Egészségügyi Dolgozó, 1977 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-04 / 1. szám
dr. don Array robert: Mit táplál a táppénz? (7. oldal) (6. oldal) BENEDEK ISTVÁN: Futurológia II. (4. oldal) Az 1976. évi orvosi Nobel-díjasok Világ proletárjai, egyesüljetek! Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének leni« XXI- EVF* 197,J *•4 lapja 1. SZÁM ÁRA: 1 Ft DR. FÜZI ISTVÁN Újévi gondolatok Az 1977-es év küszöbén, amikor értékeljük az elmúlt évben végzett munkánkat és felvázoljuk új feladatainkat, úgy érezzük, ha keveset is, de előre léptünk. A Magyar Szakszervezetek XXIII. kongresszusának határozatai megszabták irányító és szakmai feladatainkat, elvi és gyakorlati módszereket adtak a vezető testületek tevékenységéhez, ahhoz, hogy a XI. pártkongresszus határozatainak szellemében tovább szélesítsük a mozgalom társadalmi jellegét, növeljük szakszervezeti életünk belső demokráciáját. A vezető, szervező, irányító munka továbbfejlesztése megkívánta a szakszervezeti szervek hatáskörének új megfogalmazását. A központi vezetőség meghatározta saját, az elnökség és a titkárság, a központi munkabizottságok, valamint az alapszervi és középszervi vezető testületek működési szabályzatát, hatás- és jogkörét. Az Egészségügyi Minisztériummal kötött megállapodásban szakszervezetünk összegezte a minisztérium és az elnökség együttműködését, a két szerv közös teendőit az egészségügyi ellátás feltételeinek, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításában, a munkahelyi demokrácia fejlesztéséiben. Úgy érezzük, hogy a minisztériummal kialakult jó kapcsolat segíti a különböző szintű állami és szakszervezeti szervek együttműködésének továbbfejlesztését is. Az egészségügy területén a munkahelyi demokrácia fejlődése elmaradt más népgazdasági területekétől. Hiánya akadályozza az ellátás színvonalának fejlesztését, nehezíti a dolgozók szakmai fejlődését, a megfelelő vésetek kiválasztódását, a korszerű teammunka elterjedését, sérti a dolgozók alapvető jogait. Ezért az állami és szakszervezeti szervek együttes feladata a munkahelyi demokrácia fórumainak rendszeres működtetése. Olyan irányítási és tájékoztatási rendszer kialakítása, amely révén a dolgozók áttekinthetik intézményük egészét és érdemben részt vehetnek a döntések kialakításában, a határozatok megvalósításában. Ez a felismerés vezette a VII. kongreszszust, amikor egyik legfontosabb feladatként jelölte meg az intézményi demokratizmus elmélyítését. Ennek nyomán, illetve az utóbbi évek törekvései alapján az egészségügyben is megteremtődtek az új vezetési stílus meghonosodásának feltételei. Tartalmasabbak lettek az osztály- és részlegértekezletek, egyre jelentősebb kérdéseket vitatnak meg, növelve a dolgozók aktivitását. Csökkentette a demokratikus fórumok jelentőségét az, hogy nem egy helyütt a vezetők hatalmi szóval döntöttek el vitákat. A demokratizmus sok intézményben az úgynevezett üzemi négyszögre korlátozódott, kizárva a testületeket a döntésből. Pedig bebizonyosodott, hogy azokban az intézményekben, ahol érvényesülnek a szakszervezet, azaz a dolgozók jogai, elevenek a demokratikus fórumok, kisebb gonddal jár a munkaerőgazdálkodás, csökken az elvándorlás, s mindez pozitívan érezteti hatását a betegek ellátásában. Egy-egy kérdésben már eddig is döntési joga volt az összdolgozói értekezletnek. Így például az intézményi szociális programok elfogadásában. A demokratizmus továbbfejlesztésével elősegítjük a dolgozók cselekvő aktivitását a munka jobb szervezésében, a munkamegjavító mozgalom kibontakozásában, a tiszta erkölcsű légkör megteremtésében. A demokratizmus továbbfejlesztése szükségessé teszi bizonyos állami jogkörök, illetve munkáltatói jogok decentralizálását. A nagy integrált intézményekben a túlzott központosítás ugyanis a demokratizmus ellen hathat. Ezért sürgető ezeknek a jogköröknek mielőbbi rendezése. Ismeretes, hogy jelentősen megnövekedett a bizalmiak hatás- és jogköre. A bizalmi egyetértése kell például az egyes dolgozók alapbérének megállapításához, a kitüntetéshez, a jutalomszabadsághoz stb. Vétót kezdő (Folytatás a 3. oldalon) Gross Arnold grafikája (4. oldal) MAGYAR IMRE: Legyünk büszkék rájuk (11. oldal) Állásfoglalás az integráció bér- és munkaügyi kérdéseiről Korszerűbb módszerekkel! Interjú dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszterrel Az új esztendőben jó néhány egymással összefüggő intézkedés lát napvilágot, egyaránt érintve a lakosságot és az egészségügyi dolgozókat. Ez az oka, hogy az utóbbi hónapokban a társadalmi érdeklődés reflektorfényébe került területünk. Jó szolgálatot tettek az egészségügy vezetői — és személy szerint ön Miniszter elvtárs —, hogy vállalkoztak a sajtóban, a rádióban, a televízióban a félreértések tisztázására, a közvélemény-formálásra. Engedje meg, hogy a szakszervezet lapja az egészségügy oldaláról vizsgálja a feladatokat. — A tapasztalatok szerint megfelelő-e az integráció előkészítése, feltételeinek biztosítása? Mik a további teendők például abban, hogy az egyesítés lehetőleg minél kevesebb egészségügyi dolgozónak jelentsen hátrányt? — Válaszom azzal kell hogy kezdődjék: az egyesítés semmi körülmények között nem jelenthet hátrányt. Az egyesítés, helyesebben az integráció célja éppen az, hogy a betegeket a párhuzamos vizsgálatoktól megkímélje, minél inkább egy-egy szakorvoshoz kösse. Az orvost illetően szintén csak előny kell hogy legyen, hiszen lehetőséget teremt arra, hogy szakmai tudásának teljességét kibontakoztassa. Az integrált intézmények, klinikák, kórházak szervezeti szabályzata részben elkészült, részben most készül. Magától értetődő, hogy minden rendezés — bármilyen célt szolgáljon is —, a végrehajtás során nehézségeket jelenthet. Az Egészségügyi Minisztérium állandóan igyekszik a végrehajtást figyelemmel kísérni, a megoldáshoz segítséget adni, részben elvi állásfoglalásokkal, részben konkrét operatív segítséggel. Van ennek az integrációs rendeletnek nem kizárólag egészségügyi, hanem munkajogi és gazdasági-műszaki problematikája is, az ezekre vonatkozó rendelkezések rövidesen megjelennek. Tekintettel arra, hogy szakmai szempontból az integráció — mint ahogy arra rámutattam — feltétlenül előnyös, az intézményvezetők, osztályvezetők, s nem utolsósorban az orvosok és egészségügyi dolgozók zöme látja az intézményrendszer továbbfejlesztésének és ilyen ténképpen való jobb funkciójának szükségességét Ez egyben az integráció eredményes megvalósításának biztosítéka is Az integráció kapcsán néhány orvos beosztása megváltozik. Így pl.: az eddigi „önálló rendelőintézet igazgatója” a jövőben az egyesített intézmény járóbeteg-ellátását irányító igazgatóhelyettese lesz. A gondozóintézet igazgatója pedig osztályvezető főorvosként vezeti az egységes intézményhez tartozó gondozóintézetet. Ez semmiképpen sem jelenti az érintettek degradálását, úgy gondolom, hogy itt a helyettes több, mint ami eddig az önálló igazgató a maga aránylag szűk területén volt, vagy legalábbis így kell hogy legyen. Magától értetődik, hogy az átszervezés anyagilag nem hozhatja hátrányos helyzetbe az érintetteket, szakmai előnyeiről már szólottam. Az integráció során pontosan meg kell határozni minden egészségügyi dolgozó — itt elsősorban az orvosokra gondolok — feladatát, munkakörét, felelősségét és hatáskörét. Hogy szakmai tudásukra, munkájukra számítunk, úgy gondolom természetes. — Időszerű volt az intézmények működési szabályzatának korszerűsítése, mint egyik feltétele a hatékony és modern munkaszervezésnek. Hogyan vélekedik erről? — A korszerű vezetés egyik alaptétele az egyértelmű feladatmeghatározás. Miután különböző intézményekben, különböző helyeken a feladat nem teljesen egyforma és egyértelmű, a működési szabályzat kiadását meg (Folytatás a 3. oldalon)