Egészségügyi Dolgozó, 1953 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1953-01-05 / 1. szám
VILÁG SÜLJETEK! Ara: 20 fillér IV. évfolyam, 1. szám. 1953 január 5 „SZOCIALISTA EGÉSZSÉGÜGYÉRT" MOZGALOMMAL AZ 53-as TERV TELJESÍTÉSÉÉRT AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA AZ ELMÚLT 1952. ESZTENDŐ szocializmust építő ötéves tervünk eitéves teljesítése, népgazdaságunk fejlődése szempontjából döntő esztendő volt. Ebben az évben jelentős lépést tettünk előre a szocializmus építésében. Fejlődött iparunk, erősödött mezőgazdaságunk, emelkedett nemzeti jövedelmünk, dolgozó népünk anyagi és kulturális életszínvonala. Országgyűlésünk legutóbbi ülésszakán népünk forrón szeretett vezére, Rákosi Mátyás elvtárs, hazánk gazdasági és kulturális helyzetének elemzése alkalmával megállapította, hogy 1952-benipari termelésünk ez év II hónapja fél párnán tervünknek megfelelően egyenletesen és erőteljesen fejlődött.. . »Ipari termelésünk ebben az évben a tavalyihoz viszonyítva, ha december hónap folyamán teljesítjük tervünket, 22 százalékkal növekszik«. Rámutatott Rákosi Máyás elvtárs arra is, hogy »a termelőszövetkezeti mozgalom az 1952-es esztendő folyamán egyenletesen és erőteljesen fejlődött.. .* ».A termelőszövet-,kezetek és az állami gazdaságok ,széntéderükre együttvéve az ország szántóterületének 32,3%-át teszi ki.« NÉPGAZDASÁGUNK TERVSZERŰ FEJLŐDÉSÉVEL párhuzamosan szélesedett ebben az évben is az egészségügyi hálózat. Jelentős egészségügyi létesítményekkel, komoly beruházásokkal, új szervezeti formák bevezetésével erősödött népegészségügyünk. Mindezek természetesen az egészségügy tartalmi változását is jelentették. Népegészségügyünk szempontjából tehát az elmúlt 1952. esztendő ugyancsak kiemelkedő év volt. Az elmúlt évnek jelentőségét különösen aláhúzza az is, hogy pártunk és kormányunk ebben az évben a dolgozók egészségvédelmével kapcsolatban fontos határozatokat hozott. Ezek között a legjelentősebbek a Minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsának határozata az üzemi baleset elhárításáról, a Minisztertanács határozata a kórházi betegellátás költségeiről, az éjjeli gyógyüdülők létesítéséről, az élelmezésegészségügy fejleszéséről, az élelmiszeriparban és a kereskedelemben, a dolgozók egészségügyi ellátásának megjavításáról és a táppénzzel való visszaélések kiküszöböléséről, a körzeti és a közegészségügyi orvosi szolgálatról, az élelmiszerellátás körében dolgozók kötelező orvosi vizsgálatáról és egészségügyi könyvvel való ellátásáról, valamint az orvosegészségügyi közszolgálati állások betöltésének biztosításáról. Ezek a határozatok rávilágítanak arra, hogy kormányunk a népegészségügy kérdését, pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja politikájának megfelelően ebben az évben is fontos, kérdésnek tekintette. Népgazdaságunk fejlődésével párhuzamosan dolgozó népünk munkaképességének, egészségvédelmének biztosítását szolgáló egészségügyi hálózat arányos fejlesztése fontos feladat. Gazdasági megerősödésünk és népegészségügyünk fejlesztése egymással kölcsönhatásban állanak. Következésképpen iparunk és mezőgazdaságunk fejlődésének előmozdítása az egészségügy egyik célkitűzése, is. NÉPEGÉSZSÉGÜGYÜNK FEJLŐDÉSÉT az elmúlt 1952. évben Rákosi Mátyás elvtárs országgyűlési beszédében a következőkben foglalta össze: ..A népegészség ügyét legjobban néhány adattal tudom érzékeltetni. Az egyezer főre jutó természetes szaporodás 1952-ben 47%-kal volt magasabb, mint 1938-ban. Hazánk lakossága most már meghaladja a 9 millió 500 ezer főt. Egyezer lakosra eső házasságkötések száma 20%-kal nagyobb, mint 1938-ban. A csecsemőhalandóság 1952-ben majdnem fele annak, mint 1938-ban volt. A gümőkórt, melyet hajdan »magyar betegségnek« neveztek, egyre inkább háttérbe szorítják és 1952-ben 57%-kal kevesebben haltak meg ebben a betegségben, mint 1938-ban. Magyarországon ma már 10 ezer lakosra több kórházi ágy jut, mint Franciaországban vagy Belgiumban. A népegészségügy megjavítására fordított munka eredményeképpen Magyarországon a lullározás arányszáma kisebb, mint Angliában vagy Ausztriában. Rákosi Mátyás elvtársnak ezek a megállapításai bizonyítékai annak, hogy, komoly eredményeket, értünk el ebben az évben a népegészségügy területén is. Az eredmények igazolják, hogy javult az egszség■ügyi hálózat munkája. Egészségügyi dolgozóink komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy emelkedjék a betegellátás minősége, fejlődjön a betegségek megelőzésének rendszere. Az egészségügyi dolgozók eredményes munkáját pártunk és kormányunk értékelte. Ebben az évben rendszeresítette kormányunk a »Kiváló orvos« és »Érdemes orvos« kitüntető címek adományozását. Kiemelkedő ■nemzeti ünnepeink alkalmából jó munkájuk elismeréseként ebben az évben is több egészségügyi dolgozó részesült magas kormánykitüntetésben. Mélységes hiba volna azonban megelégedni ezekkel az eredményekkel. Ma a legdöntőbb feladat az eddig elért eredmények további szélesítése. Népgazdaságunk előtt 1953. évben hatalmas feladatok állnak. Ezeknek sikeres megoldása egész dolgozó népünktől lelkes odaadást, fokozott fegyelmet és egész dolgozó népünk nagy ügye, a szocializmus építése iránti rendíthetetlen áldozatkészséget követel. Az előttünk álló esztendőben egyik legfontosabb feladatunk népi demokráciáink gazdasági erejének fejlesztése, hogya szocialista építésünk fontos szakaszát jelentő negyedik terverünket is jól teljesítsük« — mondotta Rákosi Mátyás elvtárs országgyűlési beszédében. Pártunk Központi Vezetőségének 1952. november 29-i ülésén Gerő ■Ernő elvtárs az előttünk álló feladatokat az ipar területén többek között abban határozta meg, hogy »ipari termelésünket 1953-ban 1952. várható termeléséhez képest 16%kal kell emelnünk.« Rámutatott Gerő elvtárs arra is, hogyegész további fejlődésünk szempontjából változatlanul a döntő, alapvető kérdés az alapanyagipar gyorsított — az eddiginél is gyorsabb — fejlesztése. Ezért az iparban továbbra is erőfeszítéseink javát az alapanyagiparra kell összpontosítani, annál is inkább, mert alapanyagiparunkat 1953-ban az ipar átlagos fejlődésénél jóval nagyobb mértékkel kell fejlesztenünk.. A mezőgazdaság területén növelni kell a terméshozamot, meg kell erősíteni gazdaságilag meglévő szövetkezeteinket, fejleszteni kell az állatállományt és az eddiginélszervezettebben kell előkészíteni az 1953. évi tavaszi mezőgazdasági munkákat. Mindezek a célkitűzések egyúttal azt is jelentik, hogy az 1953. évben az egészségügy előtt álló feladatokat úgy kell összpontosítanunk, hogy azok megfeleljenek népgazdaságunk fejlődési feltételeinek. Az egészségügyi feladatokat tehát úgy kell csoportosítani és kialakítani, hogy azok elősegítsék az ipar és a mezőgazdaság területén megoldásra váró feladataink végrehajtását. Az egészségügyi minisztérium a következő év főbb célkitűzéseinél ennek megfelelően Pártunk Központi Vezetőségének határozatait tartotta szem előtt. Az egészségügyi tárca 1953. évi célkitűzései tehát az egészségügy sajátos eszközeivel egyrészt iparunk és mezőgazdaságunk fejlődését, másrészt Rákosi Mátyás elvtársnak az országgyűlésen mondott beszéde alapján szépesporodásunkat kívánják előmozdítani. AZ EGÉSZSÉGÜGY 1953. ÉVI FELADATAI között a legfontosabb a kórházi ellátás területén az egészségügyi munka minőségi megjavítása. Fokozni kell a dolgozók gyógyintézeti ellátásának minőségét, minden eszközzel biztosítani kell azt, hogy dolgozóink a lehető legrövidebb idő alatt munkaképesen és egészségesen hagyják el kórházainkat. Arra kell törekednünk, hogy a beteg dolgozók viszonylag a legrövidebb idő alatt a legjobb minőségű egészségügyi ellátást kapjanak egészségügyi intézményeinkben. Egészségügyi dolgozóink tartják kötelességüknek dolgozóinkat minél hamarabb munkaképesen, egészségesen visszaadni a termelésnek. Ezért az eddiginél sokkal jobban kell harcolni az egészségügyi munka minőségének javításáért, a szakmai és politikai színvonal emeléséért. Egészségügyi dolgozóinknak a legszélesebben kell bekapcsolódnak a továbbképzésbe. M meg kell szerezni azt a maximális tudást, amely egyedül képes biztosítani a szakmai felkészültség emelését. Egészségügyi dolgozóinknak az eddiginél jobban kell elsajátítani az élenjáró szovjet egészségügyi és orvostudomány tapasztalatait és azokat hazai viszonyainkra szüntelenül alkalmazni kell. Az egészségügyi munka szakmai színvonalának emelését biztosítja többek között a kórház-rendelőintézeti egység végrehajtása is. 1953-ban az ország valamennyi megyéjében be fogjuk fejezni akórház-rendelőintézetek egyesítését Ez a nagy jelentőségű szervezeti változás lehetővé teszi orvosaink számára a szakmai színvonal sokoldalú fejlesztését, ennek eredmé- nyeként pedig dolgozóink jobb egészségügyi ellátását. Népgazdaságunk fejlődési irányvonalának megfelelően 1953-ban az eddiginél nagyobb súlyt helyezünk az üzemegészségügyre. Pártunk és kormányunk határozatainak maradéktalan végrehajtásával arra kell törekedni, hogy üzemi dolgozóink számára olyan egészségügyi viszonyokat biztosítsunk, amelyek az üzemi dolgozók, termelők munkáját elősegítik. Ennek érdekében a következő évben tervbevettük az üzemorvosi munka mintegy 40%-os mennyiségi fejlesztését, emellett a minőség megjavítását Arra törekszünk, hogy az eddiginél jobban biztosítsuk az üzemorvos és a kórház-rendelőintézet kapcsolatának megteremtését. Bevezetjük az éjjeli szanatóriumok rendszerét és egyes nagyobb üzemekben a diétás étkeztetést. Iparunk 1953. évi feladatai, az alapanyagipar felentős fejlesztése, a nagy építkezések szükségszerűen megkövetelik, hogy az üzemegészségügy kérdését, a munkavédelem és abalesetelhárítás ügyét elsőrendű kérdésként kezeljék egészségügyi dolgozóink. Egészségügyi dolgozóinknak meg kell értendők, hogy csak a maximális egészségügyi feltételek biztosítása, a gondozási munka elmélyítése és kiszélesítése, a fejlett üzemegészségügyi kultúra ■biztosívliatja a fokozott ipari termelést. Ezért egészségügyi dolgozóinknak minden el kell követniük annak érdekében, hogy az üzemek egészségügyi kultúrája emelkedjék és hogy üzemi dolgozóink egészségügyi viszonyai gyökeresen javuljanak meg. Ugyanezt a célt szolgálja a rendelőintézetek kapacitásának jövő évi bővítése is. Az 1952. évi 11 000 napi szakórával szemben 1953.év végéig — az egy betegre jutó kezelési idő mellett — el kívánjuk érni a 13 400 szakorvosi rendelőóraszámot olyképpen, hogy az ország ipari megyéi — népgazdaságunk fejlődési irányvonalának megfelelően — a szakorvosi ellátottság tekintetében a megyék között az élre kerüljenek. A járóbetegellátás keretében a dolgozók fogászati ellátásának jelentős javítását is tervbe vettük 1953-ra A fogszakorvosi napi óraszám közel 30%-os növelése mellett országosan bevezetjük a korona- és hídfogpótlást. Ezek is nagy mértékben fogják elősegíteni dolgozó népünk munkaképességének és egészségvédelmének növekedését és fokozni fogják dolgozóink termelési aktivitását. A jövő évben megkezdjük a mezőgazdasági dolgozók szakorvosi ellátásának kiépítését is. A mezőgazdasági dolgozók bekapcsolása a szakorvosi ellátásba igen nagy jelentőségű lépés előre a mezőgazdasági dolgozók egészségvédelmének területén. Ezzel mezőgazdasági dolgozóink — az ipari dolgozókhoz finsomlóan —a legjobb szakorvosi ellátásban fognak részesülni. Ezzel is egy lépést tettünk előre a városi és falusi dolgozók egészségügyi ellátása terén még fennálló különbségek csökkentésére. A szakorvosi óraszám emelésén túl, új rendelőintézeteket létesítünk Szolnokon, Dombóváron és nagyarányú bővítést hajtunk végre Nyíregyházán. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek dolgozóit is bekapcsoljuk a mozgó szakorvosi szolgálatba. Ezzel a rendszerrel közelebb visszük az egészségügyi ellátást a dolgozókhoz. Fokozni fogjuk harcunkat 1953. évben a népbetegségek ellen, főleg a tömeges szűrővizsgálatok kiterjesztésével. Tervre vettük, hogy a tbc-s szüretek szántát 2,8 millióra, a rákszűrések számát 900 ezerre, a nemi betegségek szűrését pedig 600 ezerre emeljük fel. EZEKNEK A CÉLKITŰZÉSEKNEK MEGOLDÁSA nemcsak nagyarányú szervező munkát, dolgozó népünk egészsége iránti odaadást,hanem a legszélesebb politikai felvilágosító munkát is követeli egészségügyi dolgozóinktól. Egészségügyi dolgozóinknak meg kell értetni a széles tömegekkel a népbetegségek elleni küzdelem társadalmi jelentőségét és fontosságát. Egészségügyi dolgozóinknak ezen a téren istámaszkodniuk kell a tömegszervezetek és társadalmi szervek, elsősorban az egészségügyi állandó bizottságok mozgósító erejére. A legszélesebben be kell kapcsolni ebbe a munkába a Vöröskereszt társadalmi egészségügyi aktíváit is. Csak az igen széles alapokon kiépített félvilágosítómunka, a dolgozók személyes meggyőzése biztosíthatja ezeknek a célkitűzéseknek sikeres megvalósítását. Rákosi Mátyás elvtárs országgyűlési beszédében az egészségüggye kapcsolatban többek között a következőket mondotta: »Mi mindent megteszünk az önzőben is, hogy népegészségügyünket aten javítsuk. Erre annál is nagyobb szükség van, mert például bár a csecsemőhalálozás csökkenttée terén már értünk el eredményeket, de ms még nagyon sok a tennivaló. A népszaporodás aránya is messze elmarad nálunk, a Szovjetunió vagy Lengyelország népszaporodásától. Ezen a téren nagy károkat okoz a lelkiismeretlen orvosok és szülésznők garázdálkodása, a magzatelhajtás elburjánzása, melyre csak az utolsó esztendőben figyeltünk fel és amellyel kapcsolatban egy tor intézkedést fogunk tenni. E bajok ellenére népünk egészsége ma jobb, mint bármikor azelőtt, és gondoskodni kívánunk arról, hogy tovább javuljon. RÁKOSI ELVTÁRS FIGYELMEZTETŐ SZAVAI nyomán 1953. évben előtérbe beilyezzüik az arryaés csecsemővédelmi munka további megjavítását. Ennek segítségével kívánjuk előmozdítani a népszaporodás további fokozását, illetve a csecsemőhalandóság csökkentését. Fokozni fogjuk 1953-ban az eddiginél szélesebb alapokon a magzati hajtás elburjánzása elleni küzdemet. Az egészségügyi felvilágosító munkát döntően ennek megakadályozására állítjuk be. Itt az egészségügyi dolgozóknak nemcsak az a feladatuk, hogy személyesen győzzék meg a dolgozó nőket a magzatelhajtás veszélyességéről. A legszélesebben kell a társadalmi erőket mozgósítani a magzatelhajtás elleni küzdelemre-egyrészt, másrészt pedig bátran le kell leplezni mindenkit, aki magzatelhajtás elkövetésével, vagy kísérletével merényletet akar elkövetni államunk érdekei ellen. Azokat a lelkiismeretlen embereket, akit a nyilvánosságra hozott súlyos bírói ítéletek ellenére még ma is megkísérelnék a terhesség bűnös megszakítását, kíméletlenül a dolgozók bírósága elé kell állítani. Minden egészségügyi dolgozó tartsa hazája, népe iránti lelkiismereti kötelességének az ilyen merénylők leleplezését. El kell érni a személyes meggyőzéssel és ha kell a büntető ítéletek súlyával, hogy ne akadjon olyan egészségügyi dolgozó, aki hivatásából folyó kötetes(Folytatás a 2. oldalon) Új feladatok előtt. •. írta: RATKÓ ANNA egészségügyi miniszter