Eger, 1876 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1876-01-06 / 1. szám

XV. év­folyam. Előfizetési dij : Egész évre . Félévre Negyed évre . Egy hónapra Egyes szám 5 t­t — kr. 1 ft 50 kr. 1 ft 30 kr. - 15 kr. - 12 kr. 1. szám. EGER1 Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért: minden 3 halálozott pettt sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért lő ki fizettetik. Kiadó­hivatal : a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő , egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Előfizetési fölhívás. Tisztelettel kérjük lapunk t. olvasóit előfizetéseik ideje­korán való megújítására, nehogy a lap elküldésében hátra­maradás történjék. Előfizetési föltételek : Egész évre ... 5 frt. — kr. Félévre . .­­ . 2 frt. 50 „ Évnegyedre . . . 1 „ 30 „ Egy hóra . . . 45 „ Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utal­vány utján — kiadó hivatalunkba küldendők. Az „Eger“ kiadó-hivatala (évs. lyc.­ nyomda.) 1876. január 6 án, vőnk felett, most forduljunk el részvétlenséggel a közügyektől, és siránkozzunk vissza Bach és Smerling húsos fazekai mellé?! Nem. Nem szabad a jobb jövő reményét elvetni magunktól. Nem szabad a hideg önzés, a nyomorult cosmopolitismus, s az aljas önérdek csábító, lehangoló, gúnyos oktatásait figyelembe vennünk Átmeneti korszakot élünk , nehéz megpróbáltatás­ és erős küzdel­meken mentünk keresztül és fogunk még keresztülmenni. Az áldo­zatkész, önzetlen hazafias érzelem lelkesítsen bennünket azok elvi­selésére, s jusson eszünkbe, hogy a jövő nemzedék, melyben nemzeti életünk folytatását óhajtjuk, existentiájának letéteményes őrei vagyunk, s ha hűtlenül fogjuk kezelni azt a jelenben, hamvaink felett átkokban fog az kitörni és méltán, mert fogják tudni, ép úgy, mint a részvétlenség nem akarja most hallani, nemzeti hymnusunk ama nagy jelentőségű szavait: „E nagy világon e kívül nincsen számunkra hely.” Adjon a Gondviselés boldog uj évet, — s mi­után oly rég epekedi­ek: — szebb, és boldogabb jövőt e sokat hányatott nem­zetnek ! Eger, 1876. jan. 1. Nemzetek életében harminc év, az emberi élet mintegy közép­életkora, alig észrevehető időtartam, világtörténetileg egy perc,­­ természettudományi szempontból alig meghatározható paránya az időnek. És mégis, ha ezen új év első napján harminc évvel tekin­tünk vissza saját nemzetünk múltjára,­­ összehasonlítjuk azt jelen állapotainkkal, egy század különbsége tűnik fel előttünk, s egy év­század szakadása tátong a jelen és a harminc éves múlt között. 1846-ban az „ébredő eszmék, s lángra lobbant hazafiui lelke­sedés, s a közügyek iránti nemes érdeklődés . — 1856-ban a reménytelen apathia, a kislelkűek nagy tömegé­nek gyáva resignatiója, a haza jövője feletti tompa kétségbeesés; 1866-ban a véres háború és dühöngő járvány mellett a nagy­szabású politikusok csendes káröröme, — az értelmiség reménytelen csüggedése, a nagy tömeg gyászos bánata. — És most 1876 ban a fagypontra szállott hazafiui hév, a der­medt érzéketlenség, a közügyek iránti részvétlenség, ínséges jelen, reménytelen jövő. Ez a jelen helyzet külső képe. Hasonlítunk az egyptomi szol­gaságban sinlődött izrael népéhez, mely a syriai pusztákban a sza­badság öléből visszakivánkozott a rabszolgaság húsos Ê|*o­­kai mellé. . ^ Hja!­híjába, a gyomor nagy úr volt ezelőtt évezredekkel­ is, s szabadságra nem érett népek, jóllakva, inkább ültek a szolgaság bilincseiben, mintsem élvezték, éhen, a szabad élet kellemeit. E tapasztalás szomorít el bennünket, ez teszi ez év első napján is csüggeteggé reményeinket a jobb jövő iránt. Mert türelemmel, hittel, istenbeni bizalommal, kitartással, ha a közügyek iránti ér­deklődés és tiszta hazafiság lakozik bennünk, le lehet győzni a zsarnokságot, le lehet küzdeni ínséget és nyomort ; — de részvét­lenség, önzés és számoló önérdek elveszíti a legnagyobb sza­badságot is ! Hát azért ébredtünk fel ho­szú álmainkból e század elején, azért küzdöttünk e század közepén , azért szenvedtünk, sírtunk, sóhajtoztunk az ötvenes években, hogy most, midőn elértük aminek kiküzdésénél annyian elhullottak, aminek eszméjéért­­ aeaV­­nyian martyr-halált szenvedtek, s aminek elérhetetlensége miatti tany­­nyian megőrültek, — most, midőn saját sorsunk kezünkben­ van, midőn szabadok és függetlenek vagyunk, most essünk kétségbe A­ népoktatás kettős megyénk területén az 1875-ik évben. Heves és K.-Szolnok t. e. megyék közelebbről lefolyt évnegye­­des közgyűlése alkalmából, e megyék kir. t. tanfelügyelője, dr. Montedegoi Albert Ferenc ur ő nsga, kettős megyénk népiskoláinak s népoktatásának állapotait a lefolyt 1875. évről, a következő év oly kimerítő, mint érdekes és tanulságos előterjesztésben ismertette a megyei iskolatanács előtt : T. megyei iskola­tanács! Azon erős meggyőződést táplálván keblemben, hogy hasznos szolgálatot tesznek a hazának és nemzet­nek mindazok, kik a népoktatás lendítése körül fáradozván, annak emelése terjesztése, és tökélyesbitése által nemzetünk fenállását biz­­tositni, testi lelki jólétének gyarapodását gyorsitni törekednek, min­dig édes örömmel telik el szivem, midőn a tek. tanács tagjaival, önökkel mélyen tisztelt urakkal találkozni szerencsém van, kik hi­vatalos, nehéz feladatom csak némileg is sikeres megfejtésében szakértő és buzgó közreműködésekkel engem segitni, bölcs taná­csukkal buzditni és tekintélyükkel hathatósan támogatni soha meg nem szűntek ; velem együtt lelkesülve azon tudat által, hogy a tör­vény fontos ügyet bízott ránk e megye területén, melynek lelkiis­meretes és tapintatos kezelése csak áldást hozhat lakosaira. Méltóztassanak azért mélyen tisztelt urak hazafias üdvözletem kifejezése mellett jóakarólag elfogadni hálás köszönetemet is, mely­nek külforrása nem conventional udvariasság, hanem maradandó mély érzelem, és méltóztassanak továbbá megengedni, hogy a nép­oktatásnak a múlt 1874/5-ik tanévben kettős megyénk területén ta­pasztalt viszonyait rövid vonásokkal e tekintetes tanács elé ter­jeszthessem. A 37,409 mindkét nembeli 6 — 12 éves tanköteles közül 27,926, vagyis 75­­ százalék járt tényleg iskolába, míg a 14,388 mindkét­nembeli 13—15 éves tanköteles közül 6,292, vagyis 43-56 százalék látogatta tényleg az ismétlő iskolákat, úgy, hogy a tankötelesek 51,797 re menő összes számából 34,218, vagyis 66,oe százalék ré­­szzesült iskolai oktatásban, s csak SS­ g* százalék maradt el az isko­lából. Összehasonlítván mármost e számokat az elmúlt éveknek ha­­sz é8«s adataival, örvendetes haladás derül ki, mert­­ 1869-ben a tanköteleseknek csak 44-25, 1870-ben 48*n, 1871- b­e­n 48*47, 1872-ben 60, és 1873-ban 6176 százaléka járt tényleg

Next