Egészségügyi Dolgozó, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM.ÁRA: 1 FORINT 1970. JANUÁR 1. Az új bérintézkedésről és a szakszervezet feladatairól Újévi beszélgetés dr. Darabos Pál főtitkárral Az új esztendő küszöbén felkértük dr. Darabos Pál főtitkárt, tájékoztassa olvasóinkat a központi vezetőség december 17-i ülésének főbb kérdéseiről; az egészségügyi dolgozók helyzetéről, életük alakulásáról; szakszervezetünk teendőiről. — Az óesztendő vége a mérlegkészítés ideje, megítélése szerint, mit mutat ez a mérleg? — Véleményem szerint helyes, ha a fordulón nemcsak egy évre tekintünk vissza, hanem összegezünk is, hiszen egy-egy folyamatot vagy tendenciát önkényes éves szakaszokra bontani. A harmadik ötéves tervnek immár négy éve áll mögöttünk. Az országgyűlés az elmúlt hetekben tárgyalta a népgazdaság költségvetését, ma már nagyjából képet alkothatunk a tervidőszak várható eredményeiről. Talán röviden úgy jellemezhetnénk az elmúlt évek fejlődését, hogy eredményeink és problémáink egyaránt jelentősek. A központi vezetőség ülésén megvitatott tájékoztatót és értékelést az egészségügy helyzetéről nem ismertetem, mert erről mostani lapunkban Cserba László főosztályvezető szól. Azt mégis kiemelem, hogy a harmadik ötéves tervben előirányzott 7000 új kórházi ágy megvalósul. Úgy azonban, hogy több, a második ötéves tervből áthúzódó létesítmény kezdte meg működését a tervidőszakban. Örvendetes viszont, hogy a váci és a ceglédi kórházak jóval a tervezett idő előtt, már 1970-ben elkészülnek. Az egészségügyi beruházások viszonylagos lemaradása évtizedes probléma, melynek megoldását magunkkal visszük az elkövetkező években is. Egy példa: az ötéves tervben öt új KÖJÁL és három meglevő intézet bővítése helyett mindössze kettő valósult meg. Nem jutottunk előbbre a rendelőintézetek, a csecsemőotthonok, az egészségügyi gyermekotthonok hálózatának fejlesztésében sem a kívánt mértékben. Ezzel szemben a bölcsődei előirányzatot valamivel meghaladjuk, a tervezett 5300-nál több gyerek részére épül bölcsőde, örvendetes, hogy a tervidőszak végén csaknem ezerrel több öreget tudnak befogadni a szociális otthonok a tervezettnél, pedig az előirányzott férőhelygyarapítás is tekintélyes. — A nehézségek ellenére ütemesen halad a II. ötéves tervben megkezdődött kórházfejlesztés, még akkor is, ha a budapesti kórházépítések elmaradtak, az olcsó pavilonépítések háttérbe szorultak és nagy a hiány az elmeágyakban. — Hogyan segíthet a szakszervezet az egészségügy időszerű feladatainak megoldásában? — A szükségletekből kell kiindulni. Az előzőekben már érintettem az egészségügyi beruházások problémáját. Ezzel intenzíven foglalkozik az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága, de talán nem szerénytelenség, ha hivatkozom arra, hogy a szakszervezet ismételten és nyomatékosan hosszabb ideje hangoztatja, hogy e kérdés rendezése nélkül a fejlesztési tervek alig megoldhatóak. Véleményünk szerint — és ennek megfelelő helyen hangot is adtunk —, a szükséghez képest közgazdasági eszközökkel is —, vonzóvá kell tenni a nagyon igényes egészségügyi beruházásokat az építő vállalatok számára. Magyarán szólva, érdekeltté kell tenni a vállalatokat ebben a vonatkozásban is. Ez természetesen túlmegy szakszervezetünk hatókörén, de a társadalmi ellenőrzés és támogatás megszervezésével hasznosan segíthetjük az állami intézkedéseket. A harmadik ötéves terv időszaka abból a szempontból is nagyra értékelhető, hogy éppen a közelmúltban meghozott párthatározat nyomán folytatódnak az erőfeszítések az egészségügy talán legsúlyosabb gondjának, a bér- és munkaerőhelyzet javítására. Már a terv első évében jelentős, népgazdasági kihatásában mintegy 150 milliós bérkorrekciót hajtottunk végre a középfokú egészségügyi dolgozóknál. Ennek elérésében ismert szakszervezetünk szerepe csakúgy, mint a mostani — még nagyobb kihatású — bérintézkedésben, amelynek évi költsége 190 millió. A bér- és munkaerőprobléma — különösen az utóbbi időben —, az egészségügyi tárca és szakszervezetünk tevékenységében központi helyre került. Az Egészségügyi Minisztérium alaposan és széles körűen felmérte a munkaerőmozgást. Az adatok — különösen tendenciájukban — megdöbbentőek. 1966-ban az egészségügyből kilépők száma az összes dolgozók 10,3 százalékát tette ki, 1968-ban 14,6 százalékát, és ez a tendencia tovább folytatódott az idén. Ma az ápolószemélyzetnek egynegyede hiányzik, további egynegyede szakképzetlen, gyakorlatilag tehát a betegápoláshoz szükséges szakképzett dolgozóknak csak mintegy a fele áll a kórházak, intézmények nagy részének rendelkezésére. A minisztériumi vizsgálat arra is kitért, hogy hova mennek a távozók. Kitűnt, hogy 28 százalékuk az egészségügyben keresett könnyebb munkakört, 51 százalékuk helyezkedett el a népgazdaság más területén, és 21 százalékuk — átmeneti okokból — tanulmányi, gyermekgondozási stb. — marad ki a munkából. Az Egészségügyi Minisztériummal közösen javaslatot dolgoztunk ki ennek az egész társadalmat súlyosan érintő folyamatnak megállítására. — Mikor lépnek életbe az új bérintézkedések és mi várható tőlük? — Az egészségügyi dolgozók megtartásának egyik legfontosabb, bár nem egyedüli eszköze, a bérfeszültség csökkentése, az egészségügyi bérek és a más népgazdasági ágakban érvényesülő bérezés közötti különbségek fokozatos felszámolása. Ehhez számottevő támogatást kaptunk és kapunk a Szakszervezetek Országos Tanácsától. A minisztérium a szakszervezettel egyetértésben kidolgozta a március 1-én életbelépő bérintézkedéseket. A Minisztertanács által jóváhagyandó új bérrendszerben ápolási pótlékot kapnak a folyamatosan működő egészségügyi intézményekben — tehát a kórházakban, a klinikákon, a gyermekkórházakban, a tbcgyógyintézetekben, az ideg- és elmegyógyintézetekben, a szülőotthonokban, a csecsemőotthonokban, az egészségügyi gyermekotthonokban, a szociális otthonokban — a betegápolással közvetlenül foglalkozók. Terveink szerint előreláthatóan a szakképzett ápolónők jelenlegi fizetéséhez átlagban 300 forint ápolási pótlék csatlakozik. Ezen belül az egyéni differenciálásra 200—400 forintos határok között nyílik lehetőség. A szakképesítéshez nem kötött munkakörökben foglalkoztatott tanfolyamos ápolónők, segédápolónők ápolási pótléka átlag 200 forint lesz, 150—250 forintos határok között. A takarítónők 150 forintos pótlékot kapnak, az ingadozás 100—200 forint között lehetséges. Az egészségügyi "..dolgozók bérrendezésére juttatott 190 millió forintból mód nyílik,továbbá a legalacsonyabban " fizetett kisegítő munkakörben dolgozók bérének átlagosan körülbelül havi 100 forinttal történő emelésére is. A kép teljességéhez az is hozzátartozik, hogy a tavalyi és az idei 2 százalékos bérfejlesztéssel szemben 1970-ben 2,5 százalékkal növelhető a béralap. Ebből elsősorban a műtősnők és egyéb, most kimaradt kategóriák javára kell bért fejleszteni. Mód nyílik arra is, hogy az orvosok, akik egy évtizede nem jöhettek gyakorlatilag számításba, szintén kaphassanak a soron kívüli keretből. Az orvosegyetemek oktatói a felsőoktatás béremeléséből részesülnek. Változatlan gondunk azonban a járóbetegellátásban működő középkáderek, valamint a bölcsődei gondozónők, gyógyszerészek, orvosok bére. Az új bérintézkedésektől kétségtelenül sokat várunk. De nyilvánvaló jelentőségük ellenére sem tekinthetjük az egészségügyi dolgozók bérezésének kérdését ezzel lezártnak. Az egészségügy általános elmaradását a többi népgazdasági ágakkal szemben feltétlenül be kell hozni, és erre igen nagy figyelmet kell fordítani — többek között — a negyedik ötéves terv előkészítése során is. A bérintézkedéstől reméljük, hogy megállítja az elvándorlást. Hozzásegíti az intézeteket létszámuk stabilizálásához, sőt, — véleményem szerint ahhoz is —, hogy elveszettnek hitt ápolónőket viszszanyerjenek. Bizonnyal könynyebbé válik az utánpótlás is, amiben fontos szerepe lesz a szintén megvalósulás stádiumában levő ösztöndíj-rendszernek. — Mi a véleménye a szakszervezet vezetőinek arról, hogy az utóbbi két évben helyenként jelentős összegeket megtakarítottak a felhasználható bérekből? — Ahogyan a központi vezetőséget is tájékoztattam, jelentős összegű bér maradt meg, a bérfejlesztés lehetőségeivel se mindenütt éltek. A központi vezetőség elítélte ezt a gyakorlatot. Semmi sem indokolja, hogy ennyi gond közepette lemondjunk akárcsak egy forintról is, amely jogosan megilleti a betegellátásban dolgozó embereket. A szakszervezet feladata elősegíteni és ellenőrizni a helyes és hatékony bérgazdálkodást. Az intézményeknek, vezetőiknek, felügyeleti szerveiknek élniök kell a lehetőségekkel, nem szabad megismétlődnie annak, amit a legutóbbi években tapasztalunk, hogy 100 millió forintnyi bérmegtakarítás marad. Ezenkívül rajta kell tartani szemünket és kezünket a nővérotthonok, az orvosszállók építésén, a rendkívül elmaradt munkavédelmi helyzet fokozatos felszámolásán, ami hosszú éveket és jelentős összegeket vesz igénybe. Folytatni kell a meggyőző munkát az orvos-egészségügyi dolgozók lakáshoz juttatásának további előmozdítására is. — Hogyan kívánja a szakszervezet elősegíteni a jobb gazdálkodást és munkaszervezést? — A gazdaságirányítás új rendszerének egyik alapvető követelménye, hogy a dolgokat ott intézzék, ahol a legjobban tájékozottak a helyzetről. Ma már közhelynek számít, de igaz, hogy nem használjuk ki a lehetőségeket, sok még a rejtett tartalék a gazdálkodásban is, a munkaszervezésben is. Szakszervezetünkre ezen a téren nehéz, de hálás feladat vár. Sokat segíthet ebben a társadalmi erők mozgósítása, a valóságos demokrácia megteremtése. Ez — egyebek között — hozzájárulhat ahhoz is, hogy az egészségügyi beruházások is gyorsabbak, zökkenőmentesebbek legyenek. A dolgozók figyelő szeme, ötletei, a szakszervezet kezdeményezései lényegesen közelebb visznek a ténylegesen hatékony és takarékos, önálló gazdálkodáshoz. Az egészségügy feladatai állandó változásban, mozgásban vannak, a társadalmi, gazdasági, demográfiai, szociálpolitikai, műszaki-technikai fejlesztési tényezők hatására módosulnak. A korszerű kórházszervezés, az intenzív betegellátás, az egyre szélesebb területeken érvényesülő aneszteziológiai szolgálat és egyéb korszerű törekvések, a még jó ideig fennálló létszámgondok, valamint az a körülmény, hogy az év végéig 30 ezer, az egészségre ártalmas munkörben foglalkoztatott egészségügyi dolgozó munkaidejét csökkentjük, központi feladattá teszi a munka jobb megszervezését, a hatékonyabb szervezeti formák kialakítását. Szakszervezetünkben ezzel a kérdéssel a közelmúltban létrehozott munkaszervezési bizottság foglalkozik. A helyes elgondolások, javaslatok, kezdeményezések elterjesztése, a korszerű munkaformák megkedveltetése, a szakszervezeti aktivisták egyik fontos feladata. — Tennivalókban tehát nem lesz hiány — mondta befejezésül dr. Darabos Pál. — De ne feledjük, egy rendelkezés annyit ér, amennyit a helyi vezetők és a szakszervezeti tisztségviselők képesek valóraváltani belőle. Bízom benne, hogy a 23 ezer választott, tisztségviselő és a sok ezer aktivista felkészülten, emberséges lelkiismeretességgel szerez érvényt a dolgozók érdekében született — és számottevő anyagi kihatással járó — rendelkezéseknek. A jövő év szép ünnepei, — felszabadulásunk negyedszázados évfordulója és a Lenincentenárium —, olyan légkört teremtenek, amely új lendületet ad munkánkhoz. Ehhez kívánok szakszervezetünk elnöksége nevében az új esztendő alkalmából valamennyi tisztségviselőnek, a szakszervezet egész tagságának jó egészséget, sok sikert, kiegyensúlyozott, örömteli életet, boldog új esztendőt. Dr. M. 4. A tartalomból Gyógyszerészek Szolnok megyében • Kezdeményezések a fővárosban Negyedszázada történt Békés, boldog, örömteli új esztendőt kívánunk valamennyi kedves olvasónknak!