Egészség, 1980 (92. évfolyam, 1-6. szám)
1980-02-01 / 1. szám
Dr. Szakolyi András életrendje érdekében is szükség volna sok olyan tájékoztatásra, mely az élőbeszéd tempójának csökkentésére hívja fel a figyelmet. Ezt az igényt nemcsak az udvariasság, hanem a kötelező humánum is támogatja. A legtöbb idős emberrel is beszélgethetünk és tárgyalhatunk anélkül, hogy kiabálnánk, csupán a beszéd tempóját kell valamelyest lassítanunk. Az életkor növekedésével olyan biológiai változásokkal kell számolnunk, amelyek az idősödő ember élettevékenységét meghatározzák. Nemcsak az orvosi ellátás szempontjából fontosak ezek a változások, hanem az élet minden területén számolnunk kell velük. A természet bőkezű gondoskodása révén csaknemminden szervünk annyi tartalék energiával rendelkezik, amennyivel az átlagos igénybevétel sokszorosát is teljesíteni képes. A szív pl. a tízszeresét, a máj, a vese és a tüdő is a sokszorosát tudja teljesíteni a mindennapos, átlagos igénybevételnek. A szervek méretezése, gazdag érellátása és a gyors alkalmazkodóképessége teszi alkalmassá az embert a sportteljesítmények elérésére és tartós, megerőltető fizikai és szellemi munka elvégzésére. Kivételt képeznek a látó- és hallószerveink, melyeknek érellátása „csak” a szükséges igénybevételre méretezettek és csak kevés tartalékkal rendelkeznek. Látás és hallás Nem véletlen tehát, hogy az öregedés jelei a halló- és a látószerveken jelentkeznek legkorábban. Ezért kell gondozásukat életünk nagyobbik felében biztosítanunk. A látásromlás bizonytalanná teszi a tájékozódást és a munkavégzést egyaránt. Az időben rendelt jó szemüveggel korrigálható a látásromlás, de azoknak, akik bifokális szemüveget viselnek, gondolniuk kell a fokozott balesetveszélyre — főként lépcsőnjárás esetén —, mert a lépcsőfokok érzékelése az egy üvegben elhelyezett két különböző fókusztávolságú lencsén keresztül nehezebb. A megszokás ideje alatt ajánlatos a lépcsők karfáját fogva biztosítani a közlekedést. A járásbiztonság fokozása érdekében ajánlatos lenne a sétabot divatját visszahozni. Az öregkori szédülés, látásromlás és halláscsökkenés miatt gyakran esik el az öreg ember, és minden esésnél kísért a combnyaktörés veszélye. Régi tapasztalat, hogy a bottal közlekedő ember járásbiztonsága lényegesen jobb. Legyen sétabotja minden öregnek, és használja is. A hallásromlás nemcsak az emberi érintkezést korlátozza, hanem az információk szerzését és a kulturális igények kielégítését is csökkenti. A nagyothalló ember kerüli a társalgást, nem jár se moziba, se színházba, kikapcsolja a rádiót és a TV-t is. A hallásromlás okozója lehet az elszigetelődésnek, az elmagányosodásnak, s ez az állapot bizonytalanná és depresszióssá teheti az embert. Külön jelentősége van annak az állapotnak, amikor az idős ember már nem kapcsolja be a rádiót sem, mert nem érti a közleményeket. A nagyszámú egyedül élő idős ember számára a rádió jelenti a legfontosabb élő kapcsolatot a külvilággal, mert ha történetesen látásromlása vagy szembetegsége is van, akkor minden információs forrástól elszigetelve éli életét. A hallásromlás gyakran megalapozatlan diagnózis, mert elfogadják az idős ember azon panaszát, hogy „nem hallom”. Ha ilyenkor halláspróbát végzünk, kiderül, hogy a halk beszédet is meghallják és meg is értik, de csak akkor, ha a beszéd tempója az átlagosnál lassúbb. Ilyenkor nem hallásromlással, hanem időskori agyi érelmeszesedéssel állunk szemben. A felgyorsult életritmus és a lelassult időskori biológiai tevékenység okozza ilyenkor a hallásromlásnak tűnő állapotot. Ebből a jelenségből két fontos következtetést vonhatnak le a kommunikációs csatornák vezetői és az egyének is. A kommunikációs szervek vezetőinek számolniuk kell azzal a ténnyel, hogy az idős emberek száma egyre gyarapszik és ezzel együtt nő azoknak a tábora, akiket a felgyorsult közlések és adások igénybevételéből kizártak. Külön jelentősége van annak a negatív gyakorlatnak, hogy az öregek szántára sugárzott műsorok ugyanolyan gyorsan peregnek, mint a többi műsorszámok. A magánérintkezés megkönnyítése Az idős emberek ruházatára jellemző volt a hosszú, vatelinnal bélelt posztókabát (4—8 kg súlyú), a hócipő és a kalocsni. A téli öltözék összsúlya a 10 kg-ot is elérte. Az öregek fokozott melegigényének a terheit hordták évtizedeken át, és még ebben is fáztak, mert e nehéz ruhadarabok sem pótolták a réteges öltözet előnyeit. A lényegesen könynyebb kötöttáruk, a műszőrmével bélelt kabátok — még ballonhuzattal is — jobban védik a szervezetet a lehűlés ellen, mint a nehéz kabátok. A meleg sál, a kesztyű és a zokni jobban védi a testet a hidegtől és a széltől, mint a vazelinos posztókabátok, mert a hideghatásnak legjobban kitett testrészeket, a nyakat, a kezet és a lábat tartják melegen. A korszerű öltözet nemcsak melegebb, hanem lényegesen könynyebb is. A lakás A jó közérzet kialakításában szerepe van a lakás berendezésének is. Az öreg bútordarabok nagy része kényelmetlen, és mozgatásuk meghaladja az idős emberek erejét. A nehéz ülőbútorok és asztalok mozgatása elkerülhetetlen, és a takarításuk is csak segítséggel végezhető Öltözködés Az öregkori szédülés, látásromlás és halláscsökkenés miatt a bot biztonságot nyújt