Édes Anyanyelvünk, 1996 (18. évfolyam, 1-5. szám)
1996-02-01 / 1. szám
A pesti belvárosban, a Nádor utca és a Zrínyi utca sarkán a múlt évben nyílt meg a Soros György kezdeményezésére és támogatásával létesített nemzetközi felsőoktatási intézménynek az új épülete. Azért körülményeskedem, nem írva le, csak körülírva a szóban forgó intézmény nevét, mert ennek a cikkecskének éppen ez a tárgya: az egyetem neve, pontosabban névtáblája. A gyönyörűen felújított egykori Festetics-palotának mind a két utcai homlokzatán fel van tüntetve a név. A Zrínyi utcain angolul, a Nádor utcain magyarul. Ez utóbbit akár gesztusnak is tekinthetjük, hiszen nemzetközi, s nem is magyar, hanem angol tannyelvű intézményről van szó. Ha azonban közelebbről is szemügyre vesszük ezt a táblát, örömünk bosszúsággá változik. A magyar név ugyanis így van kiírva: KÖZÉP EURÓPAI EGYETEM Ha rosszmájúak akarnánk lenni, ezt kérdeznénk: az épület felújítására és berendezésére tellett Soros György millióiból, egy árva kötőjelre nem tellett? De nem akarunk (s e sorok írója, mint egykori Soros-ösztöndíjas, különösen nem). Hiszen mindössze (?) annyi történt, hogy valaki sietségből, netán az angol nyelvű másik tábla (CENTRAL / EUROPEAN / UNIVERSITY) hatására elfelejtett kötőjelet tenni a közép és az európai közé. Mert bizony így kellett volna helyesen kiírni a magyar nevet: KÖZÉP-EURÓPAI EGYETEM, s ha okvetlenül három sorba kellett, akkor így: KÖZÉP-EURÓPAI EGYETEM. Igaz, e kötőjelet elválasztójelnek is lehet nézni, s emiatt egyegy arra járó laikus nyelvvédő még panaszt is tehet (hiszen a középeurópai csak régebben volt szabályos, ma kötelező a kötőjel: közép-európai). Ez azonban még mindig kisebb kockázat, mint az, hogy az épületbe lépő magyart vagy magyarul tudót mindjárt egy helyesírási hiba fogadja. Három évvel ezelőtt, e rovat első cikkeinek egyikében, szóvá tettem, hogy az Institut Frangais (Francia Intézet) név a budai székházon hibásan van feltüntetve, mert a g betűnek lehagyták a farkincáját. Nos, e farkinca azóta sem került elő. Vajon Soros úr hiányzó kötőjelével több szerencsénk lesz? Tavaly áprilisi számunkban már közöltem néhány adatot a be igekötő terjedésére (bevállal, befúj, beidéz). Most itt egy újabb fejlemény, talán még különösebb, mint amazok. Egy ifjú kollégámtól ezt hallottam a minap: „Új másodállásom van, határidős munkán is dolgozom, s tudod, kicsik a gyerekek, velük is kéne foglalkozni... Egyszóval: besokalltam.” „Mit csináltál?” - kérdezem aggódva, egyszersmind azonban fellobbanó vadászszenvedéllyel, mert nagyon érdekelnek az új szavak. „Hát besokalltam - feleli ő kissé csodálkozva -, nem ismered ezt a szót? Azt jelenti: elegem lett a dologból, megelégeltem, nem tűröm, nem viselem el tovább.” A köznyelvi sokall, megsokall vmit kifejezés mellé (nem helyette, hanem melléje, ez fontos!) a bizalmas beszélt nyelv létrehozott egy tömör és kifejező igét: besokall. A be igekötő, mint a többi ilyenben is, befejezetté teszi, nyomatékosítja a vele ellátott igét. Az így keletkező besokall tárgyatlan ige, s nem is lehet tárgya, hiszen az alany tudati állapotát fejezi ki. Vagyis az új igekötő a vonzatstruktúrát is megváltoztatta. Úgy érzem, gazdagodott nyelvünk - ha nem is az „ünneplő”, de a „szabadidő”nyelvünk - ezzel a besokáll-lal. Persze tudom, hogy olvasóim között van olyan is, aki besokall az ilyesmitől. Kérem, legyen elnéző iránta. De csak olyankor, ha a maga helyén, a megfelelő stílusrétegben fordul elő. Mert azt azért se ifjú barátom, se én magam nem mondanám, hogy pl. Luther besokallt, és megindította a reformációt. A Hivatal, akár a Bourbonok, nem tanul és nem felejt. A mai hivatalos feliratok éppoly körmönfontak és életidegenek, mint a tíz-ötven-száz évvel ezelőttiek. A budapesti metrón a múlt év őszén ezt a vadonatúj feliratot vettem észre és jegyeztem le: Vészhelyzet esetén a vészjelző folyamatos nyomvatartása mellett tájékoztassa a vonatvezetőt! Csak a felirat új, a stílusa nagyon is ómódi. A „legszebb” talán ez benne: „a vészjelző folyamatos nyomvatartása mellett”. Tehát a vezetőt nem a vezetőfülkében, hanem a nyomvatartás mellett kell tájékoztatni - élcelődhetnénk, ha nem gyanítanánk, hogy ez a suta megfogalmazás idegen mintát követ. Jó magyarsággal, azaz egyszerűen és tömören így kellett volna írni: „Vészhelyzetben tartsa benyomva (esetleg: lenyomva) a vészjelzőt, és tájékoztassa a vonatvezetőt!” Egy másik példa: egyik vidéki egyetemünk liftjében (s nyilván sok más liftben is) a kezelési útmutató ezzel a mondattal kezdődik: „1. A személyfelvonó csak rendeltetésének megfelelő célra és módon használható.” Már régóta gondolkodom ennek az előírásnak az értelmén. Arra, hogy mit jelent a liftet „nem a rendeltetésének megfelelő célra” használni, még csak lenne ötletem (pl. ha elakad két emelet között, és útitársunk fiatal, csinos, ráadásul ellenkező nemű személy). De mi lehet az, hogy „csak rendeltetésének megfelelő módon”? Talán arra számítanak, hogy munkaadóm iránti lojalitásból, takarékossági céllal saját magam akarom felhúzni a liftet a harmadik emeletre? De csitt, ne adjunk ötleteket a pénzügyminiszternek! Úgy alakult, hogy ebbe a „Mozaik”ba, egy kivételével, csupa táblával, hivatalos felirattal kapcsolatos cikkecske került. Fejezzük be egy postai „lelettel”! Míg sorbaállok a postahivatalban a pénztári ablak előtt, szemem megakad a következő hirdetményen (nem adnak belőle, de lemásolom): „Tájékoztatjuk kedves ügyfeleinket, hogy az 1983. április 18-án forgalomba bocsátott 20-, 10-, 5-, 2-, illetve 1,Ft-os érméket befizetésként szolgáltatási díj kiegyenlítéseként elfogadunk és becserélünk 1995. december 31-ig!” Most tekintsünk el a szöveg egyéb, kisebb hibáitól, s irányítsuk figyelmünket a mondat vége felé található állítmányokra: elfogadunk és becserélünk. Azt mondják, a magyarul tanuló idegen ajkúak számára a(z egyik) legnagyobb nehézséget az alanyi, illetve a tárgyas ragozás szabályos használatának elsajátítása okozza. Meglehet. De hogy egy - vélhetően - magyar anyanyelvű fogalmazó, még ha történetesen hivatalnok is az illető (bocsánat!), ne vegye észre, hogy a mondat elején határozott névelés, ennélfogva határozott tárgyak sorakoznak, következésképp az állítmányoknak is tárgyas ragozásba kell kerülniük? Valahogy így: „... az ekkor és ekkor fogalomba bocsátott [inkább: forgalomba hozott vagy kibocsátott, de most nem erről van szó, ne bolygassuk!], tehát az ilyen és ilyen pénzérméket erre és erre a célra elfogadjuk és becseréljük". A fenti hiba talán nem is nyelvtudatlanságból, hanem „csupán” hanyagságból ered (a mondat végére elfelejtették, mi van az elején). Ami miatt mégis érdemesnek látszott közzétenni: ezt a hirdetményt legalább annyi helyen kiragasztották, ahány postahivatal csak van az országban, így aztán mindenki megláthatta, mennyire törődik a (nagybetűs) Magyar Posta a (kisbetűs) magyar nyelvtannal. Kemény Gábor NYELVI MOZAIK (Kötődés egy kötőjel miatt - Besokall - Hivataloskodó feliratok - A Magyar Posta meg a tárgyas ragozás)