Eger, 1875 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1875-06-10 / 23. szám
23 szám XIV. évfolyam. Előfizetési dij : Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . 2 ft 50 kr. Negyed évre . . 1 ft 30 kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám — 12 kr. Politikai s vegyes tartalmu hetilap, megjelenik minden csütörtökön, 1875. június 10-én. Hirdetésekért: minden 3 halálozott pettt sorhely után 6, bélyegauc fejében minden hirdetésről 30, nyilttérben egy petit sorhelyért ló kifizettetik. Kiadóhivatal : a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca 84. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Előfizetési fölhívás. A közelgő féláv alkalmából tisztelettel kérjük féléves t. előfizetőinket előfizetéseik mielőbbi megújítására, nehogy a lap szétküldésében fenakadás történjék. Előfizetési föltételek: Félévre ... 2 frt. 50 kr. Évnegyedre . . 1 „ 30 „ Egy hóra . . . 45 „ Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utalvány utján — kiadó hivatalunkba küldendők. Az „Eger“ kiadó-hivatala (évs. lyc. nyomda.) Eger jun. 6. 1875. (A szabadelvű kormánypárt mozgalmai a képviselőválasztás ügyében). — Ma egy hete épen, hogy az egri fuzionált szabadelvű kormánypárt 48-as bizottsága, értekezletén, ama kérdést vetette föl: kit ajánljon a pártnak, a jövő országgyűlésre képviselő jelöltül ? A leendő képviselőjelölt személyét illetőleg magában a 48-as bizottságban is eltérők voltak a nézetek. A bizottság némely tagjai ugyanis, a városunkban már régebben megindult, s mindegyre élesebbekké vált képviselőválasztási mozgalmakkal szemben, melyek a képviselőjelölt személyének kérdését tekintve, a szabadelvű kormánypártban könnyen szakadást idézhettek volna elő, s a tömörülten megdönthetien párt diadalát, az erősen sorakozó ellenzékkel szemben, veszélyeztetik s kétségessé tehetik vala: ez aggasztó viszonyokból merített eléggé alaposaknak látszó indokok nyomán, azon nézeteknek adtak kifejezést, hogy az egri szabadelvű kormánypárt képviselőjelöltjéül egy országos tekintély lenne fölkérendő; miért is az említett értekezleten a bizottság egyik tagja a párt képviselőjelöltjének. Simonyi Lajos miniszer ajánlotta. Ugyanez alkalommal egy másik bizottsag Babics István egri tekintélyes ügyvédet ajánlotta a pártnak képviselő-jelöltül. Kitűnvén ekként, miszerint a képviselőjelölt személyét illetőleg a bizottmány tagjai között is megoszlanak a vélemények, az értekezlet megállapodása szerint szavazásnak kell vóla eldöntenie, kit ajánljon annak idején a 48-as bizottság a pártnak képviselőjelöltül. Előzőleg azonban, V. B. bizotts tág ép oly fontos, mint tapintatos indítványa folytán határozatba ment, hogy szavazás után a kisebbségben maradt rész a többségnek teljesen s minden tartalék nélkül aláveti akaratát. A megejtett titkos szavazás b. Simonyi javára dőlvén el, a bizottság, kebeléből, az egyik pártelnök, Fülöp József, vezetése alatt egy, számosabb tagokból álló diszküldöttséget nevezett ki, megbízván azt, hogy testületileg Budapestre utazzék, s a minister urat a kijelölésről értesítvén, annak elfogadására fölkérje. A küldöttség, a fővárosból táviratilag értesülvén az elfogadás napjáról, a múlt vasárnap a fővárosba távozott, s a következő hétfőn, I. hó 7-én tisztelgett a ministernél. Dexja a küldöttséget kiváló szívességgel fogadta ; határozottan kijelenté azonban, hogy miután Szalonta városának, melyet az országházban eddigelt évek során át képviselt, már eleve szavát adta, hogy képviselőjévé történt kijelölését újból elfogadja, mint becsületes magyar ember, szavát beváltani köteles, azt vissza nem vonhatja, s így az egri szabadelvű kormánypárt bizottságának nagyrabecsült bizalmát köszöni ugyan, de a képviselőjelöltséget el nem fogadhatja. Az események ilyetén, sejtett, de nem épen remélt fordulata után, újból a kiindulási ponthoz jutottunk vissza. Mennyiben volt az egri szabadelvű kormánypárt ügyeit intézni hivatott 48-as bizottságnak ez ügyben követett eljárása politikailag opportunis es correct, vagy nem ? annak tüzetesebb megvitatása a dolgok folyásának keretén immár kívül esik. De ne feledjük, hogy időnk máris igen szűkre van szabva, mely, ha sikert akarunk kivívni, a gyors és erélyes tevékenységet sürgetőleg követeli. Legfontosabb és legelső most mindenekelőtt a „quid nunc?“ kérdése, melyre — nézetünk szerint — nem nehéz a felelet. Az egri szabadelvű kormánypárt igen nagy többsége, ez idő szerint, két derék férfiú nevét hangoztatja, mint leendő képviselőjelöltekét, s mindkettő körül már régebben, figyelemre méltó mérvben csoportosul. Az intéző bizottságnak tehát, a dolgok ilyetén állása mellett, alig lehet más bölcsebb teendője, mint az egri szabadelvű kormánypártot mielőbb egy álalános pártgyűlésre egybehívni, s erre bízni, hogy leendő képviselőjét akár felkiáltás, akár szavazás útján kijelölje. Mielőtt azonban a képviselőjelölt személyére nézve az elhatározás megtörténék, valamint már elébb a 48 al bizottság, értekzletén kimondá, úgy az egész párt is mondja ki azon határozatot, s ahhoz való törbetlen és szigorú ragaszkodását hogy a kisebbség a többség akarata s határozatának meghódol, a separát képviselőjelöltséget illető minden további követelésről, s agitatioról, úgy a párttöredék, mint annak jelöltje is, határozottan, s minden utógondolat nélkül lemondanak, s a párt többsége által kikiáltott képviselőjelölt körül egy szívvel lélekkel csoportosulnak tömörülnek. Nem szabad felednünk, hogy csak szilárd, térthetetlen összetartás, és erős pártfegyelem az, mi diadalunkat kétségbevonhatlanul biztosíthatja. Minden legcsekélyebb szakadás — kész bukás, mely még egyrészt végtelen, lemoshatlan szégyent hozna az egyesült, tekintélyes szabadelvű kormánypártra, úgy másrészt kiszámíthatlan károkat és veszélyeket hozna ez eddigelé annyira mellőzött, az állam által csaknem minden politikai, társadalmi, közgazdászati, s culturalis combinatiokból kifeledett, — s páratlan szegénysége miatt önerejéből emelkedni egyáltalán nem képes városunknak. Csak egyet említünk. Tekintsünk csak arrogáns jó szomszédunkra: Gyöngyösre. E nemes város szabadelvű pártja egyhangúlag kiáltotta ki képviselőjelöltjének V. Kovách Láslót, ama Kovách Lászlót, kinél Egernek nagyobb ellensége, s Gyöngyösnek nagyobb barátja nincsen! Azon Kovách Lászlót, ki tűzzel vassal erőszakolja azt, hogy az ország territoriális rendezésével, Egertől a megyei székhely elvétessék, s Gyöngyössre tétessék által. A gyöngyösiek eszélyes, praktikus emberek ! A megyék rendezésének kérdése égető szükség ; — ezt tudja mindenki. Sürgősebb, országos életkérdések szorították le egy időre a képviselőház asztaláról az ez ügyben beterjesztett törvényjavaslatot. De hogy ez javaslat a legközelebbi országgyűlésen ma több szőnyegre kerül, az több mint bizonyos. Hogy a múlt, a közjó, az igazság, jog és méltányosság mellettünk harcolnak, az va7ó; de azt is tudnunk kell, hogy elleneink hatalmasak ; s ha nem lesz oly képviselőnk, ki tudománya, tekintélye, szónoki ereje, függetlensége, szóval: kiváló jelleme, s egyéniségének egész hatalmával tudja ellenök forgatni sokszor megvitatott s begyözött jogaink éles fegyverét, — akkor a küzdelem, s vele ügyünk és városunk menthetlenül veszve van. Videant consules . . . Non guis, sed quid.