Eger, 1889 (28. évfolyam, 1-53. szám)

1889-03-26 / 13. szám

13-ik szám. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt­­­ ki Félévre . . 2 „ 50 ,, Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ 28-ik év­folyam 1889. Márczius 26-án. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden, Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy pén­z­­sorh­elyért 15 kr. fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó­hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési díj előre fizetendő. Egész évre Félévre Évnegyedre Egy hóra Felhívás előfizetésre. Azon t. ügy barátainkat, kiknek elő­fizetésök m­árcz. hó végével lejár, tisztelettel kérjük előfizetéseik idejekorán való megújítására, nehogy lapunk elküldése fennakadást szenvedjen. Előfizetési föltételek­: 9— o frt. n 50 kr 1 * 30 „ — r> 45 „ IPIF- Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T. gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet­­példán­nyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. Szőlészeti értekezlet, 1889. márcz 20. Mint lidércznyomás nehezedik a phylloxera-kérdés e város fölé. Már évek óta bénít meg minden haladási mozgalmat, s minden javaslatnak útjában áll. Méltán volna tehát várható, hogy ha valaki jön, aki ezen ősi várost e lidércznyomástól megszabadítandó, közönségét nehéz álmából fel akarja kelteni, hogy az olyan örömmel ébredezőkre fog találni, kik sietnek e mindent megbénító félelmes bajtól örökre megmenekülni. Várható, hogy eme nagy, minden más tértől elvont erő, mi látszólag csakis ezen veszedelmes ellenség leküzdésére gyüj­­tetik, mintegy varázsütésre elő fog pattanni, azon pillanatban, midőn ezen ellenség leküzdéséről szó van. Várható volt tehát, hogy midőn e hó 20-án délelőtti 10 órakor az egész országban népszerűségnek örvendő Miklós Gyula országos szőlészeti s bo­rászati kormány­biztos jelenlétében tartandó phyllokszera-érte­­kezletre a közönség meghivatott, — az oly nagy számban fog megjelenni, hogy azt a városház nagy terme sem foglalhatja be. De csalódtunk. Nem tudjuk, — a meghívókban, vagy a közönség­ben keresendő-e baj oka, de elég szomorú, hogy úgy történt, hogy két embernek ujjain a jelenlevőket meg lehetett volna számlálni. — Hiába­ nem volt hegybíró-választás! Miklós Gyula, országos borászati kormánybiztos, ki vá­rosunk iránt előszeretettel viseltetik, és ügyét különösen szivén hordja. Simonyi Károly, az egri szőlészeti s borászati egylet el­nökének néhány bevezető és bemutató szava után, megkezdte elő­adását, melynek bevezetésében kiemelte, hogy mostani idejövete­lének fő czélja volt az itteni szőlészeti és kertészeti állandó tan­folyamot működésében látni, s örömmel konstatálja, hogy a köve­tett irán­nyal és az elért sikerrel teljesen meg van elégedve. Örömmel hallgatta a nagy számban (85) megjelent gyermekek ér­telmes és lelkesült feleleteit, és meg­­ van győződve, hogy az ily vezetés és oktatás mellett növekedő gyermekek, kik most már a növényi, állati és emberi élet minden tüneményeit megfigyelni és átérteni megtanulták, jövőben hatalmas tényezői lesznek az okszerű szőlőművelésnek és egyéb, az emberi jólétet előmozdító kereset-ágaknak. Szóló a phylloxerára áttérve, kénytelen konstatálni, hogy mai napig oly szer, mel­lyel a fillokszerát ki lehetne irtani, nin­csen feltalálva, és a nagy franczia 300,000 fkos dij még mindig várja elnyerőjét. De konstatálható, hogy más részről már igen sok történik a phylloxera elleni védekezésben. Alkalmazzák sü­­kerrel, hol a körülmények azt tanácsolják, a szénkenegezést; ültetnek már nagyban homoki szőlőket, és terjednek már az amerikai direkttermő vesszők is, melyek közül az itteni iskola az idén több ezer Jaquezt, Herbem­ontot, és a szintén terjesztésre méltó és ellentálló Canadát ültetett. De mindemellett figyelmezteti a jelen­levőket, hogy mindezen fajok nem felelhetnek meg annak, mit tőlük várunk, mert igaz ugyan, hogy úgy szaporíthatók, mint az eddigi fajok, és minden ojtás nélkül teremnek, de a boruk minősége csak kitűnő pinczekezelési fogások, vegyítések stb. mellett értékesít­hető az európai borpiaczon. A francziák ezzel boldogulnak ugyan, de ott is a híresebb borvidékek vagy a szénkénegezéshez folya­modnak, vagy a­hol az nem alkalmazható, az ojtáshoz fordulnak. Az egrieknek is több bizalommal kellene az ojtás iránt visel­kedniük, mert az egri boroknak már van biztos vevő­közönsége, mely alig lesz az amerikai borokkal fentartható. Most már min­denféle oltási mód áll rendelkezésre; arra már a francziák min­denféle eszközt és gépet is kitaláltak, de e téren is fölülmúlta már őket a magyar. Igaz, hogy a magyar korán fölismerte, hogy a legbiztosabb ojtó eszköz a kéz,­­ és a magyar ipar a kézi ojtáshoz máris felülmúlhatlan eszközöket talált­ fel, és ezen alkalommal be is mutatott a kormánybiztos egy egész szépen berendezett eszközto­kot, melyben a zöld ojtáshoz és sípoláshoz szükségelt bronz­ ojtó­­kések és gyűrűzök, nehezen gyökerező vesszők gyökereztetésés előmozdító szuró-ollók, és közönséges metsző-ollók voltak elhe­lyezve. Mindegyiken volt valami a magyar iparnak dicséretére való eredeti. — Ezen eszközök alkalmazását mindjárt ott venyi­gén be is mutatta. Mikor az ojtást ajánlotta, egyúttal egy uj szőlőmüvelési mó­dot is magyarázott, mely lugas-mivelés, lugas-állvány nélkül, a­mit kínzó mivelésnek nevez, s ami már a „Borászati Lapok“ valame­lyik utóbbi számában körülményesen le is volt írva. Ezen mivelésnek előnye volna, hogy karó nem kellene, és hat méternyi sortávolságra volna a szőllő ültetendő és másfél méter tőke­távolságra, — tehát egy kat. holdra csak 715 oltvány tőke kellene — és az még többet teremne, mint az eddigi 10000 db. tőke egy katasztr. holdon. Egyúttal figyelmeztette szóló az értekezlet hallgatóságát, hogy a borsod megyei szentpéteri véde­kezési szövetkezésnél az idén ojtványok a részvényesek között kiosztandók lesznek, s miután sok részvényes van, ki azokat még nem tudja használni, akinek tetszik, forduljon szólóhoz, és ő megszerzi az illetőnek ezen ojtványokat. Nagyon lelkükre kö­tötte a hallgatóknak, hogy tegyenek kísérletet minél többet. — Az igaz, hogy minden kezdet nehéz, de ha minél későbben kez­dünk, annál tovább áll előttünk ezen nehézség. Végre felkérte a hallgatóságot, hogy tegye meg észrevételeit az elmondottakra, és nyilvánítsa óhajtásait; ő szívesen ad mindenre felvilágosítást; — s miután még az elnök is fölszólította az értekezletet, nem kíván-e valaki szólani ? Az erre következett néma csend arról ta-

Next