Egészségügyi Dolgozó, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
2 Programot adott az Általános Orvosok Tudományos Egyesülete Zsúfolásig megtelt a szakszervezet Semmelweistenne, amikor a körzeti orvosok alakuló közgyűlésüket tartották. Dr. Bánhegyi Emil üdvözölte a közgyűlést, valamint az állami szervek és társadalmi egyesületek küldötteit, közöttük dr. Darabos Pált, a szakszervezet főtitkárát. Dr. Gömöri Pál professzor megnyitó beszédében a MOTESZ elnöksége nevében köszöntötte az új egyesületet, és több olyan kérdést vetett fel, melynek kimunkálására érdemes lesz erőfeszítéseket tenni. Felhívta a figyelmet arra, hogy kétirányú folyamat megy végbe az orvostudomány fejlődésében; a különböző szakterületek rohamosan specializálódnak, de ugyanakkor szükségszerűen fellép az integráció igénye is. A MOTESZ elnöksége örömmel üdvözölte a kör■zeti orvosok törekvését, bár úgy képzelte, hogy a belgyógyász szakcsoporton belül működve szolgálják majd az integrációs célokat De amikor a körzeti orvosok képviselői közölték, hogy önálló egyesületbe kívánnak tömörülni, ez kellemes csalódást jelentett a MOTESZ elnökségének, örülnek, hogy már az alakuló gyűlésen ilyen szép számban jelennek meg a körzeti orvosok, és taglétszámát tekintve az Általános Orvosok Egyesülete már a megalakulás napján az ország legnagyobb létszámú orvosegyesülete lesz. A MOTESZ elnöksége nagy jelentőséget tulajdonít az egyesületnek — hangsúlyozta —, mert az alapellátás megjavításában hatékony szerepet vállalhat. Ehhez a munkához Gömöri professzor sok sikert és szép eredményeket kívánt. Dr. Szőnyi András előterjesztette a szervező bizottság jelentését. Rámutatott, hogy a körzeti orvosi tevékenység egyetlen szakterülettel sem hasonlítható össze, a körzeti orvosok tevékenységét számos országban külön szakterületnek tekintik. Foglalkozott a körzeti orvosok képzésével, továbbképzésével, valamint szakképesítésük lehetőségeivel. Bejelentette az egyesület igényét a körzeti orvos képzését és tájékoztatását szolgáló szaklapra. A megalakuló munkacsoportokban az egyesület valamennyi tagjának lehetősége lesz önálló tudományos munkára is. Egy-egy munkacsoport 15—75 ezer lakos morbiditási adataira támaszkodhat. A továbbiakban arról szólt, hogy különböző tanfolyamokkal és tanulmányutakkal kívánják a körzeti orvosok szakmai műveltségét gyarapítani. Ezt követően dr. Tóth Károly az alapszabálytervezetet ismertette. Dr. Szakolyi András az Internationale Gesellschaft Für Allgemeinmedizin (IGÁM) (Ált. orvosok nemzetközi egyesülete) nevében üdvözölte az alakuló közgyűlést. Az IGÁM elnöksége testvéregyesületnek tekinti a magyar szekciót, és a kölcsönös együttműködés lehetőségét kínálta fel. Üdvözlet érkezett az NDK körzeti orvosaitól is. Szakolyi dr. felhívta a figyelmet a nemzetközi kapcsolatok ápolásának fontosságára és az NDK, valamint a holland általános orvosok legfrisabb eredményeire. Dr. Réthy István (Szombathely), dr. Takács József (Balatonlelle), dr. Zemplényi Imre (Debrecen), dr. Kuli Vilma (Sopron), dr. Ferenc Miklós (Dunaaknás), dr. Dankó János (Búj), dr. Horváth István (Keszthely), dr. Kertész Dezső (Apátfalva) hozzászólásai hasznosak és közérdekűek voltak, világos keresztmetszetet adtak a falusi egészségügy sok problémájáról Ezekkel a kérdésekkel az egyesületnek behatóan kell foglalkoznia. A közgyűlés az egyesület főtitkárává, dr. Szőnyi Andrást választotta. Hírek a balassagyarmati kórházból (Tudósítónktól.) A kórház szakszervezeti bizottsága, a kórház igazgatóságával évek óta hagyományosan megrendezi a nyugdíjasok találkozóját. Az idén nyolcvan nyugdíjas jelent meg a találkozón, kiknek tiszteletére a szakszervezeti bizottság kultúrműsorral kedveskedett. Az előadás után a vendégeket telített aszital várta, ahol pohárköszöntők hangzottak el. A kórház zenekara közreműködése mellett kitűnő hangulatban a késő esti órákig maradtak együtt. Decemberben helyezték üzembe a kórház új 10/100-as automata telefon-alközpontját. Ezzel felszámolták az eddigi kézi kezelést, melynek hátránya az volt, hogy a helyi beszélgetéseket is kézzel kapcsolták, és ez időveszteséggel járt. A régi készüléken a várossal és a házon belül mindössze 13 összeköttetés volt, az új berendezés csak a kórházi osztályok között egy időben 12 beszélgetést tesz lehetővé. A Város felé irányuló beszélgetések félautomatikus rendszerben, a helyitől függetlenül, a fővonalak számának arányában állnak rendelkezésre. Most már 10 fővonali és 12 helyi összeköttetés lehetséges egy időben, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy 44 személy használhatja a vonalakat egyszerre. A kórház szakszervezeti bizottságának és KISZ-alapszervezetének közösen szerkesztett „HÍRADÓ”-ja félesztendős. A lap 10—13 oldalon havonta közli az aktuális kórházi eseményeket, problémákat, a kórházi dolgozók mondanivalóját, szakszervezeti híreket. A HÍRADÓ-ból tudtuk meg, hogy az Egészségügyi Dolgozó 1968. január 1-től nagyobb oldalszámmal jelenik meg, így sokoldalúbban tájékoztatja olvasóit, tartalma színesebb, változatosabb lesz. A szakszervezeti bizottság december 30-án a kórház kultúrtermében vidám műsoros estet, illetve a kórházi tánczenekar közreműködésével az előadás után bált rendez. A szakszervezeti bizottság december 10-én Télapó-ünnepséget rendezett a kórház dolgozóinak gyermekei részére. Az ünnepségre 339 gyermeket hívtak meg. A műsoron a gyermekek szerepeltek, ezenkívül színes szovjet játékfilmet mutattak be. A gyermekek valamennyien ajándékcsomagot kaptak. AZ ELNÖKSÉG ÜLÉSE Szakszervezetünk elnökségeinek december 20-i ülésén a napirend előtt a főtitkár tájékoztatót adott a Munka Törvénykönyve egészségügyi végrehajtási utasításának elkészültéről, majd a második napirend során részletesen informált az egészségügy 1968. évi költségvetésének helyzetéről és az ezzel kapcsolatos tárgyalásokról, intézkedésekről. Majd az elnökség megvitatta és jóváhagyta az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete 1968. évi költségvetését és elismerését fejezte ki a főkönyvelőségnek gondos, eredményes munkájáért. Az elnökség megtárgyalta az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete 1968. évi főbb feladataira, a központi vezetőség éves, az elnökség féléves munkatervére tett előterjesztést és némi módosítással elfogadta. Elhatározta, hogy még az első félévben, napirendre kerül az egészségügyi dolgozók üdültetésének helyzete. A kórház laboratóriumába bevezették a központi fűtést, a helyiségeket megfelelően átalakították, új vegyifülkét helyeztek el és a munkavédelmi előírásoknak megfelelően rendezték be. Kamarás József EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ 1968. JANUÁR 1. Szociális otthonaink az országban... Felkerestük Jakab Annát, az Egészségügyi Minisztérium szociális gondoskodási osztályának vezetőjét, aki kérdéseinkre a következőkben váolta az országos problémákat — Melyek a szociális otthonok fejlesztésének legfontosabb mennyiségi mutatói? — Népesedési adatokkal kezdem: 1869-ben az ország lakosságának 5,1 százaléka volt 60 éven felüli, 1960-ban a 13,8 százaléka, 1980-ra pedig 18 százalékkal — kereken kétmillióval — számolunk. Még egy beszédes szám: száz éve 10 000, ma 109.000 80 éven felüli lakosunk van! Megnőtt és állandóan szélesedik tehát az a réteg, amely valamilyen formában szociális gondoskodásra tarthat igényt. Az ok ismert: a társadalmi változás, az orvostudomány fejlődése, a kedvezőbb táplálkozás és életviszonyok következtében állandóan emelkedik az átlagos életkor. Mindezeken felül: a több generációs családok kis családokká szerveződtek, a lakásépítkezés sem számol kéthárom nemzedék együttélésével, s végül: sok ember megfeledkezik gyermeki kötelességéről, a szülőtartásról. Ezek után érthető, hogy feladataink a jelentős mennyiségi fejlődés ellenére mind nagyobbak. A felszabadulás évében 360 úgynevezett szegényház 8000 lakót fogadott be (a szó szoros értelmében „lakók” voltak a legtöbb esetben: gondozást és teljes ellátást kevés szegényház nyújtott), ma 215 szociális otthonban 22 705 gondozott él. Egy férőhely évi fenntartási költsége évi 5000 forintról 13 000-re emelkedett. Ma tízezer lakosra 23 szociális otthoni férőhely jut az 1945-ös 8- cal szemben. — Tiszteletet parancsoló számok, látszik belőlük, hogy szocializmust építő népünk nem feledkezik meg öregeiről. De milyen problémákat rejt ez a fejlődés? Korszerű-e, a ma emberének igényeit kielégítő-e szociálsotthon-hálózatunk ? — Az öregek, betegek ellátása ma valóban teljes. Életszintjük sokszor magasabb, mint a kereső családoké. Mindenütt ott a kultúra, könyv, tévé, rádió formájában. Mások a gondozás elvei. Nem büntetés, elkülönítés, kaszárnya, drill uralkodik, hanem emberhez, a szocialista társadalom emberéhez méltó körülményeket igyekszünk nyújtani. Az intézetvezetők háromnegyede, a gondozóknak mintegy fele szakképzett, kiképezzük a konyhai dolgozókat is. Sajnos, az elhelyezés korszerűségéhez kevés a szubjektív jó szándék. Intézeteink többsége régi kastélyokban, kúriákban működik. Kevés a kis — két-négy ágyas — szoba, a fűtés, a közművesítés sokszor primitívebb, mint szeretnénk, noha folyamatos a felújítás, bővítés. A korszerű ápolás, gondozás alapja napjainkban a profilírozás. Épületgondok miatt nem tudjuk szétválasztani az általános szociális otthonokat az elfekvő betegek és az elmebántalmakban szenvedők — „elmések” — intézeteitől: a háromfajta típus keveredik. Az ötvenes évek téves szemlélete — „a szociális feladatok a társadalom fejlődése során önmaguktól megoldódnak” — az építkezések elharnyagolásában jelentkezett a legélesebben. Korszerűsítendő a térítési rendszer is. A kérdés évek óta „napirenden van”, de semmi sem történik. — Milyen a következő évtizedek onnontípusa? — Az öregek panziója. Kétágyas szobákban házastársak vagy barátok, barátnők. A budafoki lakótelepen épül egy 25 szobás — 50 személyes — panzió, egyetlen hibája, hogy egyelőre csak a nagyobb nyugdíjból telik rá. Egy személy 1100, két személy 1900 forintot fizet. Kap érte ebédet, kétágyas szobát, fűtést, világítást. A reggelit, vacsorát, takarítást maguknak kell fedezniük. Ezt a típust kellene még ebben a században mindenkinek elérhetővé tenni. Budapesten, az Újvári utca 1-ben (Üröm) elkészült az egészségügyi dolgozók első szociális otthona: egy-három ágyas szobák várnak száz öreget. 1980-ra távlati tervünk szerint elérjük 10 000 lakosra a 40 szociális otthoni férőhelyet, modern pavilonokkal bővítve az alkalmas intézeteket. Ebben a tanácsok aktív anyagi és erkölcsi áldozatkészségére alapjpoznak. Vércsoport-igazolványt kapnak a gépjárművezetők Kiskunhalason A Kiskunhalasi Vértranszfúziós Állomás és vezetőjének, dr. Gyarmati Kálmán érdemes orvosnál: kezdeményezésére az országban elsőnek kívánják meggyorsítani a vérátömlesztést azzal, hogy a kiskunhalasi gépjárművezetőket a vizsga előtti kötelező, illetve az időszakos orvosi vizsgálat alkalmával ellátják vércsoport-igazolvánnyal. Három év múlva a város valamennyi gépjárművezetőjének jogosítványa mellett már ott lesz majd az a kis fehér lap, amely szükség esetén azonnal tájékoztatja az orvost arról, hogy a sérült, melyik vércsoportba tartozik. A Halasi Hírek riportere beszámol arról, hogy ez az újítás röviddel ezelőtt már életet mentett. Egy szabálytalan előzés következtében a motor pótutasa könnyebben sérült, de a 28 éves Sz. Antal, a motorkerékpár vezetője, sok vért vesztett. Amikor a mentők a sebesülttel a kórházba érkeztek, egy kis fehér betétlapot adtak át a sebészorvosnak és a transzfúzió máris megkezdődhetett. A vércsoport: „0” RH faktor pozitív — olvasta le az orvos a kis fehér betétlapról. A lap másik oldalán ez a felirat olvasható „Vércsoportigazolvány”, alatta a név, a lakcím, a személyi igazolvány száma. CSAK MŰSZAKILAG KIFOGÁSTALANA GÉPJÁRMŰVEL BIZTONSÁGOS A KÖZLEKEDÉS! ... ÉS TOLNÁBAN Riportutamon pedig ezt láttam. A megye jól ellátott: 9 szociális otthona és 762 gondozottja van, tízezer lakosra 29,6 hely jut (országosan 23, vannak 11-es átlagú megyék is!). Mégis e pillanatban is 200 várakozó van — évente körülbelül 70 ágy ürül meg... Regöly Majsára látogattam el, a szakszervezeti bizalmi Zsamátné kedves levelére. Szabó Gyula otthonvezető és huszonhét munkatársa áldozatosan dolgozik. „Herceg” Eszterházy László hajdani kastélyában ma 108 beteget ápolnak — megdöbbentő, hogy az itt élők fele hatvan évnél fia,talabb. Az egyik emeleti szobában nyolc asszony, 42 esztendős,, szélütött, az éjjeliszekrényén házai befőttek, katona fia és nagylánya fényképe. Levelet kap, meglátogatta az ura, órát vett ’ Az otthon említésére csukladozva sír, a másik pillanatban artikulálatlanul nevet: hazamehet karácsonykor. Mellette negyvenéves idegbénult: a két gyerekét férje nem engedi ide, neki nem jön levél, látogató sem hiába is lenne... 57 éves asszony, izületi beteg, hófehér hajjal üldögél az ágy szélén, uram dolgozik még, tsz-tag, ellátja magát, mosógépünk is van. Én meg itt üldögélek az ágy szélén, járni nem tudok... A másik oldalon négy öregasszony fekszik csöndesen a —■ tán hazai — dunyha alatt Vidámabb egy kis férfiszoba: négy, aránylag egészséges, szellemi képességei birtokában, levő veterán — most kapták meg új pártkönyvüket — lakik benne. 20 holdas gazdaságuk van, nyolcvanat sertést hizlaltak,tavaly — negyven-negyvenötöt ipaguknak vágnak le! Tizenöt-húsz öreg is segítget tavasztól őszig, ahogy erejéből telik, ilyenkor havi ötven-hatvan forint „prémiumot” kapnak, jó az dohányra. Van könyvtáruk, két tévéjük (az egyiket hordozzák a fekvőbetegeknek), újságokat böngésznek, az öregek napi műsor hónapokig beszédtárgy! Hogy várják a levelét, a rokont sokan hiába várják... A gondozónőknek kell gyereket, házastársat pótolni, tisztaság, meleg mellé szeretetet is adni. Ragaszkodnak is hozzájuk az öregek. A DOLGOZÓK PANASZOLTAK A szociális otthon dolgozóinak problémáit írom ide: valamennyi közérdekű! Hetven súlyos betegük van, lovaskocsival kell fuvarozni őket a legközelebbi kórházba.Valami másutt már nem használható Nysát szívesen elvezetne társadalmi munkában az otthonvezető.) 100 000 forintot levettek a költségvetésükből bevételi tervüket viszont megemelték. Egészen pici az öltözőjük, kevés a szekrényük, egyetlen kádban nem fürödhet meg tíz gondozónő műszak végén. Kicsi a személyzeti ebédlő (nem tragédia, két műszakban ebédelnek — gondolom, a Csepel Művekben se fér be egyszerre mindenki az ebédlőbe). Modern konyhájukba bojler kellene még. Korszerű a mosoda, de nincs 90—100 fokos gőzük, csak 60 fokos vizük. Ha a konyhában működik a villanysütő (sok finomat sütnek pedig!), le kell állni a szárítással, nem bírja a hálózat a feszültséget. Pedig sokat kell szárítani. Gyönk, volt Sulkovszkykastély: 100 hely — 138 öreg. Kovacsek János otthonvezető éppen egy rokkant tsz-tag nyugdíjügyét intézi. Sok ilyen ügy van? A REND AZ EMBERÉRT VAN — Sok! Rendezetlenek az öregek anyagi viszonyai. Bejött egy házaspár, húsz hektó boruk romlott meg kezelés híján a pincéjükben, olcsón kellett eladni a Borforgalminak. Minap behoztak egy öreget, pár nap múlva meghalt, a hozzátartozók fizettek 100 forint tartásdíjat, és örökölték a házát, az otthon pedig állta a kétezer forintos temetést. Rendelkezést kellene hozni az ilyen esetekre!... Igazságtalannak tartom a mechanikus is , kivetett térítési díjat is. Az egyik öreg nem fizet semmit, mert nincs miből, ez rendben van A másik beadja a nyugdíjkérát egy fillérig — és kap havi 18 forint zsebpénzt. Nem elég dohányra se. A harmadik ezer forint nyugdíjából megtart hatszázat, presszóba jár, iszogatv a pénztelenek leshetnek utána. Javaslom a progresszív tartásdíjat, a hozzátartozók fizetéskötelezettségét (papíron van, de behajtani alig lehet a tartozást, sok a bürokratikus huzavona), a kicsit nagyobb zsebpénzt. Nálunk különben nyitva a kapu, mindig ki lehet menni, aki akar, lefekhet napközben. A rendre vigyázunk, de a rend az emberért van. Van öt elmebetegünk, őket el kellene vinni, nagyon sok gondot okoznak, írja még meg: van tíz kétágyas szobánk is, és jó technikai felszereltségünkkel, nagy telkünkön elbírnánk még egy százas pavilont!... (Sz. E.)