Egészségügyi Dolgozó, 1961 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ORVOS EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA 1981. JANUÁR­­ IV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM.­ÁRA 70 FILLÉR Fessenek cseresznyevirágot! Látta­m a japán festőmű­vészek Hirosimáról ké­szített alkotásait. Csodálatos, nagy művészek. — Csak a művészetük hatott rád, vagy az is, amit az alko­tásaikkal kifejeznek? — Azt hiszem, csalódást kelt a válaszom. A kiállítás első­sorban azért tett rám mara­dandó benyomást és jelentett igen nagy élményt, mert kivé­teles tehetségű mesterek műal­kotásait­ láthattam. A festé­szetnek valóban mesterei azok, akik ilyen elementáris erővel érzékeltetik az ember kiszol­gáltatottságát az atombombá­val szemben. — Nem hiszem, hogy a ja­pán festőművészek elégedettek lennének, ha hallanák a véle­ményedet. Ők — minthogy va­lódi művészek — többet akar­nak adni, nem egyszerűen csak műélvezetet akarnak nyújta­ni a képzőművészet iránt­ ér­deklődőknek. Emlékeztetnek, figyelmeztetnek mindarra, ami Hirosimában történt. Rövid hírt olvastam a napokban: a Hirosimai atomkórházban a hirosimai atomtámadás újabb 47 áldozata meghalt. És az áldozatok közül még mindig nem ők az utolsók. Még min­dig élnek fertőzöttek, nyomo­rékok. Őróluk, a 16 évvel eze­lőtti atomtámadás még élő áldozatairól is szólnak a ki­állítás képei. Ezt a beszélgetést egy kór­ház folyosóján hallottuk. A szereplők — orvosok. Gene­­rációnyi különbség van közöt­tük. És ma egy generáció so­kat jelent. Az egyik generáció számára a háború személyes élmény volt. A másik azóta nőtt fel — a borzalmakat csak hírből ismeri. Hírből, regé­nyekből, érzéseket­­ felkavaró költeményekből és a képzőmű­vészek alkotásaiból. Számára a háború nem személyes él­mény, hanem művészi élmény csak. Egyre többen vannak és lesznek, akik számára nem személyes élmény. Ne is legyen soha többé! . Ezt kívánja a világ vala­mennyi becsületes embere. Ezt fejezi ki a 81 kommu­nista és munkáspárt 1960 no­vemberi moszkvai nyilatkoza­ta, amely megerősítette a ha­ladás és a béke győzelmét vá­ró emberek reményeit. A kommunistáknak a há-­­ború elhárításáért kifejtett­ tevékenysége nem véletlen,­ hanem törvényszerű. A Nyi­­i­latkozat így fogalmazza meg:­ „A kommunisták történelmi­ küldetésüket nemcsak abban­, látják, hogy világméretekben­ megszüntessék a kizsákmá- í nyolást, a nyomort és örökre', kizárják az emberiség életé-', ből bármilyen háború lehető-', Regét, hanem abban is, hogy '­ már a mi korunkban megsza-­­badítsák az emberiséget az új­ háború rémétől. A világ kom-­ munista pártjai minden ere-'­ jüket és energiájukat e nagyj történelmi küldetés megvaló-'­ sításának szentelik.”­ A kommunista pártok azt­­ vallják, hogy elhárítható­­ egy új világháború: a külön-­ böző társadalmi rendszerek­­ között felmerülő vitás kérdé-i seket tárgyalások útján, bé-í késen kell megoldani. A kü­­­lönböző társadalmi rendszerek­ élhetnek és éljenek békésen­­ egymás mellett! Nem hagyható figyelmen­ kívül azonban az imperializ-­­mus agresszív természete.­­ Ezért fordult kiáltvánnyal a­ kommunista pártok moszkvai­ értekezlete a világ népeihez,a férfiakhoz és nőkhöz, fiatalok-­ hoz és idősekhez, színes-^ bőrűekhez és fehérekhez, a­­ legkülönbözőbb foglalkozású­­ emberekhez... mindenkihez. Követeljék az atom és a nukleáris fegyverek gyártásá­nak és az ezzel kapcsolatos kí­sérleteknek a beszüntetését! Követeljék az általános és ellenőrzött leszerelést! Az öt világrész kommunista és munkáspártjainak béke­kiáltványa arra hívja fel a vi­­­lág népeit: ne tétovázzanak, összpontosítsák erőiket a bé­ke védelmére, politikai és val­lási meggyőződésük­től függet­lenül egyesüljenek a béke megőrzése érdekében. Hiszen Franciaország földjén nyugat­német katonák menetelnek, az imperializmus ezrével pusz­títja az algériai hazafiakat, anyákat, gyermekeket. Laosz és Kuba népeinek megpróbál­tatásai mind, mind arra fi­gyelmeztetnek, hogy a hábo­rúra törekvő erők léteznek és pusztítanak. d­e a béke sorsa ma már­­ elsősorban nem az impe­rialisták szándékaitól függ. Nagy és szervezett erők állnak harcba­n a történelem során először a háború ellen. A Szovjetunió a népi demokra­tikus országok egyre növekvő politikai és gazdasági hatal­ma, a semleges országok — Ázsia, Afrika, Latin-Amerika államai — egyaránt a békés egymás mellett élés elvét hir­detik és ki is állnak mellette. Mindez olyan erő, amely reá­lis alapot teremt ahhoz, hogy az emberi társadalom, életé­ből kiküszöbölődjék a háború, hogy ne legyen többé világ­háború. És ha n­em lesz többé világ­háború és kisebb háborúk sem, akkor az írók, költők, a szobrászok és a festők sem kényszerülnek arra, hogy az emberiség e szörnyű szenve­déseit ábrázolják.­­ A japán festők ecsete sem Hirosimát és az új Hirosimák pusztulá­sát festi majd. A vörös, a ró­zsaszín, a sárga nem vért, tü­zet és halált színez. Ezekből a színekből az élet, a virágzó élet tónusait is ki lehet ke­verni. És festhetnek ismét cserest­­■got. Székely Sándorné Hincz Gyula,­ A béke IBM néhány fontosai®!» feladatáról, gondjáról — nyilatstásotf sir. Onk­schull Frigyes rom­aságügyi miniszter Az új esztendő küszöbén egy percre mindenki visszatekint az elmúlt év tör­ténéseire, hogy azután gondolatban fel­mérje a jövő feladatait.•Melyek lesz­nek a főbb tennivalóink? Enyhülnek-e az egészségügy gondjai? Ezekre a kér­désekre kértünk választ a legilletéke­­sebbtől az egészségügyi kormányzat ve­zetőjétől. Dr. Doleschahl Frigyes egészségügyi miniszter elvtárs nyíltan és egyenesen válaszolt a kérdésekre. Nehézségeinkkel is könnyebben számolunk, ha ismerjük okaikat, megszüntetésük lehetőségeit és módozatait — ebből indult k­i. Problé­máink közösek, és közösen kell megol­danunk őket. A falusi lakosság egészségügyi ellátásáról — Az új esztendőben — amint ezt az országgyűlés legutóbbi ülés­szaka kimondotta — befejeződik hazánkban a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése. Hogyan felel majd meg az egészségügyi ellátás a fokozottabb követelményeknek? — tettük fel az első kérdést. — E fontos, forradalmi átalakulás az egészségügyi dolgozókra is nagy felada­tokat ró. A város és a falu között ma még meglévő jelentős különbségnek az egészségügy vonatkozásában is fokoza­tosan csökkennie kell, majd el kell tűn­nie. Továbbra is egyik legfontosabb fel­adatunk az ipari munkásság egészség­ügyi ellátásának az elsődlegességét biz­tosítani. Emellett és ezzel egyidejűleg azonban a falusi lakosság egészségügyi ellátását tovább kell szélesíteni. És itt mutatkozik az első nehézség. A mezőgazdaság szocialista átszerve­zése az egészségügyi apparátus szem­pontjából elsősorban azt jelenti, hogy az eddig nagyrészt nem biztosított falusi lakosság, az egyik napról a másikra jo­gosulttá vált, illetve válik a társada­lombiztosításra. Közismert tény viszont, és valljuk be, orvosi szemmel nézve ör­vendetes, hogy ha valaki biztosított lett, ez megnöveli az egészségügyi ellátással szemben támasztott igényét. Az eddigi tapasztalatok szerint ez az igénynöveke­dés eléri a 25—30 százalékot. Sem az or­vosok számát, sem a kórházi ágyszá­mot, sem a rendelőintézetek kapacitását nem lehet egyik napról a másikra ennyivel növelni. Röviden szólva tehát: a fokozott igényeket lényegében a jelen­legi adottságok között kell kielégíteni. Sokat könnyíthetünk a különböző szer­vezeti intézkedésekkel — amint az már 1959—60-ban történt is. Mire gondolok? Az elmúlt­­ években a termelőszövetke­zeti megyékben például körzeti ápoló­nőket, orvosírnokokat állítottunk mun­kába, rendeztük — ha nem is kielégítő módon — az orvosi rendelők fenntartási díját és a fuvar­átalányt. Mindezt kiter­jesztjük az új termelőszövetkezeti me­­gyékre is, értelemszerűen az egész or­szágra. , A kórházi ágyak száma — folytatta a miniszter — 1918-ban 1200-zal gyarapo­dott. Ez a gyarapodás 1961-ben is foly­tatódik, azonban tudjuk, hogy a megnö­vekedett szükségleteket ez még nem fe­dezi. Számolni kell tehát azzal, hogy a kórházak még zsúfoltabbak lesznek és hogy az­­egy betegre jutó ápolási napok­­ száma csökken. Ezt a tendenciát azon­ban a megfelelő szervezési rendszabá­lyokkal fékezni lehet. Csak példaképpen utalok a fővárosban bevezetett kórházi beutalási rendszerre, vagy a rendelőin­tézetek irányított betegforgalmára. A biztosítottak számának a megnöve­kedése a körzeti orvosok mellett leg­nagyobb megterhelést a járási és a megyei rendelőintézetekre rója. A nem biztosított betegek eddig is felkeresték a körzeti orvost is, a kórházat is — a rendelőintézetek kapuja azonban zárva volt előttük. Törekedni­ kell tehát a rendelőintézeti kapacitás maximális kihasználására, ahol a személyi feltéte­lek megvannak, az egészségügyi kor­mányzat óraszám-fejlesztést biztosít. A falu egészségügyi ellátásának fej­lesztésére több orvosra van szükség. Ha nem­­ is tudjuk megszüntetni, de csök­kenteni kell azt a tűrhetetlen állapo­tot, hogy még ma is a falusi körzetek tucatjai gazdátlanok. Ezért a patronáló mozgalmat még 1961-ben, sőt 1962-ben is folytatni kell. A múlt év tapasztala­tai azt bizonyították, hogy a patronáló orvosok munkája csökkenti a falusi or­vosok túlterheltségét. Ezt a módszert nemcsak fenn kell tartani, hanem az a szándékunk, hogy kiterjesszük a na­gyobb megyei kórházakra is. Minden eredmény ellenére e mozgalom csak átmeneti megoldást jelent, a végleges, az üres körzetorvosi állások tervsze­rű betöltése, az úgynevezett határidős rendelet következetes végrehajtása. Mindemellett — a szakszervezettel együttesen — néhány olyan kisebb in­tézkedésre készülünk ebben az eszten­dőben is, amelyek előnyösen befo­lyásolják majd a falusi orvosok, egész­ségügyi dolgozók élet- és munkakörül­ményeit. A csecsemőhalálozás csökkentéséért­ ­­­ Tudjuk, hogy egészségügyünk" két nagy problémája a csecsemő­­halálozás csökkentése és a gümő­­kór elleni küzdelem. Mik a tenni­valók ezeken a területeken? — 1960 utolsó napjaiban került nyilvánosságra a tbc-törvény végrehaj­tási utasítása. Ennek jelentőségéről többször beszéltünk már, számos cikk jelent meg róla. Az Egészségügyi Dolgozó­k számában is külön cikk fog­lalkozik ezzel a kérdéssel. Ezért erre bővebben most nem térek ki. Megoldható, és éppen ezért megol­dandó feladat a csecsemőhalálozás to­vábbi csökkentése. Ez kötelességünk is, ha tekintetbe vesszük, hogy hazánkban körülbelül 5 % a csecsemőhalálozás arányszáma, és ezzel az európai orszá­gok között az utolsó helyek egyikén vagyunk. Mi van az 5 % mögött? Egyes terü­letek, mint például Vas, Szolnok és Hajdú megye kiemelkedő eredményei és mások, mint például Szabolcs, So­mogy nagy csecsemőhalálozása. Ha nem történne más, mint az, hogy az elmara­dott megyék utolérnék az élenjárókat, — máris fordulat történne. Úgy gon­dolom, az orvosok, gyermekápolónők, védőnők és gondozónők munkaszerete­te mindenütt egyforma. Az egészség­üs­gs a kormányzat kötelessége, hogy az elmaradás megszüntetésére minden se­gítséget megadjon. El kell terjeszte­nünk az élenjárók munkamódszereit, tapasztalatait az egész országban. Az adott lehetőségek legésszerűbb felhasz­nálásával igyekszünk majd megte­remteni a gyógyító-megelőző gyermek­­ellátás jobb működéséhez a felté­teleket. Sokat várunk a szakszervezettől . Hogyan segíthet a szakszerve­zet a feladatok megoldásában? — kérdeztük végül a miniszter elv­társtól.­­ — A szakszervezet III. kongresszusa nagyon átgondolt határozatokat hozott, amelyeknek megvalósítása jelentősen hozzájárul az egészségügyi ellátás problémáinak a megoldásához. A ha­tározatok közül csupán néhányat em­lítek. Az egyik az orvosetikai bizott­ságok jövőbeni hatásosabb munkájára vonatkozik. A másik amely előírja, hogy a szakszervezet szervei szorgal­mazzák az egészségügyi dolgozók rész­vételét az egészségügyi tervek kidol­gozásában és végrehajtásában — e ha­tározat megvalósításától sokat várok. Végül, de nem utolsósorban ki­eme­lendőnek érzem azokat a határozato­­­kat, amelyek a szakszervezet felada­tait a dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek megjavítása terén jelölik meg. Végeredményben biztos, hogy az 1961. év minden egészségügyi dolgozó számára nagy és szép feladatokat hoz. Biztos az is, hogy az egészségügynek a népgazdaság többi ágazatához viszonyí­tott elmaradottsága — ha nem is az ál­talunk kívánt és egy évvel ezelőtt még remélt mértékben — a továbbiakban is csökkenni fog. Hangsúlyozom, hogy ezt az elmaradottságot, amelyet a kü­lönböző vezető szervek hivatalosan is elismernek, meg fogjuk szüntetni — ha lassúbb ütemben is, mint ahogyan azt szeretnénk — mondotta Doleschall elvtárs. Befejezőleg az egészségügyi minisz­ter elvtárs elmondotta: az a megtisz­teltetés érte hazánkat, hogy 1961 jú­niusában Budapesten tartják a szocia­lista országok egészségügyi minisz­terei értekezletüket. Az értekezlet na­pirendjén az egészségügy távlati terve­zésének néhány alapvető kérdése sze­repel. Szn. EGYEZMÉNY A Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya és a Bolgár Népköztársaság kormánya a két ország népei közötti baráti kapcsolatok elmélyítése érdekében, egészségügyi egyezményt kötött. Meghatalmazottak voltak a Magyar Népköztársaság részéről dr. Doleschall Frigyes egész­ségügyi miniszter, a Bolgár Népköztársaság részéről (fr Peter Kolarov bolgár egészségügyi és népjóléti miniszter. A szer­­­ződő felek tájékoztatják egymást az egészségügyet érintő fontos jogszabályokról, egészségügyi intézményeik típustervei­ről, a tudományos kutatás terveiről, legfontosabb eredményei­ről, a továbbképzés szervezeti és elvi tanterveiről, tudomá­nyos ülésekről, tapasztalatcserére küldenek egymáshoz tudó­sokat, kutatókat, közük egymással az egészségügyi felvilágo­sítás terén elért eredményeiket, tájékoztatják egymást a la­kosság gyógyító-megelőző ellátása területén tett intézkedé­seikről. Mindkét fél gyógykezelésben részesíti a másik fél be­tegeit saját egészségügyi intézeteiben, ha a szükséges gyógy­kezelés hazáinkban nem biztosítható. És még sok egyéb fontos egészségügyi kérdésre kiterjed a bolgár—magyar egészségügyi egyezmény.

Next