Eger, 1868 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1868-01-02 / 1. szám
2 nem jelentett, s e szerint méltán megrovás alá esett árverést, •— melyből egyébiránt a városra oly szép haszon hárult, s mely ennélfogva a verseny hiányát sem érezheti,— miután már megtörtént, érintetlenül hagyja. De azon árverési föltételnek megsemmisítése, melynél fogva oly haszonbérlő, ki Breuer Sámuel és Rosenzweig testvérekkel társaságba lépne, jogát elveszti, s annak kimondása, hogy ők, amennyiben az albérlők akármelyikével viszonyba lépnének, annak gyakorlatában nem háborgathatok, a ■. alatti felfolyamodványban bőven előadott indokoknál fogva megváltoztatik, és a községi határozat fentartatik. Ami pedig a Kosenzweig testvéreknél lepecsételt italok jótékony czélra való eladatását illeti, az ezen követelést elutasító végzés a bennfoglalt indoknál fogva, hogy t. i. nevezettek jóhiszemüleg jártak el, épségben hagyatik, — s erről érdekeltek végzésileg értesitendők. A megye főügyészének előterjesztésére Rosenzweig testvéreknek */. alatti folyamodványa, és *,’■ alatti felfolyamodása, — minthogy azokban oly szavak használtatnak, melyeket egy hatóságnak tűrni nem lehet, — úgy a fogalmazó, mint az azokkal élők ellenébeni eljárás végett a Szolnokon székelő megyei fenyitőtörvényszéknek kiadatni rendeltetik. Főispáni helytartó úr az alispánok előterjesztésére, s a bizottmány beleegyezésével Bokros Lászlót, Ebeczky Eleket, Fáy Lászlót, Kapácsy Dezsőt, Keglevich György grófot, ifj. Németh Albertet és Okolicsányi Kálmánt tiszteletbeli aljegyzőkké; — Bokros Bélát, Borhy Bélát, Török Alajost és gr. Waldeck Frigyest tiszteletbeli esküdtekké; — Szentkirályi Kázmért tiszteletbeli orvossá, és Kalas Józsefet tiszteletbeli sebészszé nevezte ki, kik közül Kapácsy Dezső, ifj. Németh Albert, Okolicsányi Kálmán, gr. Waldeck Frigyes és Szentkirályi Kázmér az esküt azonnal le is tették. Mely kinevezések a szolgabirák által köröztetni, s a kinevezettekkel közöltetni rendeltettek. Szalay Miklós bemutatott ügyvédi oklevele felolvastatván, kihirdettetett, miről a hiteles bizonyítvány az okmányra vezetve s kiadatni rendeltetett. A decz. 21-iki ülésből: Olvastatott a tervezett „Körözvényi lap“ kiadása tárgyában kinevezett küldöttség véleményes jelentése, mely szerint a lap kiadása nem ajánltatik, hanem a helyett fölterjesztés hozattik javaslatba, melyben fölkérendők lennének a minisztériumok, hogy közzéteendő hirdetményeiket annyi példányban nyomassák, s vagy authographiroztassák, ahány példányra a törvényhatóságoknak szükségük van, s az ily aton kiállítandó összes példányok költsége országos alapból fedeztessék, és a törvényhatóságoknak ingyen küldessenek meg, vagy ha pénzért adatnak is, de áruk a lehető legolcsóbbra határoztassék. A küldöttség véleménye elfogadtatik, s annak alapján a m. k. belügyminisztériumhoz fölterjesztés tétetik. Okolicsányi József főpénztárnok jelenti, hogy bizottmányi végzés folytán a m. kir. belügyminisztérium által utalványozott s 13,296 ftnyi pótjavadalmazásokat a helybeli jövedék- és főadó■ hivatalból átvette, s azon napon a megye tartozását azaz 10,000 i ftot o. é. — a helybeli takarékpénztárnak kifizette, s a vissza- 1 nyert kötelezvényt bemutatja. — A visszanyert kötvény kitábláztatása elrendeltetett, s foganatosításával Vasváry Károly t. főügyész megbizatott, s ez intézkedésről a belügyminisztérium értesittetett. Gyöngyös város közönsége kéri a megye közönségét, hogy a pétervásár-gyöngyösi országúinak a Mátrán át a Bene pusztán keresztül leendő kiépittetését tárgyazó folyamodványát a m. kir. közlekedési ministeriumhoz pártoló véleményes jelentése kíséretében terjessze föl. — Gyöngyös város jelen kérvénye, miután az abban kért útvonal kiépítésével a közlekedési forgalom élénkítése mozduttatik elő, pártolólag azon véleményes jelentés kíséretében rendeltetik a közlekedési minisztériumhoz fölterjesztetni, hogy mindamellett a Pétervásárra Eger-Füred felé tervezett vo lTAR A halálbüntetés ellensége. — Beszélj. — Szeretném az olvasó előtt mennél hűbb képét tüntetni föl egy kedves — világos szövettel kárpitozott szobának, csinos, nem épen túlságosan sok bútorzattal, a padozaton puha szőnyegekkel, a függönyök mögött az ablakokban díszes cserepekben szép virágokkal, s a falon aranykereíű nagy tükörrel. A szobát kellemes illat tölti be, mi legelőbb is egy szép lányka öltözőszobájára emlékeztet. És valóban, ott a világos ablakban, a varróasztalka mellett csakugyan ül egy ily kedves kis teremtés, picziny lábát zsámolykán , rózsaszinű finom kezecskéjét pedig bimzö munkáján nyugtatja, míg sötétszőke fürtöktől beárnyékolt szemeit, mosolyogva egy hozzá egészen közel ülő fiatalemberre szegzi ki élénk társalgásban látszik lenni vele. Még egy harmadik egyént is látunk; ez alacsony, zömök férfiú, már meglehetősen előhaladt korban, majdnem teljesen gömbölyű arczán feltűnően kiálló hegyes orral és simára kopaszodott koponyával. Arczán első tekintetre határtalan vidorság ömlik el, figyelmes vizsgálat után azonban vonásain némi alattomosságot és megrögzött gonoszságot vehetni észre, míg szüntelen idestova forgó szemeiben oly valami sajátságos van, mi az emberre nézve irtóztató benyomást képes tenni. E férfiú azonban kedélyességével és kellemesen hangzó folyókon társalgásával, eme rész benyomást nagyon ügyesen tudja palástolni. Az esemény Bécsben történt, a ház, melyben a fenemlített szoba van, a Duna-hid közelében fekszik. Az öreg V., ki állítása szerint drágakövekkel és egyéb ritkaságokkal kereskedik, még csak néhány hét óta lakik a fővárosban. A lányka — a bájos Johanna — egyetlen gyermeke, mint mondani szokása, szeme-ténye, s ki iránt ő csakugyan a leggyengédebb bánásmódot tanúsítja. Úgy látszik, egyik legfőbb törekvése, kedves gyermekének örömet és szórakozást szerezni, s oly lelki műveltséget a mellé, mely egy fiatal lánynak szivét és elméjét egyaránt gazdagítja és szépíti. Mindkettő gyakran eljárt színházba és hangversenyekbe, s ily alkalommal Johanna bájdus szépségétül elragadtatva, hozzájuk társult ama fiatalember, ki aztán többszöri találkozás után az C . A. atya által jobban kitüntetve mint a leánytól, a legbensőbb házibaráttá és udvarlóvá jön. E fiatalember — K. Hugó — testi és lelkileg a természettől oly kiváló tulajdonokkal vala felruházva, mintha csak kizárólag finom társalgásra és szerelmeskedésre született volna. Urias ruhája az előkelők fesztelenségével állt testén, s alakján, polgárias öltönye daczára is, némi lovagiasság ömlött el. S így épen nem csodálandó, ha, a különben is kizárólag atyja társaságára szorult Johannára nézve e fiatalember érdekessé lön. — K. Hugó, kinek, úgy látszik, nem volt egyéb teendője, mint az udvarlásra fordítani minden gondját, felhasználá a kedvező hatást, mit a lánykánál előidézett, s egy szép napon, bevalló iróniái határtalan szerelmét. — Johanna pedig hízelgő vallomását egész elragadtatással végighallgató. Az öreg ékszerkereskedő nem igen törődött azzal, mennyiben jogosult a fiatalember lányához a viszonya; inkább abban a véleményben látszik lenni, hogy a kitünően képzett lelkű lány, nem fogja szívét egy méltatlannak odaadni. Az ékszerkereskedő azonban különös érdekkel látszik hallgatni, ha K. Hugó beszéd közben előhoza, hogy Bécsben egy öreg dúsgazdag nagybátyja lakik, ki mint afféle különcz, egész magánosan él, csak hű gazdasszonyával, s hogy az ő — anyjáról örökségét is ez öregur kezeli, a ki irányában a takarékost játssza ugyan, de miután sok kincsét úgy sem viendi sírjába, türelemmel viseltetik zsugorisága iránt, amúgy is biztos reménye a nem sokára bekövetkezendő örökölhetésre, míg jelenleg megelégszik anyja után maradt jövedelmével. Az ékszerkereskedő finom modorával még gyakrabban is rávezeté a beszédet a gazdag nagybátyára, s s fiulett részvéttel tudakozódott annak életmódja-, szokása-, lakása-, jelleme-, a gazdasszony életkora-, annak a házbóli szokott távozása s több effélékről. Hugónak, ki csak kedvesével volt elfoglalva, nem tűnt fel az öreg kíváncsisága ; ő mindennapi vendég volt a háznál, s mindenhová kísérője a szép Johannának, s e szerint mással nem gondolt, sőt sokszor oly költséges mulatságokkal lepte meg kedvesét, melyek valóban tekintélyes kiadásokkal valónak összekötve. Hugó, bár igazán, szíve leghőbb érzelmével szerette Johannát, saját állását s körülményeit illetőleg mégis ámította, kérkedett anyjátóli tekintélyes vagyonnal és bizonyos tudomány-szak művelésével. Eleinte azért tévé ezt, hogy hatást, idézzen elő, később pedig már csak azért is folytató, hogy a nyert előnyt, melyhez