Egészségügyi Dolgozó, 1977 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-04 / 1. szám

T­udósítóink írják A szívbetegekért Érdekes, szép épület vonja magára a figyelmet a buda­pesti Hámán Kató úton, az István Kórház kerítése mö­gött: az Országos Kardioló­giai Intézet most elkészült központja. Mit jelent az egészségügy szempontjából az új intéz­mény? Azt, hogy munkatár­sai hatékonyabban foglalkoz­nak az országos kardiológiai hálózat kifejlesztésével, a gyógyítással, az epidemioló­giai vizsgálatokkal, a meg­előzéssel, a szakemberek kép­zésével, a kutatás koordiná­lásával. A betegek szempontjából közvetlenül érzékelhető vál­tozás : a több és az ugrás­szerű minőségi javulás. Pél­dául megrövidül a vizsgálati idő. Eddig a kórház több osztályára kellett vinni a be­tegeket kivizsgálásra. Az új épületben az ambulanciáról közvetlenül irányíthatják őket a megfelelő részlegbe, minden vizsgálatot itt vé­geznek el, s a korábbi több hetes várakozás helyett 24— 48 órán belül a műtőbe ke­rülhet a rászoruló. Megnö­vekszik tehát az ellátás szer­vezettsége, racionálisabbá válik a munka. Hol helyezkedik el az Országos Kardiológiai Inté­zet nemzetközileg? A válasz egy mondat: Korszerű euró­pai színvonalon. Kiemelke­dő a szívsebészet kapacitása. Azelőtt a betegek hosszú ideig várakoztak műtétre, 1977-től egy-két éven belül megkétszerezhető a műtétek száma. Hasonló emelkedést várnak a diagnosztikus for­galomban is. Az objektum mintegy 250 millió forintba került, ebből 112 millió volt a technológiai felszerelés. A 250 ágyból 52 a szívsebészet, ebből 12 az intenzív posztoperatív rész­legé, 46 a gyermekosztályé, intenzív részlegéé 6 ágy. 152 ágyas a belgyógyászat, ame­lyen belül található az öt­ágyas intenzív részleg. A 40x40 méteres épület 50 méter magas, 13 szintes. A földszintjén az ambulancia, a járóbeteg-rendelés, a köz­ponti labor és a személyzeti öltöző; az első emeletet egye­bek között az EKG­, a PKG, az angiológia, a röntgen-, a hemodinamikai és az izotóp­labor foglalja el. Az igazga­tási szint fölött a gyermek­­osztály, majd a 4., 5., 6. eme­let a belgyógyászati, a 7. emelet pedig a sebészeti osz­tály hotelszintje. A három műtő és a 9 ágyas intenzív részleg a 8. emeleten, a 9. emeleten a szeptikus műtő, a háromágyas intenzív szoba, az alkalmazottak ebédlője, a telefonközpont kapott helyet. Beteg- és teherszállító gyors­liftek, páternoszter, étellift, valamint a központi sterilező és a sebészeti műtők között külön sterilfelvonó bonyo­lítja le a forgalmat. Ejtsünk néhány szót a felszerelésről. A berendezé­sek között ott találjuk az NSZK-beli Heilige típusú őr­zőtornyokat, amelyek egy­szerre hat csatornán rögzí­tik a beteg állapotát. Az angol gyártmányú ágy mel­letti Betside-monitorokon az orvos központi helyről tart­hatja szemmel a betegeket. A röntgenfelszerelést a Me­dicor szállította, a műtőasz­talokat a svéd Kifa-cég bá­rom­ pneumatikus, egy pe­dig hidraulikus. A nyugat­német Hanau-féle műtőlám­pába tévékamera is beépít­hető, a színes tévélánc segít­ségével pedig a 60 fős ta­nácsterembe közvetíthetik a műtéteket. Tervezési újdon­ság: minden tíz betegszobá­hoz külön mosdó és WC- traktus tartozik. Reméljük, hogy több ha­táridő-módosítás már nem lesz, és 1977 első negyedé­ben átadják a szép, korsze­rű létesítményt Kiss Emil Gyógyszertári asszisztens - mesterfokon Bács-Kiskun megye Gyógyszertári Központja is megren­dezte a fiatal asszisztensek Ki minek mestere? szakmapoliti­kai vetélkedőjét. November 15-én mérték össze tudásukat. Az első helyen Fülöp Borbála dunavecsei asszisztens vég­zett, s a jutalom mellé elnyerte azt a jogot is, hogy részt ve­hessen az országos vetélkedőn. A második Juhász Gabriella, harmadik a gyógyszertári központ KISZ-titkára, Schmallné Kiss Judit lett. Andriska Mária Fogászati vetélkedő A kispesti rendelőintézet fogorvosai és fogászati osztályának szakszervezeti aktivistái a kerületi általános iskolák úttörőcsapatainak se­gítségével fogászati vetélke­dőt rendeztek az úttörőház­­ban. Az előkészítés során a ren­delőintézet fogorvosai elő­adásokat tartottak a helyes táplálkozásról, a fogápolás­ról, a rágásról és az édesség veszélyeiről. A versenyen ti­zennégy öttagú csapat indult azokból a gyerekekből, akik iskoláikban kiemelkedtek há­zi vetélkedőjükön. A prog­ram bővelkedett gyakorlati feladatokban, voltak rajzos, szóbeli és tesztkérdések, be kellett mutatni a helyes fog­mosást, az alma- és sárga­répaevést stb. A zsűrit a dél-pesti gyer­mekfogászat vezető főorvosa és a rendelőintézet három fogszakorvosa alkotta, mun­kájukat a kerület egészség­­ügyi nevelője és a fogászati osztály dolgozói segítették. A csapatok között szoros verseny alakult ki, a gyere­kek jól felkészültek, iskolá­saink pedig izgatottan szur­koltak. Gazdag ismereteket nyújtó előkészítés, példásan megszervezett vetélkedő — minden kerületben, minden évben elkelne ilyen. Gratu­lálunk a kispestieknek. Markhot emlékülés A HEVES MEGYEI KÓR­­HÁZBAN Markhot emlék­ülést tartottak abból az alka­lomból, hogy a vármegye egykori fizikusa 1976. novem­ber 25-én Egerben megnyitott EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ 1977. I. 4. ta az ország első orvosképző egyetemét, a Schola Medici­­nálist. Dr. Littmann Imre egyetemi tanár, az orvostudo­mányok doktora „A műtétek gyakoribb fertőzéses szövőd­ményei” címmel tartott elő­adást, majd átvette az alkotó tiszteletére alapított emlék­érmet. A program baráti or­vostalálkozóval zárult. A 150 éves a kalocsai kórház 1826-ban épült a kalocsai kórház őse, a 10 ágyas aggok há­za. Egyházi irányítással, közadakozással jött létre. A szerény földszintes épület a kórház mai helyén állt, körülötte nád és sás­zizegett. A meggyérült — ínség, járványok tizedelte — la­kosság nádas házakban lakott. A rettegett „morbus hungaricus” egyik legexponáltabb helye éppen Kalocsa volt. 1868-ban új épületben 12 ággyal megnyílt az új kóroda. Kezdetben két or­vos irányításával négy irgalmasrendi nővér dolgozott benne. Majdnem fél évszázad telt el a kóroda megnyitásától, mire a 12 ágy 20-ra emelkedett, és majdnem egy évszázad múlva, 1925- ben megnyílt az új 100 ágyas kórház (36 a belgyógyászaton, 11 a fertőző osztályon, 35 a sebészeten, 9 ágy a szülészeten és 9 ágyas volt az elkülönítő). Az 1930-ban elkezdett C pavilon épí­tése csak 1944-ben fejeződött be és az épületben végre a kor színvonalának megfelelően rendezkedhettek be a tüdőgümőkór elleni küzdelemre. 1944. október 31-én virradt rá a 236 ágyas kalocsai kórházra a szocialista egészségügy hajnala. Csak hálá­val gondolhatunk azokra, akik nem törődtek a nélkülözéssel, hideggel és fáradsággal és elindították a kórházat a soha nem látott fejlődés útján. Ennek a főbb állomásai: az ágyak száma 1950-ben: 285, 1957-ben: 395, 1967-ben 598, 1975-ben 689. A ju­bileum évében a 689 ágy megoszlása ez: belgyógyászat: 112, se­bészet: 110, szülészet: 75, gyermekosztály: 58, pulmonológia: 200, pszichiátria: 100, fertőző osztály: 34. Szólnunk kell az ágyszámokban ki nem fejezhető fejlő­désről. 1967-ben megtörtént a­z épület rekonstrukciója és vér­adóállomás épült, 1968-ban felépült a központi kazánház. 1970- ben volt az A épület rekonstrukciója, 1963-ban ápolónőotthont avattunk, 1975-ben felépült a B épület, s korszerű elhelyezést kapott a röntgenosztály, a laboratórium, a gyógyszertár és a konyha. Ugyancsak ebben az évben került átadásra a központi körzeti orvosi rendelő, majd az új gazdasági hivatal, a szociá­lis létesítmények sora. Még két fontos intézmény, a régi pa­rasztházban levő proszektúra és egy iskolából kialakított ren­delőintézet várja sorra kerülését. A szakorvosi rendelőintézetben 1952-ben 11 szakorvosi óra volt. Az éves forgalom akkor 35 759, 1976 első félévében a szak­orvosi órák száma 186,5, az ellátott esetek száma évente kb. 390 100. Kalocsa ma 20 000 lakosú, modern lakónegyedekkel, vízve­zetékkel ellátott, dinamikusan fejlődő kisváros. A volt agrár­­proletárok, kubikusok leszármazottai ipari munkások, mérnö­kök, mezőgazdászok stb. Fejlődő kórházunk őket szolgálja. Dr. Kanyó János Az első nyugdíjas aneszteziológus asszisztens November 10-én bensősé­ges ünneplés közepette bú­csúztatták el munkatársai Szamosi Máriát, az ország első nyugdíjas anesztezio­­lógiai asszisztensét. Szamosi Mária munkásszülők gyerme­ke. Előbb betanított munkás volt a Fűzfői Papírgyárban, majd 1952-ben szülésznői ok­levelet szerzett. A szombat­­helyi Markusovszky Kórház­ban dolgozott, s kitűnt szor­galmával, lelkiismeretességé­vel. Munka mellett érettségi­­í­zett. Az aneszteziológia ha­zai megszületésének pillana­tában ő is ott volt az elsők között. Tanfolyamot végzett és két társával alapító munkatársa lett a későbbi aneszteziológiai osztálynak. Közülük egyedül ő tartott ki, mindmáig. Vállalta az út­törők nehéz feladatát, mun­káját körültekintéssel, fá­radságot nem ismerve, nagy biztonsággal látta el, rend­szeresen továbbképezte ma­gát. Több ezer narkózist vég­zett jelentős szövődmény nélkül. Búcsúztatásán részt vettek a szülészeti és anesz­teziológiai osztály dolgozói, s ajándékokkal kedveskedtek neki." Derék, kedves munkatár­sunk, jó pihenést! Dr. Széll Kálmán A magyarországi egészségnevelés Hazánkban az egészségügyi felvilágosítás történelmi múlt­ra tekinthet vissza. Az első modern elveket valló mű a XVII. század derekán jelent meg: Apáczai Csere János Tanács című irata, amely az egészség megvédésére hívja fel a figyelmet. A XVIII- században a szarvasi Tessedik Sámuel már mai érte­lemben vett egészségvédő agitátor volt. A XIX. században Mar­kusovszky Lajos, Fodor József és társai, majd a XX. század haladó gondolkodású orvosai a hatékony egészségügyi felvilá­gosítás szükségességét hirdették. A Magyar Tanácsköztársaság néhány hónapja alatt tág le­hetőséget nyújtott az egészségügyi ismeretek megszerzésére, de a két világháború között a felvilágosítás egységes irányítás hiá­nyában ötletszerű volt. A felszabadulás után az egészségügyi felvilágosítás intéz­ményesült. 1951-ben a munka irányítása az Egészségügyi Mi­nisztérium hatáskörébe került, s az V. főosztály keretében ala­kult meg az Egészségügyi Felvilágosítási Osztály. Területi szer­vezetei a közegészségügyi-járványügyi szervezeten belül épül­tek ki. 1958-ban létrejött az Egészségügyi Felvilágosítási Köz­pont, területi szervezetei továbbra is a KÖJÁL-hálózat kereté­ben működtek. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány rendeletére 1959- ben létrejött az Egészségügyi Felvilágosítás Társadalmi Ta­nácsa. 1968-tól az egészségügyi felvilágosítás az egészségügyi ellátás részévé vált, a tanácsok egészségügyi osztályának közvet­len feladatkörébe került. A hetvenes évek elején megalakultak a megyei egészségnevelési csoportok az egészségügyi felvilágo­sítás, egészségnevelés irányítására. 1963 óta „Egészségügyi Felvilágosítás”, illetve „Egészségne­velés” címmel folyóirata van a szakágnak, benne módszertani, szervezési, valamint tudományos közlemények jelennek meg rendszeresen. Egy évtized óta az egészségnevelés fő célja nem a betegség megelőzése, hanem az egészségnek egészséges életmóddal való megóvása. Az EFT az egészséges életmód igényét igyekszik fel­kelteni és erősíteni­ Az alapkérdések: a mozgás, a táplálkozás, a higiénés magatartás. Az életvitel, az életszemlélet megválto­zása persze lassú, folyamatos, szívós munkát igényel. Az egész­ségnevelést végzők készek erre. Vas, gyémánt, arany A SEMMELWEIS ORVOS­­TUDOMÁNYI EGYETEM­NEK a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola dísztermében megtartott rendkívüli tanács­ülésén dr. Antoni Ferenc rektor nyújtotta át a jubileu­mi okleveleket orvosoknak és gyógyszerészeknek. Vas­oklevelet öten, gyémánt dísz­oklevelet 11-en, aranykitün­tetést 83-an kaptak. Az ün­nepségen az elnökség képvi­seletében dr. Darabos Pál, a szakszervezet elnöke jelent meg. Szakdolgozók továbbképzése a Semmelweis orvosegyetemen A Semmelweis Orvostu­­mányi Egyetem 17 ápolónője november 8-án izgalommal várta az első előadást az Er­nő utcai kollégium társalgó­jában. Mielőtt azonban meg­kezdődött volna a kötelező továbbképzés, a résztvevők kitöltötték az Egészségügyi Szakdolgozók Központi To­vábbképző Intézete által ösz­­szeállított tesztlapot. A kér­dések némelyike nehéznek bizonyult — legalábbis kide­rült, hogy a képzőben, szak­iskolában tanultak egy része bizony már feledésbe merült. A felmérési céllal kiadott kérdések láttán még azok is megértették, hogy miért van szükség az ötévenkénti to­vábbképzésre, akik a beteg­ágy mellett szerzett 10—20 éves gyakorlatuk birtokában fölöslegesnek tartották. A továbbképzést a sze­mélyzeti és oktatási osztály szervezte meg, s a két féléves, egy-egy hetes formát válasz­tották, így sikerült intenzív­vé tenni az oktatást, más­részt az amúgy is munkaerő­­hiánnyal küzdő osztályokon csa­k egy hétig kellett nélkü­lözni a résztvevőket. Az előadások megtartására az egyetem oktatói — gya­kornoktól docensig — és in­tézetvezető nővérei vállal­koztak. Az utóbbiak közül kiemelkedtek azok, akik ko­rábban oktatónővérként dol­goztak, vagy jelenleg hall­gatói az egészségügyi főisko­lai karnak. A résztvevők sok egyéb mellett hasznosnak tartották, hogy AMBU-baba segítségé­vel kimerítő elméleti és gya­korlati ismereteket szerez­hettek az újraélesztés tárgyköréből, hála dr. Eck­hard Anna tanársegéd elő­adásának. A legnagyobb sikert mégis az a másfél óra jelentette, melynek során az egyetemi állami vezetők, a párt és a tömegszervezetek képviselői beszélgettek a résztvevőkkel, meghallgatva és — ahol le­hetett — megválaszolva a kérdéseket. Ahol lehetett, mert bizony sok olyan prob­léma van, amelyet a közel­jövőben még nem lehet meg­oldani, bár jól ismerik őket az Üllői út 26-ban is — hangsúlyozta a beszélgetést vezető dr. Antoni Ferenc rektor. Az első csoportot egy hét­tel később követte a máso­dik, melynek tagjai munka­társaiktól már értesülhettek a továbbképzés menetéről, majd november utolsó heté­ben az osztályvezető ápoló­nők továbbképzésének első félévi foglalkozásaira került sor. Mondhatjuk, hogy egyete­münkön sikerrel mutatkozott be és kellő érdeklődést kel­tett a szakdolgozók tovább­képzése. A résztvevők — kö­zel kétezren — várják a má­sodik félévnek főleg gyakor­lati ismereteket adó foglal­kozásait. Sikeres záróvizsgát kívánunk! Dr. Tankó Attila Öregek napja Tabon A tahi szociális otthon dolgozói műsorral egybekö­tött ünnepélyen köszöntötték az idős lakókat. A verse­ket, énekeket, táncokat, jeleneteket a nővérek tanítot­ták be az otthon fiatalabb lakóinak, akik örömmel sze­repeltek. A kedves óra disznótoros ebéddel zárult. D. Tóth Erzsébet Báb -forgatókönyvek A HAJDÚ-BIHAR ME­GYEI TANÁCS VB egészség­ügyi osztálya 1976 tavaszán egészségügyi témájú báb-for­gatókönyvek írására pályá­zatot hirdetett. Hetven pá­lyamű érkezett a gyermekek helyes egészségügyi szokásai­nak népszerűsítésére. Első díjat nem adtak ki. II. díjat nyert: dr. Lelkesné Hoh­mann Gizella: Misi malac utazik; Csorba Piroska: Cso­dacsomag. II. díjat kapott: Balogh Istvánná: Brúnó Brümi tornázik; dr. Mészáros Vincéné: Mirci, Marci, Tél­apó; Szvatkó Anna—Udvar­­noky Péter: Protéteusz ta­nácsot tart; Berkes Júlia: Zsebkendő. A díjazott vagy kiadásra javasolt forgatókönyveket a megyei egészségnevelési cso­port (4042, Debrecen, Tóth­­falusi tér 5—6.) kérésre meg­küldi a bábegyütteseknek. Társadalmi összefogással KÓSPALLAGON új orvosi rendelőt és egészségházat avattak. A nagyközség lakói a szobi Új barázda Termelő­­szövetkezetbe, az Ipoly­­vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságba, a zuglói Porce­lángyárba járnak dolgozni. Ezek az üzemek példamutató kötelességüknek tartották, hogy dolgozóik életkörülmé­nyeinek javulásához társa­dalmi munkával és anyagiak­kal hozzájáruljanak. De se­gített az új rendelő és az egészségház létrehozásában a közös tanácsú Márianosztra lakossága is. Körzeti ápolónők továbbképzése Másodszor szervezte meg a siófoki kórház a terület kör­zeti nővéreinek továbbképzését. Nyolc hónapon át havonta egy-egy alkalommal jönnek össze az intézet klubtermében, s megvitatják majd a titoktartást és az etika más problémáit, a körzeti nővérek helyét a szolgálaton belül. Szó lesz a kró­nikus betegek pszichés vezetéséről, és a mozgásszervi utó­gondozásról, a diétás táplálásról, a sürgősségi betegellátásról, az adminisztrációról, a kislaborokról. Az előadók a kórházi or­vosok, a főorvosok, a vezető főnővér, a diétás nővér. A szakmai előadásokat ideológiai konferencia előzi meg. Témái között szerepel — többek között — egy összefoglaló az 1976-os berlini konferenciáról, az­­ ötéves terv egész­ségügyi vonatkozásairól, a munkahelyi demokráciáról, a kor­szerű műveltségről, a szocialista emberről. A félnapos időkiesés áldozatot kíván: a körzeti munkát a nővérek helyett más nem végzi el; ezeken a napokon a kör­zeti orvos egyedül marad. Az előadóknak alaposan fel kell készülniök, mégis vállalják mindannyian, mert a továbbkép­zésre szükség van. Dr. Imre Mária Miről ír az Egészségügyi Munka? Az Egészségügyi Munka novemberi számában a toxo­­plazmózis gyakoriságát vizs­gálja dr. Jankó Mária; a hagyományos szerkezetű bölcsődék típusterveiről ír dr. Polonyi Erzsébet és Ga­lamb Erzsébet. Mák László­­né és Dani István a Munka­­terápiás Alkoholelvonó In­tézetben végzett ápolói ta­pasztalatokról számol be. Sólyomné Papy Katalin a csípőízületi endoprotézis­­műtét utókezelésében szer­zett tapasztalatokat mondja el. Szalóky Jánosné a szak­dolgozók és a betegek kap­csolatának kérdéseit boncol­ja. dr. Marosi Józsefné, a WHO immunizációs prog­ramjáról ír. Makay Sándor gyógyszerismertetése és a 11/1976. (Eü. K. 7.) Eü. M. sz. utasítás ismertetése zárja a tartalmas számot.

Next