Eger, 1868 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1868-01-02 / 1. szám

2 nem jelentett, s e szerint méltán megrovás alá esett árverést, •— melyből egyébiránt a városra oly szép haszon hárult, s mely en­nélfogva a verseny hiányát sem érezheti,— miután már megtörtént, érintetlenül hagyja. De azon árverési föltételnek megsemmisíté­se, melynél fogva oly haszonbérlő, ki Breuer Sámuel és Rosen­­zweig testvérekkel társaságba lépne, jogát elveszti, s annak ki­mondása, hogy ők, a­mennyiben az albérlők akármelyikével vi­szonyba lépnének, annak gyakorlatában nem háborgathatok, a ■­. alatti felfolyamodványban bőven előadott indokoknál fogva megváltoztatik, és a községi határozat fentartatik. A­mi pedig a K­osenzweig testvéreknél lepecsételt italok jótékony czélra való eladatását­ illeti, az ezen követelést elutasító végzés a bennfog­­lalt indoknál fogva, hogy t. i. nevezettek jóhiszemüleg jártak el, épségben hagyatik, — s erről érdekeltek végzésileg értesi­­tendők. A megye főügyészének előterjesztésére Rosenzweig test­véreknek */. alatti folyamodványa, és *,’■ alatti felfolyamodása, — minthogy azokban oly szavak használtatnak, melyeket egy hatóságnak tűrni nem lehet, — úgy a fogalmazó, mint az azok­kal élők ellenébeni eljárás végett a Szolnokon székelő megyei fenyitőtörvényszéknek kiadatni rendeltetik. Főispáni helytartó úr az alispánok előterjesztésére, s a bi­zottmány beleegyezésével Bokros Lászlót, Ebeczky Eleket, Fáy Lászlót, Kapácsy Dezsőt, Keglevich György grófot, ifj. Németh Albertet és Okolics­ányi Kálmánt tiszteletbeli aljegyzőkké; — Bokros Bélát, Borhy Bélát, Török Alajost és gr. Waldeck Fri­gyest tiszteletbeli esküdtekké; — Szentkirályi Kázmért tisztelet­beli orvossá, és Kalas Józsefet tiszteletbeli sebészszé nevezte ki, kik közül Kapácsy Dezső, ifj. Németh Albert, Okolicsányi Kál­mán, gr. Waldeck Frigyes és Szentkirályi Kázmér az esküt azon­nal le is tették. Mely kinevezések a szolgabirák által köröztetni, s a kinevezettekkel közöltetni rendeltettek. Szalay Miklós bemutatott ügyvédi oklevele felolvastatván, kihirdettetett, miről a hiteles bizonyítvány az okmányra vezetve s kiadatni rendeltetett. A de­cz. 21-iki ülésből: Olvastatott a tervezett „Körözvényi lap“ kiadása tárgyá­­­­ban kinevezett küldöttség véleményes jelentése, mely szerint a­­ lap kiadása nem ajánltatik, hanem a helyett fölterjesztés hoza­­t­tik javaslatba, melyben fölkérendők lennének a minisztériumok,­­ hogy közzéteendő hirdetményeiket annyi példányban nyomassák, s vagy authographiroztassák, a­hány példányra a törvényhatósá­­­­goknak szükségük van, s az ily aton kiállítandó összes példányok­­ költsége országos alapból fedeztessék, és a törvényhatóságok­­­­nak ingyen küldessenek meg, vagy ha pénzért adatnak is, de­­ áruk a lehető legolcsóbbra határoztassék.­­ A küldöttség véle­­­­ménye elfogadtatik, s annak alapján a m. k. belügyminisztérium­­­­hoz fölterjesztés tétetik. Okolicsányi József főpénztárnok jelenti, hogy bizottmányi­­ végzés folytán a m. kir. belügyminisztérium által utalványozott s 13,296 ftnyi pótjavadalmazásokat a helybeli jövedék- és főadó­­■ hivatalból átvette, s azon napon a megye tartozását azaz 10,000 i ftot o. é. — a helybeli takarékpénztárnak kifizette, s a vissza- 1 nyert kötelezvényt bemutatja. — A visszanyert kötvény kitáb­láztatása elrendeltetett, s foganatosításával Vasváry Károly t. főügyész megbizatott, s ez intézkedésről a belügyminisztérium ér­­tesittetett. Gyöngyös város közönsége kéri a megye közönségét, hogy a pétervásár-gyöngyösi országúinak a Mátrán át a Bene pusztán keresztül leendő kiépittetését tárgyazó folyamodványát a m. kir. közlekedési ministeriumhoz pártoló véleményes jelentése kísére­tében terjes­sze föl. — Gyöngyös város jelen kérvénye, miután az abban kért útvonal kiépítésével a közlekedés­i forgalom élén­kítése mozduttatik elő, pártolólag azon véleményes jelentés kísé­retében rendeltetik a közlekedési minisztériumhoz fölterjesztetni,­­ hogy mindamellett a Pétervásárra Eger-Füred felé tervezett vo­ ­l­T­A­R­ A halálbüntetés ellensége. — Beszélj. — Szeretném az olvasó előtt mennél hűbb képét tüntetni föl egy kedves — világos szövettel kárpitozott szobának, csinos, nem épen túlságosan sok bútorzattal, a padozaton puha szőnye­gekkel, a függönyök mögött az ablakokban díszes cserepekben szép virágokkal, s a falon aranykereíű­ nagy tükörrel. A szobát kellemes illat tölti be, mi legelőbb is egy szép lányka öltöző­szo­bájára emlékeztet. És valóban, ott a világos ablakban, a varróasztalka mellett csakugyan ül egy ily kedves kis teremtés, picziny lábát zsámoly­kán , rózsaszinű­ finom kezecskéjét pedig bimzö­ munkáján nyugtatja, míg sötétszőke fürtöktől beárnyékolt szemeit, moso­lyogva egy hozzá egészen közel ülő fiatalemberre szegzi ki élénk társalgásban látszik lenni vele. Még egy harmadik egyént is látunk; ez alacsony, zömök férfiú, már meglehetősen előhaladt korban, majdnem teljesen gömbölyű arczán feltűnően kiálló hegyes orral és simára kopa­szodott koponyával. Arczán első tekintetre határtalan vidorság ömlik el, figyelmes­ vizsgálat után azonban vonásain némi alat­tomosságot és megrögzött gonoszságot vehetni észre, míg szünte­len idestova forgó szemeiben oly valami sa­játságos van, mi az emberre nézve irtóztató benyomást képes tenni. E férfiú azonban kedélyességével és kellemesen hangzó folyókon társalgásá­val, eme rész benyomást nagyon ügyesen tudja palástolni. Az esemény Bécsben történt, a ház, melyben a fenemlített szoba van, a Duna-hid közelében fekszik. Az öreg V., ki állítása szerint drágakövekkel és egyéb ritkaságokkal kereskedik, még csak néhány hét óta lakik a fővárosban. A lányka — a bájos Johanna — egyetlen gyermeke, mint mondani szokása, szeme-té­­nye, s ki iránt ő csakugyan a leggyengédebb bánásmódot tanúsítja. Úgy látszik, egyik legfőbb törekvése, kedves gyermekének örö­met és szórakozást szerezni, s oly lelki műveltséget a mellé, mely egy fiatal lánynak szivét és elméjét egyaránt gazdagítja és szépíti. Mindkettő gyakran eljárt színházba és hangversenyekbe, s ily­­ alkalommal Johanna bájdus szépségétül elragadtatva, hozzájuk társult ama fiatalember, ki aztán többszöri találkozás után az C . A.­­ atya által jobban kitüntetve mint a leánytól, a legbensőbb háziba­ráttá és udvarlóvá jön. E fiatalember — K. Hugó — testi és lelki­leg a természettől oly kiváló tulajdonokkal vala felruházva, mint­ha csak kizárólag finom társalgásra és szerelmeskedésre született volna. Urias ruhája az előkelők fesztelenségével állt testén, s alakján, polgárias öltönye daczára is, némi lovagiasság ömlött el. S így épen nem csodálandó, ha, a kü­lönben is kizárólag atyja társaságára szorult Johannára nézve e fiatalember érdekessé lön. — K. Hugó, kinek, úgy látszik, nem volt egyéb teendője, mint az udvarlásra fordítani minden gondját, felhasználá a kedvező ha­tást, mit a lánykánál előidézett, s egy szép napon, bevalló iróniái határtalan szerelmét. — Johanna pedig hízelgő vallomását egész elragadtatással végig­hallgató. Az öreg ékszerkereskedő nem igen törődött azzal, mennyiben jogosult a fiatalember lányához a viszonya; inkább abban a véleményben látszik lenni, hogy a ki­tünően képzett lelkű lány, nem fogja szívét egy méltatlannak odaadni. Az ékszerkereskedő azonban különös érdekkel látszik hallgatni, ha K. Hugó beszéd közben előhoza, hogy Bécsben egy öreg dúsgazdag nagybátyja lakik, ki mint afféle különcz, egész magánosan él, csak hű gazdasszonyával, s hogy az ő — anyjá­­ról­ örökségét is ez öregur kezeli, a ki irányában a takarékost játs­sza ugyan, de miután sok kincsét úgy sem viendi sírjába, türelemmel viseltetik zsugorisága iránt, amúgy is biztos reménye a nem sokára bekövetkezendő örökölhetésre, míg jelenleg mege­légszik anyja után maradt jövedelmével. Az ékszerkereskedő finom modorával még gyakrabban is rávezeté a beszédet a gaz­dag nagybátyára, s s­ fiulett részvéttel tudakozódott annak élet­módja-, szokása-, lakása-, jelleme-, a gazdasszony életkora-, an­nak a házbóli szokott távozása s több effélékről. Hugónak, ki csak kedvesével volt elfoglalva, nem tűnt­ fel az öreg kíváncsisá­ga ; ő mindennapi vendég volt a háznál, s mindenhová kísérője a szép Johannának, s e szerint mással nem gondolt, sőt sokszor oly költséges mulatságokkal lepte meg kedvesét, melyek valóban tekintélyes kiadásokkal valónak összekötve. Hugó, bár igazán, szíve leghőbb érzelmével szerette Johan­nát, saját állását s körülményeit illetőleg mégis ámította, kérke­dett anyjátóli tekintélyes vagyonnal és bizonyos tudomány-szak mű­velésével. Eleinte azért tévé ezt, hogy hatást, idézzen elő, később pedig már csak azért is folytató, hogy a nyert előnyt, melyhez

Next