Egészségügyi Dolgozó, 1981 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-04 / 1. szám
DR. SCHULTHEISZ EMIL Feladataink A VI. ötéves terv fő feladata az MSZMP KB irányelvei szerint „a társadalmi előrehaladás gazdasági alapjainak erősítése, tervszerű, kiegyensúlyozott fejlődés biztosítása, az elért életszínvonal megszilárdítása, az életkörülményeknek — a lehetőségekhez igazodó — javítása”. A továbbiakban az irányelv kiemeli, hogy „Az életkörülmények fejlesztésében elsődleges feladat az alapellátás javítása, bővítése. Az egészségügyi ellátás és az általános iskolai oktatás feltételeit az átlagosnál gyorsabban kell fejleszteni.” Fejlesztési koncepciójának kialakításában az Egészségügyi Minisztérium a KB-irányelveket tekintette meghatározónak. alapellátás, az v. ötéves tervidőszakban teljessé vált a körzeti orvosi hálózat, gyorsan fejlődött az üzemorvosi, a körzeti gyermekorvosi és a fogorvosi ellátás. Az alapellátás jelentősége a VI. ötéves tervben is tovább növekszik. A helyi igényeik színvonalasabb kielégítése, az idősek számának növekedése, aszűrővizsgálati, gondozási és rehabilitációs tevékenység fokozódása egyaránt ezt igényli. El kell érni, hogy az egy körzeti orvosra jutó lakosszám ne haladja meg a 2300 —2500 főst, egyidejűleg csökkenjen az üres körzetek száma. Az aprófalvas, tanyás tevődik át. Az üzemi szakrendelőket meg kell nyitni a környező kisebb üzemek, esetleg a lakosság előtt is. A megyei üzemegészségügyi szakrendelések működési feltételeit tovább kell javítani. A foglalkozási ártalmak korai felismerése érdekében az iparági munka- és üzemegészségügyi bázisok körét fokozatosan bővíteni kell. A fogorvosi ellátás területi fejlesztésével a vidéki és a városi ellátás színvonala közeledni fog egymáshoz. Itt is a tömeges megelőzésre kell törekedni, kiemelten kezelve a gyermekeket. Mindehhez jelentős mennyiségi fejlesztés szükséges. han is kiemelt cél a népesedési programból következő egészségügyi feladatok hatékonyabb ellátása. KIEMELT KOMPLEX PROGRAMOK. Csak részleges eredménynek tekinthető a szív- és érrendszeri betegségek elleni küzdelem eddigi fejlesztése, az új Országos Kardiológiai Intézet megnyitása, a szívsebészeti hálózat bővítése, a vezető belgyógyászati osztályok keretében kardiológiai osztályok, részlegek megszervezése. Ugyancsak részleges eredmény az onkológiai ellátásiban a szűrés-gondozás és a daganatos betegségeken- Békésy boldog új esztendőt kívánunk/ vidékeket az alsófokú központokból célszerű ellátni, ahol egészségügyi központ (körzeti orvos, körzeti gyermekorvos, fogorvosi szolgálat) kialakítására törekszünk. A személyi feltételek, a technikai háttér, a közlekedés és hírközlés javításával, a képzés és továbbképzés korszerűsítésével, az ügyeleti rendszer továbbfejlesztésével az alapellátás alkalmasabbá válik feladataink végzésére. Az üzemegészségügyi ellátást tovább kell fejleszteni. A tevékenység súlypontja a megelőzésre, a gondozásra, a szűrésre, a rehabilitációra AZ ANYA-, CSECSEMŐÉS GYERMEKVÉDELEM. Kiépült a leendő anyák védelmét szolgáló tanácsadó és szülészeti hálózat, beleértve a perinatális intenzív központokat is. Ma már 1100 körzeti gyermekorvos és jól szervezett védőnői szolgálat működik. Mindezek hatására is a csecsemőhalandóság 24 ezrelék alá süllyedt, és e tendencia 1980-ban is érvényesült. Jelentős probléma, hogy a koraszülöttek aránya az elmúlt években alig csökkent, és hogy a csecsemőhalálozás nemzetközi szinten még mindig igen magas. A fentiek miatt e tervidőszakgázkezelésének kiterjesztése. A traumatológiai ellátásban súlyos probléma a központi intézet kényszerű kitelepítése. A VI. ötéves tervidőszakban a legveszélyesebb és legelterjedtebb betegségek elleni küzdelmet kell a szakmapolitikai célok középpontjába állítani. Ezeknek megvalósítására komplex szakmai célprogramok készültek, amelyek ellátási szintenként (városi, megyei, regionális) meghatározzák a feladatokat és az ehhez szükséges feltételrendszert. Megemlítünk közülük néhány fontosabb területet, tevékenységet A szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzése érdekében a legfontosabb az egészséges életmódra nevelés, a környezeti ártalmak csökkentése, a szűrés megszervezése. A veszélyeztetettek és megbetegedettek, főként a hipertóniások és perifériás éhbetegek gondozását az alapellátásra kell építeni. Ennek munkáját segíti a városi és megyei szakkonzollááriáási rendszer. A kardiológia, a különleges belgyógyászati ág fekvőbeteg-részlegeit, osztályait az ellátás minden szintjén ki kell alakítani. A daganatos megbetegedések elleni küzdelem komplex programja magában foglalja a megelőzés, a korai felfedezés, az összehangolt gyógyítás, a rehabilitáció és a gondozás fejlesztését. Különös figyelmet kell fordítani a nőgyógyászati és az emésztőszervi rosszindulatú daganatok korai felismerésére és progresszív ellátására A nagy energiájú sugárforrásokkal és számítógépes dozimetriával felszerelt regionális központokban bővíteni kell a fekvőbeteg-elhelyezés lehetőségeit. A baleseti sebészeti ágyak számát a normatívának megfelelően növelni kell, törekedve a területi aránytalanságok megszüntetésére. A traumatológiai szakellátás (kézsebészet, égési sérültek ellátása, plasztikai sebészet) a regionális központokban történik, ugyanúgy a gyermektraumatológia is, együttműködve a gyermeksebészeti osztályokkal. Elsősorban szervezési intézkedésekkel kell megoldani az erre rászorulók rehabilitációs osztályon, részlegen történő ellátását. A pszichiátriai ellátás iránti igény emelkedik. Ezért az elmegyógyászati ellátás fekvőbeteg- és járóbeteg-, valamint rehabilitációs intézményi hálózatának fejlesztése továbbra is kiemelt feladat. Az ellátás alapja a körzeti orvos, akit erre fel kell készíteni. Tovább kell emelni az elmegyógyászati ágyak számát, érvényesítve a progresszivitást és a belső tagozódást. Ki kell szélesíteni a járóbeteg-szakellátást és -igondoszást. Különösen nagy figyelmet kell szentelni a gyermekek mentálhigiéniai ellátásának és az alkoholizmus elleni küzdelemnek. Fejleszteni kell a szűrést és a gondozást. Megelőző stratégiával lassítható, sőt megállítható a krónikus, nem fertőző megbetegedések jelenlegi kedvezőtlen tendenciája. A VI. ötéves tervidőszakban az alapellátásban meg kell szervezni a szívbetegségben, a magas vérnyomásban és cukorbetegségben szenvedők gondozását. A felkutatást együtt kell szervezni az ernyőfénykép-szűréssel; a kiszűrteket az alapellátásban kell kivizsgálni és gondozni. A szűrést célszerű összekötni a közegészségügyijárványügyi vizsgálattal. Az orvosi rehabilitáció csak az utóbbi években kezdett felzárkózni a gyógyítómunka általános színvonalához, és épül ki fokozatosan az országos hálózat. Városokban az alapellátással együttműködve a gondozás keretében, illetve a hosszú ápolási idejű részlegekben kell végezni az orvosi rehabilitációt. Megyei interdiszciplináris rehabilitációs osztályokat kell kialakítani egyrészt mozgásszervi, másrészt belgyógyászati profillal. Országosanhatékony rehabili- Folytatás a 7. oldalon Engel Tevan István: Kalendárium Világ proletárjai, egyesüljetek! EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Uni* XXV. ÉVF. 1981. I. 4. IOrJ° 1. SZÁM. ÁRA: 2,50 Ft 0 Bodnár Árpádné 0Újévi gondolatok A múlt évben ünnepeltük hazánk felszabadulásának 35. évfordulóját és áttekintettük, hogy öt év alatt miben és menynyiben gyarapodott, gazdagodott társadalmunk. Lezárult egy tervciklus, amely egyben alapja népgazdaságunk VI. ötéves tervének. Szakszervezetünk VIII. kongresszusa az elmúlt időszakot eredményesnek értékelte. Erősödött az egészségügy össztársadalmi értéket kifejező szerepe, és ezzel együtt értékelhetőbbé vált a bizalom az egészségügy munkája iránt. Nőtt szakszervezeti szerveink tekintélye, részvétele a politika alakulásában és végrehajtásában. További munkánkhoz biztonságot ad, hogy tagságunk véleményét ismerve és velük együtt valósítjuk meg azokat az elhatározásokat, melyekben irányt az MSZMP XII., a magyar szakszervezetek XXIV. és szakszervezetünk VIII. kongresszusa adott. Az elvárásoknak megfelelően arra kell törekednünk, hogy a következő időszakban — támaszkodva eddigi eredményeinkre — erősítsük a társadalom szocialista vonásait, s megszilárdítsuk az életszínvonal és életkörülmények területén elérteket, legyünk képesek a szakszervezeti munka kettős funkciójának tartalmát gazdagítani, teljessé tenni. Az egészségügyi ellátást illetően az a további feladatunk, hogy minden területen segítsük a szocialista egészségügy alapelveinek érvényesülését, a megelőzés összegészségügyi feladattá tételét, a gyógyító, gondozó és rehabilitációs munka egységét, az ingyenesség következetes érvényesülését, az alapellátás minőségi fejlesztését, az egészségügy integrációjának szakmai, működésben kiteljesedését, a progresszív ellátás egységes rendszerének kiépítését, az ellátás szakmai és területi aránytalanságainak csökkentését. E feladatok egyben jelzik is az egészségügy intenzív fejlesztésének szükségességét, a meglevő lehetőségek jobb kihasználását a vezetésben, az irányításban, az ellenőrzésben, a szemléletváltozásban, a munka szervezettségében, az egészségügyi intézmények belső rendjének kialakításában, a korszerűbb feladatmegosztásban, s az ehhez szükséges képzésben, felkészültségben. Ez — a tagság széles körű bevonásával — felelősségteljes részvételt jelent a szakszervezeti munka minden szintjén. Fontosnak tartjuk, hogy a „holnap munkájához” a területi szerveknél és a munkahelyeken egyaránt ne csak beruházási és költségvetési, hanem úgynevezett komplex tervek készüljenek. Szükséges ez a munkaerő egyenletesebb elosztása, erkölcsi megbecsülése, az egyéni munkavégzésen alapuló anyagi elismerés, a munkakörülmények kedvezőbbé tétele — összességében az egészségügyi dolgozók megnyerése, megtartása szempontjából. Éljünk azokkal a lehetőségekkel, melyeket a VI. ötéves terv szociális tervezéséhez a költségvetési szerveknek és az egészségügyi intézményeknek a Munkaügyi Minisztérium és a SZOT elnökségének irányelvei biztosítanak. Azaz az ötéves szakmai tervek részeként tegyük folyamatosan gyakorlattá az egészségügyben is a munkahelyek éves szociális tervezését. E tervek tartalmazzák a munkavédelmi, az üzemegészségügyi, a rehabilitációs, a közművelődési, a tömegsport és a szociális ellátás munkahelyi feladatait, valamint az emberi viszonyok fejlesztését érintő tennivalókat, az ifjúsági és a nőpolitikai kérdéseket. Nem kevesebb ez, mint az egészségügyi dolgozókról történő tudatosabb gondoskodás. Ismeretes, hogy ágazatunk eddig is több száz millió forintot használt fel évente szociális juttatásra. Célunk az, hogy legyen ez a munka tervszerűbb, s a tagság kapjon szerepet a tervezésben és felhasználásban egyaránt. Feladatunk, hogy e tennivalókra irányelvek kerüljenek kiadásra az Egészségügyi Minisztériummal együtt. A munkavédelemben gondot kell fordítanunk a baleseti veszélyforrásokkal, a munkaártalmakkal, az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos feladatokra, az egészségügyi dolgozók, egészségvédelmét illetően a megváltozott munkaképességűek esetében érvényt kell szereznünk kongresszusi határozatunknak. A munkaerő-gazdálkodásban lényeges szerepe van a munkahelyek oktatási és közművelődési tevékenységének a dolgozóknak a feladatokra alkalmassá tételében és az egészségügyi kultúra terjesztésében. A szociális ellátás kiemelt feladatának tartjuk a helyi étkeztetést, az orvos-nővérszállások fejlesztését, az egészségügyi dolgozók letelepedésének segítését, a lakásjuttatást, a segélyezést és az üdültetést. Az emberi viszonyok fejlesztésében szükségszerű a munkahelyi demokrácia tartalmi kiteljesedése, a szocialista munka- és brigádmozgalom fejlesztése. Biztosak vagyunk abban, hogy ezek az úgynevezett „emberi beruházások” az egészségügyi ellátás nagy belső tartalékai. A szakszervezeti választások során kifejezésre jutott, hogy az egészségügyi ellátás szubjektív tényezői jelentősen befolyásolják a munkahelyi légkört, az etikus magatartást, az olyan vezetést, amely számít a dolgozók részvételére a feladatok kialakításában és végrehajtásában, azt a gyógyító munkát, amely többet akar adni az ápolásban, a gondozásban, a humánus, türelmes bánásmódban, az egészségügy csapatmunkájának erősödésében. Közös feladataink végzésére folyamatosan fel kell készítenünk a bizalmiakat, a tisztségviselőket, együtt gondolkodva tagságunkkal, s igényelve a mindenkori párbeszédet. Az újévi gondolatok jegyében ezért is szólunk az új esztendő közös tennivalóiról, hiszen az egészségügyi dolgozók közreműködését várjuk abban, hogy az elhatározás gyakorlattá váljon a betegágy mellett, a rendelőintézetekben, a gyógyszertárakban, a mosodákban, s valamennyi munkaterületen. Az óévtől elbúcsúzva a központi vezetőség nevében őszintén köszönöm a szakszervezeti tisztségviselők, az egészségügyi dolgozók áldozatkész munkáját, és kívánok mindannyiunknak békés, boldog, eredményes új esztendőt és jó egészséget.