató; Hor­váth Kamilla és Katonai Klára, Nagykovácsi; Jászberényi Gyöngy­vér, Marosvásárhely; Kolozs Borbála tanuló, Veszprém; Kovács Zsuzsanna Gyöngyvér tanár, Szászrégen; a Könyves Kálmán Ál­talános Iskola 8/a, b, c és d osztálya, Miskolc; Lipovics Gyuláné dr., Szombathely; Mazalin Szilvia tanuló, Tatabánya; a Nógrádi Ál­talános Iskola 5. osztálya; Őszi Gitta tanuló, Békéscsaba; a Paksi IV. sz. Általános Iskola tanulói; Pátkai Andrásné tanár, Vác; Sza­­láncziné Somos Zsuzsa tanár és tanulói, Alsózsolca; a Szentistvá­­ni Általános Iskola Beszélni nehéz szakköre; Szepesi Dóra újság­író, Budapest; a Szombathelyi Közgazdasági Szakközépiskola l­l/d osztálya (Németh Mónika és csapata); Szőts Tünde főiskolai hallgató; Varnyú Ilona tanár, Óbecse. Az iménti felsorolásban nem egyszerűen dicséretet, hanem kü­lön dicséretet érdemlő pályázók voltak olvashatók. Nem véletlenül fogalmaztam így. A dicséret ugyanis nemcsak nekik jár ki, hanem mindegyik pályázónak, aki időt és fáradságot szentelt annak, hogy munkájával hozzájáruljon az ifjúság nyelvkincsének összegyűjté­séhez. Mindegyik pályamű igyekezetet tükröz, mindegyiknek van felhasználható része. Értéktelen pályamunka egy sem akadt. Kö­szönet érte! A bírálóbizottság nevében: Grétsy László ÉDES ANYANYELVÜNK 3 Nemzedékek E kis párbeszédet szerzője - akinek a Csalamjai Emma név nem a valódi neve - szintén a Hogyan beszél ma az ifjúság? pályázatra küldte el, de ő maga is érezte, meg is írta, hogy röp­­dolgozata aligha illik bele a pályázati elképzelésekbe. Nos, a pályaművek között nem is vettük figyelembe, szellemessége, ugyanakkor rövidsége azonban arra késztet bennünket, hogy közöljük. Igaz, párbeszédével a szerző nemcsak jellemzi, ha­nem alaposan meg is csipkedi az ifjúságot, de mivel ő más nemzedékhez tartozik, ezt talán elnézhetjük neki. A szerk. - Nos, kolléga, hogy tetszik nálunk a munka? - Nem nagyon csípem, de az ősöm felmondta a bérletet, és ha kérőt akarok, melóznom kell. - Á, szóval lakásra gyűjt, de különben továbbra is eltartják a szülei? - Az öregem állandóan löki a rizsát, hogy hülyét kap tőlem a diszkó és a csajozás miatt. Régebben klassz volt, de most átment oktatóba. - De hiszen az az élet rendje, hogy minden felnőtt a maga lábán bol­doguljon. - Nem kell a púder! Maga is tudja, hogy a jó kis zsíros placcokon a vén trottyos bányarémek trónolnak. Én meg zsebpénzért koptatom az etetőmet. - Na, és a főnöke, milyen? - Hát, az aztán egy fazon! Olyan szerkóban jár, mint egy tini, és köz­ben kopasz a burája és a hasával törli le a port az asztaláról. Múltkor bejön és minden ok nélkül elkezd ordítozni, pedig csak a sporthíreket olvastam, azt is csak fél szemmel, mert közben telefonáltam. Csápolt és üvöltött, hogy készen van-e a sürgetőlista, amit tegnapra kért. Nem lóverseny ez, akartam neki mondani, de aztán hagytam, mert biztos mosolyszünet volt anyunál, ezért volt kiakadva. Azt hiszi, hogy mindent el lehet kapkodni, mint őt a szülei. - És a jutalmazással meg van elégedve? párbeszéde - Hát nem kaptam nevetőgörcsöt az örömtől. Majdnem visszaadtam a górénak villamosjegyre, de láttam, hogy éppen neki sem sütött ki a nap. Karon fogtam magam és indítottam. Nézze csak, haver! Milyen jó kis pulyka megy itt. Egész menő virgácsai vannak. Csak kár, hogy eláll a füle, mint a befőtt. - Van menyasszonya? - Van. Félig. Ő hozzám akar jönni, de én nem akarom elvenni. Épp ma határoztam el, hogy letörlöm a tábláról. A csaj szuper lenne, de azt hiszi, hogy velem életbiztosítást kötött. Most azzal fűt, hogy gyereke lesz. Majd én feledékennyé teszem. Úgy átalakítom az elejét, hogy majd csak néz ki a lyukon. - Maga ilyen keményen bánik a partnereivel? - Tök jó! Most mit bámul? Nem látott még fehér embert? Maga min­dig olyan kimért, mint egy kiló körte. Maga már elfelejtette, hogy mit hordanak a csajok a szoknya alatt? Egy kolléga jön oda hozzájuk. - Hol a bánatban vagy? Egy bige keres. - Mondd neki, hogy várjon meg az anyakönyvvezetőnél. Mit kép­zelsz, miért állok itt? Én vagyok a munka szobra? Még megvitatom itt a haverral, hogy mi legyen a címe annak a tanulmánynak, amit a te lógá­saidról készítek. Szuper, nem? Még ő kérdi, hogy mit csinálok. Röhög­nöm kellene, de cserepes a szám.­­ Ami igaz, az igaz. Sok minden belefér a maguk munkaidejébe munka helyett. Azzal az energiával, amit arra fordítanak, hogy kevés munkával sok pénzt keressenek, rekordidő alatt lehetne emeletes há­zakat építeni. És mondja csak! Lenne munkája egész napra, ha csinál­ná? - Hát, nem semmi! Néha melegszik a fejem, ha meglátom azt a ren­geteg papírt. Na, viszlát, húzom a belemet. Nem csúcs az a menü, amit itt adnak, de elszórakoztatja a gyomornedveimet. Csalamjai Emma

Next