Eger, 1875 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-22 / 16. szám

123 iparű­ző, nagyvárosi, alföldi vagy felföldi tanoncaink sikeresen hasz­nálhassanak egy és ugyanazon könyvet, mely koránt sincs úgy ké­szítve, hogy mindegyikre egyaránt lelkesítő, nemesítő hatást gya­koroljon , annál kevesbbé, hogy saját életviszonyaiból kifolyólag terjeszkedjék tovább. Ugyanez állítható s még talán inkább, föld­rajzi könyveinkről, melyeknek úgy kellene készítve lenniök, hogy saját megyéjök alapos és terjedelmes ismertetése után fokról-fokra vezesse a tanoncokat a föld, annak teremtményei, termékei megis­mertetésére. Igen helyén volna, miszerint az iskolatanácsok és központi is­kolaszékek, mint melyek a tanítókkal együtt kiválóan vannak hi­vatva ily lényeges kérdések megvitatására, keresztülvitelér­e és an­nak eszközlésére, nemcsak tisztán statisticai adatok összeszedésé­­vel s más általános dolgokkal foglalkoznának , hanem az ilye­n­ehez hasonlókat is, melyek leginkább emelik a nevelésügyet, figyelmük­re méltatnák , mert szerintünk az ország nevelésügye csak úgy ha­ladhat biztosan és sikeresen, ha a megyei iskolatanácsok és nagyobb városok iskolaszékei vállvetve a tanító testületekkel oly módozatok­ról gondoskodnak, melyek a nevelés-tanítás életkérdését képezik, ilyenek: a tanító önművelődésének és tekintélyének emelése, a használandó iskolai könyvek megállapítása és készítése, célszerű taneszközök megszerzése vagy előállítása, a tantermek és padoknak egészségügyi és nevelési tekintetben kifogástalanul eszközölt ké­szíttetése és berendezése, és mindenekfelett a tanoncok rendes is­koláztatása. Taneszközei közöl kitönőek olajszín nyomatú szemléleti és term­ényrajzi képei, számoló­gépei és térképei, mely utóbbiakról a szakférfiak a legkedvezőbben nyilatkoztak. A jó földképnek a föld­­felületét és természeti tulajdonságait lehető híven kell visszaadnia, hogy ezáltal a földfelület általános jellegei azonnal felfoghatók le­gyenek ; mit leginkább elérhetni, ha a részletek feltüntetése nem vitetik a végletekig. Elmondhatni, miszerint a svájciak ezt értik, s különösen Ziegler és Leinzinger földképei dicsekedhetnek e tulaj­donokkal. Hitfüzér. * (A jubilaeumi búcsú) első ájtatosság-ünnepe a múlt vasárnap, f. hó 18. a délesti órákban folyt le. Az ünnepélyes, imposáns körme­netet, érsek ö exja vezette fényes egyházi diszszel. A belváros utcáit, melyeken a körmenet átvonult, az egyházmegye számos községéből ez ünnepre idegyülekezett ájtatos hivek ezernyi serege lepte el. Az egész ünnepély, egy kis mai a’propost leszámítva, mind végig pél­dás rendben folyt le. Egy a közönség közé tévedt tehén ugyanis a a szokatlan látványtól megriadva, bőszülten iramodott a tömegnek s pár embert el is gázolt. Ezt, s az ájtatoskodók közt előidézett za­vart és ijedséget kivéve, komolyabb baj nem történt. Kívánatos volna, ha ily esetekben a városi hatóság a felügyelő rendőri köze­gek számát kellő arányban szaporítaná. * (Kettős megyénk főispánjává) a „K.u hire szerint Pestmegye alispánja Beöthy Lajos fog kineveztetni. * (Gyászh­irek.) Repeczky Pál, néh. Repeczky Ferenc, 1848/9-iki kormánybiztos fia, Tahy Manó recski közbirtokos veje, f. hó 17-én meghalt. Elhunytéb­ól a következő gyászjelentést vettük : Tahvári és tarkői Tahy Etelka, mucsinyi Repeczky Pál özvegye, úgy gyermekei ; Irén és Anna, valamint Ternyey Eszter Repeczky Ferenc özvegye, Repeczky Constantin és Repeczky Amália Hunya­­dyné, szomorodott szívvel jelentik, a feledhetlen jó férj, illetőleg szeretett apa, fiú és testvér , mucsinyi Repeczky Pálnak, fo­lyó 1875. év április hó 17-én este 10­/2 órakor, élete 30-ik évében hosszas betegség után történt gyászos kimultát. A boldogult hu­lt tetemei a helv. hitv. szertartás mellett f. évi április hó 19-én, Recs­­ken d. u. 5 órakor a családi sírboltba fogtak eltakarittatni. — Obáts György, helybeli ügyvéd, hosszas betegség után elhalálo­zott. Temetése f. hó 19-én ment végbe. — Ugyancsak f. hó 18-án hunyt el hosszabb szenvedés után városi közigazgatási tanácsunk egyik munkás tagja, Desper Ferenc városi tanácsnok, 52 éves korában. Hu­lt tetemeit e hó 19-én közrészvét kisérte sírjába. — Béke hamvaikra ! — Ez utóbbi haláleset alkalmából a következő figyelemre méltó észleletet jegyzette össze egyik t. barátunk, s szor­galmas munkatársunk : „Feltűnő — úgymond — azon arány, mely Eger városának tisztviselői elhalálozásában tűnik fel; ugyanis 1867 évi május hóban megesett választás óta mai napig, tehát 8 év alatt meghaltak : Rezsnyi Mátyás adópénztárnok, Kósa György tanács­nok, Juhász János bíró, Bartha Endre főorvos, Csiky Kálmán írnok, Czvek Endre nyilvántartó, Császár József fogy. ellenőr, Árvay Nagy Imre kiadó, Lancelloti Ede fogy. ügyvezető, Bene János számvevő, Desper Ferenc tanácsnok. E szám tehát megközelíti az összes tiszt­viselők létszámát. Míg ellenben ha a megyeieket ves­szük, kik a járási tisztviselőkkel együtt értve sokkal többen vannak, Lenkey Károly számvevőn és Reszler Gyula lajstromozón kívül más halálozás nem történt; megjegyzendő, hogy korábbi időben ezek is a városnál szolgáltak. * (Köszönet-nyilvánítás.) A „hevesmegyei takarékpénztár„ múlt évi osztalékából az „egri kath. legényegyletnek 1­2 *­ 30 Irtot volt A völgy virányos ölében zajló tábor éles szinü sátraira tün­dököl a nap. A sátrak előtt bámult férfiak tisztogatják fegyverei­ket, melyek vetélyre hivják fel a nap sugarait. Bimerib nyaszkero telepité ott le sors- és embertől üldözött népét : a h­aramikat. *) Sok vére hullott el a népnek. Elestek a vitézek vitézei, csak egy maradt meg : Bimerib nyaszkero, a halhatatlan. Kisded dombon bíbor-sátort'aranynyal, terhelve. Ott lakik­­. A sátor csúcsán fekete zászló, mert a népnek halottja van... Elveszté hazáját . . . Jövevényekként bujdosnak most, s amely ország megtagadja töltik a vendégjogot, azt megtanítják erre fegyverük élével. De a mely országban rokonszenvre találnak, azt meghódítják a lavuta száraz kebléből elővarázsolt bűbájos zenével. A hallgató szíve csaknem megszakad eme hangok fájdalmas rezgésétől. . . Hátha még ama fájdalmat látná ott benn a h­arami keblében ! Midőn megzendül a misztikus hang, úgy sir, úgy zokog a lel­ketlen eszköz, mintha érezné, hogy egy haza temetését siratja. . . Mintha érezné a forró könyüt, melyet kezelője reá hullat. A bíbor sátor szőnyegén ül az agg, de még mindig erőteljes Bimerib nyaszkero. erősíti, hogy a cigányok a valódi sanscrit nyelvet beszélik, hajlandóbb voltam az előforduló idegen neveket vagy mondatokat többnyire a san­­scritból, a romlatlan gyökből, mint a most már lényegesen megrongált, elkevert, elferdített cigányból átvenni. 2) Másként zingari, zingani, gittanos, dzidanus, giptses, hajden, romé, more, farao népe, firal­erni, dzsindár . . . cigány. Arca barna, mint a csillagtalan éj, pedig sötét szemeiben két nap is ragyog. Szürkülő fürtöi csigákban omlanak le bársony palástjára. Ki merné csak gondolni is, hogy e királyi alak alig redős homloka 75 év óta dacol a viharokkal, s annyi tömérdek csatában volt villámhárítója az üldözött népnek. Sok örömet rejthet 75 év, de ő annak csak csapásait érezé. . . . Buzogán­nyal megütött pajzsa csengésére két férfi lép be talpig fegyverben. — Itt van Jegohiv? — Igen. — Küldjétek hozzám. Pár perc múlva csendes, mélázó léptek zaja hallatszik, s a szétnyíló szőnyegajtó előtt délceg, de bágyadt alak tű­nik elő esz­ményi szép arccal, sötét zilált fürtökkel s fénytelen szemekkel. — Fiam ! Az ifjú felemeli csüggedt fejét. — Hivattal atyám. 4 — Jegohiv, egyetlen fiam vagy. Népünk gyenge s minden oldalról erős ellenség üldözi. Mig én élek, talán képes leszek azt fentartani------de ha lehajtom fejemet, ha szine elé bivand Am­mon, a láthatatlan istenség, vájjon képes leszesz e nyomdokaimat követni?. . . félek fiam ! nem úgy indulsz, mintha atyáid szelleme vezérelne. — Atyám! — Nézd meg arcodat, mit keres azon az az asszonyhoz illő mélabú? Mit keres szemedben a homály ? Mért bújtod le fejedet? . . Igaz, elveszted hazádat. Nem egy erős világrázó nép királyának, hanem egy bujdosó nomád csapat vezérének vagy örököse. De a hős a szerencsétlenségben sem gyáva. Arcodon a csaták tüzének kellene pirulnia! szemedben égjen *

Next