Egészség, 1992 (104. évfolyam, 1-2. szám)
1992-02-01 / 1. szám
A szívinfarktus keletkezésének pontos okát nem ismeri az orvostudomány, de a kutatások feltártak olyan tényezőket, amelyek következtében az ember hajlamossá válik rá, és megnő az infarktus kialakulásának veszélye. Az orvosok évtizedek óta vizsgálnak minden olyan külső és belső tényezőt, amely az infarktus keletkezésével kapcsolatba hozható. Egy 1982-ben megjelent orvosi közleményben 240 olyan tényezőt soroltak fel, amelyet tudományos munkában valaha is kapcsolatba hoztak az infarktussal. Az sincs kizárva, hogy még újabb tényezők kerülhetnek elő, de bizonyos, hogy az említett 240 közül csak néhányról bizonyosodott be, hogy önmagában is veszélyt jelent — vagy, ahogyan más szóval nevezik —rizikófaktor. Ezekből hármat: a magas koleszterinszintet, a dohányzást és a magas vérnyomást tartják elsőrendű rizikófaktornak, ezek önálló szerepe bizonyított és együttes jelenlétük hatása nem egyszerűen öszszegződik, hanem megsokszorozódik. E három rizikófaktor tehát együttesen nem háromszoros, hanem hat-nyolcszoros veszélyeztetettséget jelent. Az említett rizikófaktoron kívül még néhány tényező, mint az elhízás, a cukorbetegség, a stressz, a mozgásszegény életmód, valamint az öröklődés, amelyeknek — nem önállóan hanem más rizikófaktorokkal kombinálva, vagy azok kialakulását elősegítve — szintén szerepe lehet az infarktus keletkezésében. A koleszterin minden emberi és állati sejtben megtalálható vegyület, melynek a sejthártyák felépítésében fontos szerepe van. A koleszterin tehát nem méreg, sőt léte az emberi élet egyik feltétele, hiszen a szervezet egyes sejtjeinek felépítésében nélkülözhetetlen alkotórész. Koleszterinhez a szervezet táplálék útján is hozzájuthat, de a szervezet maga is előállítja azt, és a véráram útján szállítja el a különböző sejtekhez, így a vérben állandóan jelen van, laboratóriumi vizsgálatokkal mérhető. Az 1 liter vérben előforduló 6,5 mmol koleszterinnél kevesebb értéket tekintették korábban normálisnak. Baj akkor van, ha a vér koleszterin-tartalma emelkedik, s így a felesleg lerakódik az erek falába, beszűkíti ezek keresztmetszetét, és ennek nyomán érelmeszesedés alakul ki. A vérzsírok másik fajtája az ún. triglycerid, mely ha felszaporodik a vérben, szemmel is láthatóvá válik. Normális a vér triglycerid szintje, ha az 2,3 mmol/l alatt van. Kockázati szerepe az infarktusban — a koleszterinhez képest — kevésbé bizonyított. Érdemes megjegyezni, hogy ez a zsírféleség elsősorban a tápláléknak nem a zsírjából, hanem a szénhidrátjából (cukor, tésztafélék stb.) keletkezik, de a táplálék zsírtartalmából is származhat. Az eddig említett vérzsírok: a koleszterin és a triglycerid a vérben nem oldódik fel, hanem fehérje molekulákhoz kötődve keringenek a vérben. Ezeket a zsír-fehérje molekulákat nevezik lipoproteineknek. E zsírszerű anyagot tartalmazó fehérjék közül kórházi zárójelentésekben, laboratóriumi leletekben kettővel is találkozhatunk, amelyeknek az infarktus kialakulásában szerepük lehet. Az egyik az ún. LOL, az a vegyület, amely a legtöbb koleszterint szállítja, a belőle szabaddá váló koleszterin rakódik le az érfalak belső felületére. A másik vegyület az ún. HDL, amely ha megfelelő mennyiségben van jelen a vérben, akkor az érfal felületén megakadályozhatja a lerakódást, sőt képes a már lerakodott koleszterint az érfalból felvenni, elszállítani és a májon, epén keresztül a szervezetből eltávolítani. Ez tehát az érelmeszesedés elleni védőtényező, így akkor jó, ha sok van belőle, ha a HDL- koleszterin értéke a vérben 1,0 mmol/1 felett van. Az 1,0 mmol/1 alatti értékek a védőfaktor csökkenésére, relatív hiányára utalnak. A koleszterinnek az infarktus kialakulásában játszott szerepe már fél évszázada ismert. Egy Anyicskov nevű orosz tudós 1914-ben számolt be arról, hogy koleszterinnel nyulakat etetett, melynek hatására főütőerükben lerakódott a koleszterin, s az emberi érelmeszesedéshez hasonló állapot jött létre. Azt is bizonyította, hogy ezek az elváltozások zsírmentes étrenddel visszafejleszthetők. Viszonylag egyszerű kísérlettel igazolta tehát a megelőzés lehetőségét állatokon, de kétséges maradt, hogy mindez az emberekre is érvényes-e. Erre a kérdésre a tömeges összehasonlító vizsgálatok adtak részben feleletet, melyek különböző országok, népcsoportok adatait mérték fel. Megállapították, hogy Japánban és Mexikóban ahol az étrend kevés állati zsírt, koleszterint tartalmaz, a lakosság átlagos koleszterinszintje az amerikai átlag alatt van, az infarktus-halálozás csupán egyharmada az USA-énak, ahol háromszor annyi koleszterint fogyasztanak. Amikor a japánok az USA-ba vándoroltak, koleszterinszintjük és ezzel infarktusgyakoriságuk is egyértelműen megnőtt, tehát nem genetikai, hanem környezeti, életmódbeli hatásról van szó. Az Új-Guinea magas hegyeiben élők, zsírt alig fogyasztó néptörzsek átlagos koleszterinszintje még a japánokénál is alacsonyabb, így infarktus köztük nem fordul elő. Egy Boston melletti amerikai kisvárosban, Framinghanban 1950 óta vizsgálják az egész lakosság egészségi állapotát. Azt tapasztalták, hogy egy tízéves időszakban 3 szívinfarktus elsősorban azoknál alakult ki, akiknek a vizsgálat indulásakor magasabb volt a koleszterinszintjük: 6,5 mmol/1 feletti értéknél megduplázódott, a 7,8 mmol/1 feletti értéknél megháromszorozódott az infarktusok száma, egy olyan értékhatárhoz — 5,2 mmol/1 körüli — , viszonyítva, mint amilyen a japánoknak vagy a mexikóiaknak van. Az is bizonyított, hogy a magas vérzsírszintűek között gyakoribb az infarktus, illetve, hogy az infarktusban szenvedők között magas arányban fordul elő a vér magas koleszterinszintje. Sok vizsgálat bizonyította, hogy minél több állati eredetű, ún. telített zsírt fogyaszt egy népesség, annál magasabb a koleszterinszintje, és annál gyakoribb köztük a szívkoszorú-érelmeszesedés. 24 országból gyűjtött adatok alapján kimutatható: a lakosság napi koleszterinfogyasztásával párhuzamosan nő a szívhalálozás országok szerint. Az is megfigyelhető, hogy ahol olajjal főznek — mint pl. Japánban, Mexikóban, Görögországban, Jugoszláviában, Olaszországban, Spanyolországban — a civilizációs ártalmak ellenére alacsonyabb a lakosság átlagos koleszterinszintje és az infarktus okozta halálozás, mint a többi európai országban. A védőfaktor HDL-koleszterinszint szerepét is bizonyították. Norvégiában pl. egy nagy közösség férfi lakosságától vettek vért, azt 20 fokra lefagyasztották, eltették, és nyolc év után megvizsgálták azok vérét, akik közben infarktust szenvedtek. Azt tapasztalták, hogy a HDL-koleszterin (az a vegyület, mely az érfal felületén megakadályozza a lerakódást) szintje jobb előrejelzője volt egy leendő infarktusnak, mint a vér összkoleszterin- vagy triglycerid tartalma. Egészséges nők HDL-koleszterinszintjének átlaga 50 éves kor alatt magasabb, mint a férfiaké, a női hormon kedvező hatására. Ez magyarázza azt az ismert tényt, hogy a változás kora, a klimax előtt a nők között sokkal ritkábban fordul elő infarktus, mint a hasonló korú férfiaknál. Kórházunkban szívinfarktusos betegeket vizsgálva azt találtuk, hogy valamenynyi ismert rizikófaktor közül az alacsony, 1,0 mmol/1 alatti HDL-koleszterinszint fordult elő a leggyakrabban, az infarktusos betegek 81%-ában. Az 1—1,4 mmol/1 feletti HDL-koleszterinszint tehát bizonyos érvédettséget jelent, az 1,0, főleg 0,8 mmol/1 alatti érték pedig ennek hiányát. Diétával és bizonyos módszerekkel már évtizedek óta eredményesen sikerült csökkenteni a vér koleszterinszintjét. Mindig a levegőben lógott a kérdés A SZÍVINFARKTUS