Egészség, 1992 (104. évfolyam, 1-2. szám)

1992-02-01 / 1. szám

A szívinfarktus keletkezésének pon­tos okát nem ismeri az orvostudo­mány, de a kutatások feltártak olyan té­nyezőket, amelyek következtében az em­ber hajlamossá válik rá, és megnő az in­farktus kialakulásának veszélye. Az or­vosok évtizedek óta vizsgálnak minden olyan külső és belső tényezőt, amely az infarktus keletkezésével kapcsolatba hozható. Egy 1982-ben megjelent orvo­si közleményben 240 olyan tényezőt so­roltak fel, amelyet tudományos munká­ban valaha is kapcsolatba hoztak az in­farktussal. Az sincs kizárva, hogy még újabb tényezők kerülhetnek elő, de bizo­nyos, hogy az említett 240 közül csak néhányról bizonyosodott be, hogy önma­gában is veszélyt jelent — vagy, aho­gyan más szóval nevezik —rizikófaktor. Ezekből hármat: a magas koleszterin­szintet, a dohányzást és a magas vérnyo­mást tartják elsőrendű rizikófaktornak, ezek önálló szerepe bizonyított és együt­tes jelenlétük hatása nem egyszerűen ösz­­szegződik, hanem megsokszorozódik. E három rizikófaktor tehát együttesen nem háromszoros, hanem hat-nyolcszo­ros veszélyeztetettséget jelent. Az emlí­tett rizikófaktoron kívül még néhány té­nyező, mint az elhízás, a cukorbetegség, a stressz, a mozgásszegény életmód, va­lamint az öröklődés, amelyeknek — nem önállóan hanem más rizikófaktorok­kal kombinálva, vagy azok kialakulását elősegítve — szintén szerepe lehet az in­farktus keletkezésében. A koleszterin minden emberi és állati sejtben megtalál­ható vegyület, melynek a sejthártyák fel­építésében fontos szerepe van. A kolesz­terin tehát nem méreg, sőt léte az embe­ri élet egyik feltétele, hiszen a szervezet egyes sejtjeinek felépítésében nélkülöz­hetetlen alkotórész. Koleszterinhez a szervezet táplálék útján is hozzájuthat, de a szervezet maga is előállítja azt, és a véráram útján szállítja el a különböző sejtekhez, így a vérben állandóan jelen van, laboratóriumi vizsgálatokkal mérhe­tő. Az 1 liter vérben előforduló 6,5 mmol koleszterinnél kevesebb értéket te­kintették korábban normálisnak. Baj ak­kor van, ha a vér koleszterin-tartalma emelkedik, s így a felesleg lerakódik az erek falába, beszűkíti ezek keresztmet­szetét, és ennek nyomán érelmeszesedés alakul ki. A vérzsírok másik fajtája az ún. triglyce­­rid, mely ha felszaporodik a vérben, szemmel is láthatóvá válik. Normális a vér triglycerid szintje, ha az 2,3 mmol/l alatt van. Kockázati szerepe az infarktus­ban — a koleszterinhez képest — kevés­bé bizonyított. Érdemes megjegyezni, hogy ez a zsírféleség elsősorban a táplá­léknak nem a zsírjából, hanem a szén­hidrátjából (cukor, tésztafélék stb.) kelet­kezik, de a táplálék zsírtartalmából is származhat. Az eddig említett vérzsírok: a koleszte­rin és a triglycerid a vérben nem oldó­dik fel, hanem fehérje molekulákhoz kö­tődve keringenek a vérben. Ezeket a zsír-fehérje molekulákat nevezik lipo­­proteineknek. E zsírszerű anyagot tartal­mazó fehérjék közül kórházi zárójelenté­sekben, laboratóriumi leletekben kettő­vel is találkozhatunk, amelyeknek az in­farktus kialakulásában szerepük lehet. Az egyik az ún. LOL, az a vegyület, amely a legtöbb koleszterint szállítja, a belőle szabaddá váló koleszterin rakó­dik le az érfalak belső felületére. A má­sik vegyület az ún. HDL, amely ha meg­felelő mennyiségben van jelen a vérben, akkor az érfal felületén megakadályoz­hatja a lerakódást, sőt képes a már lera­kodott koleszterint az érfalból felvenni, elszállítani és a májon, epén keresztül a szervezetből eltávolítani. Ez tehát az érelmeszesedés elleni védőtényező, így akkor jó, ha sok van belőle, ha a HDL- koleszterin értéke a vérben 1,0 mmol/1 felett van. Az 1,0 mmol/1 alatti értékek a védőfaktor csökkenésére, relatív hiá­nyára utalnak. A koleszterinnek az infarktus kialakulá­sában játszott szerepe már fél évszázada ismert. Egy Anyicskov nevű orosz tudós 1914-ben számolt be arról, hogy kolesz­terinnel nyulakat etetett, melynek hatásá­ra főütőerükben lerakódott a koleszte­rin, s az emberi érelmeszesedéshez ha­sonló állapot jött létre. Azt is bizonyítot­ta, hogy ezek az elváltozások zsírmen­tes étrenddel visszafejleszthetők. Vi­szonylag egyszerű kísérlettel igazolta te­hát a megelőzés lehetőségét állatokon, de kétséges maradt, hogy mindez az em­berekre is érvényes-e. Erre a kérdésre a tömeges összehasonlí­tó vizsgálatok adtak részben feleletet, melyek különböző országok, népcsopor­tok adatait mérték fel. Megállapították, hogy Japánban és Mexikóban ahol az ét­rend kevés állati zsírt, koleszterint tartal­maz, a lakosság átlagos koleszterinszint­je az amerikai átlag alatt van, az infark­tus-halálozás csupán egyharmada az USA-énak, ahol háromszor annyi ko­leszterint fogyasztanak. Amikor a japá­nok az USA-ba vándoroltak, koleszterin­szintjük és ezzel infarktusgyakoriságuk is egyértelműen megnőtt, tehát nem ge­netikai, hanem környezeti, életmódbeli hatásról van szó. Az Új-Guinea magas hegyeiben élők, zsírt alig fogyasztó nép­törzsek átlagos koleszterinszintje még a japánokénál is alacsonyabb, így infark­tus köztük nem fordul elő. Egy Boston melletti amerikai kisváros­ban, Framinghanban 1950 óta vizsgál­ják az egész lakosság egészségi állapo­tát. Azt tapasztalták, hogy egy tízéves időszakban 3 szívinfarktus elsősorban azoknál alakult ki, akiknek a vizsgálat indulásakor magasabb volt a koleszterin­szintjük: 6,5 mmol/1 feletti értéknél megduplázódott, a 7,8 mmol/1 feletti ér­téknél megháromszorozódott az infark­tusok száma, egy olyan­ értékhatárhoz — 5,2 mmol/1 körüli — , viszonyítva, mint amilyen a japánokn­ak vagy a mexi­kóiaknak van. Az is bizonyított, hogy a magas vérzsírszintűek között gyakoribb az infarktus, illetve, hogy az infarktus­ban szenvedők között magas arányban fordul elő a vér magas koleszterinszint­je. Sok vizsgálat bizonyította, hogy mi­nél több állati eredetű, ún. telített zsírt fogyaszt egy népesség, annál magasabb a koleszterinszintje, és annál gyakoribb köztük a szívkoszorú-érelmeszesedés. 24 országból gyűjtött adatok alapján ki­mutatható: a lakosság napi koleszterin­fogyasztásával párhuzamosan nő a szív­halálozás országok szerint. Az is megfi­gyelhető, hogy ahol olajjal főznek — mint pl. Japánban, Mexikóban, Görögor­szágban, Jugoszláviában, Olaszország­ban, Spanyolországban — a civilizációs ártalmak ellenére alacsonyabb a lakos­ság átlagos koleszterinszintje és az in­farktus okozta halálozás, mint a többi európai országban. A védőfaktor HDL-koleszterinszint sze­repét is bizonyították. Norvégiában pl. egy nagy közösség férfi lakosságától vettek vért, azt­­ 20 fokra lefagyasztot­ták, eltették, és nyolc év után megvizs­gálták azok vérét, akik közben infark­tust szenvedtek. Azt tapasztalták, hogy a HDL-koleszterin (az a vegyület, mely az érfal felületén megakadályozza a lera­kódást) szintje jobb előrejelzője volt egy leendő infarktusnak, mint a vér össz­­koleszterin- vagy triglycerid tartalma. Egészséges nők HDL-koleszterinszintjé­­nek átlaga 50 éves kor alatt magasabb, mint a férfiaké, a női hormon kedvező hatására. Ez magyarázza azt az ismert tényt, hogy a változás kora, a klimax előtt a nők között sokkal ritkábban for­dul elő infarktus, mint a hasonló korú férfiaknál. Kórházunkban szívinfarktusos betege­ket vizsgálva azt találtuk, hogy valameny­­nyi ismert rizikófaktor közül az ala­csony, 1,0 mmol/1 alatti HDL-koleszte­rinszint fordult elő a leggyakrabban, az infarktusos betegek 81%-ában. Az 1—1,4 mmol/1 feletti HDL-koleszte­rinszint tehát bizonyos érvédettséget je­lent, az 1,0, főleg 0,8 mmol/1 alatti ér­ték pedig ennek hiányát. Diétával és bizonyos módszerekkel már évtizedek óta eredményesen sikerült csökkenteni a vér koleszterinszintjét. Mindig a levegőben lógott a kérdés A SZÍVINFARKTUS

Next