Egészségügyi Dolgozó, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

2 Programot adott az Általános Orvosok­ Tudományos Egyesülete Zsúfolásig megtelt a szak­­szervezet Semm­e­l­weis­­tenne, amikor a körzeti orvosok ala­kuló közgyűlésüket tartották. Dr. Bánhegyi Emil üdvözölte a közgyűlést, valamint az álla­mi szervek és társadalmi egye­sületek küldötteit, közöttük dr. Darabos Pált, a szakszervezet­­ főtitkárát. Dr. Gömöri Pál professzor megnyitó beszédében a MO­TESZ elnöksége nevében kö­szöntötte az új egyesületet, és több olyan kérdést vetett fel, melynek kimunkálására érde­mes lesz erőfeszítéseket tenni. Felhívta a figyelmet arra, hogy kétirányú folyamat megy vég­be az orvostudomány fejlődé­sében; a különböző szakterüle­tek rohamosan specializálód­nak, de ugyanakkor szükség­szerűen fellép az integráció igénye is. A MOTESZ elnöksé­ge örömmel üdvözölte a kör­­■­zeti orvosok törekvését, bár­­ úgy képzelte, hogy a belgyó­gyász szakcsoporton belül mű­ködve szolgálják majd az in­tegrációs célokat De amikor a körzeti orvosok képviselői közölték, hogy önálló egyesü­letbe kívánnak tömörülni, ez kellemes csalódást jelentett a MOTESZ elnökségének, örül­nek, hogy már az alakuló gyű­lésen ilyen szép számban je­lennek meg a körzeti orvosok, és taglétszámát tekintve az Általános Orvosok Egyesülete már a megalakulás napján az ország legnagyobb létszámú orvosegyesülete lesz. A MO­TESZ elnöksége nagy jelentő­séget tulajdonít az egyesület­nek — hangsúlyozta —, mert az alapellátás megjavításában hatékony szerepet vállalhat. Ehhez a munkához Gömöri professzor sok sikert és szép eredményeket kívánt. Dr. Szőnyi András előter­jesztette a szervező bizottság jelentését. Rámutatott, hogy a körzeti orvosi tevékenység egyetlen sza­kterülettel sem ha­sonlítható össze, a körzeti or­vosok tevékenységét számos országban külön szakterület­nek tekintik. Foglalkozott a körzeti orvosok képzésével, to­vábbképzésével, valamint szak­képesítésük lehetőségeivel. Bejelentette az egyesület igé­nyét a körzeti orvos képzését és tájékoztatását szolgáló szak­lapra. A megalakuló munka­­csoportokban az egyesület va­lamennyi tagjának lehetősége lesz önálló tudományos mun­kára is. Egy-egy munkacsoport 15—75 ezer lakos morbiditási adataira támaszkodhat. A to­vábbiakban arról szólt, hogy különböző tanfolyamokkal és tanulmányutakkal kívánják a körzeti orvosok szakmai mű­veltségét gyarapítani. Ezt követően dr. Tóth Ká­roly az alapszabálytervezetet ismertette. Dr. Szakolyi András az Internationale Gesellschaft Für Allgemeinmedizin (IGÁM) (Ált. orvosok nemzetközi egye­sülete) nevében üdvözölte az alakuló közgyűlést. Az IGÁM elnöksége testvéregyesületnek tekinti a magyar szekciót, és a kölcsönös együttműködés lehe­tőségét kínálta fel. Üdvözlet érkezett az NDK körzeti orvo­saitól is. Szakolyi dr. felhívta a figyelmet a nemzetközi kap­csolatok ápolásának fontossá­gára és az NDK, valamint a holland általános orvosok leg­­frisabb eredményeire. Dr. Réthy István (Szombat­hely), dr. Takács József (Bala­­tonlelle), d­r. Zemplényi Imre (Debrecen), dr. Kuli Vilma (Sopron), dr. Ferenc Miklós (Dunaaknás), dr. Dankó János (Búj), dr. Horváth István (Keszthely), dr. Kertész Dezső (Apátfalva) hozzászólásai hasz­nosak és közérdekűek voltak, világos keresztmetszetet adtak a falusi egészségügy sok prob­lémájáról Ezekkel a kérdések­kel az egyesületnek behatóan kell foglalkoznia. A közgyűlés az egyesület fő­titkárává, dr. Szőnyi Andrást választotta. Hírek a balassagyarmati kórházból (Tudósítónktól.) A kórház szakszervezeti bi­zottsága, a kórház igazgatósá­gával évek óta hagyományo­san megrendezi a nyugdíjasok találkozóját. Az idén nyolcvan nyugdíjas jelent meg a talál­kozón, k­iknek tiszteletére a szakszervezeti bizottság kul­túrműsorral kedveskedett. Az előadás után a vendégeket te­lített aszital várta, ahol pohár­köszöntők hangzottak el. A­­ kórház zenekara közreműkö­dése mellett kitűnő hangulat­ban a késő esti órákig marad­tak együtt. Decemberben helyezték üzembe a kórház új 10/100-as automata telefon-alközpontját. Ezzel felszámolták az eddigi kézi kezelést, melynek hátrá­nya az volt, hogy a helyi be­szélgetéseket is kézzel kap­csolták, és ez időveszteséggel járt. A régi készüléken a vá­rossal és a házon belül mind­össze 13 összeköttetés volt, az új berendezés csak a kórházi osztályok között egy időben 12 beszélgetést tesz lehetővé. A Város felé irányuló beszélgeté­sek félautomatikus rendszer­ben, a helyitől függetlenül, a fővonalak számának arányá­ban állnak rendelkezésre. Most már 10 fővonali és 12 helyi összeköttetés lehetséges egy időben, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy 44 személy használhatja a vonalakat egy­szerre.­ ­ A kórház szakszervezeti bi­zottságának és KISZ-alapszer­­vezetének közösen szerkesztett „HÍRADÓ”-ja félesztendős. A lap 10—13 oldalon havonta közli az aktuális kórházi ese­ményeket, problémákat, a kór­házi dolgozók mondanivalóját, szakszervezeti híreket. A HÍRADÓ-ból tudtuk meg, hogy az Egészségügyi Dolgo­zó 1968. január 1-től nagyobb oldalszámmal jelenik meg, így sokoldalúbban tájékoztatja ol­vasóit, tartalma színesebb, változatosabb lesz. A szakszervezeti bizottság december 30-án­ a kórház kul­túrtermében vidám műsoros estet, illetve a kórházi tánc­zenekar közreműködésével az előadás után bált rendez. A szakszervezeti bizottság december 10-én Télapó-ün­nepséget rendezett a kórház dolgozóinak gyermekei részé­re. Az ünnepségre 339 gyer­meket hívtak meg. A műsoron a gyermekek szerepeltek, ezenkívül színes szovjet játék­filmet mutattak be. A gyer­mekek valamennyien ajándék­­csomagot kaptak. AZ ELNÖKSÉG ÜLÉSE Szakszervezetünk elnöksége­inek december 20-i ülésén a napirend előtt a főtitkár tájé­koztatót adott a Munka Tör­vénykönyve egészségügyi vég­rehajtási utasításának elké­szültéről, majd a második na­pirend során részletesen infor­mált az egészségügy 1968. évi költségvetésének helyzetéről és az ezzel kapcsolatos tárgyalá­sokról, intézkedésekről. Majd az elnökség megvitatta és jóváhagyta az Orvos-Egész­­ségügyi Dolgozók Szakszerve­zete 1968. évi költségvetését és elismerését fejezte ki a fő­könyvelőségnek gondos, ered­ményes munkájáért. Az elnökség megtárgyalta az Orvos-Egészségügy­i Dolgo­zók Szakszervezete 1968. évi főbb feladataira, a központi vezetőség éves, az elnökség fél­éves munkatervére tett előter­jesztést és némi módosítás­sal elfogadta. Elhatározta, hogy még az első félévben, napirendre kerül az egészség­­ügyi dolgozók üdültetésének helyzete. A kórház laboratóriumába bevezették a központi fűtést, a helyiségeket megfelelően átalakították, új vegyifülkét helyeztek el és a munkavé­delmi előírásoknak megfele­lően rendezték be. Kamarás József EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ 1968. JANUÁR 1. Szociális otthonaink az országban... Felkerestük Jakab Annát, az Egészségügyi Minisztérium szociális gondoskodási osztá­lyának vezetőjét, aki kérdé­seinkre a következőkben vá­­olta az országos problémá­kat — Melyek a szociális ottho­nok fejlesztésének legfonto­sabb mennyiségi mutatói? — Népesedési adatokkal kezdem: 1869-ben az ország lakosságának 5,1 százaléka volt 60 éven felüli, 1960-ban a 13,8 százaléka, 1980-ra pedig 18 szá­zalékkal — kereken kétmillió­val — számolunk. Még egy be­szédes szám: száz éve 10 000, ma 109.000 80 éven felüli la­kosunk van! Megnőtt és ál­landóan szélesedik tehát az a réteg, amely valamilyen for­mában szociális gondoskodás­ra tarthat igényt. Az ok is­mert: a társadalmi változás, az orvostudomány fejlődése, a kedvezőbb táplálkozás és élet­viszonyok következtében ál­landóan emelkedik az átlagos életkor. Mindezeken felül: a több generációs családok kis családokká szerveződtek, a la­kásépítkezés sem számol két­­három nemzedék együttélésé­vel, s végül: sok ember meg­feledkezik gyermeki köteles­ségéről, a szülőtartásról. Ezek után érthető, hogy feladata­ink a jelentős mennyiségi fej­lődés ellenére mind nagyob­bak. A felszabadulás évében 360 úgynevezett szegényház 8000 lakót fogadott be (a szó szoros értelmében „lakók” voltak a legtöbb esetben: gondozást és teljes ellátást kevés szegény­ház nyújtott), ma 215 szociá­lis otthonban 22 705 gondozott él. Egy férőhely évi fenntartá­si költsége évi 5000 forintról 13 000-re emelkedett. Ma tíz­ezer lakosra 23 szociális ott­honi férőhely jut az 1945-ös 8- cal szemben. — Tiszteletet parancsoló számok, látszik belőlük, hogy szocializmust építő népünk nem feledkezik meg öregeiről. De milyen problémákat rejt ez a fejlődés? Korszerű-e, a ma emberének igényeit kielégítő-e szociálsotthon-hálózatunk ? — Az öregek, betegek ellátá­sa ma valóban teljes. Élet­szintjük sokszor magasabb, mint a kereső családoké. Min­denütt ott a kultúra, könyv, tévé, rádió formájában. Má­sok a gondozás elvei. Nem büntetés, elkülönítés, kaszár­nya, drill uralkodik, hanem emberhez, a szocialista tár­sadalom emberéhez méltó kö­rülményeket igyekszünk nyúj­tani. Az intézetvezetők három­negyede, a gondozóknak mint­egy fele szakképzett, kiképez­zük a konyhai dolgozókat is. Sajnos, az elhelyezés korsze­rűségéhez kevés a szubjektív jó szándék. Intézeteink többsé­ge régi kastélyokban, kúriák­ban működik. Kevés a kis — két-négy ágyas — szoba, a fű­tés, a közművesítés sokszor primitívebb, mint szeretnénk, noha folyamatos a felújítás, bővítés. A korszerű ápolás, gondozás alapja napjainkban a profilírozás. Épületgondok miatt nem tudjuk szétválasz­tani az általános szociális ott­honokat az elfekvő betegek és az elmebántalmakban szenve­dők — „elmések” — intézetei­től: a háromfajta típus keve­redik. Az ötvenes évek téves szemlélete — „a szociális fel­adatok a társadalom fejlődése során önmaguktól megoldód­nak” — az építkezések elha­r­nyagolásában jelentkezett a legélesebben. Korszerűsítendő a térítési rendszer is. A kérdés évek óta „napirenden van”, de semmi sem történik. — Milyen a következő év­tizedek onnontípusa? — Az öregek panziója. Két­ágyas szobákban házastársak vagy barátok, barátnők. A bu­dafoki lakótelepen épül egy 25 szobás — 50 személyes — panzió, egyetlen hibája, hogy egyelőre csak a nagyobb nyug­díjból telik rá. Egy személy 1100, két személy 1900 forintot fizet. Kap érte ebédet, két­ágyas szobát, fűtést, világí­tást. A reggelit, vacsorát, takar­­ítást maguknak kell fedez­niük. Ezt a típust kellene még ebben a században mindenki­nek elérhetővé tenni. Budapes­ten, az Újvári utca 1-ben (Üröm) elkészült az egészség­­ügyi dolgozók első szociális otthona: egy-három ágyas szo­bák várnak száz öreget.­­ 1980-ra távlati tervünk sze­rint elérjük 10 000 lakosra a 40 szociális otthoni férőhelyet, modern pavilonokkal bővítve az alkalmas intézeteket. Eb­ben a tanácsok aktív anyagi és erkölcsi áldozatkészségére alapj­poznak. Vércsoport-igazolványt kapnak a gépjárművezetők Kiskunhalason A Kiskunhalasi Vértransz­fúziós Állomás és vezetőjének, dr. Gyarmati Kálmán érdemes orvosnál: kezdeményezésére az országban elsőnek kívánják meggyorsítani a vérátömlesz­tést azzal, hogy a kiskunhala­si gépjárművezetőket a vizsga előtti kötelező, illetve az idő­szakos orvosi vizsgálat alkal­mával ellátják vércsoport-iga­zolvánnyal. Három év múlva a város valamennyi gépjár­művezetőjének jogosítványa mellett már ott lesz majd az a kis fehér lap, amely szük­ség esetén azonnal tájékoztat­ja az orvost arról, hogy a sé­rült, melyik vércsoportba tar­tozik. A Halasi Hírek riportere be­számol arról, hogy ez az újítás röviddel ezelőtt már életet mentett. Egy szabálytalan elő­zés következtében a motor pótutasa könnyebben sérült, de a 28 éves Sz. Antal, a motor­­kerékpár vezetője, sok vért vesztett. Amikor a mentők a sebesülttel a kórházba érkez­tek, egy kis fehér betétlapot adtak át a sebészorvosnak és a transzfúzió máris megkez­dődhetett. A vércsoport: „0” RH faktor pozitív — olvasta le az orvos a kis fehér betétlapról. A lap másik oldalán ez a fel­irat olvasható­ „Vércsoport­igazolvány”, alatta a név, a lakcím, a személyi igazolvány száma.­ ­ CSAK MŰSZAKILAG KIFOGÁSTALAN­­A GÉPJÁRMŰVEL BIZTONSÁGOS A KÖZLEKEDÉS! ... ÉS TOLNÁBAN Riportutamon pedig ezt lát­tam. A megye jól ellátott: 9 szo­ciális otthona és 762 gondo­zottja van, tízezer lakosra 29,6 hely jut (országosan 23, vannak 11-es átlagú megyék is!). Mégis e pillanatban is 200 várakozó van — évente körül­belül 70 ágy ürül meg... Regöly­ Majsára látogattam el, a szakszervezeti bizalmi Zsamátné kedves levelére. Szabó Gyula otthonvezető és huszonhét munkatársa áldoza­tosan dolgozik. „Herceg” Esz­­terházy László hajdani kas­télyában ma 108 beteget ápol­nak — megdöbbentő, hogy az itt élők fele hatvan évnél fia­,­talabb. Az egyik emeleti szo­bában nyolc asszony, 42 esz­tendős,, szélütött, az éjjeliszek­rényén házai befőttek, katona fia és nagylánya fényképe. Le­velet kap, meglátogatta az ura, órát vett­­ ’ Az otthon emlí­tésére csukladozva sír, a má­sik pillanatban artikulálatla­­nul nevet: hazamehet kará­csonykor. Mellette negyven­éves idegbénult: a két gyerekét férje nem engedi ide, neki nem jön levél, látogató sem hiába is lenne... 57 éves asszony, izületi beteg, hófehér hajjal üldögél az ágy szélén, uram dolgozik még, tsz-tag, ellátja magát, mosógépünk is van. Én meg itt üldögélek az ágy szélén, járni nem tudok... A másik oldalon négy öreg­asszony fekszik csöndesen a —■ tán hazai — dunyha alatt Vi­dámabb egy kis férfiszoba: négy, aránylag egészséges, szellemi képességei birtokában, levő veterán — most kapták meg új pártkönyvüket — la­kik benne. 20 holdas gazdaságuk van, nyolcvanat sertést hizlaltak,ta­valy — negyven-negyvenötöt ipaguknak vágnak le! Tizen­öt-húsz öreg is segítget tavasz­tól őszig, ahogy erejéből te­lik, ilyenkor havi ötven-hat­­van forint „prémiumot” kap­nak, jó az dohányra. Van könyvtáruk, két tévéjük (az egyiket hordozzák a fekvő­betegeknek), újságokat bön­gésznek, az öregek napi műsor hónapokig beszédtárgy! Hogy várják a levelét, a rokont sokan hiába várják... A gon­dozónőknek kell gyereket, há­zastársat pótolni, tisztaság, me­leg mellé szeretetet is adni. Ragaszkodnak is hozzájuk az öregek. A DOLGOZÓK PANASZOLTAK A szociális otthon dolgozói­nak problémáit írom ide: va­lamennyi közérdekű! Hetven súlyos betegük van, lovas­kocsival kell fuvarozni őket a legközelebbi kórházba.­­Vala­­mi másutt már nem használ­ható Nysát szívesen elvezetne társadalmi munkában az ott­honvezető.) 100 000 forintot le­vettek a költségvetésükből be­vételi tervüket viszont meg­emelték. Egészen pici az öltö­zőjük, kevés a szekrényük, egyetlen kádban nem fürödhet meg tíz gondozónő műszak végén. Kicsi a személyzeti ebédlő (nem tragédia, két mű­szakban ebédelnek — gondo­lom, a Csepel Művekben se fér be egyszerre mindenki az ebédlőbe). Modern konyhá­jukba bojler kellene még. Korszerű a mosoda, de nincs 90—100 fokos gőzük, csak 60 fokos vizük. Ha a konyhában működik a villanysütő (sok finomat sütnek pedig!), le kell állni a szárítással, nem bírja a hálózat a feszültséget. Pe­dig sokat kell szárítani. Gyönk, volt Sulkovszky­­kastély: 100 hely — 138 öreg. Kovacsek János otthonvezető éppen egy rokkant tsz-tag nyugdíjügyét intézi. Sok ilyen ügy van? A REND AZ EMBERÉRT VAN — Sok! Rendezetlenek az öregek anyagi viszonyai. Be­jött egy házaspár, húsz hektó boruk romlott meg kezelés hí­ján a pincéjükben, olcsón kel­lett eladni a Borforgalminak. Minap behoztak egy öreget, pár nap múlva meghalt, a hozzátartozók fizettek 100 fo­rint tartásdíjat, és örökölték a házát, az otthon pedig állta a kétezer forintos temetést. Rendelkezést kellene hozni az ilyen esetekre!... Igazságta­lannak tartom a mechanikus is , kivetett térítési díjat is. Az egyik öreg nem fizet sem­mit, mert nincs miből, ez rendben van A másik beadja a nyugdíjkérát egy fillérig — és kap havi 18 forint zseb­pénzt. Nem elég dohányra se. A harmadik ezer forint nyug­díjából megtart hatszázat, presszóba jár, iszogat­v a pénztelenek leshetnek utána. Javaslom a progresszív tar­­tásdíjat, a hozzátartozók fize­téskötelezettségét (papíron van, de behajtani alig lehet a tartozást, sok a bürokrati­kus huzavona), a kicsit na­gyobb zsebpénzt. Nálunk kü­lönben nyitva a kapu, min­dig ki lehet menni, aki akar, lefekhet napközben. A rendre vigyázunk, de a rend az em­berért van. Van öt elmebete­günk, őket el kellene vinni, nagyon sok gondot okoznak, írja még meg: van tíz két­ágyas szobánk is, és jó tech­nikai felszereltségünkkel, nagy telkünkön elbírnánk még egy százas pavilont!... (Sz. E.)

Next