Egészségügyi Dolgozó, 1971 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-04 / 5. szám
2 íVjában, reálisan A választások tapasztalatai azt bizonyítják, hogy szakszervezetünk társadalmi súlya a szakszervezeti tagság körében és az egész közvéleményben megnőtt. A vezető testületek munkáját, fejlődését, sokirányú erőfeszítéseit látja és értékeli a tagság. De bírálnak azért, mert a lehetőségeket még nem mindenben használtuk ki, különösen a jogok érvényesítésében, a dolgozókat védő törvények, rendelkezések, a helyi szakmai vezetéssel közösen hozott megállapodások betartásában, a jogos és megoldható igények teljesítésében. Választásaink sorozatát a X. kongresszus keltette nyílt, őszinte légkörben kezdhettük meg, a bizalmiak megválasztásával. A felelősségteljes előkészítés eredményeként már a szakszervezeti csoportértekezleteken is színes, tartalmas, konkrét beszámolót hallhattak a szakszervezeti csoportok tagjai. A bizalmiak megválasztását követő taggyűlések, küldöttértekezletek alaphangját a kollektív munkával gondosan, felelősségteljesen elkészített beszámolók határozták meg. A beszámolók nyíltak, őszinték, reálisak voltak. Szóltak az eredményekről, de nem hallgatták el az egészségügy súlyos gondjait sem. Megértéssel beszéltek a dolgozók nehézségeiről, gondjairól. Visszatértek a bizalmi választások tapasztalataira, a legtöbb helyen részletesen és elemzően számoltak be a munkáról, milyen kérdésekben döntöttek, értettek egyet, javasoltak vagy tiltakoztak. Munkájukat a megnövekedett hatáskör, az intézmény, a vállalat önálló gazdálkodásának tükrében elemezték. Az egészségügyi dolgozók hangulatát bizonyos kettősség jellemezte. Azokon a taggyűléseken, amelyek résztvevőinek nagyobb részét érintette az utóbbi évek bérintézkedése vagy a munkaidőcsökkentés, egyetemeken, kórházakban; azokban az intézményekben, amelyek a III. ötéves tervben felépült új, korszerű kórházakba, rendelőkbe költöztek, vagy a IV. ötéves terv ígér közeli javulást, a hangulat kiegyensúlyozott, bizakodó volt. Ott viszont, ahol a gondok sűrűsödtek, a járóbetegellátásban, a bölcsődékben, a taggyűlés résztvevői nemegyszer hallgatásba burkolóztak, vagy keserű hangú észrevételeket tettek. A megyei és a fővárosi egészségügyi dolgozók küldöttértekezletei — szerénytelenség nélkül mondhatjuk — társadalmi eseménnyé nőttek. Magas színvonalú tanácskozásoknak lehettek tanúi a résztvevők. Ezek az értekezletek hűségesen tükrözték a választások addigi tanulságait. Fejlődött, finomodott az elemző munka, határozottabban érvényesült a mondanivaló politikai jellege. Egészséges politikai légkör, kiegyensúlyozott, tárgyilagos hangulat uralkodott. EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ Egyenlő beruházási feltételeket A szakszervezetünk V. kongresszusa óta eltelt négy év alatt hazánk eredményesen haladt tovább a szocializmus teljes felépítésének útján. Tovább szilárdult a munkásosztály hatalma, következetesen érvényesült a párt vezető szerepe, erősödött a marxista-leninista elmélet hatása a társadalomra, erősödött a szocialista közgondolkodás. Gazdagodott az ország, emelkedett az életszínvonal, teljesítettük a III. ötéves tervet. A gazdaságirányítás reformja jó eszköznek bizonyult a szocializmus építése új feladatainak megoldására. Tovább fejlődött az egészségügyi ellátás, javult a színvonala, fokozottan előtérbe került a megelőzés és gondozás. Az ellátást nehezítő akadályokat azonban csak részben lehetett felszámolni vagy enyhíteni.. . A reform elsősorban a termelés szféráját érintette, de már az előkészítés során,és méginkább a gyakorlatban világossá vált, hogy hatása az egészségügyben is nagy jelentőségű. Az új Munka Törvénykönyve, az egészségügyi miniszter ágazati felelősségének minisztertanácsi szabályozása, a tanácsok megnövekedett önállósága, a kettős alárendeltség megszűnése, a tervezés és gazdálkodás új rendje, a költségvetésből gazdálkodó intézmények nagyobb önállósága — ezzel együtt számos korábbi bürokratikus megkötöttségnek az egészségügyi dolgozók javára hasznosítható feloldása — mindez együttesen azt jelentette, hogy az egészségügyet is új módon kell irányítani. Időbe telt, és nagy erőfeszítéseket követelt a változások megismertetése, gyakorlatba való átültetése. Szakszervezetünk e feladatból nagy részt vállalt. Nem volt könnyű és akadálytalan a reform megértetése. Kedvezőtlenül befolyásolták a változások megítélését az átmeneti nehézségek és egyes negatív jelenségek. Hosszabb időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a reform pozitív hatása kibontakozhasson. Ma már elmondhatjuk, hogy az egészségügyi dolgozók a reformot kedvezőnek látják még akkor is, ha számításba vesszük a kialakult súlyos gondokat is. Az egészségügyi ellátásban, az egészségügy fejlesztésében különösen két területen jelentkeztek nehéz problémák: a beruházásoknál és a munkaerő ellátásban. A népgazdaság tartós beruházásainak egyensúlyhiánya súlyosan érinti az egészségügyet Itt általában nagyobb a lemaradás, mint a népgazdaság egyéb területein. Az utolsó három évben romlott a helyzet. A beruházások késedelme, sőt elmaradása korlátozta a IV. ötéves terv sikeres teljesítését, és veszélyezteti a IV. ötéves terv céljainak maradéktalan megvalósítását. Írásos jelentésünk részletesen szól e téren kifejtett erőfeszítéseinkről. Itt most csak a következőket szögeznénk le a jövőt illetően. Helyre kell állítani a beruházási piac egyensúlyát. Ez az egész népgazdaság számára adott, nehéz feladat. Biztosítani kell, hogy az egészségügy egyenlő, nem pedig hátrányos feltételek között versenyezhessen a tervben foglalt beruházások realizálásáért. Ennek érdekében a beruházóknak tovább kell javítaniuk a tervezés, a beruházás-előkészítés munkálatait, kutatva a legkedvezőbb, a hatékonyabb és korszerűbb építési formákat. Ez az Egészségügyi Minisztérium és a beruházók feladata. Ehhez szakszervezetünk tervbizottságai adhatnak — mint ahogy eddig is adtuk — segítséget a tapasztalatok összegezésével. Végül, de nem utolsósorban szükség van az egészségügyi beruházások jelentőségét helyesen tükröző szemlélet kialakítására, a párt-, a tanácsi, a társadalmi szervek hatékony, összehangolt együttműködésére. Ennek jelentőségét jól mutatta a váci és a ceglédi kórházak határidő előtti gyors felépítése. Ez az a terület, ahol szakszervezetünk a legtöbbet teheti a beruházások időben történő megvalósítása érdekében, támaszkodva a szakszervezeti mozgalom egészének, a SZOT-nak, az SZBT-nek és az SZMT-knek, a segítségére egy-egy beruházásnak időben történő megvalósításában. Részletesebben kívánok szólni az elmúlt évek másik nagy gondjáról, az egészségügy munkaerőhelyzetének alakulásáról. Annál is inkább, mert ez nagymértékben hat érdekvédelmi tevékenységünkre, sőt meghatározza azt. A problémák megoldása pedig egész mozgalmi munkánk gondosan összehangolt, hatékony tevékenységét követeli meg. Az egészségügyi dolgozók száma a költségvetésben gazdálkodó szerveknél 1966 végén 126 ezer, 1970 végén 153 ezer volt. Négy év alatt tehát a mennyiségi és minőségi létszámfejlesztéssel 27 ezerrel nőtt az álláshelyek száma. A harmadik ötéves terv időszakára a kormány által jóváhagyott 10 ezer fős minőségi létszámfejlesztésből a Pénzügyminisztérium 8 ezer fős létszámfejlesztést biztosított. Ebből 3100 a bevezetett munkaidőcsökkentés fedezetéül szolgált. A negyedik ötéves terv minőségi létszámfejlesztési programja még nincs lezárva. Az egészségügyben végrehajtandó munkaidőcsökkentéshez szükséges létszám pénzügyi fedezete — tudomásunk szerint — szerepel az ötéves költségvetésben. A KÜLDÖTTEK A REFERÁTUMOT HALLGATJÁK 1971. MÁJUS 4. A KÖZPONTI VEZETŐSÉG BESZÁMOLÓJA dr. Marabás Pál főtitkár: Június elsején súrtulánus béremelés az egészségügyben Tisztelt Kongresszus, kedves Elvtársak! egy esztendővel ezelőtt, 1967 júniusának utolsó napjaiban tanácskozott szakszervezetünk legfelsőbb vezető szerve az V. kongresszus... Mit tettünk azóta, mi változott az egészségügyben, mozgalmunkban, hogyangyarapodtunk számban, tudásban, emberségben, ezt mérlegeli a ma és holnap ülésező VI. kongresszus, összefoglalja az eredményeket és hiányokat, elemzi az elmaradottság okait, és meghatározza a mozgalom további teendőit újabb négy esztendőre. Hazánkban olyan a párt teremtette légkör, hogy mindenki, aki felelősséget érez a szocializmus építése, az egészségügyi ellátás előrehaladása iránt, megalapozott javaslatokkal gazdagíthatja a jövő programját, bátran emelhet szót a fejlődést lassító, olykor gátló fogyatékosságok ellen. Hangot adhat a szakma szeretetének, annak az őszinte törekvésnek, hogy az egészségügyi ellátás nagyobb ütemben fejlődjék, enyhüljenek a sokéves gondok, javuljon az egészségügyi dolgozók helyzete, kiegyensúlyozottabb legyen a betegek gyógyítása és a betegségek megelőzése; még többet tehessünk a dolgozók, a nép egészsége érdekében. A társadalmi fejlődés fő irányát a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa egyértelműen meghatározta. Tudományos megalapozottsággal, felelősségteljesen és nyíltan összegezte társadalmunk valamennyi lényeges vonását, megjelölte a továbbhaladás útját. A pártkongresszus megerősítette az eddig követett politikát és gazdaságpolitikát, és folytatása mellett foglalt állást. Ugyanakkor a határozatok végrehajtásában, az intézkedésekben nagyobb következetességet, határozottabb elgondolásokat és főként hatékonyabb tetteket igényelt. A X. kongresszus külön kiemelte a szakszervezetek szerepét, egyre fokozódó jelentőségét a demokratizmus kiszélesítésében, a dolgozók szocialista tudatának alakításában és érdekeik védelmében. Ezzel megerősítette hitünket munkánk fontosságában, és új feladatok megoldására ösztönzött. A szakszervezetek munkájáról, felelősségteljes szerepéről a Központi Bizottság beszámolója hangoztatta: „A szakszervezeteknek fontos szerepük van a párt tömegkapcsolataiban, az ország életében, a szocializmus építésében... Alapvető feladatukká vált — s ennek eleget is tesznek — a munkásosztály politikai hatalmának, a nép közös érdekeinek védelme, a szocialista társadalom építésének támogatása. Ez rendszerünk egyik ereje. A szakszervezetek tevékenysége azonban ebben nem merülhet és nem is merül ki. A szocialista állam szavatolja, törvények, kollektív szerződések biztosítják ugyan a dolgozók jogait, de pártunk tapasztalatai azt mutatják, ez önmagában nem elegendő. A törvényeket, a dolgozók munka- és életkörülményeit meghatározó rendelkezéseket és megállapodásokat is emberek hajtják végre, s ezért esetenként jogsérelmek, érdekütközések is lehetségesek. A szocialista társadalmi viszonyok között is szükség van rá, hogy a szakszervezetek védjék a dolgozó kollektívák és az egyes emberek jogait, képviseljék napi érdekeiket...” A Központi Bizottság beszámolója megállapította: „A szakszervezetek betöltik érdekvédelmi szerepüket, ugyanakkor állásfoglalásaik megfelelnek társadalmi fejlődésünk jelenlegi követelményeinek és az ország érdekeinek.” Kádár János elvtárs külön is felhívta a figyelmet arra, hogy tovább kell fejleszteni a munkát, hogy a szakszervezetek számára biztosított jogok minél teljesebben érvényesüljenek a szocializmus építésének általános érdekei és a dolgozók személyes érdekei javára. A kongresszus nyomán a párt szervezeteiben és a szakszervezeti mozgalomban is általánossá vált az a felismerés, hogy a szakszervezetek munkája jelentős alkotó eleme a szocialista demokráciának, hatékonyabb munkájuk a párt politikájának eredményesebb megvalósítását szolgálja. Ez arra ösztönöz, hogy a szakszervezeti mozgalomnak kedvezőbb feltételeket, a szükségleteket még inkább tükröző tartalmat és célravezető módszereket, a dolgozókat vonzó munkastílust kell biztosítanunk. Ezzel a magas mércével kell mérnünk, ezzel az igénnyel kell szembenéznünk, amikor összegezzük a mintegy hatszáz alapszervezet és húsz középszerű választásainak tanulságait, amikor utat mutatunk szakszervezetünk közel 28 ezer megválasztott tisztségviselőjének. hat segítő jó rendeletekről, intézkedésekről. Élesen bírálták az egészségügyi beruházások elhúzódását, elmaradását, az egészségügyi ellátást nehezítő, már-már akadályozó zsúfoltságot, a munkaerőhiányt. Felmérték az utánpótlás gondjait, szorgalmazták a lakáskérdés gyorsabb megoldását, a törzsgárda nagyobb megbecsülését, a jó munkahelyi légkör megteremtését. Elismeréssel szóltak az elmúlt évek bérintézkedéseinek eredményeiről, de nem hallgatták el a megmaradt vagy újonnan keletkezett feszültségeket sem. Sürgették az általános bérrendezést. Egyöntetűen igényelték a munkaidő csökkentését. Felelősségteljesen foglalkoztak a szakszervezet nevelő munkájával. Hangot kaptak a morális problémák, és ha még nem is kielégítően, de sok helyütt mérlegre tették a szakszervezeti munka egészét, a vezetés és irányítás színvonalát. A tanácstörvénnyel összefüggésben vetődött fel a községi tanácsok hatáskörébe kerülő egészségügyi dolgozók helyzete, a járási szakszervezeti szervek további munkája. Sürgették, hogy a szakszervezet mielőbb dolgozza ki átfogóan a megváltozott körülményekhez alkalmazkodó szervezeti, tartalmi, munkamódszerbeli intézkedéseit. Mindjárt hozzátenném — úgy látjuk —, ez évben mozgalmunk egyik legfontosabb feladata lesz a falun élő egészségügyi dolgozók helyzetének, helyzetük változásának figyelemmel kísérése, a tapasztalatok összegezése és elemzése, hogy a tanácstörvény végrehajtásának tapasztalataiból kellő következtetéseket levonva tudjunk határozatokat hozni tennivalóinkra. A küldöttértekezleteken értékelték a tanácsi vezetéssel való együttműködést is. Számos kedvező tapasztalatról hallhattunk, de elhangzottak bíráló észrevételek is. Sürgették a hatékony munkát akadályozó szemlélet megváltoztatását. A küldöttértekezleteken megjelent megyei pártvezetők ezt az igényt támogatták. Maguk az érintett állami vezetők is elfogadták a hibák bírálatát, ígéretet tettek a jobb együttműködésre, és kifejtették, hogy támaszkodni kívánnak a szakszervezeti szervek véleményére, javaslataira. .Feladataik megoldásában igénybe kívánják venni a szakszervezet segítségét. Mindent egybevetve a választásokat úgy ítélhetjük meg, hogy a szakszervezeti választott testületek minden szinten választ keresnek arra: mennyiben tettek eleget feladataiknak, mennyire nőttek fel, a szakszervezetek megnövekedett feladataihoz és hatásköréhez, az ezzel együtt járó felelősséghez. A tagság véleményét talán úgy összegezhetjük, hogy a szakszervezeti mozgalom jó úton halad afelé, hogy mind következetesebben betölthesse feladatát, társadalmi funkcióját. De ezen a téren további fejlődésre, felelősségteljes és fegyelmezett munkára s különösen a hozott határozatok következetes megvalósítására, a munka hatékonyabb ellenőrzésére van szükség. DR. DARABOS PÁL FŐTITKÁR BESZÁMOL A KONGRESSZUSNAK A tanácstörvény és az egészségügyek A küldöttértekezletek írásos és szóbeli referátumai a szakszervezeti munka egészéről adtak számot. Bemutatták területük egészségügyének fejlődését és nehézségeit. Szóltak a harmadik ötéves terv eredményeiről és az elmaradásokról. Főbb vonásaiban ismertették az egészségügy negyedik ötéves tervét. Elemezték, hogyan éltek a szakszervezet nagyobb lehetőségeivel. Bátran bírálták ennek fogyatékosságait, és ahol szükség volt rá, az állami, a tanácsi szervekkel, a szakmai, a gazdasági vezetéssel való együttműködés hibáit. Elismeréssel szóltak fejlődésünkről, az eredményekről, a nagyobb szakmai és gazdasági önállóságról, a négy év alatt kiadott, az egészségügyi ellátást, az egészségügyi dolgozó