Egészségügyi Dolgozó, 1963 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK! ORVOS EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA VI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. RA FIT * FR 1963. JANUÁR 1. ÚJÉVI KÖSZÖNTÉS ÍRTA: GÁL LÁSZLÓ, A SZOT TITKÁRA A magyar szakszervezetek eredményesen küzdenek a Ma .gyar Szocialista Munkáspárt politikájának megvalósításáért. Tömegeket vonnak be a szocialista építés feladataiba, növelik tagságuk politikai és általános műveltségét, következetesen és ésszerűen munkálkodnak a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javításáért. A szakszervezeti mozgalom egészében egészségesen fejlődik és ez vonatkozik az Orvos Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetére is. Az egészségügyi szakszervezet részt vesz az ország egészségpolitikai célkitűzéseinek kialakításában, a népgazdasági tervek előkészítésében, a beruházások megtervezésében. A szakszervezet különböző szintű vezető szervei számos javaslattal segítették az egészségügyi ellátás fejlesztését és azt, hogy könynyebb legyen az egészségügyi dolgozók munkája, korszerűbbek munkakörülményeik. A SZOT titkársága tanúja és segítője annak a következetességnek, amellyel az egészségügyi dolgozók szakszervezetének elnöksége például a létszám növelését, a munkásvédelem megjavítását, az egészségügyi dolgozók nagyobb megbecsülését szorgalmazta, napirenden tartotta. Mindez eredménnyel is járt és máris érezteti kedvező hatását az egészségügyi intézményekben. De nemcsak a tárgyi, dologi feltételek megjavításáért szálltak eredményesen síkra, hanem tagságuk politikai, szakmai műveltségének gyarapításáért is. Mi is elismeréssel adózunk annak, hogy a szakszervezet keretében működő orvos szakcsoportok kongresszusai, az orvostudományi élet jelentős fórumaivá váltak és eredményesen tevékenykednek a középkáderek továbbképzése érdekében a középkáder szakcsoportok is. Az orvosetikai bizottságok működése hozzájárul ahhoz, hogy a lakosság egyre nagyobb bizalommal fordul az egészségügyi dolgozók felé, akiknek erkölcsi magatartása, hivatásszeretete — e bizottságok munkája nyomán is — egyre inkább megközelíti a szocialista erkölcs követelményeit. az egészségügyi szakszervezet elnöksége jól ismeri tagsá■fagának helyzetét, az egészségügyi dolgozók gondjait, nehézségeit. Ismeretes előttem például az a tervezet, amelyet az elnökség most legutóbb a SZOT titkársága elé terjesztett a legégetőbb kérdések megoldása érdekében: az egészségügyi dolgozók jogos bérigényei, így például az elfekvő osztályok dolgozóinak béremelése, az ügyeleti szolgálatnak a Munka Törvénykönyv előírása szerinti rendezése sa többi. Ezeknek a problémáknak egyike- másika belátható időn belül megoldódik, de azt is őszintén meg kell mondanunk, hogy a tervezetben foglalt javaslatoknak van olyan része is, amelyek megvalósítása csak a jövőben lehetséges. Hiszen közismert, hogy valamennyi olyan intézkedésnek, amely anyagi eszközöket igényel, alapja a létrehozott nemzeti jövedelem nagysága. A magyar szakszervezeti mozgalom nevében az új esztendő alkalmából jókívánságainkat és köszönetünket fejezzük ki az orvosoknak, a gyógyszerészeknek, valamennyi szorgalmis, áldozatos munkát végző egészségügyi dolgozónak helytállásukért hivatásszeretetükért. Arra kérjük őket, hogy a jövő esztendőben is feladataik lelkiismeretes teljesítésével öregbítsék a magyar egészségügyi ellátás jó hírnevét, legyenek továbbra is szószólói, propagandistái az egészséges életmódnak, a kulturáltabb életnek falun és városon egyaránt. A gyógyszerellátást, a gyógyszerészet helyzetét, a gyógyszertári dolgozók élet- és munkakörülményeit tárgyalta a szakszervezet központi vezetősége A szakszervezet központi vezetősége december 19-i ülésén behatóan megvitatta az Egészségügyi Minisztériumnak és a szakszervezet elnökségének beszámolóját a gyógyszerellátás és a gyógyszertári dolgozók élet- és munkakörülményeinek helyzetéről. Mind az Egészségügyi Minisztérium gondos és sokoldalú tájékoztatóját — amelyet Lázár Jenő főosztályvezető állított össze — mind az elnökség előterjesztését jóval az ülés előtt kézhez kapta a központi vezetőség és az ülés valamennyi résztvevője. A vitaindító referátumot dr. Kádár Tibor, a gyógyszertári dolgozók szakosztályának titkára tartotta. A szóbeli beszámolót az alábbiakban ismertetjük: Az államosítás hatása A gyógyszertári hálózat 1950-ben történt államosítása óta alapvetően megváltozott a gyógyszerellátás és a gyógyszertári dolgozók helyzete, feladatköre. Megváltozott a gyógyszerellátás struktúrája és a munka tartalma. A gyógyszerellátás az egységes egyészségügyi ellátás szerves részévé vált, és ez hatással volt a gyógyszerészek társadalmi helyzetére is. Javultak a gyógyszertári dolgozók élet- és munkakörülményei, megnőtt a gyógyszerészek tudományos, szakmai, politikai érdeklődése, növekedett társadalmi aktivitásuk tevékenységük. Elismerésre méltóan helytálltak számos nehéz feladat megoldásában. Ebben az időszakban jelentős eredményekkel gazdagodott a gyógyszerellátás. A magyar gyógyszerészet helyzete helyes irányban fejlődik. Mindezek mellett is különböző formában, vagy intenzitással nyugtalanság észlelhető a gyógyszerellátásban dolgozók, nem utolsó sorban a gyógyszerészek sorsában. Sokakat foglalkoztat az a kérdés miképpen alakul a gyógyszerészek feladata a jövőben? Sok szó esik a gyógyszertári dolgozók társadalmi, anyagi helyzetéről is. Átalakul a munkakör Gyakran halljuk, hogy a gyógyszerészet, a gyógyszertárakban végzett gyógyszerész munka „válságban” van. Válságról — hangsúlyozta a beszámoló — a gyógyszerészet területén még a kapitalista társadalomban sem beszélhetnek, hiszen a tudományok és a gyógyszeripari termelés fejlődése ott is rendkívül gyors. Különösen nem lehet „válságról” beszélni a szocialista államokban. Kétségtelen, hogy a gyógyszertárban dolgozó gyógyszerészek munkaköre szükségszerűen átalakul amiatt, mert a gyorsan növekvő gyógyszerigényeket mind nagyobb arányban a gyári készítményekkel elégítik ki. Ezért a gyógyszertárakban egyre csökken a gyógyszerészek gyógyszerkészítő tevékenysége. Ez önmagában is számos kérdést hoz előtérbe, például azt, hogy feltétlenül egyetemi végzettségű szakembernek, gyógyszerésznek kell-e a gyári készítményű gyógyszereket kiadnia? Vajon nem láthatná-e el ezt a feladatkört, a jelenlegi gyógyszertári aszszisztens képzettségénél magasabb, de a gyógyszerésznél alacsonyabb képzettségű szakember? A modern gyógyszerkincs szakszerű ismerete és ellenőrzése, a gyógyszertári munka irányítása magas egyetemi képzettségű szakembert igényel, a gyári gyógyszerkészítmények kiadásához azonban nem szükséges négy-öt éves egyetemi képzettség. A gyógyszerészek jó részében természetesen felvetődik a kérdés: mi lesz a gyógyszerész munkája a jövő gyógyszertárában? Milyen, feladatkörökkel bővül munkaköre, ha csökken a gyógyszertári gyógyszerkészítés és a gyógyszerkiadást s a rutinmunka jelentős részét az asszisztensekre ruházzák át? Képzés — továbbképzés A nagyüzemi gyógyszergyártás például egyre nagyobb számban igényel a gyógyszerészet egyes területein elmélyült tudással bíró gyógyszerészeket. Ez egyben felveti a gyógyszerészképzés, még inkább a szakosított továbbképzés önmagában is nagyon lényeges kérdését, valamint ezeknek a problémáknak világos tisztázásától függ, mennyire sikerül a gyógyszerész új, egyetemi végzettségének, felkészültségének megfelelő feladatkörét körvonalazni, ami egyben biztosítja ennek a pályának, hivatásnak perspektíváját. Nem járnánk el helyesen — folytatta szavait dr. Kádár Tibor, ha nem szólanánk a gyógyszertári dolgozók anyagi problémáiról. Az államosítás előtt a gyógyszerészeknek kisebb hányada alkalmazott, nagyobb hányada gyógyszertártulajdonos volt. Az utóbbiak anyagi bázisát a gyógyszertár biztosította. S ha voltak is köztük sokan — különösen a kis falusi gyógyszertárak tulajdonosai — akik nemegyszer anyagi nehézségekkel küzdöttek, végeredményben nagyobb részük kiegyensúlyozott, jó körülmények között élt. Az államosítás következményeként a gyógyszertártulajdonosok alkalmazottakká váltak. Anyagi bázisuk alkalmazotti munkabér lett, ami önmagában is nehézségekkel járt. Kihatott és kihat a gyógyszerellátásban dolgozók bérezésére az is, hogy az egészségügy területén a munkabérek, kisebb vagy nagyobb mértékben, általában alacsonyabbak a népgazdaság egyéb, adekvát területeinek munkabéreinél. Kedvezőtlenül érinti a gyógyszerészeket az is, hogy munkabérüket mellékfoglalkozásból eredő jövedelemmel csak igen kevesen tudják kiegészíteni. Problémát okoz még a többi között, hogy a gyógyszerészek bérrendszere kevés lehetőséget ad a szolgálati idővel együttjáró, magasabb alapbérhez. De meglehetősen kötött a gyógyszertárvezetők bérezése is Mindehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy az államosítás során, a gyógyszerészek magántulajdonban levő ingatlanainak államosításával kapcsolatosan, helyenként elkövetett hibák anyagilag is érintették a gyógyszerészeket. Mindez indokolttá teszi, hogy a szakszervezet elnöksége és az illetékes szervek továbbra is behatóan foglalkozzanak a gyógyszertári dolgozók anyagi helyzetével és keressék a problémák megfelelő megoldását. Megnyugtató intézkedés Az Egészségügyi Minisztérium és szakszervezetünk eddigi erőfeszítései ellenére sem sikerült elérni, hogy az 1950- től munkaviszonyban levő gyógyszerészek — résznyugdíj helyett — teljes összegű nyugdíjat kapjanak. Ennek megoldása végleges nyugvópontra helyezné az államosítás következtében felmerült problémákat. Ennek ellenére is jelentős eredmény az, hogy a kivételes nyugellátás kérdésében megnyugtató intézkedés történik. Ennek részletes feltételeit a közeljövőben az érdekeltek tudomására hozzák. A pótszabadságról Régi problémájuk a gyógyszerészeknek a rendezetlen pótszabadság. Az Egészségügyi Minisztérium most készül egy olyan utasítást kiadni, amely szerint a szabadidőátalány megváltása címén a gyógyszertárvezetők az eddigi hat nap pótszabadságon, kívül további hat nap szabadidőátalányt kapnak. A gyógyszertárvezető-helyetteseket további három munkanap szabad idő illeti meg és így megvalósul az a régi kívánságuk, hogy szabadságuk 24 nap legyen. A beosztott gyógyszerészeket és a többi dolgozókat túlóra fizetés helyett, amely az 1534 forintos korlátozás miatt eddig is minimális volt, a túlmunkáért azzal azonos tartamú szabadidő illeti me. Ugyancsak teljesül egy másik régi kívánság is: a jövőben — a tervezet szerint — a fehér köpenyeknek az eddigi négyszeri mosatási díja helyett, havonta hatszori mosatási díját térítik meg. Intézkedések a szociális és egészségügyi ellátás javítására A Magyar Közlöny december 24-i számában több jogszabály jelent meg, amely a lakosság szociális és egészségügyi ellátásának javításáról intézkedik. A dolgozó nőket jelenleg 12 hét szülési szabadság illeti meg. Az új jogszabály a szülési szabadság időtartamát 20 hétre emeli, hogy az anyák hoszszabb időn át gondoskodhassanak újszülött gyermekük ápolásáról. Rendellenes szülés esetén a szülési szabadság — hatósági orvos javaslatára — további négy héttel meghoszszabbítható. A szülési szabadságból négy hetet a szülés előtt kell kiadni. A dolgozó nő kérelmére azonban meg kell engedni, hogy a teljes szabadságot a szülést követő időben vegye igénybe, ha ez — orvosi vélemény szerint — saját és születendő gyermeke egészségére veszélyt nem jelent. A dolgozó nő kérelmére a vállalatintézményi vezetője a szülési szabadság letelte után a szoptatás, illetőleg a gondozás biztosítására a gyermek harmadik életévének betöltéséig fizetés nélküli szabadságot köteles engedélyezni. Egy másik rendelet a munkások és az alkalmazottak özvegyeinek, valamint a hadiözvegyeknek 500 forintnál alacsonyabb összegű özvegyi nyugellátását emeli fel. Ennek a rendelkezésnek nyomán évente csaknem 180 millió forinttal nő az özvegyek számára folyósított nyugdíjak összege. (Az özvegyi nyugdíjak felemelését hivatalból hajtják végre, tehát az érdekelteknek kérelmet beküldeniük nem kell!) Az új jogszabályok több vonatkozásban kiterjesztik és fejlesztik a betegségi biztosítás szolgáltatásait. Az eddigiekkel szemben, a betegségi biztosítás keretében a kórházi ápolásra szoruló dolgozót időbeli korlátozás nélkül kell ingyenes kórházi ápolásban részesíteni. A nyugdíjasok és igényjogosult családtagjaik az eddigi 30 nap helyett évenként 90 napon át jogosultak díjtalan kórházi ápolásra. A gyógyászati segédeszközökért jelenleg 150 forint értékhatárig az ár 15 százalékát, azon felül pedig 25 százalékát kell fizetnie a biztosítottnak. Január 1-től a térítés mértéke — a gyógyászati segédeszköz árától függetlenül — egységesen 15 százalék. A mezőgazdasági, termelőszövetkezetek tagjai és családtagjaik eddig a biztosítás keretében nem kaptak gyógyászati segédeszközöket kedvezményes áron; az új intézkedés értelmében — fogpótlás kivételével — 15 százalékos térítés ellenében szintén jogosultak gyógyászati segédeszközökre. További jelentős új intézkedés az, amely kimondja, hogy minden dolgozó nő, akinek eltartásra szoruló hozzátartozója van — kórházi ápolásának időtartama alatt — az eddigi 50 százalék helyett táppénzének 80 százalékát kapja. Ha a rokkantsági nyugdíjas dolgozik, eddig évente csak 90 napon át, az ipari idénymunkások pedig évente csak 75 napon át voltak táppénzre jogosultak. Az intézkedés e korlátozásokat megszünteti, az említettek ugyanolyan időtartamon át részesülhetnek táppénzben, mint a többi dolgozó. A kormányrendelet felemeli a háziipari dolgozók táppénzalapjának felső határát, valamint a háztartási alkalmazottak táppénzének, továbbá terhességi, gyermekágyi segélyének napi összegét is. Az intézkedések 1963. január 1-ével lépnek hatályba. A gazdálkodási rendszer különbözősége A gyógyszerellátás az államosítással az egységes egészségügy részévé vált Ennek ellenére ma még a gyógyszertárak vállalati jelleggel, míg az egyéb egészségügyi intézmények , mint költségvetési szervek gazdálkodnak. Ez a kettős arculat többoldalú problémát is jelent. A lakosság számára bizonyos, fokig torzítja a gyógyszertárak tisztán egészségügyi jellegét. A gyógyszertári dolgozók szempontjából viszont azokkal a következményekkel jár, hogy ugyanakkor, amikor bizonyos vállalati előnyöket biztosít számukra, munka- és jogviszonyukból hiányoznak egyes közalkalmazotti vonások, így például a vasúti kedvezmény, vagy a diploma keltétől számított munkaviszony és ennek következményei Ez a szelzősség is olyan kérdés, amellyel őszintén szembe kell nézni és törekedni a világos, egyértelmű megoldásra. A beszámoló ezután a gyógyszertári dolgozók társadalmi helyzetéről szólott. Egyetlen munkaterület dolgozói számára sem közömbös, hogy a társadalom miként értékeli társadalmi helyzetüket, társadalomhoz való viszonyukat. Miképpen becsüli, vonja be őket ennek alapján a társadalom tevékenységébe és mindez hogyan tükröződik maguknak az érintett dolgozóknak tudatában, magatartásában és cselekedeteiben. Különösen az államosítás után, közvetlenül az azt követő esztendőkben a társadalom, a különböző társadalmi szervek gyakran nem helyesen vélekedtek a gyógyszerészekről. Nemegyszer disztinkció nélkül ítélték meg társadalmi hovatartozásukat. A helyzet — különösen az utóbbi esztendőkben — ebben a vonatkozásban is kétségtelenül javult. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a gyógyszerészek világnézeti, politikai szemlélete lényegesen megváltozott. Megnőtt politikai érdeklődésük, szakmai munkájuk mellett egyre nagyobb számban kapcsolódnak bele társadalmi munkába és végeznek— ennek különböző területein — hasznos tevékenységet.