Eger, 1913 (36. évfolyam, 1-105. szám)
1913-01-01 / 1. szám
2 EGER. (1. sz.) A főpásztor újévi levele papságához. Szmrecsányi Lajos, egri érsek, az uj esztendő alkalmából papságához latin nyelven főpásztori körlevelet intézett, melynek magyar fordítása a következő: Az Ur kegyelméből reánk virradt újév hajnalán közös imámba foglaltak mindnyájatokat, egyazon élethivatásban fáradozó kedves munkatársaimat s lelkem mélyéből kérem az irgalmasság Istenét, hogy az ő nevéért vállalt törekvéseitekben, gondjaitokban és fáradozásaitok közt áldó kegyelmével mindenkor Veletek legyen, s hogy általa és az ő segedelmével miden jó munkátokban sikerrel haladván buzgó tevékenységiek által hivatástokat igy jól betölthessétek. Viszont hiszem, hogy az enyémmel egybefüződő üdvkivánataitokkal szívesen támogattok engem s velem együtt buzgón esedeztek Istenhez a mi szeretett hazánk békés biztonságáért és felvirágzásáért, főkép, hogy a hit alapjainak megrendülte mind újabb és félelmesebb veszélyekkel fenyegeti azt, végromlását sietteti, hacsak az irgalmas Isten rajta nem könyörül. Erre a mindennél hatalmasabb oltalomra s örül a világ, s benne leginkább mi, a közjóra oly veszedelmes jelen napjainkban. Ki merné tagadni, hogy kortársaink a mindent bölcsen intéző Teremtő által különválasztott világosságot és sötétséget hihetetlen módon összezavarják? Megannyi üres kérkedő megszokta már, hogy ne mondjon igazat, ékesszólón támadja az igazságot s nagy tudós a valótlanságokban. Leleményesek arra, hogy ártsanak, ékesszólók, hogy az igazságot ostromolják. Ármány, cselfogás és erőszak hatalmasodtak el a föld színén. Sűrű a rágalom, fogyatékos a védelem. Amint szent Ágoston korában, most is csak azt tartják valónak, amit öt érzékszervünk felfogni képes: innen van, hogy minden vallásos és társadalmi rend felforgatásával életelvül az élvhajhászatot tartják s a testiség ösztönét becsülik legtöbbre. Ez a mindenüvé elhatott méreg valamennyi ringosztályt s az alacsony életsorsúakat is megmételyezvén, nem csoda, hogy a hit s annak nemes gyümölcsei,— mint az emberszeretet, önmegtagadás, tiszta élet s a többi mind, megannyi bizonyítékai az ember magasabb erkölcsi rendre hivatott voltának, — nem találhatnak többé utat az elfásult szívekhez. Elszomorító példáink vannak erre s még jóval rosszabbaktól kell tartanunk. Fájó félelemmel rettegünk a vallásához egykor szilárd hűséggel ragaszkodó nemzetünk pusztulásától s keserűséggel tűrjük azok gyalázkodását, kik a biztos romlást elhárítani igyekvő buzgalmunkat csökkenteni s mérgezett nyilaikkal ostromolni meg nem szűnnek. A nyílt küzdelem vagy alattomos cselvetések e súlyos napjaiban azonban keserű panaszokra és meddő jajgatásra miért fakadnánk ? Krisztus hű papja ugyanis, változhatlan és törhetlen szilárdságában jól tudja azt, hogy inkább szerzett ő érdemet a gonosz szellem ádáz ellenségeskedésére, mint arra, hogy békéje nyugodt maradjon; azért bátran száll szembe bármilyen veszéllyel, megemlékezve az Apostol intelméről, hogy mindazok, kik jámborui akarnak élni Krisztusban, üldöztetést fognak szenvedni. Emelje fel lelkét az a gondolat, hogy közel van az Úr a zaklatott szívűekhez, s magában a megpróbáltatásban örök üdvünk záloga rejlik, mint a gyümölcs a magban; azért bármennyire állandósuljanak is a megpróbáltatások keserűségei, Krisztus papja soha meg ne szűnjék lelkének megőrzött nyugalmával s fogyhatatlan szilárd hittel buzgón vallani: kész vagyok, Uram és nem engedem magam megzavartatni abban, hogy parancsaidat hűen megtartsam. A lelkek pásztorának kétségtelenül bírnia kell mindazon eszközöket, melyekkel a legféktelenebb embert is szelídségre tudja mérsékelni. Ki láthatná ugyanis lelkének mély meghatottsága nélkül a pásztort, aki juhaiért mindenkor kész feláldozni magát? Az a jó pásztor győzi meg leginkább a lelkeket, aki ama tyúkhoz hasonló, amely minden szárnyasét felülhaladó anyai szeretetének féltő gondosságával oltalmazza csirkéit, úgy, hogy szinte beteggé merül ki a küzdelemben, elhal a hangja, feldúlt lesz a tollazata és szálló pelyheit hullatva csüggeszti le fáradt szárnyait. Amint ez az evangéliumi tyúk aggódva igyekszik azon, hogy szárnya alá gyűjtve, megóvja kicsinyeit, úgy a pap is szüntelen igyekezzék minden alkalmat felhasználni, ahányszor csak reménye van, hogy embertársát Krisztushoz vezérelheti. Minden megpróbáltatással szemben abban találja Krisztus papja legbiztosabb oltalmát, ha nemes öntudattal fogja fel helyzetét s őrzi a reábízott letéteményt. Hivatása egyik legfontosabb feladatának tartja a pap a gyermekek és tanulatlanok oktatását, mint akiknek zsenge elméjét még a gyermekkorban igyekeznek már félrevezetni. Tapasztalás szerint ugyanis a hivatás enemű kötelmeinek lelkiismeretes betöltésébe legbiztosabban helyezhetjük minden reményünket. A nehézségek senkit se rendítsenek meg jó feltételeiben. Elmozdíthatni szögezzen azokhoz benneteket is, Tisztelendő Testvéreim és Kedves Fiaim, a Szentlélek-Isten, miként szent Luciát, hogy mint ez a csodálatos állhatatosságú szűz, Ti is megingathatlanúl kitartók maradjatok mindvégig. Kelt Egerben, 1913. évi újév napján. Lajos, s. k. érsek, 1913. január 1. 1912. — Az év története. — n. A kultúra terén nagyot ugyan nem alkottunk, de azt, amit más években tettünk, 1912-ben is megtettük. A sokszor emlegetett közművelődési egyesület még mindig nem valósult meg és igy a felnőttek oktatása és a művelt közönség ismeretkörének fejlesztése ebben az esztendőben is a kat. főgimnázium és az állami főreáliskola ügybuzgó tanári karának érdemes és értékes munkásságára szorítkozott, az immár meghonosodott és közkedveltté vált sorozatos előadások keretében. Az oktató-kulturmunkából a Kér. Iparoskör, a Kat. Legényegylet, a Kér. Szociális Egyesület, sőt a fiatal Egri Iparoskör is kivette a részét. A Jogakadémiai Kör irodalmi szakosztályának matinéi ez évben is kellő színvonalon állottak. Az Egri Szent Imre Kör márciusi matinéján Krüger Aladár dr. nagyváradi ügyvéd „Katolikus őrtüzek“ címen maradandó becsü hitvédelmi beszédet tartott. Igen érdekes volt Guttenberg Pálnak a Heves megyei Gazdasági Egyesület által kezdeményezett gazdasági előadása az élelmiszer-szövetkezetekről és hogy teljes képét adjuk a lefolyt év kultúreseményeinek, fölemlítjük még hogy Király Pál is tartott két előadást Egerben. Szellemi életünk mérlege talán a legkedvezőbb valamennyi mérleg között, ami közéleti működésünkről összeállítható. A zene- és énekművészetet az Egri Dalkör, a Polgári Dalkör és az Úri Banda kultiválták. Sikerült hangversenyeiken kívül az Orsz. Gyermekszanatórium Egyesület igazgatsága által rendezett jótékony célú hangversió je volt részünk, amelynek művészi szintaia szintén kielégítette az egri zeneértő bűnság elkényeztetett igényeit. Szép zene- és élt számokat hallottunk a Kér. Iparoskör, a reáliskola, a Jogakadémiai Kör s az Egri S^t Imre Kör matinéin, illetve szoarém is. Itten kell följegyeznünk a kát. főgimnázium agg zenés színjátékát, mely hatásában fölülhadta azoknak a hangversenyeknek nem közönséges sikereit, amelyeket az illusztris tanintézet már eddig előadott. A Hunyadiak — ez a Cine a zenés színjátéknak — azonfelül, hogy számottevő zenei és irodalmi termék s itt, Egerben került bemutatóra, még azáltal is rászolgált érdeklődésünkre, hogy helyi szerzők alkotása. A szövegét Kovács Pius dr. írta, a zenéjét Kalovics Alajos dr. szerzette. A színművészetet Palágyi Lajos színtársulata május 1-től június 20-ig és szeptember 1-től október 4-ig képviselte. A másfél hónapos májusi szezon végén Madarász Flóris dr. főgimnáziumi tanár nagystílű színművét, a Hajótörést, az őszi szezon végén pedig két másik egri írónak: Kállay Miklósnak Az arany tükör (dráma) és Damó Oszkárnak Az áldomás (falusi életkép) című premierjeit mutatta be a színtársulat a közönség nagy érdeklődése mellett. A színi előadásokon kívül néhány ügyes műkedvelői előadásban is gyönyörködhettünk, melyeket az Egri Club, a Kat. Legényegylet és az egri iparostanonc-iskola növendékei rendeztek. A képzőművészet, festőművészeinknek néhány portré és oltárkép festményén kívül, különösen a Kövér Gyula kollektiv képkiállításában és két templomunknak freskókkal való fölékesítésében nyilvánult. Az irodalom terén eseményszámba megy az~ Egri Egyházmegyei Irodalmi Egyesület díszközgyűlése, melyet Samassa József dr. bíbornok-érsek gyémánt miséjének alkalmából tartott és amelyen az ünnepi beszédet Szmrecsányi Lajos, akkor még koadjutor, most már egri érsek mondotta. Ugyanez az irodalmi egyesület, ugyancsak a gyémántmise alkalmából Samassa József dr. bíbornok-érseknek beszédeit is kiadta két hatalmas kötetben. Az év folyamán megjelent egyéb egri könyvekkel a következőkben számolhatunk be: Elsőnek Kriston Endre pompás ifjúsági irata, a Patkó Pista jelent meg a könyvpiacon. Azután Vass János dr.-nak a magyar tűzrendészetről irt könyve következett, amelyet Széchenyi Viktor gróf, az Országos Tűzoltó-szövetség elnöke a Szentpétervárott tarott nemzetközi tűzoltó kongresszuson ismertetett. A Keresztény Iparoskör fölkérésére Breznay Imre megírta a Kör legutolsó 7 esztendejének történetét, mely így az 1906-ban megirt 18 éves történetet negyedszázados históriává egészítette ki. Ugyanettől a szerzőtől most került sajtó alá egy népszerű tűzrendészeti munka, melyet az Országos Tűzoltószövetség és a Szent István Társulat ad ki 30 ezer példányban. Rátvay Géza dr. a római Institúciókról, Módly László dr. Az uzsoráról, Molnár Kálmán dr. pedig a kormányrendeletekről irt mélyenjáró jogtudományi fejtegetést. A három jogtanár után a nagy egri remete, Gárdonyi Géza ajándékozta meg a magyar irodalmat egy kötet elbeszéléssel, végül pedig Türk Frigyes munkáiból adtak ki egy kötetet az elhunyt író barátai. Szellemi életünk mérlegénél kell fölemlítenünk azt is, hogy Schveiger Lázár dr. egri főrabbi Budapesten, a Magyar Néprajzi Társaság felolvasó ülésén a Vallás és néprajz címen értekezést olvasott fel; az Orsz. Tűzoltó-szövetség szíom|-pályázatán Damó Oszkár az Urak és parasztok népdrámájával, Kállay Miklós pedig Tűz a gyárban című színművével