Egészségügyi Dolgozó, 1958 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ORVOS EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA II. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, ARA 50 FILLÉR JANUÁR L A szakszervezet központi vezetőségének beszámolójából a II. országos küldöttközgyűlésen * A­z 1. országos küldöttköz­gyűlésen a központi vezetőség beszámolóját dr. Szabó Zoltán, a szakszervezet elnöke adta elő. A beszámoló bevezetője részletesen elemezte a hazai és nemzetközi helyzetet, s érté­kelte az ellenforradalom hatá­sát az egészségügyi szakszer­­vezet területén. Az ellenforra­dalmárok és annak hangadói párttól és államtól független szakszervezete­ket követeltek, ipari szer­vezkedés helyett szakmai szervezeteket propagáltak. Az orvosok között az elszaka­dás érdekében folyt a propa­ganda. Képviselői Orvos Ka­marát, később önálló orvos­­szakszervezetet akartak. A tá­madás nemcsak az ideológiai fronton folyt. Nem egy intéz­ményben a „forradalmi bizott­ságok“ szakszervezeti funkcio­náriusokat leváltották, a szak- Sz­er­vezeti bizottságokat jogta­lanul feloszlatták és felelőtle­nül prédálták el a tagság anya­gi eszközeit. Az ideológia­, po­litikai zűrzavar és a szervezeti keretekben okozott rombolás jó időre területünkön is szétzi­lálta, bénította munkánkat, életünket. A fegyveres ellenforradalom veresége, az MSZMP követke­zetes gyakorlati és elvi poli­tikája tehetővé tette számunk­ra is, hogy a szakszervezet ellen indí­tott támadást fokról fokra visszaszorítottuk. Jelentős szerepe volt ebben a szakszervezet központi vezető­sége decemberi és márciusi határozatainak Ezekben, a központi vezetőség a decemberi párthatározat és a SZOT X. plénuma szellemé­ben világosan állást foglalt az októberi események ellenfor­radalmi jellegét illetően, a párt és a forradalmi munkás­paraszt kormány célkitűzései, az iparági szervezkedés és a szakszervezet egységének alapelveit tette munkánk alapjává. A magyar szakszervezeti mozgalom és ezen belül szak­­szervezetünk munkája is, ha­­eredményességét politikai és gazdasági életünk és a szak­­szervezeti mozgalom hibái korlátozták is — hozzájárult a Szocializmus és a szocialista építésben elért eredményekhez. Az egészségügyi dolgozók és a Szakszervezet tagságának több­sége látja és megérti a szak­­szervezeti mozgalom szüksé­gességét, nem a szakszerveze­ti mozgalom ellen, hanem hi­báinak és gyengeségeinek kija­vítása érdekében, jogkörének és hatékonyságának fokozása mellett foglal állást. A beszámoló ezután rátért az egészségpolitika és az egészségügyi munka beható ér­tékelésére. Beszédes számada­tokkal támasztotta alá népi demokráciánk egészségügyé­nek fejlődését. Elmondta pél­dául, hogy a kórházi ágyak száma 1952-től 1957-ig 57 ezer­ről 65 ezerre emelkedett, 1952 óta az ország lakosságának száma mintegy 360 ezer fővel, a biztosított beteg­ellátásba bevontak száma pedig megközelítőleg egy­millióval emelkedett. A megelőzés, a járványvéde­lem, a diagnosztikus és terá­piás lehetőségek bővülése kö­vetkeztében, továbbá, mert a lakosságnak az egészségügyi fellátással szemben jelentősen emelkedett az igénye — az el­múlt 5 év során rendkívül megnőtt az egészségügyi munka volumene. A megnövekedett feladatok megoldásához biztosítani kel­lett a feltételeket is. Ennek ér­dekében a kormányzat és az egészségügyi tárca részéről számos intézkedés történt. 1952-től 1957-ig a polgári la­kosságot ellátó orvosok száma kétezerrel emelkedett. A több­szörös egyetemi oktatási re­form eredményeként — bár kezdetben a gyakori változás az oktatás nyugodt menetét megzavarta — a fiatal orvosok zömének jó a szakmai kép­zettsége. 1952 óta 2068, általános ápolónő, 702 gyermek­ápolónő és 763 szülésznő, összesen 3533 fő nyert is­kolai képzés során okleve­let. Munka mellett 1908 dolgozó vett rész szakképzésben. A vé­dőnők száma öt esztendő alatt 1380-ról 2023-ra emelkedett. A fejlődés jellemezte a gyógy­szerellátás alakulását is. A gyógyszerészek száma 400-al, a technikáké több mint 500-zal emelkedett. A főgyógyszerészi, szakfelügyelői, a gyógyszer­­gazdálkodási szakelőadói munkakörök szervezése és el­látása szintén a szakmai szín­vonalat emelte. Nem lenne azonban célra­vezető, ha figyelmünket csak az eredményekre irányítanánk — hangoztatta a beszámoló. Orvosi ellátottságunk világvi­szonylatban is kedvező, az orvoslétszám azonban elsősorban a fővárosra és a nagy városokra koncent­rálódik. Kevés az orvos a bánya- és a nagy iparvidékeken, egyes mezőgazdasági területeken, az üzemegészségügyi ellátás terü­letén. Ennek az aránytalan­ságnak oka összetett. A lakás­hiány, a közlekedés nehézsé­gei, nívósabb, kulturálisabb miliő, ebben épp úgy közreját­szanak, mint a nem megfelelő bérezés, vagy a korlátozott szakmai előmenetel, valamint nevelőmunkánk hiányosságai is. A beszámoló ezután részle­tesen elemezte, hogy miért volt az elmúlt évek során egyik leginkább előtérben álló probléma a fekvőbetegellátó intézmények létszámhelyzete. Miért van szükség ma is a mintegy 5 millió rendes és rendkívüli túlórára? Miért illuzórikus az ápolósze­mélyzet nyolcórás munka­ideje? Miért éppen ezen a munkate­rületen a legnehezebb a mun­kaerő-utánpótlás. Szabó elv­­társ hangsúlyozta: bár 1957- ben a költségvetés vitája so­rán az országgyűlés a tervezett létszámemelést négyezer fővel megemelte , s ebben elnök­ségünknek is szerepe volt — ez a kérdés még nem megol­dott. Legalább 5800 fős újabb minőségi létszám kellene, hogy a súlyos helyzet megjavuljon. Ez 100 ágyan­ként egyebek mellett 3,6 kö­zépkáder beállítását jelentené. Bár 1952 óta az ágyfejlesztés nagyméretű volt — aminek eredménye az, hogy ma orszá­gos átlagban tízezer lakosra 66 ágy esik —, még mindig hosszú a felvételek várakozá­si ideje. Kórtermeink általá­ban túlzsúfoltak, az ágyszám és a légköbméter-fejlesztés nem haladt mindig arányosan. A szakszervezetnek a jövőben az Egészségügyi Minisztérium­mal közösen következetesen harcolni kell azé­rt is, hogy az új nagy ipari centrumok, szocia­lista városok építésével pár­huzamosan létesítsenek egész­ségügyi objektumokat is. A körzeti ellátás fejlesztése ér­dekében több, az eddiginél ki­sebb biztosított létszámú kör létrehozására, jól képzett kör­zeti orvosokra, kiterjedtebb gyermekszakorvosi hálózatra van szükség. A beszámoló ezután a köz­egészségügyi, járványügyi ál­lomások munkájával, az 1956- ban kiadott új abortus-rendelet hatásával, majd a szakszerve­zet különböző szintű szervei­nek az állami vezetéssel való kapcsolatáról szólott. A szakcsoportok munkájá­ról szólva elmondotta, hogy az egészségpolitikai, egészségügyi feladatok kialakításában és megoldásában fontos szerepet játszottak. Megvitattak és vé­leményeztek fontos rendelke­zéseket az előkészítés periódu­sában, mint például a tuber­kulózis törvényjavaslat, rönt­gen-, centrum- vagy a szakor­vosképzés reformjának terve­zete stb. A szakcsoportok nagygyűlései, tudományos ülé­sei, a vidéki decentrumok tu­dományos megmozdulásai fon­tos fórumai voltak tudomá­nyos életünknek. Különösen jelentős szerepük van a szak­csoportoknak abban, hogy elősegítették a tudományos elmélet és a gyakorlat egységének megvalósítá­sát. Voltak azonban kevésbé ak­tív, erőtlenül dolgozó szakcso­portok is, amelyeknek ülésein aránylag kis számban vettek részt az orvostudomány pro­minens képviselői és a fia­ta­lok. Még eredményesebb lehe­tett volna a szakcsoportok tu­dományos működése, ha az ETT szakmai irányító szerepét következetesebben és hatható­sabban tölti be. A központi vezetőség úgy látja , hangsú­lyozta a beszámoló —, meg kell keresni a szervezeti felté­teleit annak, hogy részben a tudományos élet irányításá­nak és koordinálásának prob­lémái, részben a hazai orvos­­tudomány külföldi tudomá­­mányos társaságokban való képviselete az eddiginél ered­ményesebben oldódjék meg. Egyetért azzal a központi ve­zetőség: alakuljon erre a cél­ra egy, a tudományos jellegű szervezeteket összefogó, felső vezető szerv, szövetség vagy társulás, melynek a szakcso­portok jelenlegi formájukban és jellegükben tagjai lehetnek. A külföldi tanulmányutakról szólva — Szabó elvtárs hang­súlyozta —, hogy 1957-ben mintegy 400 or­vos járt külföldi orszá­gokban tanulmányúton és bízunk abban, hogy ha gaz­dasági helyzetünk javul, a le­hetőség ebben a vonatkozás­ban is bővül majd. A középkáder szakcsoportok, különösen a továbbképzésben végeztek hasznos jó munkát. De jelentős segítséget adtak szakterületük egyes érdekvé­delmi feladatai kidolgozásához és megoldásához is. A továbbiakban a beszámoló foglalkozott a szakszervezeti szerveknek a szakmai munkát megjavító tevékenységével. Elmondotta, hogy a „Gyógyíts jobban”­mozgalom, majd a „Szocialista egészségügyért”­­mozgalom ért el jelentős ered­ményeket az egészségügyi in­tézmények higiéniájának és kulturáltságának emelése te­rén, a patronázs munká­ban, amelyet a mezőgazdasági dolgozók egészségügyi helyze­tének megjavítása érdekében végeztek. Hiba volt, hogy a szakszervezet elnöksége nem mindenkor tudta a leglényegesebb időszerű feladatokat a mozgalom tengelyébe állítani. A mozgalom keretében vég­zett munka nehezen volt le­mérhető, s ezért erkölcsi és anyagi ösztönző hatása is ne­hezen érvényesült. Mindezek ellenére meggyőződésünk — mondotta Szabó Zoltán —, hogy a munkamegjavító-moz­­galomnak az egészségügyi munka területén is van lehe­tősége és feltétele. A munka­­megjaví­tó-mozgalom számára olyan célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy az egészségügyi dolgozók figyelmét felkeltsék. A beszámoló ezután részle­tesen foglalkozott az orvosetika időszerű problémáival. Hang­súlyozta, hogy az egészségügyi dolgozók túlnyomó többsége hivatástudattal és felelősségér­zettel áthatva dolgozik. Ugyan­akkor vannak olyanok, akik­nek magatartása csorbát ejt az egészségügyi dolgozók elisme­résén és hírnevén. A tisztessé­ges magángyakorlat elismerése és védelme mellett el kell ítél­ni minden olyan törekvést — hangzott a beszámoló —. (Folytatás a 2. oldalon.) Tanácskozik a II. országos küldöttközgyűlés, Az újonnan választott központi vezetőség A KÖZPONTI VEZETŐSÉG TAGJAI: Dr. Abonyi Pálné védőnő, a békési járási szakszervezeti bi­zottság elnöke, Békés megye kül­dötte. Dr. Árvay Sándor, a Deb­receni Orvostudományi Egyetem Nőgyógyászati Klinika igazgató professzora. Hajdú megye kül­dötte. Dr. Babics Antal akadémi­kus, a Budapesti Orvostudományi Egyetem dékánja, az Urológiai Klinika Kossuth-díjas professzo­ra. Budapesti Orvostudományi Egyetem küldötte. Dr. Balassa Sándor, a Minisztertanács főosz­tályvezetője Budapest küldötte. Balla Erzsébet,szülésznő, a má­tészalkai kórház dolgozója, Sza­bolcs megye küldötte. Dr. Bencze József szombathelyi körzeti orvos, a Vas megyei területi bizottság or­vos-elnöke, Vas megye küldötte. Braun Ferencné varrónő, az egri kórház szakszervezeti bizottsága elnöke, Heves megye küldötte. Csépány Béláné ápolónő, a Pest megyei kórház vezető főnővére, a helyi szakszervezeti bizottság tagja Pest megye küldötte. Csik Péterné gyógyszertári technika, a Budapesti Gyógyszertári Központ dolgozója, Budapest küldötte. Csontos Jolán ápolónő, a László­­kór­ház vezető főnővére, a gyer­mekgyógyász középkáder szak­­csoport vezetőségi tag­ja, Buda­pest küldötte. Dr. Darabos Pál gyermekgyógyász szakorvos, az orvosszakosztály titkára, Buda­­pest küldötte. Dapsy Károly­­é, dr. Bazsó Emma belgyógyász szakorvos, a Budapesti Bizottság elnöke. Divéski Irén asszisztens, a IX. kerületi Nemibeteggondozó Intézet vezető asszisztensnője, a bőrgyógyász középkáder szakcso­port titkára, Budapest küldötte. Dr. Erdélyi László, a budapesti IV. sz. Sebészeti Klinika osztály­vezető tanársegéde. Budapest kül­dötte, Fábiás Ferencné műtősnő, a Debreceni Orvostudományi Egyetem szakszervezeti bizott­ságának titkára. Hajdú megye küldötte Félix László, a Pest me­gyei KÖJALL igazgató főorvosa. Pest megye küldötte. Gebauer Jó­zsef kalocsai­ járási egészséget, a járási szakszervezeti bizottság elnöke, Bács megye küldötte. Dr. Gegesi Kiss Pál Kossuth-díjas akadémikus, a Budapesti Orvos­tudományi Egyetem rektora, a Szaktanács tagja, a Budapesti Or­­vostudományi Egyetem küldötte. Dr. Gerlóczy Ferenc, a Budapesti I. sz. Gyermekklinika profeszo­­ra, a Budapesti Orvostudományi Egyetem küldötte. Dr. Hetényi Gé­za akadémikus a szegedi Or­vostudományi Egyetem Belklinika Kossuth-díjas igazgató professzo­ra, az orvosszakosztály elnökségi tagja, Cson­g­rád megye küldötte. Horváth Lajos röntgenasszisz­tens, a Baranya megyei területi bizottság titkára, Baranya me­gye küldötte. Illés Jolán ápolónő. Péterfy Sándor utcai kórház­rendelőintézet dolgozója, Buda­pest küldötte. Dr. Katona István, az István kórház igazgató főor­vosa, a Budapesti Bizottság tag­­ja, Budapest küldötte. Kivovics Imre fogtechnikus, a Budapesti Fogtechnikai Vállalat műszaki ve­zetője, a vállalati dolgozók szak­osztály titkára, Budapest küldöt­te. Koczkás István, az István­­kórház főgépésze, a műszaki és gazdasági dolgozók szakosztálya, vezetőségi tagja, Budapest küldöt­te. Kozma­rik Irén gyermekápoló­nő, a zalaegerszegi csecsemőott­hon vezetője, a Zala megyei terü­leti bizottság tagja Zala megye küldötte. Konc­se Aranka szü­lésznő, a központi vezetőség osz­tályvezetője, a Szaktanács pót­tagja, Vas megye küldötte. Kor­mos Ilona szülésznő, a Budapesti Bizottság szervező titkára. Bu­dapest küldötte. Dr. Krajmník Mór üzemorvos, a diósgyőri Lenin Kohászati Művek üzemi főorvosa. Borsod megye küldötte. Dr. Kun Lajos, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Közegészségügyi Intéze­tének vezető professzora Bara­nya megye küldötte Dr. Ladányi Józsa, a Debreceni Orvostudomá­nyi Egyetem Sebészeti Klinikája professzora. Hajdú megye kül­dötte. Dr. Lakatos István, a tata­bányai megyei kórház szemész főorvosa, a területi bizottság or­vos-elnöke. Komárom megye küldötte. Miteru­ Józsefné gyer­mekgondozónő, a XIX. kerületi rendelőintézet szakszervezeti bi­zottságának titkára, a Budapesti Bizottság tagja Budapest kül­dötte Nagyrébek Jolán gyer­­mekápolónő, a makói kórház dolgozója, Csongrád megye kül­dötte. Nádler Viktor Borsod me­gyei főgyógyszerész. Borsod me­gye területi bizottsági tagja. Borsod megye küldötte. Dr. Noszo­kai Aurél a János-kórház sebész­­urológus főorvosa. Budapest kül­dötte. Dr. Pál Ferenc tüdőgyó­­gyász szakorvos, a központi ve­zetőség főtitkára Budapest kül­dötte. Dr. Péter Emmy, a Lóczy Lajos úti Csecsemőotthon vezető főorvosa. Budapest küldötte. Pintér Erzsébet, a központi ve­zetőség osztályvezetője. Békés megye küldötte. Dr. Rostás Osz­kár, az Egészségügyi Minisztéri­um titkárságának vezetője, az Egészségügyi Minisztérium kül­dötte. Dr. Rusznyák István Kos­suth-díjas akadémikus, a Tudo­­mányos Akadémia elnöke. Sárfi Rózsi műtősnő a központi veze­tőség titkára, a Szaktanács tagja, Budapest küldötte. Dr. Sárkány Jenő, a Heim Pál kórház igazgató főorvosa, Budapest küldötte. Sárközy Mihályné, a sárbogárdi gyógyszertár beosztott gyógy­szerésze, a helyi járási szak­szervezeti bizottság elnöke, Fejér megye küldötte. Dr. Steinmetz Endre a Pécsi Rendelőintézet sze­mész szakfőorvosa, a Baranya megyei területi bizottság orvos, elnöke, Baranya megye küldötte. Dr. Szabó Zoltán, a III. sz. Bel­klinika adjunktusa, a központi vezetőség elnöke, a Szaktanács elnökségének tagja, Budapest küldötte. Szabó Etelka török­szentmiklósi Kossuth-díjas védő­nő, Szolnok megye küldötte. Dr. Szakolyi András, Budapest I. kerületi körzeti orvos, a buda­pesti választmány tagja, Budapest küldötte. Dr. Székely Sán­dorod műtősnő, az Egészség­­ügyi Dolgozók szerkesztője, Budapest küldötte. Szilágyi De­zső bádogossegéd, a Veszprém megyei területi bizottság tit­kára, Veszprém megye kül­dötte. Totka Bálint műtőg aszi­szisztens, a szegedi Orvostudo­mányi Egyetem szakszervezeti bizottsága titkára. Csongrád me­gye küldötte. Újházi Ilona védő­nő Somogy megye területi bi­zottsági titkára. Somogy megye dötte. Dr. Vas Imre, a Szabad­sághegyi Állami TBC szanatórium igazgató-főorvosa, Budapest kül­dötte. Dr. Vilmon Gyula, Kos­­suth-díjas, miniszterhelyettes, az Egészségügyi Minisztérium szak­­szervezeti bizottságának tagja. Egészségügyi Minisztérium kül­dötte: Dr. Vécsh Antal, a Buda­pesti Gyógyszertani Intézet veze­­tő professzora. A KÖZPONTI VEZETŐSÉG PÓT­­TAGJAI: Bakó Józsefné, a bajai kórhái- élelmezés vezetője, a helyi szak­szervezeti bizottság elnöke, Bác­s megye küldötte. Dr. Csömör Sán­dor, a Budapesti Orvostudományi Egyetem Nőgyógyászati Klinika tanársegéde, a Budapesti Egye­tem szakszervezeti bizottságának tagja, a Budapesti Egyetem kül­dötte. Dr. Gulás János Tolna me­gye vezető főorvosa. Tolna megy® küldötte Hauptvogel Nóra ápo­lónő a Szabadsághegy­ Gyermek­szanatórium kórházvezető f­őnö­vére, Budapest küldötte. Hegye­­si Károlyné budaörsi szülésznő, a budai járás szakszervezeti bi­zalmija, Pest megye küldötte. Dr. Kádár Tibor, a Pest megyei Ta­nács főgyógyszerésze, a gyógy­szerészeti szakosztály titkára. Kiss Antalné, dr. Fejes Gizella, a berettyóújfalui kórház rendelőin­tézet gyermekszakorvosa, dr. Ma­rosi Józsefné ápolónő, az újpesti Nővérképző Isk. igazgatója. Bu­dapest küldötte, dr. Merényi Sán­dor, a salgótarjáni megyei kór­ház szülész-nőgyógyász főorvo­sa a Nógrád megyei területi bi­zottság orvos-el­töke. Nógrád me­­gye küldötte Dr. Németh Fer­enc, győri körzeti orvos a Győr me­gyei területi bizottság tagja. Győr megye küldötte. Dr. Szuchi De­zső, a Szolnok megyei tanács egészségügyi osztály vezetője, Szolnok megye küldötte. Török Józsefné, Heves megyei szülész­­nő, szakszervezeti bizalmi He­ves megye küldötte. Dr. Várhelyi Zoltán, a kazincbarcikai kórház igazgató főorvosa, Borsod me­gye küldötte. A KÖZPONTI VEZETŐSÉG SZÁM­VIZSGÁLÓ BIZOTTSÁGÁNAK REN­DES TAGJAI: Borsodi Mihály fogtechnikus, a Bajcsy Zsilinszky kórház gazda­sági vezetője, Budapest küldötte. Farkas Arisztid, a IV. ker. ren­delőintézet gondnoka, az admi­nisztratív dolgozók szakosztá­lyának titkára, Budapest küldöt­te. Juricskai Gézáné ápolónő a Szabadságheg­yi Állami TBC Sza­natórium dolgozója, Budapest küldötte. Gáti József, az Orvosi Műszer- és Fogászati Cikkek Ke­reskedelmi Vállalat igazgatója, Budapest küldötte. Dr. Mihalcsik Lajos, a János-kórház gazdasági igazgatója, Budapest küldötte. A KÖZPONTI VEZETŐSÉG SZÁM­VIZSGÁLÓ BIZOTTSÁGÁNAK PÓT­­TAGJAI: Héri István gyógyszerész, a Szabolcs megyei területi bizott­ság titkára. Szabolcs megye kül­dötte, Hernádi Pál drogista, a Bu­dapesti Gyógyáruértékesítő Vál­lalat raktárvezetője a helyi szak­­szervezeti bizottság elnöke. Buda­pest küldötte. Szanyi Imréné, a Veszprém megyei Tanács egész­ségügyi osztály személyzeti elő­adója. Veszprém megye küldötte. A KÖZPONTI VEZETŐSÉG ÁLTAL VÁLASZTOTT ELNÖKSÉG TAGJAI­Elnök: Dr. Szabó Zoltán Főtitkár: Dr. Pál Ferenc Titkár: Sár­i Rózsi Csontos Jolán, dr. Darabos Pál, dr. Erdélyi László, dr. Gegesi Kiss Pál Kockás István, Kon­­csek Aranka, dr. Sárkány Jenő, dr. Vas Imre, dr. Végh Antal, dr. Vilmon Gyula. AZ ELNÖKSÉG PÓTTAGJAI: Dr. Bazsó Emma, Divékl Irén, dr. Szakolyi András.

Next