Egészség, 1990 (102. évfolyam, 1-6. szám)
1990-12-01 / 6. szám
A nem gyógyuló seb Az élet során sokféle kisebb sérülés éri a bőrünket. Ütés, zúzódás, horzsolás, kaparás helyén gyakori a felületi kisebesedés, átmeneti hámhiány. Ide sorolhatók még sebzések és az égés, fagyás, továbbá a vegyszerek okozta kimaródások is. A bőrfertőzés helyén, felpattant hólyag alapján is kialakulhat átmeneti hámhiány. Sajnos, nem ritka a bokatájon a lábszárfekély sem. A felsorolt tünetek csak átmenetiek. A szervezet képes arra, hogy minden külső segítség nélkül is befoltozza, eltüntesse a bőr felszínén hiányzó hámréteg helyét. Ha csak a bőr legfelső rétege horzsolódott le, a sebgyógyulás teljes, nyoma sem marad. Lassíthatja a sebek behámosodását a felülfertőződés, a helytelen kezelés, esetleg általános betegségek pl. a cukorbaj. Mindezek előrebocsátásával is arra kell felhívni a figyelmet, hogy a sebgyógyulás elhúzódása esetén a kérdést komolyan kell venni. Ha egy látszólag jelentéktelen, semmi egyéb panaszt nem okozó, seb hetekig, akár egy hónapig sem gyógyult meg, szükséges a szakorvosi vizsgálat. Az ilyen esetek egy része ugyanis azért nem gyógyul, esetleg inkább terjed, mert daganatos elváltozásról van szó. Gyakori, hogy erről ismerik fel egyfajta rosszindulatú bőrrák jelenlétét. A betegnek nincs is más panasza, csak nem érti, miért nem tűnik már el a jelentéktelennek látszó kis seb, legtöbbször az arcán. Előfordul ritkábban másutt is pl. a törzs bőrén, de a tenyerén és a talpon soha. A kisebesedés előtt ezen a helyen már volt egy jelentéktelen méretű felületi tömöttség, közelről nézve finom hajszálerek is mutatkoztak, de csak később sebeseden ki. Az egyéb okból kialakult hasonló sebektől egy fontos tünet különbözteti meg: a seb szélén alig kiemelkedő finom szegély látszik, amely erős fényben áttűnő. A magárahagyott seb a szélén lassan növekszik és a mélybe is beterjedhet. Bár a növekedés lassú, de elhanyagolt esetben még az alatta levő csontot is megtámadhatja. Ami nagyon fontos, bár rosszindulatú, de a szervezet más részén áttételt nem okoz, csak helyileg roncsol. Ilyen nem gyógyuló sebe mindenkinek lehet, de elsősorban az idősebbek bőrén fordul elő. Valószínű, hogy az ibolyántúli fényhatásnak is szerepe lehet a keletkezésében, ezért látjuk főképp az arc bőrén. Akinek a túlzott fényhatástól amúgy is kissé sorvadt a bőre, inkább számíthat rá. Az arzénnak is szerepe lehet a kialakulásban, mert olyan emberek bőrén, akik életük során sokszor permeteztek arzénes szerekkel, olykor egy időben számos ilyen kis bőrdaganat keletkezését lehet észlelni. Bár a bőrráknak ez a formája viszonylag veszélytelen, mert amint említettem, csak helyi elváltozás, és más szervekre nem terjed, mégsem szabad könnyedén venni, hanem időben meg kell szüntetni, mielőtt a helyén nagyobb roncsolást okozna. Ha már kezdeti szakában kerül orvoshoz, felületi égetéssel is eltávolítható. Viszonylag kevés nyomot hagy, ha röntgenbesugárzással kezelik. Gyökeres megoldást nyújt a sebészi kimetszés. Ilyenkor arra is nyílik lehetőség, hogy az eltávolított anyagot szövettanilag is megvizsgálják. Az idős emberek bőre Az öregség nem szépít. A bőrelváltozások azonban egyénenként jelentős különbséggel mutatkoznak, tehát a veleszületett alkatnak komoly jelentősége van. A különféle tünetek kialakulásában szerepe van az életmódnak is. Az élet folyamán folytatott túlzott napozás különösen elősegíti a korral járó szépséghibák, sőt bőrbetegségek megjelenését. Az idős ember bőrének szerkezete különbözik a fiatalétól. Finomabb, sérülékenyebb. Elvékonyodott a hámréteg, megkevesbedett az irharéteg rostozata, csökkent a bőralja zsírtartalma. Mindennek következménye, hogy a bőr rugalmassága csökken, petyhüdtebb, ráncosodásra hajlamos. Az elkeskenyedett szaruréteg cigarettapapírszerűen ráncolható. Még feltűnőbb a bőrfelszín szárazsága, esetenként finom hámlás is mutatkozik. Amíg a fiatal évek jellemző tulajdonsága a nedvdússág, idővel fokról fokra szárazabbá válik a bőr, csökken a víztartalma, ezért hajlamos viszketésre. Az egyébként ép bőr kínzó viszketését meg kell előzni, ezért ne tegyünk olyant, ami még jobban szárít. Kerülendő a hosszas fürdőzés és a gyakori szappanos mosakodás. Főleg a hideg évszakban kell erre gondolni, mert a hideg és a fűtés miatt száraz levegő is fokozhatja az öreg ember bőrviszketését. Legyen kéznél tehát valamilyen bőrbe jól felszívódó zsíros krém és ezzel rendszeresen simogassuk be testünket. Az idős ember körme is száraz, könnyen felrostozódik és letörik. Gyakori tünet a körömlemez hosszanti barázdáltsága is. A házi munka gyakori kézmosással jár, a mosás, mosogatás is szárító hatású. Ezért is ajánlatos minden kézmosás után kézápoló krémmel pótolni a bőr és a körmök csökkent zsírtartalmát. A kézházakon, alkarokon gyakran szeplőszerű barnás foltok mutatkoznak. Előfordul ilyen arcon, homlokon is, vagyis elsősorban ott, ahol sok fény érte a bőrt. Ennél komolyabb tünet, ha kissé kiemelkedő, érdes felszínű, barnás-vörös lapos növedékek is feltűnnek, mert ezek már nemcsak szépséghibák, hanem a túlzott fényhatásból eredő veszélyes növedékké is átalakulhatnak. Amíg a barnás foltozottság csak a hiúság miatt igényel orvosi kezelést, a tapintható érdes foltokat már szükséges kezelni az esetleges baj megelőzésére. Ugyancsak ártalmatlan szépséghibák a bőrön mutatkozó élénkvörös csomócskák. A megfigyelések szerint főleg azokon lép fel, akiknek fertőző májgyulladásuk volt valaha. A felsorolt tünetek tehát csak szépséghibák, későbbi ártalomtól nem kell tartani. Mégis az a véleményem, hogy az ember ne adja meg magát a kornak és amitől könnyen megszabadulhat, azt tüntesse el idejében. Előzze meg ezzel, hogy emiatt később levetkőzve restelkednie kelljen. A felsorolt bőrtünetek leégetéssel, esetleg ecseteléssel is megszüntethetők. DR. KOVÁCS LÁSZLÓ 30