Eger, 1891 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-06 / 1. szám
2 kéretlenül is az egri szegényügyet gondozó bizottság rendelkezésére bocsátani. Véleményünk szerint ez intézkedések volnának mindenekelőtt legsürgősebben keresztülviendők, és ennek meghagyásából a városi rendőrhivatal hatáskörébe tartozik. Elképzeljük mi azt nagyon jól, hogy a saját gondatlanságunk folytán ma már elmérgesedett koldus-ügyet rendezni, s a koldusok aggasztó mérvű elszaporodásának hamarosan gátat vetni, s azt rögtönösen megszüntetni: városi rendőrhatóságunk, a rendelkezésére álló nyomorúságos apparátussal, képtelen. De elvégre is a dolog így nem maradhat, s okvetetlenül tenni kell valamit. Mit kell ez ügyben tenni, s hogyan lehetséges a törvényt végrehajtani, miután annak rendőrhatóságunk, saját korlátolt erejéből megfelelni nem képes? — erre nézve czélhoz vezető javaslatot terjeszteni a városi képviselőtestület elé — szintén rendőrhatóságunk feladatához tartozik. A képviselő-testületnek aztán mulaszthatlan kötelessége lesz a baj gyökeres orvoslásának sikeres módozatairól gondoskodni. A legelső s legsürgősebb teendő mindenekfölött az utczai koldulásnak rögtönös beszüntetése. E rendelkezéssel az idegen csavargó koldusok nyomban elpusztulnak városunkból; — s ha nem pusztulnának, egyszerűen elfogatandók s illetőségük helyére tolonczolandók. Ami a saját helyi szegényeinkről való gondoskodást illeti, miután azt a törvény is kötelességünkké teszi: intézkednünk kell a felől, hogy e kötelességünknek eleget tehessünk. Van Eger városának szegényháza, hol a hajlék nélkül való elszegényült földjeink elhelyezhetők; vannak kórházai, s menedékhelyei, hol a gyámol nélkül való betegek, és árvák ápolást és oltalmat találnak ; legközelebb léptették életbe jótékony áldott kezek a népkonyhákat, hol az éhező koldus meleg táplálékhoz jut. S miután, a téli keresethiány beálltával, az éhezők száma igen valószínűleg napról napra szaporodni fog, múlhatatlanul szükséges lesz e népkonyhák szaporítása, s a város különböző helyein való felállítása. Könnyű ezt kimondani — kiált fel a t. olvasó; — de hát ennek a kiviteléhez nem elég a jó akarat, s buzgalom, hanem még egyéb is kell hozzá, még pedig mindenekelőtt a pénz. Lesz hozzá az is. Mihelyt az utczai koldulás gyökeresen be lesz szüntetve, s nem fognak többé némely úri házak előtt a koldusok, közbotrányra, seregestül hemzsegni, s a kéregetők undorító csoportjaitól egyszer mindenkorra tiszták lesznek utczáink: — mint biztos forrásból tudjuk, — városunk mindazon tisztelt polgárai, kik hetenkint bizonyos összeget szoktak az utczai koldusok közt kiosztani: ha a lakásuk körül való e kellemetlen csoportosulástól meg lesznek mentve, — az illető összeget, sőt többet is, szives örömest fogják Heves vármegye népoktatásügye az 1889 — 90-ik évben. (Halász Ferencz kir. tanácsos, s Hevesmegye kir. tanfelügyelőjének kir. jelentéséből.) (Folytatás.) Múlt évi jelentésemben számot adtam azon intézkedések felől, melyeket Hevesvármegye közig. bizottsága a tankötelesek rendes iskoláztatása, a szorgalomidő betartása stb. érdekében 1888-ban tett. Ezen szabályzatok most már második tanéven át voltak életbe léptetve, és az alábbi adatok kétségtelenül igazolják, hogy a közigazgatás és tanfelügyelet e részbeli együttes működése igen számottevő eredményt képes felmutatni. Ugyanis 1887/8-ban 37.876 tanköteles közül tényleg iskolába járt 31.376, tehát minden ezer tanköteles közül járt 828; ámde az iskolázok közül csak 25.394 járt az egész tanéven át, s az iskolai mulasztások után csupán 378 frt bírságpénz lett behajtva. Az 1888/9-ik tanévben a tankötelesek száma a pontosabb összeírás következtében, 40.363-ra emelkedett, ezek közül iskolázott 34.977, tehát minden ezerből 866; az egész szorgalom időn át iskolába járt 29.908 gyermek; befolyt 910 frt bírságpénz, s ezen felül iskolai közmunkában lerovatott 221 frt értékű bírság. A most lefolyt 1889/90-ik tanévben már 41.222 tankötelesünk volt, kik közül tényleg iskolázott 36.683, tehát minden ezerből 892; még pedig a mindennapi tankötelesek közül iskolába járt minden ezerből 903, — az ismétlők közül pedig 854. — az egész tanéven át járt iskolába 31.965; — az isk. mulasztások után behajtatott 1024 frt birság, és 261 frt bejhajthatatlan birság isk. közmunkában ledolgoztatott. Itt felemlítem, hogy az egész országban az 1888/9-ik tanév folyamán ezer tankötelesből tényleg iskolába járt 816 gyermek, még pedig a mindennapiak közül 870, az ismétlők közül 689; e szerint megyénkben a tankötelezettség az országos átlagnál jóval kedvezőbben van érvényre juttatva. Örömmel jelzem, hogy községi elöljáróink nagyobb része iskolai kötelességeit a lefolyt tanévben már megfelelően teljesítette; most inkább az iskolaszékek és részben a tanítókra lehet pa Az „EGER“ tárczája. Egyedül. Nem láthatlak, hírt sem hallok rólad. Más égboltnak vagy te csillaga! Elnézek az üres messzeségbe. ... Körülöttem néma éjszaka. Elmerengek, mint egy elszállt álmon: úgy volt-e hát? szivem nem csal-e? Szivedben a boldogságot látva, Arczodról is azt olvasva le ?! ügy volt-e hát, hogy mindenem lettél? Hogy remélni ne szűnjek soha? Uj virágot hoz nekem minden perez? — Erről szólt-e ajkad mosolya ? Hogy lelkünknek egy lett a világa, Fénye egy, és egy borulata? Szivünk üdve egy gyökérből nyílt ki? . . . Arczod lángja tán mást mondhata?! Elmerengek . . . néma éj köröttem. . . . Hátha szivem pusztán álmodott ? Hátha mégis való volt s lesz üdvöm ? . . . . Nézem, várom azt a csillagot. . . . K. I. A karácsonyi bábu. Elbeszélés. Várayné, egy korán elhunyt előkelő tisztviselő özvegye, kis szalonjában ült, s olvasott. Karácsony ünnepe volt. Dél felé járt az idő. Künn csikorgott, de a tiszta égre szállt nap sugarai derülten hatoltak be a szalon ablakain által. A kandallóban pattogó tűz kellemes meleget árasztott szét a szobában. A kandalló körül elterülő bársonypuha szőnyegen pedig három kisgyermek játszott; két leányka: Ilonka és Jenny, s egy piros-pozsgás fiúcska — testvérei közt a legfiatalabb, — a kedvencz: Palika. Mindhármuk előtt egész serege hevert a „kriszkindli“-be kapott különféle, szebbnél szebb játéktárgyaknak; a két leányka körül képes könyvek, czifra bábuk; Palika előtt pedig egy egész ármádiának is beillő ólom-katona: bakák, huszárok, pattantyúsok, egyrészök sorba állítva, más részök halomra döntve. De a figyelmes szemlélő első tekintetre fölismerhette, hogy a kedves gyermekek az összes játék tárgyakban nem találnak mulatságot, s hallgatagon kérdő arczukról szinte leolvasható volt, hogy alkalmasint várnak valakit, vagy valamit. Végre Jennyire szólalt meg: