Eger, 1869 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-07 / 1. szám

iás, de sokszor tetemes kár is okoztatik, s panasz esetében a vá­­íróság alig képes igazságot szolgáltatni; ennek folytán indít­­ván u­tatott, hogy a szemelélet adás-vevésénél azon esetben, ha a KHH kialkudva nincs, kötelező mértékül az ármérték, illetőleg a $k­a határoztassék. Mely indítványnál fogva a szemesélet adás-vevésénél azon eset­ben, ha a mérték kialkudva nincs, kötelezőleg a véka határoztatik. ■Mely végzés alkalmazkodás és köröztetés végett a megyei fő- és alszolgabíráknak kiadatik. Csernyus Kálmán szolgabiró előadván a maklár-szikszói út ró­nai rész ka­rban létéről jelentését, egyszersmind tudatja, hogy az 1867-ik év aug. 1-én kelt bizottmányi végzésnél fogva, a m­aklár­­abonyi vonal kiépítéséig nyitvatartatni rendelt régi­ közlekedési út Maklár község elöljárói által elárkoltatott, s a netán mégis arra menők megzálogoltatnak, kéri, hogy e tekintetben intézkedés té­tessék, s hogy az eddig folyamatba vett birság h­ovahelyezéséről Maklár község elöljárói számoltassanak meg. E hivatalos jelentés azon utasitással adatik ki Majzik Viktor főszolgabírónak — ki a kérdéses útvonalra vonatkozó hivatkozott bizottmányi végzés végrehajtásával lett megbízva, — hogy az 1867-ik évi végzés értelmében a panaszlott útvonal kinyitására néz­ve rögtön intézkedjék, s jelentést tegyen. Városi ügyek. Az 1869. évi január 3-án Eger városa részéről tartott képvise­lői ülésben következő ügyek tárgyaltattak: A belügyminisztérium m. évi 22,505 számú rendelvénye, mely mellett az Eger városa és a megye közönsége közt fönforgó hasméré­­si ügyre vonatkozó iratokat, a megyének e tárgyban hozott határo­zatai s eljárása helyeslése mellett, azzal küldi le, hogy a megye kö­zönségének közvetlen felü­gyelete és vezetése alatt álló, a közigaz­gatási ügyekben önálló intézkedési joggal nem bíró Eger mezővá­rosa képviselő-testületének azon ismételt kérése, miszerint a marha­hús kimérése körül önállóan intézkedhessél, figyelembe nem vétethetett. Jelen miniszteri rendelmény tudomásul vétetik, s annak értel­mében intézkedéstétel végett a közig. tanácsnak kiadatik; — a mi a rendelmény azon részét illeti, melyben Eger „mezőváros“-nak czimeztetik, e testület sérelmesnek találván, erre vonatkozólag a belügyminisztériumhoz tiszteletteljes fölirat intéztetni határoztatván, annak szerkesztésével, Tavasy Antal polgármester elnöklete alatt, Végh József, Szuhányi János, Csiky Sándor, Babics István, Schaff­ner János, Fülöp József, Juhász János, Fekete Károly, Tarnay Já­nos, Szederkényi Sándor, Knezsik István, Polonkay Endre, Gáby József kü­ldöttségi tagok és Dasárdy József aljegyző bízattak meg. Ennek kapcsában inditványoztatott, miként az ily, s számtalan hasonló kellemetlenségek és súrlódások tekintetéből, Eger városi­nak a szabad kis városok közé leendő fölvétele kérelmeztessék. Mely indítvány elfogadtatván, a szü­kséglendő kérvény készíté­sével ugyancsak az előbbeni küldöttség bízatott meg. Fölolvastatott Hevesmegye bizottmányának végzése, mely sze­rint Eger városa azon kérelmével, hogy a katonaság részére szük­­séglendő előfogatozással egybekapcsolt terheltetés, a megye többi községével egyenlően arányosittassék ; — azon indokból, mert ezen aránynak az egész megye községei közötti megállapítása csak országos intézkedés folytán lehetséges ; — elutasittatott. Jelen megyebizottmányi végzés fölebbeztetni, illetőleg a belügy­minisztérium fölkéretni határoztatott, hogy jelzett bizottmányi vég­zés megsemmisítésével intézkedni méltóztassék, hogy ezen előfoga­­tozási teher az 1848-ik évi 8-ik t. ez. értelménél fogva arányosit­tassék, illetőleg Eger városa s a többi megyebeli községek között egyenlően osztassék meg. Inditványoztatott, hogy mivel a megyebizottmány végzései és rendeleteinek Eger városáhozi juttatása, úgy viszont Eger városa je­lentéseinek s kérelmeinek a megye bizottmányáhozi fölterjesztése csak késleltetve van az által, hogy a megye s a város közötti érintkezés nem közvetlen, de közvetve a központi főszbiró útján eszközöltetik, — ennélfogva kéressék föl a megye bizottmánya, miként a hivata­loskodás gyorsabb menete tekintetéből is elrendelni méltóztassék hogy jövőre a megye bizottmánya és Eger városa közötti hivatali érintkezés közvetlenül eszközöltethessék. Mely indítvány elfogadtatván, ily értelemben a megye bizott­mánya fölkéretni határoztatott. Végül A cselédek némileges rend­behozása végett elrendeltetett, mi­ként azok azonnal cselédkönyvvel láttassanak el, minek foganatosí­tására a kapitányi hivatal utasittatott. A képviselő-testület f. hó 5-én is tartott ülést, melyben megvá­lasztatott a követválasztás fölötti intézkedéseket vezető központi választmány. A választás eredménye következő: Elnöklett: Fü­löp József. Választmányi tagok: A város I-ső negyedében: Derszib Ferencz, Sir Antal, Schön­berger Soma, Végh József, Fekete Károly, Szokolay Lajos, Kempe­­len Béla, Ringelhann Antal, Ecsedy László. A város Il­ik negyedében: Dobrányi Ignácz, Szávits Pál, id. 4 T­A­N­­C­Z­A. I­ Némán áll most, többé nem beszédes, S a nyugalom oly ijesztő, rémes, A mely fölötte búsul, elterül! A zöld gyepű is kiszáradt alján, — Embernek — az útját megsokalván — Többé nem szolgál enyhe menhelyül. Sas száll reá, komor mogorva vén, És a múlt időkről elmerengvén — Evez tovább az ócska szárnyakon . . . Én is, mig e halvány, sárga képek Csak a múlandóságról beszélnek — A szép örök napokról álmodom! Egy kiszáradt fánál. Hányszor virult, és hányszor hervadott; Hányszor látott megújult századot: Nincsen fölirva roncsolt homlokán, Belül a féreg emészti régen, Hallik, hogy őröl a külső kérgen, Hogy dolgozik az évi karikán. Öreg volt nagyon, — a fák beszélik, Erős, vastag, felnyúlt fák az égig —• A száraz fának lombos fiai, A tavasz ébresztő évről évre, Rázván sokáig . . . de im elvégre — Nem csókolák fel­hő sugárai. Ott áll kihalva, pusztán, mereven! S mint béna koldus utczaszegleten — Kitárja búsan száraz karjait. És jő a felhő haragos képpel, S a mint előtte gyorsan ellépdel — Fagyos markába parazsat hajit. A seb begyógyult — hamar kiforrta, S ágát ha a mennykő elsodorta — Hozott helyébe szebbet egykoron ! A kis madár is megrakta fészkét, Ha olykor a vészek­et is érték, S dalolt tovább a barna lombokon. A. J. Egy kunyhó az amerikai vadonban. „Nini! mi ez?“ Könnyű, lebegő, de jéghideg hópehely hullott a beszélő arczára, és álmos állapotából, melybe őt a körülé elterülő tájék egyhangúsága szunnyasztotta, — fölébreszté, s az említettem csodálkozó szavakat csalta ajkaira. Letörté képéről, de alig, hogy ezt tévé, rögtön egy másik bocsátkozott homlokára. Körülnézett és észrevette, hogy egy hatalmas hózivatar van készülőben. Néhány pillanat múlva hófellegek takarák el a bágyadt napvilágot, és a barna rétséget fehér lepel bonita el. Lorimer Hugó, a különben bátor, sőt merész férfiú, elgondol­ván helyzetét, megrettent­­ő útban volt a Dodge és Demoines erődök között, mely mainapság rendes katonai őrvonal, akkor azonban nem

Next