Eger, 1875 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1875-04-22 / 16. szám
123 iparűző, nagyvárosi, alföldi vagy felföldi tanoncaink sikeresen használhassanak egy és ugyanazon könyvet, mely koránt sincs úgy készítve, hogy mindegyikre egyaránt lelkesítő, nemesítő hatást gyakoroljon , annál kevesbbé, hogy saját életviszonyaiból kifolyólag terjeszkedjék tovább. Ugyanez állítható s még talán inkább, földrajzi könyveinkről, melyeknek úgy kellene készítve lenniök, hogy saját megyéjök alapos és terjedelmes ismertetése után fokról-fokra vezesse a tanoncokat a föld, annak teremtményei, termékei megismertetésére. Igen helyén volna, miszerint az iskolatanácsok és központi iskolaszékek, mint melyek a tanítókkal együtt kiválóan vannak hivatva ily lényeges kérdések megvitatására, keresztülvitelére és annak eszközlésére, nemcsak tisztán statisticai adatok összeszedésével s más általános dolgokkal foglalkoznának , hanem az ilyenehez hasonlókat is, melyek leginkább emelik a nevelésügyet, figyelmükre méltatnák , mert szerintünk az ország nevelésügye csak úgy haladhat biztosan és sikeresen, ha a megyei iskolatanácsok és nagyobb városok iskolaszékei vállvetve a tanító testületekkel oly módozatokról gondoskodnak, melyek a nevelés-tanítás életkérdését képezik, ilyenek: a tanító önművelődésének és tekintélyének emelése, a használandó iskolai könyvek megállapítása és készítése, célszerű taneszközök megszerzése vagy előállítása, a tantermek és padoknak egészségügyi és nevelési tekintetben kifogástalanul eszközölt készíttetése és berendezése, és mindenekfelett a tanoncok rendes iskoláztatása. Taneszközei közöl kitönőek olajszín nyomatú szemléleti és terményrajzi képei, számológépei és térképei, mely utóbbiakról a szakférfiak a legkedvezőbben nyilatkoztak. A jó földképnek a földfelületét és természeti tulajdonságait lehető híven kell visszaadnia, hogy ezáltal a földfelület általános jellegei azonnal felfoghatók legyenek ; mit leginkább elérhetni, ha a részletek feltüntetése nem vitetik a végletekig. Elmondhatni, miszerint a svájciak ezt értik, s különösen Ziegler és Leinzinger földképei dicsekedhetnek e tulajdonokkal. Hitfüzér. * (A jubilaeumi búcsú) első ájtatosság-ünnepe a múlt vasárnap, f. hó 18. a délesti órákban folyt le. Az ünnepélyes, imposáns körmenetet, érsek ö exja vezette fényes egyházi diszszel. A belváros utcáit, melyeken a körmenet átvonult, az egyházmegye számos községéből ez ünnepre idegyülekezett ájtatos hivek ezernyi serege lepte el. Az egész ünnepély, egy kis mai a’propost leszámítva, mind végig példás rendben folyt le. Egy a közönség közé tévedt tehén ugyanis a a szokatlan látványtól megriadva, bőszülten iramodott a tömegnek s pár embert el is gázolt. Ezt, s az ájtatoskodók közt előidézett zavart és ijedséget kivéve, komolyabb baj nem történt. Kívánatos volna, ha ily esetekben a városi hatóság a felügyelő rendőri közegek számát kellő arányban szaporítaná. * (Kettős megyénk főispánjává) a „K.u hire szerint Pestmegye alispánja Beöthy Lajos fog kineveztetni. * (Gyászhirek.) Repeczky Pál, néh. Repeczky Ferenc, 1848/9-iki kormánybiztos fia, Tahy Manó recski közbirtokos veje, f. hó 17-én meghalt. Elhunytéból a következő gyászjelentést vettük : Tahvári és tarkői Tahy Etelka, mucsinyi Repeczky Pál özvegye, úgy gyermekei ; Irén és Anna, valamint Ternyey Eszter Repeczky Ferenc özvegye, Repeczky Constantin és Repeczky Amália Hunyadyné, szomorodott szívvel jelentik, a feledhetlen jó férj, illetőleg szeretett apa, fiú és testvér , mucsinyi Repeczky Pálnak, folyó 1875. év április hó 17-én este 10/2 órakor, élete 30-ik évében hosszas betegség után történt gyászos kimultát. A boldogult hult tetemei a helv. hitv. szertartás mellett f. évi április hó 19-én, Recsken d. u. 5 órakor a családi sírboltba fogtak eltakarittatni. — Obáts György, helybeli ügyvéd, hosszas betegség után elhalálozott. Temetése f. hó 19-én ment végbe. — Ugyancsak f. hó 18-án hunyt el hosszabb szenvedés után városi közigazgatási tanácsunk egyik munkás tagja, Desper Ferenc városi tanácsnok, 52 éves korában. Hult tetemeit e hó 19-én közrészvét kisérte sírjába. — Béke hamvaikra ! — Ez utóbbi haláleset alkalmából a következő figyelemre méltó észleletet jegyzette össze egyik t. barátunk, s szorgalmas munkatársunk : „Feltűnő — úgymond — azon arány, mely Eger városának tisztviselői elhalálozásában tűnik fel; ugyanis 1867 évi május hóban megesett választás óta mai napig, tehát 8 év alatt meghaltak : Rezsnyi Mátyás adópénztárnok, Kósa György tanácsnok, Juhász János bíró, Bartha Endre főorvos, Csiky Kálmán írnok, Czvek Endre nyilvántartó, Császár József fogy. ellenőr, Árvay Nagy Imre kiadó, Lancelloti Ede fogy. ügyvezető, Bene János számvevő, Desper Ferenc tanácsnok. E szám tehát megközelíti az összes tisztviselők létszámát. Míg ellenben ha a megyeieket vesszük, kik a járási tisztviselőkkel együtt értve sokkal többen vannak, Lenkey Károly számvevőn és Reszler Gyula lajstromozón kívül más halálozás nem történt; megjegyzendő, hogy korábbi időben ezek is a városnál szolgáltak. * (Köszönet-nyilvánítás.) A „hevesmegyei takarékpénztár„ múlt évi osztalékából az „egri kath. legényegyletnek 12 * 30 Irtot volt A völgy virányos ölében zajló tábor éles szinü sátraira tündököl a nap. A sátrak előtt bámult férfiak tisztogatják fegyvereiket, melyek vetélyre hivják fel a nap sugarait. Bimerib nyaszkero telepité ott le sors- és embertől üldözött népét : a haramikat. *) Sok vére hullott el a népnek. Elestek a vitézek vitézei, csak egy maradt meg : Bimerib nyaszkero, a halhatatlan. Kisded dombon bíbor-sátort'aranynyal, terhelve. Ott lakik. A sátor csúcsán fekete zászló, mert a népnek halottja van... Elveszté hazáját . . . Jövevényekként bujdosnak most, s amely ország megtagadja töltik a vendégjogot, azt megtanítják erre fegyverük élével. De a mely országban rokonszenvre találnak, azt meghódítják a lavuta száraz kebléből elővarázsolt bűbájos zenével. A hallgató szíve csaknem megszakad eme hangok fájdalmas rezgésétől. . . Hátha még ama fájdalmat látná ott benn a harami keblében ! Midőn megzendül a misztikus hang, úgy sir, úgy zokog a lelketlen eszköz, mintha érezné, hogy egy haza temetését siratja. . . Mintha érezné a forró könyüt, melyet kezelője reá hullat. A bíbor sátor szőnyegén ül az agg, de még mindig erőteljes Bimerib nyaszkero. erősíti, hogy a cigányok a valódi sanscrit nyelvet beszélik, hajlandóbb voltam az előforduló idegen neveket vagy mondatokat többnyire a sanscritból, a romlatlan gyökből, mint a most már lényegesen megrongált, elkevert, elferdített cigányból átvenni. 2) Másként zingari, zingani, gittanos, dzidanus, giptses, hajden, romé, more, farao népe, firalerni, dzsindár . . . cigány. Arca barna, mint a csillagtalan éj, pedig sötét szemeiben két nap is ragyog. Szürkülő fürtöi csigákban omlanak le bársony palástjára. Ki merné csak gondolni is, hogy e királyi alak alig redős homloka 75 év óta dacol a viharokkal, s annyi tömérdek csatában volt villámhárítója az üldözött népnek. Sok örömet rejthet 75 év, de ő annak csak csapásait érezé. . . . Buzogánnyal megütött pajzsa csengésére két férfi lép be talpig fegyverben. — Itt van Jegohiv? — Igen. — Küldjétek hozzám. Pár perc múlva csendes, mélázó léptek zaja hallatszik, s a szétnyíló szőnyegajtó előtt délceg, de bágyadt alak tűnik elő eszményi szép arccal, sötét zilált fürtökkel s fénytelen szemekkel. — Fiam ! Az ifjú felemeli csüggedt fejét. — Hivattal atyám. 4 — Jegohiv, egyetlen fiam vagy. Népünk gyenge s minden oldalról erős ellenség üldözi. Mig én élek, talán képes leszek azt fentartani------de ha lehajtom fejemet, ha szine elé bivand Ammon, a láthatatlan istenség, vájjon képes leszesz e nyomdokaimat követni?. . . félek fiam ! nem úgy indulsz, mintha atyáid szelleme vezérelne. — Atyám! — Nézd meg arcodat, mit keres azon az az asszonyhoz illő mélabú? Mit keres szemedben a homály ? Mért bújtod le fejedet? . . Igaz, elveszted hazádat. Nem egy erős világrázó nép királyának, hanem egy bujdosó nomád csapat vezérének vagy örököse. De a hős a szerencsétlenségben sem gyáva. Arcodon a csaták tüzének kellene pirulnia! szemedben égjen *