Eger, 1889 (28. évfolyam, 1-53. szám)

1889-01-01 / 1. szám

deszkának nem kell valami preczíz munkának lenni, az csak nagyjából szolgál fedő anyag gyanánt, hogy jól rá lehessen sze­gezni a papírt, a­melyre aztán a tulajdonképeni fedő anyag jön. És használják a bibula-papirost a plafonos készítésénél, hogy a kigőzölgést fel ne bocsássa, valamint szőnyeg alá, és ezen papi­ros jó meleggé teszi a padlót. Erre a czélra a papírt hornyolva is készítik. Minthogy a papirosnak az építkezéseknél ekként leendő felhasználása annyira praktikusnak bizonyult, jó volna azt ha­zánkban is nagyobb mértékben használatba venni. Kivételesen ugyan most is megtörténik némely építménynél, hogy a bibula papirt egy s más alakban felhasználják. Facementtetők készíté­sénél pl. előfordul, hogy deszkára megkátrányozott papirt tesz­nek s arra pléhet és erre cementet. De ez nem olcsó építés. Használni lehetne a papirt minden oly épületnél, melyet hamar el kell készíteni, s melynek csak az a rendeltetése, hogy ideig­lenesen szolgáljon valaminő czélra. Eddig a „Gazd. Mérnök.“ „A hatvanas években tekintettem meg tüzetesebben a bécsi állami nyomdát. Ez alkalommal a nyomda igazgatója muta­tott nek­em ku­k­o­ric­z­a-h­á­n­cs­b­ó­l készült igen jó papi­rost, mely az államnyomda papírgyárában készült, s melyet az igazgató nemcsak nyomdai, de irodai czélokra is igen alkalmas­nak talált, sőt ez időben a kukoricza-háncsnak papírgyártásra való fölhasználását, egy érdekes röpiratban melegen ajánlotta is. Nekem is adott néhány iv kukoricza-papirost, s meggyőződtem, hogy a kukori­­cza-papiros minden tekintetben kiállja a versenyt a rongypapirossal. Hazánkban, kivált az Alföldön, tömérdek kukoriczát termel­nek. A kukoricza-háncsot a marhának adják takarmányul, s leg­­fölebb még szalmazsákba meg alomnak használják. — Nem volna sokkal hasznosabb papirt gyártani belőle ? Valóban csodálkozom, hogy még eddig nem akadt élelmes ember, aki az Alföldön egy kukoricza-papiros-malom fölállítását megkisérlette volna. Sz. „Neveletlenség.“ A „Budapesti Hírlap“ egyik névtelen tárczairója, a föllebbi czim alatt, egész tárczaczikksorozatot közöl, melyben nem köznapi bátorsággal, ama súlyos vádat dobja a mai, magát nem csekély önhittséggel „jeunesse d’orée“-nak nevezni szerető férfi-fiatalság szemébe, hogy: „neveletlen.“ E súlyos vádjával két tábort hív ki maga ellen: egy­részt a vádlott fiatal férfiakét, másrészt­­ a hölgyekét, mint­­ azt hiszik, hogy hivatva vannak s jogosultak is ez esetben férfiak védelmére kelni, s kik kétségkívül legilletékesebbek az­ elbírálására: váljon alapos-e a vád, vagy alaptalan ? S valóban e két ellentáborral erősen meg is gyűlnék a baj a vádlónak, ha ügye mellett oly erős argumentumok nem har­­czolnának. S íme ez erős argumentumok közt épen legerő­sebbek magok — a nők, kik a vádlóhoz intézett, többé ke­­vésbbé szellemes leveleikben, csaknem kivétel nélkül mindnyájan elismerik a vád alaposságát, hogy t. i. a mai férfi-fiatalság, csekély kivétellel, vala­menyi neveletlen. Értsük meg a dolgot. A vád t. i. azt akarja mondani, hogy a mai fiatal emberek közöl csak igen kevés lesz ama magasabb társadalmi műveltséggel, ama finomabb illemtudással, amaz elő­kelőbb, vagy legalább is szögletesség s ferdeség nélkül való magatartással, amaz udvariassággal s figyelmesebb társalgási modorral; szóval: ama mind külső mind belső megjelenésében nyilvánuló elegancziával, melyek a mai magasabb társadalmi mű­veltség igényeinek megfelelnek, s melyek a fiatal embert, mint mondani szokás, „s­z­a­l­o­n­k­é­p­e­s­s­é“ teszik. Sajátságos, és figyelemre méltó, hogy a nők, kik nyilvános­ságra hozott leveleik által igazat adnak a vádlónak s — saját tapasztalataik alapján — elismerik, hogy a mai fiatal emberek — csekély kivétellel — neveletlenek, — e baj okát nem a férfiakban, s nem a férfiak nevelési rendszerében, hanem legfő­­kép magukban a — nőkben keresik és találják fel. Magam is — azt hiszem, eléggé tapasztalt — nő lévén, a rendkívül érdekes tárcza­czikkek olvasásakor mély gondolatokba estem a különös tárgy fölött, s elvégre szintén abba a meggyő­ződésbe — vagy mániába — estem, hogy a férfiak n­e­v­e­l­e­t­­lenségének legnagyobbrészt mi nők, magunk vagyunk okai. Tagadhatatlanul igaz, hogy a férfiak társadalmi neveltség­­hiányának oka és alapja első­sorban a férfi-ifjúság mai nevelési rendszerében található föl. A mai fiúgyermek tanul mindent; nyelveket, történelmet, földrajzot, mértant, természetrajzot, termé­szettant, s tudj’isten, még mi mindent; ragoz latinul, görögül, németül (csak magyarul nem igen tud); pompásan el tudja reczi­­tálni a görög mythoszi kalandokat, a szabin­ nők elrablását, Zách Klára szomorú históriáját,­ tudja, hol laknak a zulukafterek ; nagy garral beszél az ázalék-férgek végtagjairól, a növénysejtek kép­­­ződéséről, logaritmussal számol, kutatja a hulló csillagok eredetét, s az északi fény keletkezését, — szóval tanul­ mindent, s tud sok — semmit, — de arról, hogy a társas életben hogyan viselked- Az „EGER“ tárczája. Újévi gratuláczió. Kántálja egy újdonsült egri fádzsa-povéta. Motto: Aggyon isten minden jót . . Palócé népdal. Adjon isten minden jót. Terjedjen fölélik áldólag A jóságos égi kéz ; Teljesüljön minden vágyunk, Mit kívánhat a józan ész. Sok áldással, bor­ buzával, Ami jót a föld terem, Telvén teljék velők pincze, TEVÍZIÓ Kamra, csűr, magtár, verem. 2011. Tisza K­á­l­m­á­n­n­a­k kívánok Rotschild-tárczát, dagadót, De csak úgy, ha eltörli a Trafikot s a — nagy adót. Legyen sok a mamelukja, Deficzitnek kelete, Tárczáján ne legyen lyukja, — Vígan folyjon élete. Család élet legyen boldog, S derült mint a kikelet, Pusztítson el midé­r­t, t­u­r u­é­r­t Díszes magyar viselet. Eladó nyerjen jó férjet, A kis­lány — vásár fiát; m mm Ifjú, derék feleséget, Agglegény meg — hárpiát. Búban, gondban, nagy munkában Ne izzadjon az üstök, Legyen minden pap — kanonok, Vagy legalább is — püspök. Mindenkinek egészséget Doktornak sok páczienst, Emberek közt b­é­k­e­s­é­g­e­t, — Fiskálisnak sok — klienst. Biró elül, mint tavaszkor Hó, — fogyjon instanczia, Egész nap fogát piszkálja, S ne légyen — rés tánc­zia. Hivatalnoknak több gázsit, És még több — komócziót, S minden évben legalább is Háromszor — promócziót. Katonának arany sárzsit, Békét és jó — stácziót. Diáknak kevés p­r­o­f­e­s­s­o­r­t, Annál több — r­e­g­r­á­c­z­i­ó­t. Kereskedőnek vevőkkel Tele légyen a boltja; Koldusnak a csurapéján Ne legyen többé foltja. Elleneket fűzzön egybe Barátság, testvéri láncz, Kostüköt és makra-pipát Soli’se lásson a fínáncz.

Next