Egészségügyi Dolgozó, 1964 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

1964 JANUÁR 1. Új törvény a dolgozók egészségének és testi épségének védelmére A társadalmi életünkben végbement változások szükségessé tették a Munka Törvénykönyve munkavédelemről szóló fejezetének módosítását. Jogok - kötelességek Az Elnöki Tanács által elfogadott, új munkavédelmi törvény maradéktalan végrehajtása növeli mind a szakszervezeti, mind az állami szervek hatáskörét, felelősségét és önállóságát, és a dolgozók egészségének, testi épségének védelme érdekében konkrétan előírja a dolgozók kötelességeit is. A munkavédelmi tevékenység szabályozását, irányítását a SZOT hatáskörébe utalja. A SZOT pedig — a párt VIII kongresszusának határozata értelmében — növeli a szakszervezetek szerepét a gazdasági feladatok megoldásában, és megteremti a feltételét annak, hogy a munkavédelmi intézkedések, tervek előkészítésében, végrehajtásában nagyobb súllyal vegyenek részt a dolgozók is. A munkavédelmi törvénynek az egészségügyi ellátásra vonatkozó végrehajtási utasítása részletesen szabályozza majd területünk speciális problémáit, feladatait. Néhány példa erre: az egészségügyi miniszter a szakszervezettel egyetértésben határozza meg a kötelező orvosi vizsgálatok gyakoriságát, az egészségvédelmi és balesetelhárítási oktatás idejét, módszereit, azt, hogy milyen munkakörben foglalkoztatott dolgozók számára kell kötelezően elrendelni biztonsági vizsgát, valamint a biztonsági szemlék időközönkénti ismétlődését és más, a dolgozók egészségét, testi épségét védő rendelkezések végrehajtását. A törvény és a SZOT-szabályzat Az egészséges és biztonságos körülmények között végzett munka előfeltételeként, a törvény és a SZOT-szabályzat világosan és egyértelműen meghatározza a szakszervezeti szervek különböző szintjeinek (központi vezetőség, megyebizottságok, szakszervezeti bizottságok) milyen beleszólási joguk van új, vagy meglevő létesítmények rekonstrukciós tervének előkészítésébe, jóváhagyásába. A helyi önállóságot, kezdeményezési készséget és felelősséget fokozza az a rendelkezés, hogy az igazgató a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben határozza meg, — ha erről az óvórendszabály, vagy egyéb jogszabály nem intézkedik —, milyen védőberendezéseket, egyévi védőeszközöket és felszereléseket kell az egyes munkahelyeken alkalmazni. A dolgozók felelősségét pedig növeli például az a rendelkezés, hogy ha a védőeszközöket figyelmeztetés ellenére sem használják, nem tartják be a védőintézkedéseket, úgy el kell őket tiltani a munkától és tilalmi időre nem fizethetnek nekik munkabért. Elősegíti a helyes munkavédelmi szemlélet kialakulását, ha a dolgozók már munkaviszonyba lépésük előtt megismerhetik az egészséges és biztonságos munka elvégzésének szabályait. Ezeket az oktatási intézmények jellegének megfelelően — egyetemeken, szakiskolákban — kell oktatni. Az oktatás módját és tananyagát az egészségügyi miniszter a SZOT-tal egyetértésben szabályozza. És sorolhatnánk még tovább a rendelkezéseket, de valamennyi azonos célt szolgál: védi a dolgozóik testi épségét, egészségét, jobb és könnyebb munkakörülményeket kíván biztosítani számukra, elősegíti a baleseti veszélyforrások felszámolását. Gerő Andorné EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ Tudatlanság + gondatlanság , súlyos baleset Megdöbbenéssel halljuk, ha egy-egy dolgozó elemi erők pusztításának, elkerülhetetlen, előre nem látható eseményeknek esik áldozatául. Megdöbbenésünk azonban felháborodássá változik, amikor megtudjuk, hogy a súlyos baleset oka tudatlanság vagy lelkiismeretlenség. A cikkünk címéül választott „egyenlet” szomorú igazságát pedig számos tény bizonyítja. Emlékeztetőként az alábbiakban néhány olyan esettel foglalkozunk, amelyeknek súlyos következményei voltak. Aktuálisnak tartjuk, bár egyikéről-másikáról már a napi sajtó, a szakmai újságok is hírt adtak. Halált okozó robbanás történt egy vidéki nagyváros bölcsődéjében. A halálos áldozaton kívül ketten megsérültek: egy intézeti dolgozó és egy tűzoltó. A jelentés szerint a baleset oka: „a kályha figyelmes felülvizsgálatának elmulasztása”. Ez a mondat — ha burkoltan is — arra utal, hogy a hibát azok követték el, akik munkakezdés előtt nem vizsgálták meg, van-e a kályhában parázs. Szerintünk azonban a baleset igazi oka a jelentésnek egy másik mondatában található: . . „a takarítónők ... az irodahelyiség padlóját — több éves szokás szerint — benzinnel mosták fel..Illetékesek bizonyára megkérdezték már, hogy miért kellett benzinnel felmosni egy adminisztratív helyiség padlóját, amikor erre a célra annyi más, veszélytelenebb vegyszer, tisztítószer áll rendelkezésre. Mi csak azt kérdezzük: mikor és milyen volt abban az egészségügyi intézményben a legutóbbi tűzrendészeti oktatás? A baleset megelőzése, egyebek mellett oktatási feladat, és annak ellenőrzése, hogy a tanultakat alkalmazzák-e a gyakorlatban? Az intézményekben azonban, sajnos, nem sok gondot fordítanak erre. Nemegy-szer csak felületesen utalnak az oktatási előírásokra. A megelőző tűzvédelem és az óvórendszabályok oktatását egymással párhuzamosan kell végezni, mert mindkettő a dolgozók egészségét, életét és vagyonbiztonságát védi. Másik eset: a tiszántúli megyeszékhely egyik gyógyszertárában egy eltörött éteres üveg-ből kiáramló étergőz pillanatok alatt megtöltötte a helyiséget, és felrobbant a kályha füzétől. A hét sebesült közül kettő (egy év elteltével) ma is orvosi kezelés alatt áll, és kevés a remény, hogy régi munkaképességüket visszanyerjék. A baleset okát ,,az éteres üveg elpattanásában” jelöli meg a jelentés. Arról azonban nem beszél, hogy miért volt az éteres üveg vaskályhával fűtött helyiségben. Ott azóta már bevezették a központi fűtést, de a többi, ma még tűzveszélyes körülmények között dolgozó laboratórium se várja tétlenül, hogy náluk is bekövetkezzék hasonló szerencsétlenség. Nyilvánvalóan milliiókba kerülne, ha mindenütt bevezetnék a központi fűtést, ennél azonban lényegesen olcsóbb, ha a vaskályhát kicserélik kívülről fűthető, gazdaságosabb cserépkályhára. Ilyet egy kályhás két nap alatt elkészít, a tűzveszély pedig megszűnik. A harmadik eset Hajdú megyében történt, és valóban típuspéldája lehet a címünkben foglalt megállapításnak. Mi más az, mint gondatlanság, súlyos fegyelmezetlenség, ha valaki — a tilalom ellenére — az intézet benzinjében mossa ki ruháját munkaidő alatt, és a szennyes benzint egyszerűen beleönti a mosogató lefolyójába. A mit sem sejtő takarítónő, órákkal később vizet akart melegíteni a takarításhoz. Meggyújtotta a gáztűzhely lángját, de rögtön utána kiszaladt, és kiáltozni kezdett :.Olyan erős odabent a benzinszag, hogy mindjárt felrobban a helyiség!” Sajnos, a robbanás be is következett, és az utcára omló fal halálra sújtott egy arra haladó, szerencsétlen járókelőt. A most folyó bírósági tárgyalás feladata tisztázni a felelősség kérdését. Mi csak azt szeretnénk megkérdezni: szabad-e két pulóver tisztítása miatt ekkora kockázatot vállalni? Vagy a szerencsétlenséget előidéző asszisztensnő nem volt tisztában vele, hogy milyen veszélyes dolgot művel? Hogy ez előfordulhatott, abban szerepe van a laza munkafegyelemnek és a hiányos balesetvédelmi oktatásnak. Sem büntetés, sem kártalanítás nem pótolhatja az elvesztett hozzátartozókat, nem enyhítheti az áldozatok fájdalmát. Cikkünk célja a figyelmeztetés, amely nem elkésett ott, ahol még nem történt baleset: szilárdabb munkafegyelem, rendszeres balesetvédelmi oktatás — e kettő együttesen jelenti a baleset megelőzését. A tűz, ha szolgálatunkba állatjuk, gőzt, fűtőenergiát, áramot termel, éltet, melegít, de ha szabadjára engedik, gyilkosunkká, anyagi javaink pusztítójává lesz. Ellenőrizzük munkahelyeinket, otthoni környezetünket. Követeljük meg munkatársainktól, de vezetőinktől is a tűzvédelmi előírások betartását, betartatását. Tárjuk fel és szüntessük meg a közvetlen tűzveszélyes helyeket az intézményekben még ma, nehogy holnap már késő legyen. Molnár Sándor főmérnök, a központi munkásvédelmi bizottság tagja Küldötség utazott Kubába a forradalom évfordulójának ünnepségeire Komócsin Zoltán és dr. Erdélyi László, a küldöttség tagjai elutazás előtt búcsút intenek a vonat ablakából 3 Közel kétezer gyógyintézeti ágy, 550 szociális otthoni férőhely, 40 általános orvosi és 30 gyermekgyógyászati körzet fejlesztése az egészségügy 1964. évi költségvetésében Cserba László főosztályvezető nyilatkozata Az egészségügyi ellátás fejlesztését, az egészségügyi dolgozók munkafeltételeinek alakulását meghatározza az éves költségvetés Ezért felkértük Cserba Lászlót, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetőjét, tájékoztassa olvasóinkat az egészségügy 1964. évi költségvetésének főbb feladatairól, előirányzatairól. KÉRDÉS: Milyen előrelépést jelent az 1964. évi költségvetés az egészségügy második ötéves tervének megvalósításában? VÁLASZ: Az egészségügyi ellátás 1964. évi költségvetése közel nyolc százalékkal magasabb az előző évinél. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a népgazdasági tervek a nemzeti jövedelem emelkedését 6,7 százalékban jelölik meg ugyanebben az időszakban, akkor a nyolcszázalékos növekedés méltányosnak tekinthető. A költségvetés elkészítésénél az egészségügyi kormányzat természetesen tekintetbe vette a távlati feladatokat, célkitűzéseket, de nem hagyhatta figyelmen kívül a népgazdaság általános helyzetét sem, így pl. azt a tényt, hogy az építőipar nem teljesítette az 1963. évi tervét, s emiatt a múlt évre tervezett 2500 gyógyintézeti ágy fejlesztéséből 1000 áthúzódik erre az esztendőre. Az általános munkaerőhelyzet is befolyásolta az egészségügyi költségvetés alakulását. A népgazdasági távlati tervek megvalósítása nagyszámú szakmunkást igényel. A felsőoktatási intézmények, a szakközépiskolák, gimnáziumok jelentősen növelik tanulóik számát. Ezért már ebben az esztendőben jóval kevesebb fiatal lép termelőmunkába. Sokan elérik a nyugdíjkorhatárt, nyugdíjba vonulnak, helyüket az ipari üzemekben ugyancsak a fiataloknak kell betölteniök. Ez az oka annak, hogy az egészségügy ebben az évben szinte kizárólag csak úgynevezett mennyiségi létsszámfejlesztésre számíthat. A helyzetből adódó kötelességünk, hogy létszámhelyzetünket megszilárdítsuk, az üres állásokat betöltsük, létszámgazdálkodásunkat fegyelmezettebbé tegyük, és kihasználjuk mindazokat a tartalékokat, amelyek intézeten belül és kívül az elmúlt évek nagyobb arányú létszámfejlesztéséből adódóan rendelkezésünkre állnak. Mindezek ellenére az 1964. évi költségvetés lehetővé teszi, hogy az utóbbi években tapasztalt ütemben és mértékben a legtöbb területein előrelépjünk az ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításában. KÉRDÉS: Milyen előirányzatokat tartalmaz a beruházási keret? VÁLASZ: A beruházási előirányzat erre az évre 691 millió Ft, ami 10,2 százalékkal több az előző évinél. Ebből 506 milliót építkezésekre, 123 milliót gépek, műszerek beszerzésére, 62 milliót egyéb beszerzésekre és műszaki tervezésre irányoztunk elő. KÉRDÉS: Hogyan alakul a hálózatfejlesztés? VÁLASZ: Ebben az évben 1700 gyógyintézeti ágy fejlesztését tervezzük és számítunk arra, hogy a múlt évben elmaradt 1000 ágy is megkezdheti működését. E számok azt jelentik, hogy 1964-ben felépül a dunaújvárosi, a veszprémi kórház, a pécsi, a kalocsai, a szekszárdi és a nyíregyházi tüdőgyógyintézet. Ha az építőipar kapacitása lehetővé teszi, úgy még ez évben további új egészségügyi létesítmények építése kezdődik meg. KÉRDÉS: Elsősorban az építőipar kapacitásának hiánya okozza a beruházások elhúzódását, vagy egyéb tényezők is szerepet játszanak ebben? VÁLASZ: A kérdésben szinte bent van a válasz. 1963- ban az egészségügyi beruházásoknak közel 10 százaléka nem valósult meg. Az ok elsődlegesen az, hogy az építőipar nem tudott eleget tenni kötelezettségének. Ne felejtsük el, hogy majdnem 140 nagy egészségügyi létesítmény épül. S mint már említettem, további intézmények építését is megkezdhetjük — a műszaki tervek kérzen állnak —, ha az építőipar lehetővé teszi. Gyakran okozott zökkenést, késedelmet, hogy a tervek nem készültek el időben, vagy menetközben többször is módosítani kellett azokat. Ez most már egyre ritkább. A műszaki tervezés leegyszerűsítésén kívül meggyorsíthatja az építkezést, és gazdaságosabbá is teheti, ha az intézmény úgynevezett sorozattervek alapján épül. Ez bebizonyosodott a tüdőgyógyintézetek, ápolónőképző iskolák, diákotthonok, KÖJÁL-ok építésénél. A zalaegerszegi terv alapján készült a tatabányai tüdőgyógyintézet és épül a többi is. Megdrágítja építkezéseinket, hogy még sok a közművesítés nélküli terület az országban. Építkezéseinket ezzel kell kezdenünk. Sok bizonytalanságot és váratlan költségnövekedést okozott az egyedi tervek alapján épülő felsőoktatási és kutató intézmények, valamint a működő intézményeket, meglevő épületeket felhasználó kórházfejlesztések. Ez ad választ arra, hogy miért drágább a tervezettnél egyik-másik létesítményünk. A III. ötéves tervben az általános kórházakat is sorozati terv alapján kívánjuk építeni, melynek prototípusát most tervezi a Középülettervező Vállalat a minisztérium által jóváhagyott program alapján. Itt szeretném kiemelni, hogy milyen hasznos együttműködés alakult ki az Egészségügyi Mi- nisztérium és a szakszervezet központi tervbizottsága között. Sok hasznos észrevételt, javaslatot kapunk egy-egy terv megvitatása során. KÉRDÉS: Mi az állás' pontja Főosztályvezető elvtársnak a nővérotthonok további fejlesztésével kapcsolatban? VÁLASZ: Az egészségügy fejlesztése fontos részének tekintjük, hogy az új intézmények dolgozói részére nővérotthont, lakást biztosítsunk. Egyetértünk a szakszervezettel, hogy minden új intézmény mellett nővérotthon is épüljön. Ehhez a megoldást a zalaegerszegiek példája adta. A zalaegerszegi tüdőgyógyintézet felvonulási épületét ugyanis már úgy építették, hogy azt kevés munkával nővérotthonná alakíthatták át Ezt a módszert általánossá tesszük. A váci járási kórház tervében — amely a harmadik ötéves terv időszakának az előbb említett prototípusa — a nővérotthon ilyen módon történő létesítése már helyet is kapott. A népgazdaság lakásépítési tervében az új létesítményekhez kapcsolódóan a lakások építése is szerepel majd. Az Egészségügyi Minisztérium által javasolt tervezési irányszám a III. ötéves terv időszakára az általános kórházaknál 100 ágyanként tíz, a tüdőgyógyintézetek és az elmekórházaknál 100 ágyanként öt lakás építését tartalmazza. Ez természetesen az adott körülmények szerint változhat. KÉRDÉS: Mit nyújt a költségvetés a járóbetegellátásnak és a szociális otthonok fejlesztéséhez? VÁLASZ: A rendelőintézeti napi szakorvosi órák száma ez évben 1000-zal növekednek. Ezek többsége fogorvosi óraszám lesz. Negyven új általános orvosi és harminc gyermekgyógyász körzetet létesítünk. A gyermekgyógyászati körzetek fejlesztése a tervezett ütemben történik, az általános körzeteké azonban nem. Ezen a területen különböző tényezők miatt kisebb lemaradással kell számolnunk. A szociális otthoni férőhelyek 550-nel növekednek. A felújítási keretünket ez nagyban terheli, miután régi kastélyok átalakításával, berendezésével tudjuk csak ezeket a férőhelyeket biztosítani. Egyezerrel növekszik a bölcsődei férőhelyek száma. A tanácsok ilyen irányú kezdeményezését hatásosan segítette elő az a rendelkezés, amely szerint az Egészségügyi Minisztérium ötvenszázalékos hozzájárulást biztosít a tanácsoknak bölcsődefejlesztésre. KÉRDÉS: Korszerűsítési feladatokra milyen előirányzatok szerepelnek? VÁLASZ: Az egészségügyi intézmények felújítására, a kórházak és a körzeti orvosi rendelők kulturált berendezésére, felszerelésük kiegészítésére jelentős összeget szán , a költségvetés. Felszerelés, műszerbeszerzés növelésére, kórházkultúra emelését jelentő eszközök beszerzésére mintegy 20 millió forintot, a körzeti orvosi rendelők felszerelésére ötmillió forintot irányoztunk elő. Az Egészségügyi Miniszté-érium felújítási kerete öszszesen 85 millióval (27 százalékkal) több, mint az 1963. évi ■ felújítási keret volt. Ennek az összegnek több mint a felét ■ a vidéki tanácsi egészségügyi intézmények kapják. A fővá■ rogi intézmények felújítására 110 millió Ft-tal többet irá■ nyozítunk elő. Sajnos, a megyei és községi tanácsok községfejlesztési alapjukból mindössze 6,7 százalékot biztosítanak egészségügyi célra. A fővárosi tanács bőkezűbb e tekintetben. KÉRDÉS: Nővérotthon létesítése, lakásvásárlás, munkásvédelem milyen helyet kap az 1964. évi költségvetésben? VÁLASZ: Ezeket a költségeket az előző év szintjén lehetett előirányozni, így 6 milliót nővérotthonokra, 4 milliót lakóépületek vásárlására és egymilliót a kórházból történő kiköltözködésre fordíthatunk. Új vonása a költségvetésnek, hogy első ízben jelöl meg felújításból megvalósítható konkrét feladatokat az egészségügyi dolgozók munkásvédelmének megjavítására. Ezek teljesítéséről az állami vezetők kötelesek lesznek beszámolni.