Eger, 1880 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1880-10-14 / 42. szám
XIX. évfolyam. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 * Egy hónapra. — 45 „ Egyes szám — 12 , 42. szám. EGER Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, 1880. október 14-én. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petitsorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petitsorhelyért 15 ki fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooser féle ház) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése. Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Az 1881. évi állam-költségvetés. (Sz.). A magyar képviselőháznak f. hó 4-én tartott ülésében gróf Szapári Gyula m. kir. pénzügyminister bemutatta a jövő évi költségvetést. Ha e költségvetés egyes tételeit elfogulatlan vizsgálatunk tárgyává tesszük, azon meggyőződésre jutunk, hogy Magyarország pénzügyi helyzete talán még soha sem volt oly kedvezőtlen mint most; mi pedig annál aggasztóbb, mivel a Kelet lángba borulni készül, és mi oly eseményeknek küszöbén állunk, melyek mérhetetlen anyagi áldozatokat fognak az országtól követelni. Kérdés tehát: vajjon képesek leszünk-e az áldozatokat meghozni ? Érezte a helyzet súlyát a költségvetést beterjesztő miniszer is, és expozéjában nem egyszer adott kifejezést ebbeli érzelmeinek, midőn pl. így szólt: „A jelen előterjesztés kedvező nem lehet,“ vagy „a helyzet komoly, de azért nem tartom oly aggasztónak, hogy ebből erős akarattal (! ?) kibontakozni ne lehetne.“ A minister úr sovány biztatásának megfelelt a ház hangulata is. Csendes és komoly volt az, sötét és aggályteljes felhők látszottak a képviselők arczain ülni; maga a kormánypárt is némán, minden zajosabb, vagy lelkesültebb felkiáltás nélkül, minővel ily alkalommal az előterjesztő miniszert bátorítani szokta, hallgatta végig azt. Nem lehet czélunk az egész igen terjedelmes exposét taglalni, azért itt annak csak főbb mozzanataira kívánunk szorítkozni. A ministeri előterjesztés szerint Magyarország bevétele 1881-re 264.414,715 fttal, kiadása 287.180,096 fttal van előirályozva, s így a pénzügyi év 22.765,381 ft. hiánnyal záródnék l e, mihez ha még a delegátiók által megszavazandó 2 millió ftnyi öbbletet is adjuk, a deficit ezen exposé szerint is majdnem 25 millió ftra rúg. Ily tényekkel szemben nem meríthetni vigaszt a pénzügyminister sok önbizalmat eláruló azon kijelentéséből, hogy az 1869. év óta lezajlott 11 év alatt az állam rendes bevételei 160 millióról 220 millió ftra emelkedtek, s hogy úgy az adók, mint az illeékek és jövedékek jövedelme, a lottót kivéve, nagyobb lett. Ezt cak akkor tekinthetnék szerencsés eseménynek, ha a jövedelemtöbblet természetesen, (az adóalap szaporítása, az adóképesség nöelése, az inproductiv kiadások kevesbbítése stb.) nem pedig meserségesen, t. i. az adók felcsigázása s sok új, az anyagi előhalaást igen bénító adónemek behozatala által éretett volna el. De ez vehető szerencsésnek azért sem, mert a bevételekkel szembeni kiadások ugyanazon idő alatt sokkal nagyobb százalékokban, riási mérvben növekedtek. Az sem változtat a költségvetés szomorú eredményein, ha a minister a posta- és távirda-ügyet a földmivelés-, ipar- és keresk.íinisterium resortjából czélszerübben a közmunka- és közlekedési, államjószágokat a pénzügyministeriumból a földmivelési minisírhez osztja be. Az ekképen és némely a pénzügyministerium beelése alatt álló igazgatóságoknak más felosztása által elérendő 0 ezer ftnyi megtakarítás, bár magában véve dicséretre méltó fekvés, csekélység ott, hol 25 millió ftnyi hiányról van a szó. És e nagy hiány a pénzügyi év végével valószínűleg még nagyobb lesz. Az előirányzott 25 milliót csak akkor nem múlná felül, ha az előre megállapított bevételek tényleg be is fognának folyni. Azonban a zárszámadások rendszerint az ellenkezőt bizonyítják, és míg a kiadások igen gyakran, mondhatnék mindig, az előirányzatoknál nagyobbakká lesznek, ezzel ellentétben a bevételek igen gyakran meg csökkennek. Hogy pedig a hiány a jövő évben is az előirányzottnál magasabbra fog rúgni, fájdalom, igen valószínűnek fogjuk találni, kivált ha a bevételeket közelebbről és behatóbban vizsgálat alá vesszük , mivel fedezetnek több oly tétel van feltüntetve, melyek vagy igen bizonytalanok, vagy egyáltalán nem tekinthetők jövedelemnek. Avagy jövedelemnek tekintsük-e az államra nézve azon bevételeket, melyek az állami vagyon eladásából előállanak? Igaz, hogy egyik évben jövedelmet, de azután örökre veszeteséget képeznek azok. Pedig a pénzügyminiszer úr e czélra óhajtja az állami jószágokat értékesíteni, s 4 osztályba sorozza azokat a. m. 1) államerdők, 2) italmérési jog, 3) a telepítvényesek által fizetendő váltság, 4) az állam mezőgazdasági birtokai. Az államerdőket közgazdasági szempontból eladni nem ajánlja, valamint azon jószágtesteket sem, melyeket az erdők kezelésétől elválasztani nem lehet. De ez értékesitendőnek véli az italmérési jogot, mely 102 millió fortot képvisel, és melyet, a minister szerint, „szívesen megvesznek a községek.“ Helyesen jegyzi erre meg az „E—8“ :„A tapasztalat azt mutatja, hogy biz’ az mások kezébe kerül, kik aztán rettenetesen gazdálkodnak a néppel.“ A gazdasági birtokokból 5 millió ft. értéket szándékozik ezen év alatt eladni, a bevételek ezen tétele alatt annyi lévén előirányozva. Kérdés vajjon képes lesz-e annyi birtokot egy év alatt értékesíteni? Kétkedünk benne, mert az 1879-iki előirányzatban kitett 2 millió ft értékű állam jószágokon sem tudott még túladni. Az ingatlanoknak most alig van értéke, potom áron pedig az államnak azokon túladni nem szabad. Van ezeken kívül a pénzügyministeri exposénak még több nagyon is kifogásolható bevételi tétele, melyek egyenesen az adósságcsinálás jellegével s igy az államkölcsön természetével bírnak, s kamataikkal egyetemben jövőre államháztartásunk terheit ugyancsak szaporítani fogják. Ilyen pl. azon 5.607.540. ft, mely összeg a földtehermentesitési kötvények törlesztésére kibocsátandó papírjáradék-kötvények eladásából fog beszereztetni, ilyen azon 2 millió frt is, mely az állam birtokába jött tisza-vidéki vasúti elsőbbségi kötvények eladásából állanak elő. Szóval, ha ezen és a költségvetésben előforduló többi kétséges bevételeket egybevesszük, nem mondunk nagyot, ha azt állítjuk, hogy az ez idei deficit 35—40 millió ftra fog emelkedni, mellyel államadóságainknak máris majdnem minden államjövedelmet felemésztő roppant számát szaporítanunk fog kelleni. Habár a deficit fedezésére a miniszer javaslatokkal lép elő