Édes Anyanyelvünk, 1993 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1993-01-01 / 1. szám
Folytatás az 1. oldalról És most következzék az eredményhirdetés! (A bírálóbizottságot hárman alkották: Kovalovszky Miklós, Szűts László és jómagam.) A bizottság gondos mérlegelés után egy első díjat (15 000 Ft), négy második díjat (7500 - 7500 Ft) és tizenegy harmadik díjat (5000 - 5000 Ft) osztott ki, ezenkívül külön dicséretben részesített további huszonnyolc pályázót. A részletes eredménylista a következő: Az I. díj nyertese Tasnádiné Rónaky Edit pécsi gimnáziumi igazgató, aki benyújtott munkájában több mint 2000 oldalon mutatja be napjaink ifjúsági nyelvét precízen megfogalmazott szócikkekben, a származékok, szinonimák felsorolásával, példamondatokkal együtt. Munkája még a többi jeles pályamű közül is kiemelkedik. A II. díj nyertesei: Kiss Róbert Richard budapesti egyetemi hallgató, aki a soproni fiatalok köszönésformáit vizsgálta meg igen alapos tanulmányában; a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium lit/a osztályos tanulói, akik több mint ezer diáknyelvi szót rendszereztek s szótáraztak 150 oldalas, gondos pályaművükben; Nagy Erika bajai tanár, aki a IV. Béla Gimnázium tanulóinak ragadványneveit mutatja be, remek felkészültséggel; végül Szecseiné Pápay Judit szolnoki könyvtáros, aki egy 3000 szócikkből álló, Jász-Nagykun-Szolnok megye tanulóinak szókincsét rögzítő diáknyelvi szótárral nyerte el a díjat, megérdemelten. A pályázat III. díjának nyertesei a következők: Adamik Veronika békéscsabai tanár; Farkas Eszter gödöllői főiskolai hallgató; Fekete Nóra karcagi gimnazista; Hajdicsné Varga Katalin tanár, ill. a zalaegerszegi Csány László Közgazdasági Szakközépiskola Beszélni nehéz köre, amelyet a tanárnő irányít; Incze Réka sepsiszentgyörgyi tanuló; Izing Boglárka bicskei leány, a budapesti Dr. Hetényi Géza Egészségügyi Szakközépiskola tanulója; Máriás Ildikó és Varga Erika, az óbecsei Todor Dukin Gimnázium Kazinczy Ferenc önképzőkörének tagjai; Petercsák Andrea 15 éves szolnoki gimnazista; a túrkevei Petőfi Sándor Általános Iskola Édes anyanyelvünk szakköre; a Radnai Béla Közgazdasági Szakközépiskola Aranykörének 15 tagja; végül Rákosi Beáta, a Radnai Béla Gyors- és Gépíró Szakiskola és Közgazdasági Szakközépiskola ll/b osztályos tanulója. Külön dicséretet érdemelnek a következők: Andorkó Júlia tanuló, Solymár; Bangó Edit tanár, Zalaegerszeg; Bihari Zsuzsanna és Bödök Magdolna, a Radnai Béla Közgazdasági Szakközépiskola IV/a osztályának tanulói; Dr. Blasszauer Róbert tanár, Budapest; Csonka Róbert és Stefaniga Csaba, az óbecsei Todor Dukin Gimnázium tanulói; Dékány Erzsébet és társai, a karcagi Gábor Áron Gimnázium tanulói; Demes Gabriella, ny. tanár, Sepsiszentgyörgy, az Egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskola anyanyelvi szakköre; Erdély Györgyi főiskolai hallgató; File Gabriella tanár, Csíkszereda; Gattyán Éva főiskolai hallgató; Horváth Kamilla és Katonai Klára, Nagykovácsi; Jászberényi Gyöngyvér, Marosvásárhely; Kolozs Borbála tanuló, Veszprém; Kovács Zsuzsanna Gyöngyvér tanár, Szászrégen; a Könyves Kálmán Általános Iskola 8/a, b, c és d osztálya, Miskolc; Lipovics Gyuláné dr., Szombathely; Mazalin Szilvia tanuló, Tatabánya; a Nógrádi Általános Iskola 5. osztálya; Őszi Gitta tanuló, Békéscsaba; a Paksi IV. sz. Általános Iskola tanulói; Pátkai Andrásné tanár, Vác; Szaláncziné Somos Zsuzsa tanár és tanulói, Alsózsolca; a Szentistváni Általános Iskola Beszélni nehéz szakköre; Szepesi Dóra újságíró, Budapest; a Szombathelyi Közgazdasági Szakközépiskola ll/d osztálya (Németh Mónika és csapata); Szőts Tünde főiskolai hallgató; Varnyú Ilona tanár, Óbecse. Az iménti felsorolásban nem egyszerűen dicséretet, hanem külön dicséretet érdemlő pályázók voltak olvashatók. Nem véletlenül fogalmaztam így. A dicséret ugyanis nemcsak nekik jár ki, hanem mindegyik pályázónak, aki időt és fáradságot szentelt annak, hogy munkájával hozzájáruljon az ifjúság nyelvkincsének összegyűjtéséhez. Mindegyik pályamű igyekezetet tükröz, mindegyiknek van felhasználható része. Értéktelen pályamunka egy sem akadt. Köszönet érte! A bírálóbizottság nevében: Grétsy László ÉDES ANYANYELVÜNK 3 Nemzedékek E kis párbeszédet szerzője - akinek a Csalamjai Emma név nem a valódi neve - szintén a Hogyan beszél ma az ifjúság? pályázatra küldte el, de ő maga is érezte, meg is írta, hogy röpdolgozata aligha illik bele a pályázati elképzelésekbe. Nos, a pályaművek között nem is vettük figyelembe, szellemessége, ugyanakkor rövidsége azonban arra késztet bennünket, hogy közöljük. Igaz, párbeszédével a szerző nemcsak jellemzi, hanem alaposan meg is csipkedi az ifjúságot, de mivel ő más nemzedékhez tartozik, ezt talán elnézhetjük neki. A szerk. - Nos, kolléga, hogy tetszik nálunk a munka? - Nem nagyon csípem, de az ősöm felmondta a bérletet, és ha kérőt akarok, melóznom kell. - Á, szóval lakásra gyűjt, de különben továbbra is eltartják a szülei? - Az öregem állandóan löki a rizsát, hogy hülyét kap tőlem a diszkó és a csajozás miatt. Régebben klassz volt, de most átment oktatóba. - De hiszen az az élet rendje, hogy minden felnőtt a maga lábán boldoguljon. - Nem kell a púder! Maga is tudja, hogy a jó kis zsíros placcokon a vén trottyos bányarémek trónolnak. Én meg zsebpénzért koptatom az etetőmet. - Na, és a főnöke, milyen? - Hát, az aztán egy fazon! Olyan szerkóban jár, mint egy tini, és közben kopasz a burája és a hasával törli le a port az asztaláról. Múltkor bejön és minden ok nélkül elkezd ordítozni, pedig csak a sporthíreket olvastam, azt is csak fél szemmel, mert közben telefonáltam. Csápolt és üvöltött, hogy készen van-e a sürgetőlista, amit tegnapra kért. Nem lóverseny ez, akartam neki mondani, de aztán hagytam, mert biztos mosolyszünet volt anyunál, ezért volt kiakadva. Azt hiszi, hogy mindent el lehet kapkodni, mint őt a szülei. - És a jutalmazással meg van elégedve? párbeszéde - Hát nem kaptam nevetőgörcsöt az örömtől. Majdnem visszaadtam a górénak villamosjegyre, de láttam, hogy éppen neki sem sütött ki a nap. Karon fogtam magam és indítottam. Nézze csak, haver! Milyen jó kis pulyka megy itt. Egész menő virgácsai vannak. Csak kár, hogy eláll a füle, mint a befőtt. - Van menyasszonya? - Van. Félig. Ő hozzám akar jönni, de én nem akarom elvenni. Épp ma határoztam el, hogy letörlöm a tábláról. A csaj szuper lenne, de azt hiszi, hogy velem életbiztosítást kötött. Most azzal fűt, hogy gyereke lesz. Majd én feledékennyé teszem. Úgy átalakítom az elejét, hogy majd csak néz ki a lyukon. - Maga ilyen keményen bánik a partnereivel? - Tök jó! Most mit bámul? Nem látott még fehér embert? Maga mindig olyan kimért, mint egy kiló körte. Maga már elfelejtette, hogy mit hordanak a csajok a szoknya alatt? Egy kolléga jön oda hozzájuk. - Hol a bánatban vagy? Egy bige keres. - Mondd neki, hogy várjon meg az anyakönyvvezetőnél. Mit képzelsz, miért állok itt? Én vagyok a munka szobra? Még megvitatom itt a haverral, hogy mi legyen a címe annak a tanulmánynak, amit a te lógásaidról készítek. Szuper, nem? Még ő kérdi, hogy mit csinálok. Röhögnöm kellene, de cserepes a szám. Ami igaz, az igaz. Sok minden belefér a maguk munkaidejébe munka helyett. Azzal az energiával, amit arra fordítanak, hogy kevés munkával sok pénzt keressenek, rekordidő alatt lehetne emeletes házakat építeni. És mondja csak! Lenne munkája egész napra, ha csinálná? - Hát, nem semmi! Néha melegszik a fejem, ha meglátom azt a rengeteg papírt. Na, viszlát, húzom a belemet. Nem csúcs az a menü, amit itt adnak, de elszórakoztatja a gyomornedveimet. Csalamjai Emma