Egészségügyi Dolgozó, 1966 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

egészség­et, lordotj új eszrendet kíván szakszervezetü­nk elnöklébe valamennyi egészségü­gyi dolgozónál, mindazoknak, akik a magyar nép javára, áldozatkészen munkálkodnak egészségének védelmeken VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ ORVOS EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA X. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM­ÁRA 70 FILLÉR 1986. JANUÁR 1. Új esztendő első DJ-DJIRABOS­SAL E­­zejében a napokban, az év fordulóján sűrűn hangzik el a kívánság, boldog új évet, és hozzáteszik, jó egészséget, jó munkát. Mind tudatosabbá, mind tárgyila­­gosabbá váló korunkban nem elégszünk meg a boldogság el­vont fogalmával, hozzátesszük azt, ami a boldogság megvaló­sulásának feltétele: jó mun­kát, jó egészséget. A jó mun­kát az ország közel 6 millió dolgozójának kell megvalósí­tani, a jó egészség biztosítása nagyrészt rajtunk, egészség­ügyi dolgozóikon múlik. A mi jó munkánk egyik tartópillé­re annak, hogy valósággá vál­jék a jókívánság. Boldog új esztendőt. 1965. év végével lezárjuk, befejezzük második ötéves tervünket. A még nem végle­ges adatok alapján is jelentős fejlődésről adhatunk számot, öt esztendő alatt a biztosítot­tak száma 8,5 millióról 9,8 millióra nőtt A társadalom­­biztosítás tehát lényegéiben már az egész lakosságra ki­terjed. A második ötéves terv kez­detén az egészségügyi dolgo­zók szám­a 97­­ ezer volt, ma 120 ezer. Akkor 15 306 orvos működött az országban, most 19 000. A betegellátás színvonalá­nak emelkedését mutatja, hogy egy orvoskörzetre jelen­leg 2920 lakos jut országos át­lagban, az 5 év előtti 3072 he­lyett A fertőző megbetegedések száma tovább csökkent 1960- ban még 28 090 friss tbc-s ese­tet jelentettek be, a múlt év­ben ez a szám 19 000-re csök­kent. A gyermekkori tbc-s megbetegedések száma 3500- ról 556-ra esett vissza. Jóval kevesebb a diftéria, a szamár­­köhögés, a vörheny, eltűnt a járványos gyermekbénulás, de változatlanul sok még a vér­­hasmegbetegedés, a nagy gon­dot okozó járványos májgyul­ladás, és figyelmeztető a ne­­mibetegségek számának — ha csak kismértékű — emel­,­kedése is.­­Nagyon fontos az az ered­mény, amit szívós munkával a csecsemőhalandóság csök­kentésében elértünk. Az indu­lás 48 ezrelékével szemben az ez évi eredmények alapján várható, hogy a csecsemőha­landóság a magyar egészség­ügy történetében először 40 ezrelék alá süllyed, mmi­indehhez az egészség- t *­­­ ellátás feltételei­ey­nek jelentős fejleszté­sére volt szükség. Ennek jel­zője, hogy 5 év alatt 8000 új kórházi ággyal gazdagodott a magyar egészségügyi ellátás. Közülük 3000 a tbc-s betegek kórházi kezelését szolgálja modern, szép intézetekben. Jelenleg 78 000 ágy biztosítja a betegek ellátását. Mindezt a vázlatosan és hé­zagosan felsorolt eredményt az orvosok, gyógyszerészek, egészségügyi dolgozók áldoza­tos, jó munkájával értük el, és nem utolsósorban azzal, hogy népgazdaságunk a má­sodik ötéves tervben mintegy 3 milliárd forintot ruházott be az egészségügybe. Ennyi talán elég lesz az el­múlt évekről. Eredményein­ket és gondjainkat ismételten és alaposan elemeztük mun­kánk során, most kíséreljük meg előretekinteni, elsősorban az előttünk álló 1966-os évre. Szakszervezetünk 1966. évi feladatairól lapunk legutóbbi számában részletesen szóltunk. Szükségtelennek látszik azt most megismételni. 1966-ban, harmadik ötéves tervünk első évében az egész­ségügyi ellátás töretlenül fej­lődik tovább. Várhatóan 1200 ággyal nő kórházi ágyellátott­ságunk, s 800 férőhellyel fej­lődik szociálisotthon-hálóza­­tunk­. 1290 szakorvosi óra, 90 új körzet javítja az egészség­ügyi ellátást. Hozzávetőleg 1200 bölcsődei férőhellyel nö­veljük a bölcsődei hálózatot. Az új esztendő jelentős ese­ménye lesz, hogy február 1- vel rendezzük az egészségügyi dolgozók egyes kategóriáinak a bérét is. Ezzel az egészség­­ügyi ellátást terhelő súlyos problémák megoldásához tesz­­szük meg az első fontos lépé­seket A kormány határozata az 1968. február 1-éin életbe lépő bérintézkedésekről szak­szervezetünk bérügyi terveit segíti érvényre jutni. Olyan elgondolásokat amelyek leg­utóbbi kongresszusunk, több központi vezetőségi ülésünk napirendjének középpontjá­ban álltak. A­z egészségügyi dolgozók körében végrehajtandó béremelések mintegy 60 900 dolgozóra terjednek ki, továbbá emelik azoknak az orvosoknak, gyógyszerészek­nek, szakk­épzett és szakkép­zetlen egészségügyi dolgozók­nak a jövedelmét, akik ügye­letet tartana­k. A február 1-én életbe lépő béremelés a szakképzett kö­zépfokú egészségügyi dolgo­zókat érinti, több mint 50 000 főt. Mindazokat a szakkép­zett középfokú egészségügyi dolgozókat, akik a gyógyító­megelőző ellátásban , a fek­vő- és járóbeteg-ellátásban, a gyógyszertárakban működnek. A bérek emelésére rendel­kezésünkre álló igen jelentős összegből, amely azonban bér­ügyi problémáink megoldásá­nak, elgondolásaink megvaló­sításának egy részét biztosít­hatja csupán, elsősorban a fekvőbeteg-intézményekben, kórházakban és klinikákon fo­lyamatosan három műszakban foglalkoztatott ápolónők bé­rét emeljük jelentősen. Úgy véljük, és erre köte­leznek bennünket szaksze­rve­­zetünk vezető szerveinek e kér­désben ismételten hozott hatá­rozatai, hogy azok, akik a kór­házi munka legnehezebb részét vállalják, akik nő, családanya létükre nappal és éjjel, hétköz­nap és vasárnap, ünnepnapo­kon áldozatkészen helytállnak a betegágy mellett, gondos ápolásukkal segítik a betegek gyógyulását, szelíd szavukkal és kezükkel enyhítik a bete­gek­ fájdalmát, kell hogy a legtöbbet kapják a rendelkezé­sünkre álló lehetőségekből. Emellett szerényebb mér­tékben béremelésben részesül valamennyi szakképzett kö­­zépkáder, akik fekvőbeteg-in­tézményeinkben, a járóbeteg­­ellátásban, a megelőző mun­kában, a gyógyszertárakban végzik felelős munkájukat, akik évente másfél millió be­teget ápolnak, akik a járóbe­teg-ellátásban évente megfor­duló közel 100 millió beteg szolgálatában állanak. U­gyancsak sor kerül az egészségügyi intézetek­­­­ben dolgozó közel 7000 szakmunkás bérének szerény mértékű emelésére. Ezzel va­lamelyest csökken az ipari üzemek karbantartó szakmun­kásai és az egészségügyi in­tézményekben dolgozó szak­munkások bérének különbsé­ge. Javítjuk azoknak a bérét, akiknek jó munkája nélkül egészségügyi intézményeink zavartalan, működése lehetet­len. A rendelkezésünkre álló ke­retek nem adtak módot arra, hogy az orvosok, a gyógysze­részek, az egészségügyben dol­gozó diplomások bérét emel­jük. De lehetőségünk van ar­ra, hogy jelentősen emeljük az ügyeleti díjakat, az orvo­sokét, gyógyszerészekét, szak­képzett és nem szakképzett egészségügyi dolgozókét egy­aránt. Az ügyeleti díjak fel­emelése régi, szinte tartha­tatlan helyzet megoldását hozza. Az ápolónők és a többi szakképzett középfokú egész­ségügyi dolgozó, valamint a szakmunkások bérének emelé­se, az ügyeleti díjak rendezése útján közeledünk a szakszer­vezet bérpolitikai céljainak eléréséhez. Hozzájárul ehhez az előző években megvalósí­tott néhány kisebb jelentő­ségű béremelés is, amilyen volt pl. az utókezelő osztályo­kon, betegotthonokban, cse­csemőotthonokban dolgozó ápolónők munkahelypótléka. Az évi átlagbérfejlesztési alap felhasználásánál arra tö­rekszünk, hogy ebből elsősor­ban a szociális szempontból leginkább rászoruló, kiske­resetű dolgozók részesülje­nek. A most vázolt bérügyi intéz­kedések alapelveit az Egész­ségügyi Minisztériummal kö­zösen alakítottuk ki, az évek során együttesen kidolgozott elemzés és célok alapján. Az évet záró ünnepek és hétköz­napok napjaiban a miniszté­rium és szakszervezet munka­társai a rendelkezések végre­hajtási utasításának gondos, körültekintő kidolgozásával foglalkoznak, hogy a február 1-én életbe lépő béremelés in­tézkedései időben elkészülje­nek. A­z ország lakossága előtt ismertek az 1966-os év feladatai, a kormány ár- és bérintézkedései. „Az intézkedések lényege azt a célt szolgálja — állapítja meg a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának felhívása — hogy gyorsítsuk a termelőerők fej­lődését, növeljük hazánk nép­­gazdasági erejét, további fel­tételeket teremtsünk az élet­színvonal rendszeres emelésé­hez. Jövőnk érdekében szük­séges és érdemes vállalni át­meneti nehézségeket is, né­pünk, a szervezett dolgozók, szocialista hazánk további fel­virágzása érdekében.” Valóban, ahogy a felhívás mondja: „Mindannyiunk eszé­re, szívére, tehetségére, tudá­­­sára szükség van ahhoz, hogy tovább fokozzuk hazánk, tár­sadalmunk, közösségünk erő­forrásait, mert így — csakis így — biztosíthatjuk nagy nemzeti céljaink megvalósí­tását, munkáshatalmunk to­vábbi erősítését, népünk jólé­tének gyarapítását." E gondolatok jegyében kí­vánok a százhúszezer egész­ségügyi dolgozónak erőt, egészséget, eredményes, jó munkát, boldog új esztendőt. Érdemi hozzászólás egy újságcikkhez „Létre kellene hozni egy nyugdíjas otthont az egész­ségügyi dolgozóknak, ahol kényelemben, teljes ellátás­ban részesülnének a munkában elfáradt orvosok, ápoló­nők, egészségügyi dolgozók” — olvastuk az Esti Hírlap múlt év december 6-i számában, dr. Kárpáti Károlynak, az újpesti szakorvosi rendelőintézet főorvosának javas­latát. Az otthon anyagi alapját téglajegyek kibocsátásá­val, társadalmi úton lehetne megteremteni — indítvá­nyozza tovább az orvos. A megoldás módjaként ajánlott társadalmi igénybe­vételtől eltekintve, Kárpáti doktor kívánsága teljesen összhangban van szakszervezetünk törekvéseivel. Már jónéhány évvel ezelőtt kongresszusunk határozatot ho­zott az otthon létesítésére. Az elnökség azóta is követ­kezetesen és fáradhatatlanul munkálkodott a szép ügy érdekében. A megvalósítás megalapozására és meg­gyorsítására felajánlotta a Budapest, III. kerület Újvári utca 1 szám alatti — a szakszervezet tulajdonában levő­­ üdülő telkét a hozzátartozó épülettel az Egészségügyi Minisztériumnak. A minisztérium vállalta, hogy fel­építteti a gyönyörű nyolc holdas parkban az új, kor­szerű, száz személyt befogadó otthont. A tervek elké­szültek, és január 5-én az Építésügyi Minisztérium 45. számú Állami Építőipari Vállalata megkezdi az építke­zést, amelynek anyagi ráfordítása több mint nyolcmillió forint lesz. Ehhez 2,4 millió forinttal járul a szakszer­vezet. A gyümölcsfákkal körülölelt, egyemeletes épületben egy-, két-, háromágyas szobák, társalgók, könyvtárak olvasószoba, étterem biztosítja majd a lakók kényel­mes, kellemes ellátását. Most már csak az építőipar szorgalmas, tervszerű munkáján múlik, hogy 1967-ben, a tervezett határidőre felavathassák a nyugdíjas egész­ségügyi dolgozók otthonát. Az Esti Hírlap cikkírója ezzel a mondattal fejezi be írását: „... most csak az kell, hogy akiken leginkább múlik, egyengessék a humánus terv megvalósításának útját.” E sorok írója nyugodtan válaszolhatja: „akiken leginkább múlik” már nemcsak egyengetik, de meg is valósítják az idős egészségügyi dolgozóknak ezt a régi, jogos kívánságát. SZU Egészségügyi beruházások felújítások 1966-ban A harmadik ötéves terv el­ső esztendejének, az 1966-os évnek feladatait a miniszter­tanács már jóváhagyta. A felsorolt és öt évre szóló be­ruházások közül már az első évben realizálódnak a követ­kezők: átadják rendeltetésé­nek a több éve épülő, az or­szág egyik legnagyobb új in­tézményének első objektumát, a pécsi 400 ágyas klinikai tömböt amely mintegy 200 millió fo­rintba kerül. Már elkészült az egész egyete­met kiszolgáló gazdasági épü­letkomplexum és az építkezés második fázisaként — 1966 után — üzembe helyezik az elméleti tömböt is. 1966-ban befejeződik a salgótarjáni 590 ágyas kórház felépítése, amely az első ilyen nagy, megyei egészségügyi feladatok ellátására is hiva­tott, új, egészségügyi intéz­mény lesz. Átadják rendelte­tésének a 400 ágyas orosházi kórházat, melynek jelenlegi főépülete hetven esztendős. A szombathelyi és egri egész­ségügyi gyermekotthonban 250—250 gondozásra szoruló, fogyatékos gyermek elhelye­zése válik lehetővé már eb­ben az évben. Megkezdődött és 1966-ban befejezik az Or­szágos Idegsebészeti Tudomá­nyos Intézet új épületrészé­nek építését, ahol helyt kap­nak tudományos kutató- és a gyógyító munka végzéséhez szükséges részlegek, mint pél­dául a boncterem, a szövet­tani, az élettani laboratórium, valamint a személyzeti öltö­zők. Átadásra kerül a salgó­tarjáni Közegészségügyi-Jár­ványügyi Állomás és a kecs­keméti gyógyszerraktár. Az új évnek másik jelen­tős eseménye, hogy megkez­dődik a váci, a ceglédi, az aj­kai, a zalaegerszegi kórház, a komáromi, a sárvári rendelő­­intézet, a kaposvári KÖJÁL, a nyíregyházi, zalaegerszegi szociális otthon, a Gyógyáru Értékesítő Vállalat raktára, a debreceni gyógyszerraktár építése. Meg kell említeni, hogy 1966 után fejeződnek be, de az új esztendőben gyors ütemben épülnek olyan nagy beruházások, mint például a karcagi, a hatvani, a siófoki,­ a kazincbarcikai, a dombóvári és a nyíregyházi kórház. Az egészségügyi kormányzat meg kívánja szüntetni a be­ruházások és felújítási hitelek szétaprózását, arra törekszik, hogy a harmadik ötéves terv­ben, már annak első esztende­jében is az anyagi és egyéb erőket fokozottan koncentrál­ja. Említést érdemel, hogy 1966-ban közel harminc nagy felújítás történik, melyek egyenként elérik, illetve jóval meghalad­ják a tízmillió forintot. Ilyen például a Budapesti I. számú Kórbonctani Intézet, a II. nő­­gyógyászati klinika, az Orvos­továbbképző Intézet belgyó­gyászati pavilonjának rekon­strukciója, az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet, valamint az OKI kazánház felújítása, az István , kórház C. épületé­nek és a János kórház II. bel­gyógyászati osztályának fel­újítása. Számottevően javít­ja az egészségügyi intézmény­­hálózat minőségét a kalocsai, a győri, a berettyóújfalui, a debreceni, a vásárosnaményi, a szekszárdi, a szombathelyi, a veszprémi kórház felújítása is. Dr. Fóti Marcell Masztnyik Iván rajza

Next