Eger, 1875 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1875-06-10 / 23. szám

23 szám XIV. év­folyam. Előfizetési dij : Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . 2 ft 50 kr. Negyed évre . . 1 ft 30 kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám — 12 kr. Politikai s vegyes tartalm­u hetilap, megjelenik minden csütörtökön, 1875. június 10-én. Hirdetésekért: minden 3 halálozott pettt sorhely után 6, bélyegauc fejében minden hirdetésrő­l 30, nyilttérben egy petit sorhelyért ló ki­fizettetik. Kiadó­hivatal : a lyceum­i nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca 84. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapít­ványi uj ház a lyceum­ átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Előfizetési fölhívás. A közelgő féláv alkalmából tisztelettel kérjük féléves t. előfizetőinket előfizetéseik mielőbbi megújítására, nehogy a lap szétküldésében fenakadás történjék. Előfizetési föltételek: Félévre ... 2 frt. 50 kr. Évnegyedre . . 1 „ 30 „ Egy hóra . . . 45 „ Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utal­vány utján — kiadó hivatalunkba küldendők. Az „Eger“ kiadó-hivatala (évs. lyc.­ nyomda.) Eger jun. 6. 1875. (A szabadelvű kormánypárt mozgalmai a képviselőválasztás ügyében). — Ma egy hete épen, hogy az egri fuzionált szabadelvű kormánypárt 48-as bizottsága, értekezletén, ama kérdést vetette föl: kit ajánljon a pártnak, a jövő országgyűlésre képviselő jelöltül ? A leendő képviselőjelölt személyét illetőleg magában a 48-as bizottságban is eltérők voltak a nézetek. A bizottság némely tagjai ugyanis, a városunkban már régebben megindult, s mindegyre éle­sebbekké vált képviselőválasztási mozgalmakkal szemben, melyek a képviselőjelölt személyének kérdését tekintve, a szabadelvű kor­mánypártban könnyen szakadást idézhettek volna elő, s a tömörü­l­­ten megdönthetien párt diadalát, az erősen sorakozó ellenzékkel szemben, veszélyeztetik s kétségessé tehetik vala: ez aggasztó vi­szonyokból merített eléggé alaposaknak látszó indokok nyomán, azon nézeteknek adtak kifejezést, hogy az egri szabadelvű kor­mánypárt képviselőjelöltjéül egy országos tekintély lenne fölké­rendő; miért is az említett értekezleten a bizottság egyik tagja a párt képviselőjelöltjének­­. Simonyi Lajos miniszer­ ajánlotta. Ugyanez alkalommal egy másik bizotts­­­ag Babics István egri tekintélyes ügyvédet ajánlotta a pártnak képviselő-jelöltül. Kitűnvén ekként, miszerint a képviselőjelölt személyét illető­leg a bizottmány tagjai között is megoszlanak a vélemények, az értekezlet megállapodása szerint szavazásnak kell vóla eldöntenie, kit ajánljon annak idején a 48-as bizottság a pártnak képviselő­jelöltül. Előzőleg azonban, V. B. bizotts­ tág ép oly fontos, mint ta­pintatos indítványa folytán határozatba ment, hogy szavazás után a kisebbségben maradt rész a többségnek teljesen s minden tartalék nélkül aláveti akaratát. A megejtett titkos szavazás b. Simonyi javára dőlvén el, a bi­zottság, kebeléből, az egyik pártelnök, Fü­löp József, vezetése alatt egy, számosabb tagokból álló diszkü­ldöttséget nevezett ki, megbízván azt, hogy testületileg Budapestre utazzék, s a minister urat a kijelölésről értesítvén, annak elfogadására fölkérje. A küldöttség, a fővárosból táviratilag értesülvén az elfogadás napjáról, a múlt vasárnap a fővárosba távozott, s a következő hét­főn, I. hó 7-én tisztelgett a ministernél. D­exja a küldöttséget kiváló szívességgel fogadta ; határozottan kijelenté azonban, hogy miután Szalonta városának, melyet az országházban eddigelt évek során át képviselt, már eleve szavát adta, hogy képviselőjévé történt ki­jelölését újból elfogadja, mint becsületes magyar ember, szavát be­váltani köteles, azt vissza nem vonhatja, s így az egri szabadelvű kormánypárt bizottságának nagyrabecsült bizalmát köszöni ugyan, de a képviselőjelöltséget el nem fogadhatja. Az események ilyetén, sejtett, de nem épen remélt fordulata után, újból a kiindulási ponthoz jutottunk vissza. Mennyiben volt az egri szabadelvű kormánypárt ügyeit intézni hivatott 48-as bizott­ságnak ez ügyben követett eljárása politikailag opportunis es cor­rect, vagy nem ? annak tüzetesebb megvitatása a dolgok folyásá­nak keretén immár kívül esik. De ne­­ feledjük, hogy időnk már­is igen szűkre van szabva, mely, ha sikert akarunk kivívni, a gyors és erélyes tevékenységet sürgetőleg követeli. Legfontosabb és legelső most mindenekelőtt a „quid nunc?“ kérdése, melyre — nézetünk szerint — nem nehéz a felelet. Az egri szabadelvű kormánypárt igen nagy többsége, ez idő szerint, két derék férfiú nevét hangoztatja, mint leendő képviselő­­jelöltekét, s mindkettő körül már régebben, figyelemre méltó mérv­ben csoportosul. Az intéző bizottságnak tehát, a dolgok ilyetén állása mellett, alig lehet más bölcsebb teendője, mint az egri sza­badelvű kormánypártot mielőbb egy álalános pártgyűlésre egy­behívni, s erre bízni, hogy leendő képviselőjét akár felkiáltás, akár szavazás útján kijelölje. Mielőtt azonban a képviselőjelölt szemé­lyére nézve az elhatározás megtörté­nék, valamint már elébb a 48 al bizottság, értekzletén kimondá, úgy az egész párt is mondja ki azon határozatot, s ahhoz való törbetlen és szigorú ragaszkodását hogy a kisebbség a többség akarata s határozatának meghódol, a separát képviselőjelöltséget illető minden további követ­elésről, s agitatioról, úgy a párttöredék, mint annak jelöltje is, határozottan, s minden utógondolat nélkül lemondanak, s a párt többsége által ki­kiáltott képviselőjelölt körül egy szívvel lélekkel csoportosulnak tömörülnek. Nem szabad felednünk, hogy csak szilárd, térthetetlen összetar­tás, és erős pártfegyelem az, mi diadalunkat kétségbevonhatlanul biztosíthatja. Minden legcsekélyebb szakadás — kész bukás, mely még egyrészt végtelen, lemoshatlan szégyent hozna az egye­sült, tekintélyes szabadelvű kormánypártra, úgy másrészt kiszámít­­hatlan károkat és veszélyeket hozna ez eddigelé annyira mellőzött, az állam által csaknem minden politikai, társadalmi, közgazdászati, s culturalis combinatiokból kifeledett, — s páratlan szegénysége miatt önerejéből emelkedni egyáltalán nem képes városunknak. Csak egyet említünk. Tekintsünk csak arrogáns jó szomszé­dunkra: Gyöngyösre. E nemes város szabadelvű pártja egyhangú­lag kiáltotta ki képviselőjelöltjének V. Kovác­h Láslót, ama Kovách Lászlót, kinél Egernek nagyobb ellensége, s Gyön­gyösnek nagyobb barátja nincsen! Azon Kovách Lászlót, ki tűzzel vassal erőszakolja azt, hogy az ország territoriális rende­zésével, Egertől a megyei székhely elvétessék, s Gyöngyössre tétes­sék által. A gyöngyösiek eszélyes, praktikus emberek ! A megyék rendezésének kérdése égető szükség ; — ezt tudja mindenki. Sürgősebb, országos életkérdések szorították le egy időre a képviselőház asztaláról az ez ügyben beterjesztett törvényjavas­latot. De hogy e­z javaslat a legközelebbi országgyűlésen m­a több szőnyegre kerül, az több mint bizonyos. Hogy a múlt, a közjó, az igazság, jog és méltányosság mellettünk harcolnak, az va7ó; de azt is tudnunk kell, hogy elleneink hatalmasak ; s ha nem lesz oly képviselőnk, ki tudománya, tekintélye, szónoki ereje, függetlensége, szóval: kiváló jelleme, s egyé­niségének egész hatalmával tudja ellenök for­gatni sokszor megvitatott s begyözött jogaink éles fegyverét, — akkor a küzdelem, s vele ügyünk és váro­sunk menthetlenül veszve van. Videant consules . . . Non guis, sed quid.

Next