Egészségügyi Dolgozó, 1961 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
1961. JANUÁR 1. Összpontosított támadás a gümőkór ellen A tuberkulózis elleni küzdelem jelentős fordulópontjához értünk. A Magyar Népköztársaság kormánya 1960. augusztus 18-án tartott ülésén az Egészségügyi Minisztérium előterjesztésére elfogadta a tbc. elleni küzdelem továbbfejlesztésének távlati tervét és megalkotta a tbc. elleni küzdelmet szabályozó új kormányrendeletet. A rendelet 1961. január 1-én lép életbe. A végrehajtással kapcsolatos miniszteri rendelet és végrehajtási utasítás a közelmúltban jelent meg. Az idősebbek betegsége ismeretes, hogy hazánk a felszabadulás előtt a tbc elterjedtsége tekintetében az európai államok között az első, de a tbc elleni küzdelem tekintetében az utolsók között volt. Az elmúlt tizenöt év alatt jelentős eredményeket értünk el a betegség megelőzésében és gyógyításában. Kisebb a morbiditás is, elsősorban a fiatalabb korosztályoknál. A tbc. nálunk is egyre inkább az idősebbek megbetegedésévé válik. Mindezek ellenére a tbc. még mindig igen jelentős népbetegség. A nyilvántartott betegek aránya a lakosság 1,4 százalékára tehető. De az idősebb parasztlakosság között jelentős számban vannak olyanok, akik nem tudnak betegségükről. (Úgynevezett viapercept betegek.) A nyilván-tartott betegek közül körülbelül 40 000 a Koch-pozitívek vagy havernások száma, s ezeknek több mint a fele igen súlyos beteg, nagyrészt gyógyíthatatlan. Az új megbetegedések száma évenként még mindig körülbelül 30 000. E néhány adat bizonyítja, hogy a tuberkulózisnak, mint népbetegségnek a visszaszorítása és leküzdése további jelentős erőfeszítéseket igényel. Országunk politikai és gazdasági fejlődése, az orvosok és egészségügyi dolgozóik felké■ szüksége azonban lehetővé teszi, hogy egyesített támadást indítsunk a tbc. ellen. Évi egymillióról forint Az Egészségügyi Minisztérium az eddigi eredmények, valamint az ország járványügyi helyzetének értékelése alapján dolgozta ki a tbc. elleni küzdelem fejlesztésére irányuló távlati tervet, amely előírja: a harminc év alatti lakosság BCG oltását, a lakosságnak előbb kétévenkénti, majd évenkénti szűrővizsgálatát, a tbc. gondozó- és fekvőintézeti hálózat további jelentős fejlesztését, a tbc-s betegek fokozott anyagi támogatását, a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását. A távlati terv megvalósítása az 1960—70ig terjedő időszakban igen nagy anyagi áldozatokat igényel államunktól. Ez idő alatt a beruházásokkal járó költségek megközelítik az 1 milliárd forintot, ugyanakkor a tbc. elleni küzdelemre fordított kiadások összege is előreláthatólag jóval meghaladja majd az évi 1 milliárd forintot. A távlati terv végrehajtása — az anyagi eszközök előteremtésén kívül — igen jelentős szervezési feladatot jelent. Évenként körülbelül 800 000 tuberkulin szűrővizsgálat, 300—100 ezer BCG-oltás, évi 4, majd 8 millió ernyőfénykép vizsgálat, a felkutatott és nyilvántartásba vett tbc-s betegek gyógykezelése, gondozása — ha csak a számokat vesszük tekintetbe — igen nagy feladat. Az egész társadalom ügye A tbc-nek, mint népbetegségnek leküzdése nem szűk szakmai feladat, hanem az egész társadalom, az egész nemzet ügye. Ezért vált szükségessé az állami és társadalmi szervek feladatait szabályozó, az állampolgárok és ezen belül a tbc-s betegek jogait és kötelességeit meghatározó új kormányrendelet. A tbc. elleni küzdelemnek igen komoly ,szociális és kulturális feltételei vannak. Ilyenek az élet- és munkakörülmények, a lakásviszonyok, a lakosság műveltségének színvonala és egyebek. A vállalatok, szövetkezetek nagyon sokat tehetnek az egészséges, munkakörülmények megteremtésében, a tbc-s dolgozók megfelelő foglalkoztatásának előmozdításában. Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, az állategészségügyi hálózat dolgozóitól függ, hogy megszűnjék a szarvasmarha gümőkór okozta fertőzés. Nem utolsósorban nagy a jelentősége annak, hogy a 15 éves lakásépítési tervet minél hamarább meg lehessen valósítani és a tbc-s betegek megfelelő lakáshoz jussanak. Ezért a kormányrendelet minden államigazgatási szerv, intéz- mény, vállalat, szövetkezet és társadalmi szerv kötelességévé teszi a tbc. elleni, küzdelemben való részvételt. Ezért írja elő minden tanácsnak, hogy évenként foglalkozniuk kell a tbc. elleni küzdelemmel és minden évben tervet kell készíteniük a helyi feladatok megoldására. Minden tbc. gondozó intézet mellett a Magyar Vöröskereszt keretében társadalmi bizottság alakul az állampolgárok öntevékeny részvételének elősegítése érdekében. A kormányrendelet a tbc-s betegek gyógykezelésének elősegítése érdekében ingyenessé teszi valamennyi, a tbc-vel kapcsolatos vizsgálatot, kezelést, beleértve a kórházi ápolást is. Ezzel tulajdonképpen — a tbc-s megbetegedés tekintetében — megvalósul a népbiztosítás. Az alacsony jövedelmű — elsősorban a családos — tbc-s biztosított betegek táppénzen felül külön anyagi támogatásban részesülnek. Ha tbc-s anya gyermekét állami csecsemőotthonban helyezik el, akkor a költségek az államot terhelik. A tbc-s megbetegedés miatt vizsgálatra" rendelt beteg vagy hozzátartozója részére indokolt esetben" az útiköltséget vagy annak egy részét megtérítik. Intézkedik a rendelet az állampolgárok kötelezettségeit illetően is. Kötelezővé teszi, hogy részt vegyenek a szűrővizsgálatokon, hogy tbc-s megbetegedés gyanúja esetén orvosi vizsgálatnak vessék alá magukat és lehetőséget ad arra is, hogy indokolt esetben a közösséget veszélyeztető tbc-s beteget kórházi elhelyezésre kötelezni lehessen. Az egészségügyi szakszolgálaton belül a legnagyobb felelősség a tbc. elleni küzdelem hálózatára hárul, de a kormányrendelet által előírt teendőket nem képes egyedül megoldani. Ezért mondja ki a rendelet azt a fontos elvet, hogy a tbc megelőzésére irányuló egészségügyi tevékenység, a tbc-s betegek felkutatása, gyógykezelése és gondozása az állami szolgálat valamennyi szervének és intézményének feladata. . Szakszervezetünkre is komoly és felelősségteljes munka vár: elősegíteni az egészségügyi dolgozók eredményes összefogását a távlati terv megvalósítása, az új kormányrendelet végrehajtása érdekében. Néhány évtized szívós, következetes munkája áll előttünk, amellyel megteremthetjük annak a reális feltételeit, hogy belátható időn belül a tbc. megszűnjék Magyarbzcr' "on népbetegség lenni. Lelkesítsen mindnyájunkat — valamennyi egészségügyi dolgozót—az a tudat, hogy segíthetjük népünket megszabadítani az őt évtizedeken keresztül sújtó, ma már visszavonulóban levő, de még mindig pusztító kórtól, a tuberkulózistól. Dr. Mosolygó Dénes A személyzeti munkáról Csongrád megyei tapasztalatok Sokan még ma is idegenkedve tekintenek a személyzeti munkára, a személyzeti felelősre. Ez az idegenkedés bizonyos fokig érthető, hiszen volt idő, amikor a dolgozók kellemetlen, szorongó érzéssel keresték fel a személyzeti osztályt. Ma azonban más a helyzet. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikája megköveteli, hogy nyíltan, őszintén foglalkozzunk az emberekkel, megismerjük jó tulajdonságaikat, problémáikat, esetleges hibáikat, amelyek csökkentik munkakedvüket, és rontják kapcsolatukat dolgozó társaikkal. A személyzeti munka új módszere a minősítések nyílt kezelése. Mindenkinek nyíltan kell beszélnie. Sok vezető számára megnyugvást jelentett ez, amikor saját magáról volt szó, de nagyon nehéznek érezte ezt a feladatot, amikor azokkal szemben is alkalmaznia kellett, akikről ő készített jellemzést. A dolgozók most megismerik, hogy vezetőik hogyan vélekednek munkájukról, magatartásukról. És ez helyes, hiszen a cél éppen az, hogy ki-ki megismerje hibáját, mert azon magának kell javítania. A minősítések nyílt kezelése a személyzeti munka iránti bizalom forrása. Igen jó módszer a káderfejlesztési tervek összeállítása is. Ez sarkallja a vezetőket, hogy tervszerűen kutassák az emberekben rejlő lehetőségeket, így tudatosan elősegíthetik a dolgozók szakmai és politikai haladását és megfelelő munkakörbe állítását. A személyzeti munka fontos összekötő kapoccsá vált a pártszervezet és az egészségügyi dolgozók között. Együttes erővel küzdünk például az orvosellenes nézetek ellen, melyektől gyakran a kórházi alapszervezetek sem mentesek. Sikerült bebizonyítani, hogy az orvosellenesség értelmetlen, általánosító álláspont, s a feladatunk az, hogy az értékes emberekre támaszkodva, leküzdjük az anyagiasságot, az önzést, a nemtörődömséget és azokat az egyéb szemléleti és magatartásbeli hibákat, amelyek a közvéleményt az egészségügyi dolgozók ellen hangolják. Az egészségügyi káderpolitikában időnként felmerül egy másik probléma is. Orvosok, egészségügyi dolgozók munkájuk során sok vezető állást betöltő dolgozóval kerülnek barátságba. Ez a barátság gyakran arra vezet, hogy bizonyos állások betöltésénél, mint protektorok, hangjukat hallatják ezek a vezetők azok érdekében, akik őket meggyógyították. A személyes rokonszenv válik mércévé a tárgyilagos szakmai értékeléssel szemben. Ez ellen a gyakorlat ellen a személyzeti felelős, a káderes a pártszervezetre támaszkodva, a mi megyénkben most már egyre eredményesebben lép fel. Csongrád megye mezőgazdasági terület. Az egészségügyi dolgozók emberi, világnézeti fejlődéséről nem beszélhetünk anélkül, hogy szem elől tévesztenénk a termelőszövetkezeti átalakulás nagy társadalmi folyamatát. Sok orvos és egészségügyi dolgozó vett részt a mezőgazdaság szocialista átszervezésében és igen mély hatást gyakorolt rájuk ez a közvetlen kapcsolat a falu forradalmi átalakulásával. Hosszú hónapokon át látszólag eredménytelen volt a felvilágosító, meggyőző szó és azután egyik napról a másikra megkezdődött az egyéni parasztság túlnyomó többségének önkéntes beáramlása a termelőszövetkezetekbe. Csongrád megye orvosai, egészségügyi dolgozói ebből az élményből többet tanultak, mint sok éven keresztül a szemináriumokon. Közelebb kerültek a társadalmi forradalmi változáshoz és ezzel együtt a társadalom is közelebb került hozzájuk. Orvosaink ma már otthonosan mozognak a termelőszövetkezetekben. Sok közöttük a pártoló tag, és sokan háziorvosnak számítanak. Az emberek együtt fejlődnek a társadalommal és nekünk, személyzeti felelősöknek feladatunk, elősegíteni, hogy a dolgozók a számukra legmegfelelőbb munkahelyeken dolgozhassanak, ott, ahol legtöbbet,képesek nyújtani a társadalomnak, ahol harmonikusan, kiegyensúlyozottan végezhetik munkájukat. Dr. Fügi Károlyné Ünnepség Kolozsvárott A kolozsvári Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet napja alkalmából gyűlést tartottak, amelyen érdekes előadások hangzottak el, az intézet végzett növendékeinek szakmai munkájáról és — a többi között — hangsúlyozták, hogy a végzett növendékek nagymértékben elősegítették a tartományok dolgozóinak egészségvédelmét. voisys Pritavin A Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának alelnöke Budapesten V. D. Tyimakov, a szovjet Orvostudományi Akadémia alelnöke Budapestre érkezett, hogy a Magyar Tudományos Akadémia megbízottaival tárgyaljon a két akadémia közötti tudományos együttműködés 1961—62. évi munkatervéről. Gondatlanság - halál Napihír: „A debreceni Bőrklinikán 1960. dec. hó 23-án hajnali 2.45 órakor égési sérüléseibe belehalt Bárány Ernőné a vámospércsi gyógyszertár technikusa” Miért kellett Báránynénak meghalnia? A tiltó rendelkezés ellenére benzinben mosta ki gyógyszertári köpenyét a kályhával fűtött helyiségben. Az elpárolgó benzin robbanást okozott, a rajta levő ruha lángra lobbant, ő maga súlyos, égési sebeket szenvedett. A leggondosabb orvosi kezelés sem tudta az életnek megmenteni, néhány napon belül meghalt. Sajnos nem ez az első eset, hogy benzin gondatlan kezelése miatt súlyos, illetve halálos kimenetelű baleset történik. Ez úton is felhívjuk dolgozóink figyelmét, hogy fokozottabb gonddal bánjanak gyúlékony, robbanó anyagokkal, tartsák be a munkavédelmi és tűzrendészeti előírásokat saját és munkatársaik érdekében. Hámori Béláné munkavédelmi felügyelő Vélemények a munkafegyelemről Az Egészségügyi Dolgozó decemberi számában „Munkafegyelem a Mester utcai rendelőintézetben” címmel cikket közölt. Cikkünkhöz többn hozzászóltak. Az alábbiakban két tanulságos hozzászólást ismertetünk. Jó légkör - szilárd munkaerkölcs Amikor a fegyelmezettebb, jobb munkáról hallok, József Attila gyönyörű sorai jutnak eszembe: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” Tudják ezt az egészségügyi dolgozók, hiszen nagy többségük becsületesen, hivatástudattal végzi mindennapi munkáját. Vannak azonban olyanok, akikre ez a megállapítás nem vonatkozik. Hogy miért? A válasznál sokféle tényezőt kell figyelembe venni. ■ Ezek közül csak néhányat említek. Sok esetben a kollektív együttműködés hiánya vezet a laza munkafegyelemre. Az úgynevezett intrikák — s ezek még előfordulnak — rontják a dolgozók hangulatát, munkakedvét. Emellett sok-sok félóra, óra megy veszendőbe, mert egyik is, másik is — munkaidőn belül — keresi a maga igazát. Találkozunk olyan dolgozókkal is, akik a nyolcórás munkaidőt ugyan betartják, de gondosan ügyelnek arra, nem tekintve munkatársaik esetleges túlterheltségét . Üdvözlöm az Egészségügyi Dolgozó kezdeményezését, hogy egy úgynevezett kényes kérdéssel —a munkafegyelem problémájával — foglalkozik. A Péterffy Sándor utcai kórház és rendelőintézet poliklinikai egységben működik. Más rendszer alapján, mint a Mester utcai rendelőintézet. Ez az, egység hosszú harcok hogy azt minél kevesebb munkával töltsék ki. Ők azok, akik adott esetben a leghangosabban követelnek fizetés- és létszámemelést. Mi a teendő? Igaza van a Mester utcai rendelőintézet vezetőjének, amikor a szilárd munkafegyelem előfeltételét a jó munkaszervezésben látja. Valóban azokon az osztályokon, ahol a munka szervezett és azt az állami vezetés következetesen ellenőrzi, jó a légkör, szilárd a munkaerkölcs. De nem elég a munka jó megszervezése, formálni kell az egészségügyi dolgozók gondolkozását, a szocialista munkastílus meghonosításáért. Sokat tehetnek ezért a szakszervezeti bizottságok, valamint azért is, hogy a dolgozók szakmai műveltsége gazdagodjék, mert ennek szintén szerepe van a tudatosan végzett munkában. A nevelésnek és a fegyelmezésnek jó eszközei a munkaértekezletek. Ezek rendszeresítéséért a bizalmiak sokattehetnek — írja szerkesztőségünknek Sári Ferencné, a Somogy megyei bizottság titkára. eredményeként valósult meg. Kétségtelen előnyeit ma már korábbi ellenzői is kénytelenek elismerni. Ennek rétén szorosabbá vált a beteg és az orvos kapcsolata, hiszen egyazon orvos kezeli a beteget a kórházi osztályon és a rendelőintézetben. Ez az orvos ismeri a beteg megbetegedésének előzményeit, kórházi kezelését, sőt ha, konzultációra sem szükség, lakásán is meglátogatja. A berendeléses rendszert mi is meghonosítottuk. Úgy látjuk, hogy ez elősegíti a magasabb szintű ellátást. Így például a belgyógyászati rendelésen észrevehetően emelkedett egy beteg vizsgálati ideje. A diszpécser szolgálat , amelyet másfél évvel ezelőtt vezettünk be, kezdetben nálunk is ellenkezést váltott ki egyes betegek és egyes orvosok részéről. Ma is előfordul, hogy egy-egy beteg az adott időpontnál előbb, vagy később jelenik meg a rendelőben és ha akkor nem fogadják, hangoskodik, vitatkozik. Nehezíti a szervezett munkát az is, hogy akadnak körzeti orvosok, akik indokolatlanul küldenek beteget szakrendelésre. A betegek közül pedig jónéhányan megkerülik a körzeti orvost és elsősegély címén közvetlenül a szakrendelőhöz fordulnak. E nehézségek ellenére nálunk is beválta diszpécserszolgálat. Helyes, ahogy doktor Pálos főorvos, a Mester utcai rendelőintézet vezetője a munkafegyelmet meghatározta. A formai munkafegyelmet— pontos kezdés és befejezés — megfelelő tartalommal kell betölteni. Ez pedig a betegek türelmes, udvarias, lelkiismeretes és szakszerű ellátását jelenti. Intézetünk pártszervezete, szakszervezete és állami vezetése nemrégiben megvizsgálta, hogy milyen a kórházban a munkafegyelem. Úgy látszik, hogy nem eredménytelenek a munkafegyelem megszilárdítását szolgáló intézkedések — írja Illés Jolán, a Péterffy Sándor utcai kórház osztályvezető nővére. Csökkent a panaszok száma 3 Hallgassák a meg a dolgások véleményét az egészségügyi tervek készítésénél NÉHÁNY HÓNAPPAL EZELŐTT vitattuk meg az új kazincbarcikai kórház tervfeladatát, amelyet az Építésügyi Minisztérium Középület Tervező Vállalata készített. A megbeszélésen részt vett a megyei kórház igazgatója, a beruházást vezető főmérnök, a városi főorvos, a jelenlegi kórház párt- és szakszervezeti titkára, igazgatója és osztályvezető főorvosa is. HELYES, hogy az Egészségügyi Minisztérium a tervfeladatot nemcsak a megyei egészségügyi osztályra juttatta el, hanem szükségesnek látta, hogy megbeszéljék azt azokkal, akik majd felelősek lesznek a kórház munkájáért.. De még hasznosabb lett volna ez a megbeszélés, ha a tervfeladat előkészítése előtt került volna rá sor. Sokat tanulhattunk volna a tervezőktől. A terv feladatkészítői pedig nem feledkeztek volna meg a dolgozók jogos igényeiről. Kimaradt például a tervből egy nagyobb terem, ahol szakszervezeti taggyűlést, pártnapot vagy munkaértekezletet rendezhetünk. Túlzottan kicsiny a könyvtárhelyiség terve. Ezenkívül hiányzik a dolgozók megfelelő öltöző- és mosdósyelyisége. Hiányoznak tehát a tervből mindazok a létesítmények, amelyek az intézmény dolgozóinak kulturális, szociális és higiénés igényeit szolgálják. CÉLSZERŰ LENNE az ilyen feladattervet — vagy annak egyes részleteit — osztályértekezleten is megvitatni. Akadnak olyan vezetők, akik hajlamosak egyes részletkérdések háttérbe szorítására. Az egyes munkahelyek érdekelt dolgozóinak véleménye azonban ellensúlyozhatná ezt. Az intézmény dolgozói, világosan látják például, miként kerül az étel a konyhából a tálalóba, onnan a beteghez. Hogyan jut el a gyógyszer a gyógyszertárból az osztály gyógyszerraktárába, majd a beteghez. De sorolhatnám tovább a különböző mindennapi munkafolyamatokat. A dolgozóknak a terv tárgyalásában való részvétele egy ,,mellékeredménnyel” is járhat. Felhívhatja a szakszervezet figyelmét egy-egy dolgozó szakismeretére, aktivitására. Nem ritkán egyes — eddig a közügyek iránt közömbös — dolgozó érdeklődését kelthetik fel a tervezés munkálatai. Úgy vélem, a részvétel a tervezésben neveli, aktivizálja a dolgozókat. A SZAKSZERVEZET Ht. kongresszusa felhívta erre a figyelmet. Úgy látjuk, hogy szakszervezeti bizottságunknak szinte együtt kell élnie új kórházunk tervével, élénken figyelemmel kísérve minden fázisát, és ha szükséges, azonnal közbe kell szólni a helyes tervezés, a gazdaságos beruházás és a majdani célszerű üzemeltetés érdekében. Dr. Várhelyi Zoltán