Eger, 1864 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1864-05-05 / 18. szám
II. évfolyam, 18. szám Előfizetési díj: Egész évre .. . 5 ft - kr félévre . , negyedévre . . . 2 „ 50 „ 1 ., 30„ Egyes szám ára 12 kr. Hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Május 5-én 1864. Hirdetésekért minden halálozott sorhely után 4, többszöri közzétételeknél 3 kr. bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 ki fizettetik. Előfizetéseket elfogad : EGERBEN a szerkesztőség (újváros, rózsa utcza 800. szám), — az érseki lyceumi nyomda irodája, — Jentsch Gotlieb könyvkereskedése; — MISKOLCZON Fraenkl Bernát könyvkereskedése; — GYÖNGYÖSÖN Poplan Ede könyvkereskedése, — és minden cs. kir. postahivatal. Az osztrák birodalomban található fekete- és barnaszén mint tüzelőszer értéke a fáéval egybehasonlitva. Azon mértékben, a mint az ásványszenek nagyobb mérvbeni kiaknázása és a szállításukat elősegitő közlekedési eszközök szaporodása, azoknak műipari és házi czélokra fordítását megkönnyítette, mindenütt annak szüksége is érvényre emelkedett, hogy értékük mint tüzelőszeré, az eddig majdnem kizárólag használt fáéval egybehasonlítva közelebbről kipuhatoltassék. Az efféle nyomozások tán sehol sem képeznek oly sürgős szükséget, mint épen az osztrák birodalomban, mert a világ egy országában sem találtatnak az ásványszenek oly sokféle minőségben; itt azok minden korosztályát föltaláljuk, kezdve a legrégibbtől (az angoltól) egész a legifjabbig (a turfáig). A legutóbbi londoni iparkiállításon igen nagy figyelmet s érdeket keltett az osztrák birodalomban előforduló ásványszeneknek a bécsi cs. kir. földtani birodalmi intézet által, korosztályok szerint gondosan összeállított s rajzokkal magyarázott kiállítása. A kiállított kőszeneket előbb Hauler Károly cs k. bányatanácsos és a bécsi földtani intézeti vegyműhely főnöke, víztartalmukra, az elégések után fönmaradó hamura és tüzelőértékükre nézve, a fáéval egybehasonlitva, megvizsgálta. Mielőtt azonban az elemző nyomozások utján nyert eredményeket az osztrák birodalom egyes tartományai szerint itt elősorolnám, szükségesnek tartom, az ásványszenek helyesb megítélése czéljából előbb a tüzelésre leginkább használt fanemek víz- és hamutartalmát fölemlíteni. Az élő vagy frisen levágott fának víztartalma több körülménytől függ. Legközelebb a fa kora és tömöttsége által tételeztetik fel, s azok növekedésével fogg, nagyobb a háncsban (belhéjban) s a fiatalabb ágak fájában, mint egy régi törzs szófiájában. A víztartalom függ továbbá a füvészi nemtől s puha fanemeknél átalában nagyobb, mint a keményeknél. A frisen levágott következő fanemek fájában következő víztartalom találtatott: Gyertyánfa 18.8 száztóli Luczfenytí 37.1 száztóli Fűzfa 26n Topolyafenyű 37.7 ?? Jávorfa 27 Erdei bükkfa 39.7 V Kőrisfa 28.7 r> Rezgő nyárfa 43.7( Nyírfa 30.8 V) Jegenyefenyű 45.2 T) Cserfa 34.7( Vörös-fényű 48.6 Kocsánostölgyf.35.4 V) Fehér jegenyef. 51.8 Ha a frisen levágott fát száraz helyen hevertetjük, akkor víztartalmának bizonyos mennyiségét párolgás által elveszítvén, a szárazság oly fokát éri el, mely változatlan marad, hacsak háborgató külkörülmények nem járulnak hozzá, s a fa súlya többé nem változik. A mint a lég mérséklete nagyobbodik vagy alább száll, nedvességi állapota pedig növekszik vagy fogy, a fa ismét vizet szí a levegőből vagy ennek enged át vizet, de minden esetben csak csekély mennyiségben, s az egyszer kiszárított fa még a legnedvesebb levegőből sem sző többé annyi vizet magába, mennyit frisen levágott állapotában tartalmazott. A légen szárított fának középvíztartalma 20 százakra tehető. Tökéletesen csak úgy szárítható ki a fa, ha huzazamos ideig 150 Celsius-féle foknyi hőmérséknek tétetik ki. Az ily módon kiszárított fa azonban már kevés nap alatt ama 20 száztóli vizet a jégből ismét magába szíja. Minthogy már most az ásványszén víztartalma 0 és 36 száztóli közt változik, nem szabad elfelednünk, hogy száraz fánk is 20 száztóli vizet tartalmaz; egyébiránt az ásványszenek, s nevezetesen a barnaszén, a levegőn több száztólit vesztenek víztartalmukból. Fahamu alatt értjük azon megéghetlen ásvány-anyagokat, melyek a növényeknek növésük folyama alatt nélkülözhetlenek, s melyeket tehát a talajból, melyen tenyésznek, felszínük. Fanemeink hamvából hamuzsírt, (kálit) azon fanemek hamvából pedig, melyek a tenger szomszédságában nőnek, széksót (nátront) nyerünk. Különféle fanemek elégetése után következő átlagos hamumennyiségeket találtak : Fenyufa 0.23 Száztóli Nyárfa 105száztóli Nyirfa 0-53 n Tölgyfa 1-18 Szurkos fényű 0.91 Hársfa 2.28n Bükkfa 0.54 n Fűzfa 2-94 A kőszenek hamuja nemcsak azon növények ásványos maradványait tartalmazza, melyekből a kőszenek keletkeztek, hanem a kőszén-hamunak legnagyobb része alkalmasint csak későbben, a zavaros vizek által került oda, mely eset főleg azon telepekből nyert kőszeneknél fordul elő, melyek összetorlott fákból keletkeztek, melyeken rendesen iszap tapad. Ami a fa és ásványszén vizét és hamvát illeti, ezek természetesen a fűtés czéljára nézve ártalmasaknak tekintendők, még pedig a hamu mint megéghetlen földnemű test, a víz pedig azért, mivel a fában vagy kőszénben tartalmazott víznek elpárolgása által a melegségnek egy része veszendőbe megy. A mondottakból tehát látható, miként a tüzelőszer, legyen az bár fa vagy kőszén, annál jobb, minél kevesebb benne a víz és hamu. (Folytatása követk.) Az egri érsekmegyei könyvtár. (Folytatás.) C. A könyvtár története. Minthogy a mondottak szerint a könyvtár kincse inkább fogyott, mint szaporodott, s annyi hézagnak csak zavar lett a vége, b. Fischer István, második egri érsek, annak szaporodása és helyreállitásáról komolyan gondolkozván, ezt olyformán intézte el, hogy uj pénzerőről, s