Eger, 1911 (34. évfolyam, 1-104. szám)

1911-01-04 / 1. szám

2 EGER. (1. sz.) söbb lélek is kifárad, a legtermékenyebb agyvelő is fölmondja a szolgálatot, a legszélesebb körű tudás is kevésnek bizonyul, a legszélesebben látó szem is elhomályosodik? Nincs az a forrás, amely ki nem apadna, ha nem várjuk meg, hogy újra szivárogjon belé egy kis víz. . . Nem csupán anyagi támogatást kérünk tehát e helyen, hanem erkölcsit is: lapunk terjesztését és vele a katolikus szellem erősítését. . . Akinek módjában van, vigye be lapunkat a népkörökbe, legényegyesületekbe, testületekbe, olvasókörökbe, kaszinókba és legyen kegyes ajánlani magánosoknak is. . . Igyekezzék mindenki, nemcsak megállapítani katolikus sajtónk szegényes roltát, hanem érezni is ennek a közös nagy szégyenünknek reá eső hányadát, és amennyire rajta áll, megszüntetni annak az egyénekben rejlő okait. Teljes bizalommal kérjük továbbá a szellemi támogatást is. Ha van hiány, pótoljuk közös erővel; ha van hiba, javítsuk együttes munkával. Circulus vitiosus az, hogy először legyen jó alap, majd akkor támogatjuk. Támogassuk először — és akkor természetes, hogy jó lesz! . ... Ne érintsen senkit kellemetlenül az, hogy ilyen keserű hangon írunk. A keserű orvosság mindig jobb, mint az édes méreg. És mi gyógyítani akarunk, nem ölni. Becsületes munkánkban olyan segítséget várhatunk felülről, amilyen mértékben megértik és méltányolják a mi olvasóink lapunk szándékait és e cikk célját. Dolgozzunk közösen és a jövő ismét a miénk lesz. A város közgyűlése, Eger város képviselőtestülete szombaton, az év utolsó napján, délelőtt 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, melynek napirendjére az új vasúti állomás ügye volt kitűzve. Napirend előtt azonban Jankovics Dezső polgármester meleg szavakkal emlékezett meg az elhunyt Petró József városi képviselőről; a közgyűlés emlékének jegyzőkönyvbe iktatását rendelte el és az özvegyhez részvétiratot intéz. A vasúti állomás ügyét Hanák Gyula főjegyző adta elő. Az ügy, tudvalévően, ott feneklett meg, hogy a kereskedelemügyi miniszter hozzájárulást kívánt a várostól az új vasúti állomás építéséhez, ellenesetben csak a most meglevő állomást fogja kibővíttetni. Az állandó választmány javaslata az, hogy a város 50,000 fős területet ajánljon fel hozzájárulásul, éspedig 20,000-et a sajátjából, 30,000-et pedig a főkáptalantól vásároljon meg méltányos áron; azután vállalja el az új vasúti állomáshoz vivő utak kiépítését, a földmunkálatokhoz szükséges földanyagot pedig ingyen engedje át. A közgyűlés Cseke Gábor, Alföldi Dávid dr., Rothschild Oszkár dr., Kakuk Ignác, Setét Sándor dr., Macki Valér dr., Balkay Béla és Nagy János képviselők hozzászólása után, szótöbbséggel akként döntött ebben a kérdésben, hogy majd máskor dönt. Közbül azonban megbízta a tanácsot, hogy az egri főkáptalannal kezdje meg a tárgyalást, az uj vasúti állomás telkéhez szükséges földterület árának megállapítására nézve, rend erélyesen tiltakozott. Az 1805. évi népösszeírás újból a papság és nemesség kihagyásával készült. Az első igazi népszámlálást az abszolút korszakban hajtották végre 1850- ben, majd néhány évvel később 1857-ben megismételték. E népszámlálásoknak azonban tudományos és gyakorlati értékük alig volt, mert nyíltan a katonaköteles és adózóképes polgárok összeírására szorítkozott, s így a népesség társadalmi tagoltságára, családi, vallási, kor- és foglalkozási viszonyainak részletes kutatására nem terjedt ki. Az 1870. év óta tíz évenkint tartott népszámlálások a tudományos és gyakorlati szempontoknak igyekeztek, úgyahogy, megfelelni, de valójában tudományos értéke, mely nemzetközi összehasonlításra is kiválóan alkalmas, csak az 1900. évi népszámlálásnak van. E népszámlálásnak anyaga tíz vaskos kötetben látott napvilágot s majdnem ugyanannyi év fáradságos munkájának eredménye. A népszámlálás nálunk úgynevezett egyéni felvételi, vagy kérdőlapok utján történik. A számláló biztosok minden egyes személyről állítanak ki ilyen kérdőlapot, tehát még a gyermekekről is. Nem minden országban történik azonban a felvétel ily egyéni lap útján. Sokszor egy-egy lapra több egyén személyi viszonyait is feljegyzik. Az előbbi felvételt egyéni, az utóbbit lajstromos rendszerű népszámlálásnak hívják. Európában az egyéni laprendszert Magyarországon kívül Ausztria, Franciaország, Olaszország, Belgium, Svájc, Németalföld, Bulgária és részben a német birodalom kormánya használja, míg a többi országban lajstromos rendszer szerint történik az adatgyűjtés. Hogy milyen egyiknek, vagy másiknak gyakorlati értéke, haszna, az lehet vitatkozás tárgya, de valóság, hogy nálunk az egyéni laprendszer kitűnően bevált. Különben e rendszert az 1880. évi népszámlálás alkalmával Magyarországon használták legelőször és csak azután vette át a több ország. A népszámlálás végrehajtására természetesen nagy apparátus kell. Az óriási munkára a közigazgatás és a központi statisztikai hivatal már hónapok óta készül. Terjedelmes utasítások szabályozzák a népszámlálás körüli eljárást, megjelölik minden munkájának a teendőit és magyarázzák a nyomtatványok helyes kitöltésének módját. Körülbelül 30—40,000 számlálóbiztos, a statisztikai hivatal által kioktatva, végzi a népszámlálás körüli teendőket. Ámde a számlálólapok kiállításával és egybegyűjtésével még távolról sincs befejezve a népszámlálás. Csak az úgynevezett nyersanyagot hordják össze a számláló-biztosok s ezt az anyagot sok-sok hónapon keresztül kell még át meg átdolgoznia ahhoz értő embereknek. 1910. január 4. 1910. — A múlt év története. —n. Visszaemlékezésünk során lehetetlen figyelmen kívül hagynunk azt a politikai hullámverést, mely az egész május hónapon át élénken foglalkoztatta a közvéleményt. Országgyűlési képviselőt választottunk, tehát korteskedtünk. Az országgyűlési képviselő Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter lett és ami Eger város közönségének érett politikai érzékére vall, ebben a választásban csakhamar meg is nyugodott mindenki; a pártszenvedélyek által felizgatott kedélyek lecsillapultak és a polgárság folytatta a békés együttérzést és együttműködést ott, ahol azt a politikai hullámok megzavarták. A politikai rendszerváltozás azonban, természetesen, változást idézett elő a főispáni székben is. Szederkényi Nándor volt főispán február hó 22-én búcsúzott a vármegye közönségétől, míg az új főispánt, Kállay Zoltán dr.-t, március 3-án installálták. Volt sztrájk is, de csak rövid ideig tartó. Az egri könyvnyomdászok ugyanis május 28-án beszüntették a munkát és bérharcba léptek, a munkaadók azonban pár napi egyezkedés után mások már elfogadhatónak találták a munköveteléseit és így a béke ismét helyreállott. Itt említjük meg, hogy a belügyminiszter a várost az idén is 25,000 korona államsegélyben részesítette, amelyből a városi tisztviselők és alkalmazottak fizetései nyertek kiegészítést. Jelentősebb mozzanata még az év történetének az a kiállítás is, melyet a Kőrösfői Háziipari Szövetkezet rendezett mindjárt az év elején (január 1—5.) a kalotaszegi háziipar termékeiből. A hitélet körében történt kiemelkedőbb jelenségeket a következőkben jegyezzük föl: P. Bus Jakab, a Jézus-Társaság magyarországi provinciálisa az idén is tartott négy konferencia-beszédet az úri közönség számára az irgalmasok új kórház-kápolnájában (márc. 9—12.) Ugyancsak négy konferencia beszédet tartott Huttkay Lipót dr. jogakadémiai tanár a jogakadémiai ifjúság részére a Líceum kápolnájában a négy advent-vasárnapon. A Mária-kongregációk zajtalanul bár, de eredményesen működtek a hitélet föllendítésén. Július hó 17-én a budapesti Mária-társulat népes zarándokutat tett az egri szervita-rend templomába ; szeptember 18-án pedig, az úgynevezett sajtó-vasárnapon, az összes templomokban jelentékeny gyűjtést rendeztek a kat. sajtóalap javára. A nevezetesebb társadalmi mozzanatokról ugyan már megemlékeztünk, de nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy ez évben a Heves megyei és Egervidéki Jótékony Nőegylet (junius 5.) és a Kath. Legényegylet (okt. 9.) fennállásának félszázados jubileumát ünnepelte. A nyár folyamán az Egri Torna Egyesület football-csoportja hogy majdan, egy vagy másfél év múlva, teljesen áttekinthessük a most folyó összeírásnak a népességi viszonyokra vonatkozó adathalmazát. Hogy ez a sok egyént foglalkoztató óriási munka nagy kiadással jár, azt a dolog természete hozza magával. A legtöbb ország népszámlálása milliókba kerül. Az 1900. évi magyarországi népszámlálás költsége 900,000 K körül járt. A kis Belgium ugyanekkor 800 ezret, Olaszország 772 ezret, Ausztria körülbelül 800 ezer koronát költött el e címen, míg az Északamerikai Egyesült Államok népszámlálása mintegy 57 millió koronába került. A most, nálunk végrehajtandó népszámlálás költségeire T2 millió koronát irányoztak elő. Hát lesz ez tekintélyes összeg, de az érette teljesített munka sem csekély, és a belőle meríthető haszon pedig még egyszerűen megfizethetetlen. Érdekes jelenség, hogy az a megrögzött előítélet és bizalmatlanság, mely a közönség részéről más alkalommal a népszámlálás iránt mutatkozott, most úgyszólván eltűnt. A legtöbb ember tudja és megérti, hogy nagy nemzeti érdekről van szó a népszámlálás statisztikájának egybeállításában és hogy hazafias kötelességet teljesít, amidőn az 1910. évi VIII. t.-c. intézkedéseit megvalósítani segíti.