Eger, 1869 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-22 / 16. szám

Április 22-én 1869. VII. évfolyam. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 ft kr. Félévre . . . 2 ft 51 kr. Negyedévre . . I ft 30 kr. Egy hónapra . — 15 kr. Egyes szám . — 12 kr. 16. szám. EGER. Politikai s vegyes tartalmi hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden halálozott petit sorhnly után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr fizettetik. Kiadóhivatal: a lyceumi nyomda. Kiftfizetéseket elfogad* a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch G. könyvkereskedése a minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő , egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler. — Pesten: Zeisler M. király-utcza 60. sz. A megyei és községi rendezés sürgőssége honvédelmi s nemzetgazdászati szempontból. Vannak kérdések, melyek nagy fontosságuk miatt folytonos eszmecsere tárgyát képezik, ezek közé tartozik a megyei és községi autonómia végleges rendezésének kérdése is. Nem föltünési viszketeg vagy hiúság, hanem a tárgy óriás jelentősége készt az ahhoz ismételt visszatérésre, mert ebben sarkal fönállásunk s további életfejlésünk, s hazánk jövőjét is csak akkor mondhatjuk biztosítottnak, ha ezen kérdés közmegelégedésünkre leend eldöntve. A kérdés e nagy jelentősége országunk európai helyzetében fekszik, s minél veszélyesb e helyzet, annál sürgősb feladat a megyei és községi autonómia megalapítása. Egy tekintet Európa térképére s a magyar-osztrák államszövetség belalkatára, meggyőzhet bennünket arról, miszerint e szövetségi nagyhatalom nem hódító, de igenis erélyes önvédő külhatékonyságra van hivatva. Ha e kiindulási pontban megegyezünk, úgy az abból eredő következmény közel fekszik, s ez: a magyar birodalom védképességének a legfőbb fokra való kifejtése, mi a megyei és községi önigazgatás haladék nélküli elrendezése által érhető el legfőkép. A leglelkesültebb hadseregeket ugyanis egyes csatákban semmivé lehet tenni, de az önigazgatás czélszerű fölosztása által helyesen tagolt országot legyőzni vagy tartósan leigázni lehessen; mert az ily nemzetet nem egy csatavesztés vagy a főváros elfoglalása, hanem minden egyes jogalanynak erkölcsi s erőszakos meggyilkolása által lehet csak megsemmisitni. Felelős kormányunk nemzeti biztosító-intézményeink egyik fele, mely a megyei, községi s egyéni önjogúság által egészíttetik ki a nemzeti erőtelj áttörhetlen szövedékévé. Valamint az emberi erő nem csupán a szellem és fő egyoldalú kifejlése, hanem a test és minden tagjai öszhangzatos s egyarányú épsége s erőteljében éri el legfőbb fokozatát, úgy az államtest is csak a központ és részek öszhangzó, egymást föltétező s kiegészítő erejében nyeri meg legmagasb védképességét. Ezen nehány szó foglalja magában az ország tagolt s alkotmányos központosításának elvét, melynek legelső s legnagyobb hirdetője b. Eötvös, a magyar nemzeti szellemkincstárnak e megbecsülhetlen gyöngye volt, ki ebbeli nézetét Reformjában (26-ik lapon a második kiadásban) oly közfölfogásúlag s szépen fejté ki, hogy én elbizakodásnak tartanám, ha az ő gondolatait itt kontárul után mondani megkisérleném, azért inkább álljanak itt saját elővázlatszerű szavai : „Akarjuk, hogy az egyéni szabadság sérthetlenül föntartassék; akarjuk, hogy azon ügyek elhatározása, melyek csak a polgárok bizonyos részét, — például egy város vagy egy megye lakóit érdeklik, — nem mások, hanem ép azok által rendeztessenek el, kiket érdeklenek. Az ország több, mint egy törvényhatóság, ki kételkedik ezen ? — de ha Péter, Pál s Jánosnak dolguk van egymással, s a dolog kivülök senkinek nem használ, s nem is árthat: váljon azért, mivel hat vagy 8 vagy épen az egész megye több e háromnál, Péter, Pál s János a nemes megyére fogják-e bízni dolgaikat? És az egyes megye, város, vagy falu nem követelheti-e szintoly joggal, hogy azon tárgyak, melyek nem az egész országot, hanem csak őket érdeklik, szintén nem az ország által, hanem csak általuk határoztassanak el ? Ez minden valóságos municipális szerkezet egyszerű alapja, s ha megyei szerkezetünket erre vezethetjük vissza, nincs mit aggódni fönmaradásáért, benne akkor a központosítás alkotmányos voltának biztosítékát bírjuk.“ Ez azon alapnézet, mely igen valószínűleg a jelen kormány megyei és községi autonómiára vonatkozó törvényjavaslatát át fogja lengni, s észszerűleg más alapeszméből kiindulni nem is lehet, hacsak a részt az egész rovására erősítni nem akarjuk. Ez idézet Eötvös báró tollából, teljesen megnyugtathat bennünket az iránt, hogy az önkormányzat kérdése hazánkban teljesen vágyaink szerint fog eldöntetni, s így csak a kivitel idejének mindig tovább s tovább halasztása az, mi méltó aggodalmat okozhat jelen veszélytele külviszonyainkkal szemben, midőn orosz s porosz dél felé úgyszólván uton van, s nekünk, ha élni akarunk, ezeket utjokban meg kell állítanunk. E két hatalom egyaránt életünk ellen törekszik, s végfejlődésben mi lennénk azon koncz, melyen orosz s porosz osztoszkodni akarand. Oroszországban azonban nem a pánszláv párt az, mely reánk nézve veszélyes, mivel ez minden szláv törzset az orosz kényuralom alatt akar egyesíteni, mire a velünk s mellettünk élő szlávok egyátalán nem érezhetnek nagy vonzalmat, hanem az uj orosz párt, mely szabadsági intézmények által s mellett akarja a szláv főuralmat meghonosítani Európa keletén, s ez által vannak magyarhoni szerbeink egy töredéke, s a csehek nagy része elkapatva, e remény teszi őket természetes ellenünkké. Másik veszély : a szintén nemzetiségi politikát követő Poroszország. Ez ugyanis nem azon német egységet akarja megállapítni, melyért 48-ban mi oly fennen lelkesültünk, hanem azon német egységet, melynek beolvasztó törekvése ellen egy évezreden át küzdöttünk, s fogunk küzdeni ezentúl is. Kinek figyelmét kerülték ki ugyanis a porosz sugalmazott „Keresztes Újságának a mi vörös könyvünk észak-schleswigi kérdést érintő részére tett azon megjegyzése: „Nem Poroszország hívja föl a háborút, hanem az tenné azt, ki minket jogszerű tulajdonunk kiadására, s a német nemzetiség föltétlen cserbenhagyására akarna kényszerítni.“ Ily fajpolitikától vezérelt elv mellett ki tagadhatja, hogy e porosz szabású német egység részéről minden órában megtámadtathatnánk, hiszen a magyarok csak nem kívánhatják, — fogják mondani — hogy mi a német nemzetiséget Magyarországban föltétlenül cserben hagyjuk.