Eger, 1879 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1879-01-02 / 1. szám
kr, a kiadás pedig 65,994 ft. 39 krban van felvéve, és igy a pótadó utján fedezendő összeg 41,303 ft. 70 krt tesz. Ezen költségvetés úgy általában, mint részletekben elfogadtatván, helyben hagyatott, s az 1871-ik évi 18-ik t. sz. 116-ik §-a értelmében jóváhagyás végett a megyei bizottsághoz felterjesztetni határoztatott. Az egri főgymnasium kertje kerítésénél elvonuló városi tulajdonból 42 öl és 4 láb □ méternyi terület a most nevezett gymnasium igazgatóságának „téli torna“ helyiségül díjmentesen átengedtetett, azon kikötéssel hogy ezen terület kizárólag ezen czélra használtassák. Kaposy Mihály, mint a törvényszéki helyiség felépítésére vállalkozó azon kérvénye, mely szerint 25,000 téglát kér részére a a város költségén kiadatni, — Kudlik Endre elnöklete alatt, Bénisz Lajos városi mérnök, Streimelvöger Rezső és Kudlik Ignácz szakértő építészetből álló küldöttségnek, véleményadás végett, kiadatott. A maklár Ilik negyedében levő, az uszoda előtt elvonuló s a meleg vízhez vezető út elkészítése megrendeltetett oly feltétellel, ha az ottani házbirtokosok a „köalapot“ saját költségükön elkészíttetik. Sirámper József lyceumi gondnok azon kérelme, hogy a lyceum épületének két szögletén lévő kőoszlop meghagyassék, — mint a szépészeti szabályok 40-ik § ába ütköző — teljesíthető nem volt. Végül az egri mészárosok, úgy az apró marhák kivágásával foglalkozókkal a városi tanács előtt létrejött egyezség, mely szerint a mészárosok fogyasztási adó fejében 1879-ik évi január 1 -től három évre, évenkint 6000 forintot, az apró húsvágással foglalkozók pedig a most jelzett időre szintén évenként 4400 forintot tartoznak a városnak fizetni , elfogadtatott s végrehajtásával a városi tanács megbizatott. 2 Heti szemle: Az ünnepek csendjét nem zavarta meg valami különös esemény. A külpolitika foly tovább a maga régi medrében, anélkül hogy ezen az áhitat és családnak szentelt napokban nagyobb hullámokat vetett volna; új merénylet sem történt, noha réme még mindig kisért, ha egyebütt nem, hát a rendőrség fejében, s így a koronás fők és politikusok kis pihenőt engedhettek maguknak, még az öreg Vilmos császár is — drákói törvényeinek védelme alatt. Mi magyarok is jobban szétnézhettünk itthon, de bizony amit láttunk, nem képes megörvendeztetni a mi szívünket. Az a lefolyt év nagyon mostoha volt hozzánk és leszállt utolsó napja sem kecsegtethet jobb jövendővel, mert annyiféle a bajunk, annyi sok kell Magyarországnak a boldogsághoz, hogy azt egy év meg nem hozhatja. Azért nem nagyon hisszük, hogy a mi minisztereinknek, ha az ország sorsát igazán szívökön viselik, az ünnepek alatt nyugodt napjaik lettek volna, legkevésbbé pedig pénzügyminiszterünknek; mert a 78-iki év is csak úgy végződött, mint — fájdalom — s addig még a legtöbb alkotmányos aeránkban, s így megint egy kis pénzügyi operatióra lesz szükség, ez pedig a mi viszonyaink közt nem csekély feladat . . . No, de vigasztaljuk magunkat, ha ugyan vigasztalás, hogy egyik másik szomszédunk s szövetséges társunknak sem folyik jobban dolga, vagy tán még úgy sem, mint nekünk. Az orosz belzavarok, melyek eshetőleg a szentpétervári kormány külügyi politikájára is befolyással lesznek, mindinkább komolyabb alakban jelentkeznek s már a császári családban is meghasonlást idéztek elő. Mint Szentpétervárról írják, a czár megvan győződve, hogy a tanulók tüntetéseit a trónörkös provokálta s a fenyegető zavarokkal szemben a czár le akar lépni a trónról. Egyelőre azonban a hatóságok a legszigorúbb intézkedéseket alkalmazzák a zavargások elfojtására, de nem nagy eredménnyel. Hogy e mozgalom nem pusztán az ifjúság forrongása, hanem az egész orosz társadalomé, arról számos jel tanúskodik s azért az orosz kormány az absolut önkény fegyvereivel sikertelen harczot vív ellene. Törökországból is csak kedvezőtlen hírek érkeznek. A török kormány mindjárt megalakulásakor ígért ugyan programot , de e helyett Kheireddin basa egy nyilatkozatot bocsájtott világgá, mely a jó szándék, s biztatásoknál egyebet nem foglal magában. Úgy látszik, a porta a gyökeres reformokból még mindég irtózik s a személyes versengés, mely ez ország szerencsétlenségének legfőbb oka folyik tovább. Ez alatt Konstantinnápolyban az izgatottság mindinkább növekszik s már a lakosság minden rétegére kiterjed. A megrémült kormány éjenként számos egyént fogat el, a magasabb körökből is, s az erőszakos lépéseitől való félelem oly nagy, hogy tekintélyes katonai s polgári méltóságok részint idegen hajókra, részint a követségek palotáiba menekülnek. Ezen állapotot mindenki türhetlennek tartja, s mondják hogy a felizgatott tömeg csak feladásra vár, hogy fellázadjon. A politikai bonyodalmakat nem kevéssé növelik a pénzügyi zavarok. A nyomor a lakosság minden rétegében ijesztő módon növekszik, még a hivatalnokok is, kiket értéktelen papírpénzzel fizetnek, éhséggel küzdenek. Természetes, hogy e belzavarok a függő politikai kérdésekre a legkedvezőtlenebb befolyást gyakorolják. Az orosz-török békeszerződés ma is függőben van s így az orosz sereg január 2-ára kitűzött hazavonulásából sem lesz semmi, sőt ellenkezőleg az orosz kormány a Törökországban mindenféle lábra kapott zavarokat arra használja fel, hogy a portától újabb engedményeket csikarjon ki s arra bírja, hogy Bulgária és Kelet-Rumélia egyesítésébe beleegyezzék, s ezen esetben Oroszország kész lenne a sanstefanói szerződésben megállapított hadi kárpótlásról is lemondani Csakhogy ehhez majd a hatalmasságok is hozzászólanak. A Novibazárra vontkozó egyezség megkötéséről szóló hírek sem valósultak meg, noha ezt Andrássy az osztrák delegáczió előtt közel kilátásba helyezte. Annyi azonban bizonyos, hogy boszniai csapataink egy része a novibazári szandsák okkupációjára készül. Németországot igen élénken foglalkoztatja Bismark hg. kereskedelmi politikája, melyet a szövetség-tanácshoz intézett levelében kifejtett s mely nemcsak Németországban, de a külföldön is a legnagyobb megütközést keltette; mert Bismarck úr programmja nem egyéb mint a végletekig hajtott reakczió a vámpolitika terén. A szövetségtanács — mint Berlinből írják — egészen megzavarodott, mikor a levél felolvastatott, többen hevesen fel is szólaltak ellene, mert azon elv, hogy a bevitt nyersanyagok és élelmi czikkek is vám alá vettessenek, az alsóbb néposztályokat fogná a legsúlyosabban terhelni. E famózus programm a porosz pénzügyek helyzetében leli magyarázatát. A múlt évben Berlinben is beütött a „Krach“ 74 millió mark „deficit“ alakjában, s minthogy Bismarck úr előrelátja, hogy takarékossággal a bajon segíteni nem lehetene, nem nagyon töprenkedik s a pénzt onnan veszi a hol éppen kaphatja. Olaszország tudvalevőleg nagyon zokon vette, hogy a berlini congressus kifelejtette az osztályból s azért haragját kivált monarchiánk irányában ugyancsak mutatta s a dolog talán komolyabb fordulatot is vett volna, ha véletlenül a nápolyi merénylet s a socialistikus zavargások az olasz kormányt arra nem intik, hogy jó lesz előbb otthon rendet csinálni. Nem lehet mondani, hogy a rend Olaszországban helyre állott volna, a kormány mindamellett kalandos terveken töri a fejét, s ha könnyen menne a dolog, Albánia annexiója nem igen zavarná meg az olasz diplomaták étvágyát. Depretis úr hivatalos közlönye ugyan határozottan kijelenti, hogy Olaszország nem gondol semmiféle annexióra s visszautasítja az ennek érdekében megindított izgatások vádját, csakhogy bajos e dementinek hinni; mert hitelesség dolgában az olasz kormány sem sokkal áll hátrább az orosznál. TÁECZ Újév reggelén. — Elmélkedés. — A Szilveszter-éj utolsó órája kong, az ó év, melynek uralkodása valóban súlyos volt, s úgy nemzetek, mint egyesek szivében kitörölhetlen, fájdalmas nyomokat hagyott hátra — búcsúzik, lejárván hatalma, átadja jogarát, melynek érintése oly világot renditő eseményeket hozott elő — titokteljes, átláthatlan tereppel eltakart, kifürkészhetlen utódjának. Az 1879-ik év hajnala felderül, mennyi szem tekint kandián az égre, mintegy onnét igyekezve kitalálni, hogy derűs vagy borús leend-e a beköszöntött újév. Sokan hisznek e csalékony prognosticonban, s ha napfény világítja meg a zord télies vidéket, derült kedéllyel feledve az ó-év- ütötte sebeket, üdvözlik az uj év uralkodó trónra léptét, hódolván azon franczia közmondásnak hogy: „le roi est mort, vive le roi“ (meghalt a király, éljen a király.) Az emberi természetben fekszik, hogy még leheletünkig nem szűnünk meg reményleni, s hogy az újtól mindig többet várunk, könnyebbült s illusiókkal teli kebellel nézünk az újonnan érkezett elé, fiatal mosolygó arczáról igyekezve leolvasni vájjon mit rejt nyájas külseje alatt; de az új fejedelem, a tettetés és alakoskodás nagymestere, s nincs halandó, ki szándékát kitalálni képes volna. Az új uralkodó megérkeztét mindenütt öröm, vígság, mulatság zaja fogadja, még a különben oly csöndes útezán is visszahangzanak a mulatók zsibajától, mit a máskor oly éber rend-