Eger, 1875 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-07 / 1. szám

mentésére vezethet, mint hogyan káprázat és üres hangzatú szavak után indulva közreműködjünk az álliberalismus színe alatt a haza rom­lására. Tiszta bort öntsünk azért a pohárba ! 2 * Erdészetünk. A mezőgazdaságokban előforduló hibák és hiányok, melyek vagy rész­mivelésen, célszerűtlen kezelésen, és beosztáson vagy a teljesítendő munkák nem helyes alkalmazása és véghezvitele által támadnak , azonnal, vagy legalább is néhány év lefolyta alatt ész­revehetők és orvosolhatók ; de az erdő­kezelési és erdő­gazdászati hibák, ha egyszer elkövettettek, nehezen,nnagy áldozattal, vagy sok részben helyre sem hozhatók. lez fel.Az erdő üzlet, míg jövedelmet, várakozást és türelmet téte­Az erdő és erdőtalaj oly tőkét képvisel, melynek kamatai csak évtizedek múlva tétethetnek folyóvá és élvezhetők. Mi okozza azt, hogy erdeink pusztulnak, a Mátra kopaszodik, s hegyeink kopár alakot öltenek? Tagosítás, pénzszükség és beosztás hiánya : e három tényező erdeink romlásának okozója. Szerény nézetem szerint az erdőtagosítás a nagybirtokosra nézve nemcsak elkerü­lketlenü­l szükséges, de hasznothajtó is, holott épen ez által sok község elszegényedik, tönkre tétetik. A nagybirtokos, bárhol kapja erdő­területét, okszerűn, a helyi és egyéb viszonyoknak megfelelőleg kezeltetheti. A községeknek is rendesen egy darabba hasittatik ki erdőjárulékuk ; de ők mit csinálnak ? az egész község lakossága ezen erdőterületből fedezi tüzifa-szükségletét, és ugyanez erdőterület nyújt marhájuknak nyári legelőt. Évenkint bizonyos mennyiségű fa a szükségletek fedezésére kivágatik, sarjadásra, átkelésre számítani nem lehet, mert a gyenge csemetét vagy gályát leeszi a birka vagy szarvasmarha. Ez eljárást csak tíz évig folytatva, mivé lesz a községi erdő ? A fák lassanként ritkulnak, elfogynak, zápor- és hóolvadáskor a termő földréteg a völgybe vándorol, óriási vízmosások, szakadások támadnak s végre az alig két évtized előtti erdő és erdőtalaj kopár sziklatömeggé fajul. A lakosság nemcsak fa és erdő nélkül marad, de a szakadásos, sziklás hegyen sem nő már annyi fa, hogy a község barmai nyáron át megélhessenek. Marhájuk elsatnyul, később marha­állományuk apasztatik, ez által trágyájuk is, termésük is csökkenvén — kész az anyagi tönkrejutás. Hogy egy áltanos szólásmódot használjak, van szerencsém több ily községet ismerni, hol az emlitettem befolyások és tényezők még a kevésbbé figyelmes szemlélőt is bámulatra ragadják, bebizo­­nyitandók állitására valóságát. Kevés ember van a világon, ki­ismerve a pénz hatalmát, nem iparkodnék arra szert tenni, hogy annak birtoklásával előnyöket szerezem A maximumra csigázott adó, mely már az ország tő­kéjét kezdi emészteni, továbbá az egyéb szükségletek légiói kész­tetik az erdő birtokost erdejéből a legnagyobb bevételt kisajtolni. Pénzvágy és pénzszükség a rablógazdaság kezdeményezését és folyta­tását eredményezi ; az illető későn, de gyakran gyermekei, unokái veszik észre, hogy a rablógazdaságot folytató önmagát, és utódjait lopta meg. Sok esetben tudja az illető, hogy nem helyesen bánik erdejével, de az idéztem viszonyoknál fogva : a szükség törvényt bont. Akinek pénze van, esze is van, azt mondja egy ré’gi példabe­széd. A gazdag ember tévedhet, de a megszorult gyakran meggyő­ződése ellen kell hogy cselekedjék. A kereskedő keveset vagy épen semmit sem gondol azzal, vájjon az erdő­birtokosnak mennyi kára van egy bizonyos erdő­terü­let eladása által: ö támaszfát, vasúti talpfát, ölfát, szerszám- és ha­szonfát alkudik és vesz ; mi gondja is lehet neki: turnusba esik-e a megvett fa, vagy erdőterület ? Mit törődik a jövővel, mit azzal, hogy a kivágott fa után mily állapotban marad az erdőtalaj?! Meredek, délnek fekvő és sziklás hegyeken a rendesnél több, magfát kellene hagyni s a vágatást másként intézni ; de a kereskedő a szerződésileg meghatározott magfa-mennyiséget meghagyja, a ta­laj és helyi viszonyok tekintetbe vétele nélkül. Az erdőbirtokosoknak nem volna szabad erdejét másként, mint rendes vágásokr­a felosztva kezelni. Ha például nyolcvan éves forduló állapíttatott meg, azt csakugyan nyolcvan év múlva hasz­nosítani. Vagy mit mondana valaki, ha búzánkat akkor kaszáltatnók mikor kalászát hányja ? Ugyan a viszony áll az erdővel szemben is, csak azon különbséggel, hogy ami ott egy év alatt történik, ahhoz itt egy nemzedék sem elég. Tehát rend és beosztás nélkül erdőt nem kezelhetünk, a pil­lanatnyi haszonhajhászat megfosztja az unokákat, a jövő nemzedé­ket jövedelmétől.­ ­4 T­Á­R­G­A. A török nő. Eródy II. Béláiól Ez az a tárgy, melyről legtöbb és legtarkább kérdésekkel ostromolják a keleti utazót, miután a keleti szokás ebben tér el leg­inkább a nyugatitól. Megvallom : a török nőről nálunk nagyon helytelen és a való­ságnak meg nem felelő nézet uralkodik. Ennek okát részint rosz­­akaratú ferdítésekben, részint tudatlanságban kell keresnünk. A­ki e dolgokat a hely­színen csak rövid ideig is tanulmányozhatja, an­nak, ha részrehajlatlanul akar egy nép felett ítélni, teljesen más álláspontra kell helyezkednie. Csak egy tévhitet akarok eloszlatni, t. i. azt, hogy a hárem és többnejűség ugyanazon egy jelentm­én­­­nyel bíró fogalom. „Hát, mondja csak, kérem, még mindig tartanak a törökök háremet ?“ Hányszor ostromoltak már engem e kérdés­sel ! Igen­is, tartanak, a­mint illik is, hogy a férfi nejének külön lakszobát tartson — válaszolom ; — miután a töröknél a hárem szó­nak épességgel nincs más jelentése, mint nőszoba, nőlak­­osztály. A háremmel ellentétes fogalom a szelamluk, a­mi nem más, mint férfiszoba, férfilakosztály. Ezekből láthat­juk tehát, hogy a hárem szó épen nem valami erkölcstelen fogalom jegye, hanem a török nőnek jogos követelménye. Mindenekelőtt a háremet kell berendeznie a töröknek, s ez mutatja a nőnek fensőbb­­ségét, nem mint nálunk hiszik, alárendeltségét. A török nő e tekintetben sokkal több igén­nyel lép fel, mint­ az európai. Számára a törvény sok előjogot biztosított. A török nő korántsem játékszer a férj kezében, mel­lyel az kénye-kedve szerint elbánhatik. Téves nézet az, hogy a török elűzheti nejét minden ok nélkül. Ez ellen kezességet nyújt a házassági szerződés, mely a bíróság előtt köttetik, s csak ennek ítélete által felb­ontható. Váló­pert indíthat nemcsak a férfi, hanem a nő is férje ellen. A nő e tekintetben is többféle előjogot élvez. Ha a férj szándékos mellő­zésből bizonyos ideig nem adja ki nejének az őt megillető fürdő­­pénzt (hamam paraszt), ez válópert indíthat ellen­e, s a bíró ilyes esetekben kimondja, hogy a nő keresete alapos és a válást szente­síti. A házasság kötésekor a férfi bizonyos pénzösszeget köt le biz­tosítékul. E pénzt a Vakuf (ájtatos alapítvány) tanácsa kezeli. A letett biztosíték a férfira nézve minden körülmény között elveszett, a nőre nem. Három év múlva, ha nem forog fen semmi kifogás a nő ellen, felveheti azt, mint őt megillető hozományt, úgy­szintén akkor is, ha a férje ellen indított válópert megnyerte. Ha három év leforgása előtt a nő bármiféle tett által okot szolgáltatott a há­zasság felbontására , akkor ő is elveszti ez összeget, s az ájtatos alapítványhoz csatoltatik. Ezek és ezekhez hasonló más pontok eléggé kimutatják a török nő előjogait. A­hol ily súlyosbító körül­mények forognak fenn a férfival szemben, ott a nő játékszer nem lehet a férfi kezében, s az a lánc, mely öt férjéhez fűzi, ép oly erős, mint melyet nálunk a pap szentelt vízzel és stola börü­lkötéssel szentesit. A török nőt nem tartják jó családanyának, hűt hitvestársnak és gondos háziasszonynak. Ez is tévhit. A török nő, kit erős lán­cok kapcsolnak férjéhez, ép úgy megfelelhet és meg is felel anyai kötelességének, mint nálunk az asszonyok. A török nő ép oly anyai gonddal és gyöngéd szeretettel ápolja gyermekét, oly vallásos áhí­tattal függeszti nyakába a talizmánt (bamil), mely öt életén át baj­tól vésztől megóvja, mint a­milyennel a keresztény nő keresztségre viszi uj­szülöttét. A török gyermekek a háremben nyerik az első alapot a nevelésben és oktatásban : az ő ragaszkodásuk és szerete­­t­ük any­juk iránt páratlan, s igen számtalan és szép példáit találjuk

Next