Egészség, 1982 (94. évfolyam, 1-6. szám)
1982-02-01 / 1. szám
kor ünnepelt francia sebésze, Velpean így nyilatkozott még az 1830- as években: „A fájdalommentes operációk meseszerű elképzelések, amelyek megvalósításáról nem is érdemes álmodni". Warrennek, a bostoni Massachusetts General Hospital sebészprofesszorának véleménye is közismert volt: a kés és a fájdalom egymástól elválaszthatatlan... Nos, azon a nevezetes 1845-ös évi januári napon éppen Warren volt az, aki alkalmat adott egy lelkes, fiatal fogorvosnak, Wellsnek, hogy műtőjében bemutathassa módszerét, melynek segítségével fájdalommentesen lehet orvosi beavatkozásokat végezni. Wells, aki elsőnek ismerte fel, hogy a nitrogénoxidus (más néven dinitrogénoxid) vagy - ahogy akkoriban nevezték - a „kéjgáz" nemcsak szórakoztatásra, hanem fájdalomcsillapításra is alkalmas, s akkor már odahaza rendelőjében sok fogat fájdalommentesen húzott ki, kudarcot vallott a bemutatón. Ez megerősíteni látszott Warren tételét... Ma már tudjuk a kudarc okát: az önként jelentkezett beteg iszákos is volt, kövér is. Márpedig az ilyennek lényegesen nagyobb adag narkotikumra van szüksége, mint másnak. Ezt akkor még sajnos senki nem tudta, mint ahogy azt sem tudták a teremben ülők, hogy a gáznarkózis megszületésének voltak tanúi... Warren emberi nagyságát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy egy évvel később, 1846. október 16-án újabb kísérlet elvégzésére adott engedélyt műtőjében. Ez már sikerrel végződött: William Thomas Green Morton fogorvos a maga szerkesztette primitív készülékkel végrehajtotta az első, sikeres műtéti narkózist, éterrel. Az éter pedig elindult diadalútjára. Még ugyanabban az évben, december 21-én a londoni egyetem sebészeti klinikáján elvégzik - éteraltatásban - Európában az első, valóban fájdalommentes műtétet. 1847 januárjában már - sikerrel - próbálják ki a módszert számos európai egyetem klinikáján. Mi joggal lehetünk büszkék arra, hogy az elsők között volt a budapesti egyetem: Balassa János 1847. január 11 -én, Flór Ferenc pedig az azt követő napon végzett éternarkózisban műtétet. Az események peregtek tovább. Még ugyanabban az évben, hosszú kutatás-keresés, önkísérletezés után Simpson edinburghi szülészprofesszor - David Waldie segítségével - felfedezi a kloroformnarkózist. A XIX. század közepétől válik a műtéti érzéstelenítés, az aneszteziológia önálló tudományággá. Ekkor adja ki Angliában J. Snow az első aneszteziológia tárgyú szakkönyvet. Ahogy terjed az éter- és a kloroformnarkózis, úgy jelentkeznek hihetetlen előnyeik mellett - veszélyeik is. „Ma már" rendszerbe tudjuk foglalni a veszélyek okait (ez a „ma már" kb. 25 éves múltra tekint vissza, s éppen ez alatt a 25-30 év alatt alakultak ki a korszerű, teljesen biztonságos műtéti érzéstelenítési módszerek). A legfőbb veszélyt az altatószer túladagolása jelentette. Ahhoz ugyanis, hogy a belső szerveken (pl. gyomor, epehólyag, belek stb.) műtétet lehessen végezni, olyan mélyen kellett elaltatni a beteget, hogy a hasizomzat és egyéb izomzat is ellazuljon. Tehát nem volt elegendő egy aránylag kis mennyiségű altató- Az injekciós technikák kifejlődése Felülről lefelé, bőr alá adott, izomba fecskendezett és vénába juttatott injekció Helyi érzéstelenítés