Egészségügyi Dolgozó, 1981 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-04 / 1. szám

DR. SCHULTHEISZ EMIL Feladataink A VI. ötéves terv fő feladata az MSZMP KB irányelvei szerint „a tár­sadalmi előrehaladás gazdasági alapjainak erősítése, tervszerű, kiegyensú­lyozott fejlődés biztosítása, az elért életszínvonal megszilárdítása, az élet­­körülményeknek — a lehetőségekhez igazodó — javítása”. A továbbiak­ban az irányelv kiemeli, hogy „Az életkörülmények fejlesztésében elsőd­leges feladat az alapellátás javítása, bővítése. Az egészségügyi ellátás és az általános iskolai oktatás feltételeit az átlagosnál gyorsabban kell fejlesz­teni.” Fejlesztési koncepciójának kialakításában az Egészségügyi Minisz­térium a KB-irányelveket tekintette meghatározónak. alapellátás, az v. öt­éves tervidőszakban teljes­sé vált a körzeti orvosi há­lózat, gyorsan fejlődött az üzemorvosi­, a körzeti gyer­mekorvosi és a fogorvosi el­látás. Az alapellátás jelentő­sége a VI. ötéves tervben is tovább növekszik. A helyi igényeik színvonalasabb ki­elégítése, az idősek számá­nak növekedése, a­­szűrő­­vizsgálati, gondozási és re­habilitációs tevékenység fo­kozódása egyaránt ezt igény­li. El kell érni, hogy az egy körzeti orvosra jutó lakos­­szám ne haladja meg a 2300 —2500 főst, egyidejűleg csök­kenjen az üres körzetek szá­ma. Az aprófalvas, tanyás tevődik át. Az üzemi szak­rendelőket meg kell nyitni a környező kisebb üzemek, esetleg a lakosság előtt is. A megyei üzemegészségügyi szakrendelések működési fel­tételeit tovább kell javítani. A foglalkozási ártalmak ko­rai felismerése érdekében az iparági munka- és üzem­egészségügyi bázisok körét fokozatosan bővíteni kell. A fogorvosi ellátás terüle­ti fejlesztésével a vidéki és a városi ellátás színvonala közeledni fog egymáshoz. Itt is a tömeges megelőzésre kell törekedni, kiemelten ke­zelve a gyermekeket. Mind­ehhez jelentős mennyiségi fejlesztés szükséges. han is kiemelt cél a népe­sedési programból következő egészségügyi feladatok haté­konyabb ellátása. KIEMELT KOMPLEX PROGRAMOK. Csak részle­ges eredménynek tekinthető a szív- és érrendszeri beteg­ségek elleni küzdelem eddi­gi fejlesztése, az új Orszá­gos Kardiológiai Intézet megnyitása, a szívsebészeti hálózat bővítése, a vezető belgyógyászati osztályok ke­retében kardiológiai osztá­lyok, részlegek megszervezé­se. Ugyancsak részleges eredmény az onkológiai ellá­tásiban a szűrés-gondozás és a daganatos betegségek­en- Békésy boldog új esztendőt kívánunk/ vidékeket az alsófokú köz­pontokból célszerű ellátni, ahol egészségügyi központ (körzeti orvos, körzeti gyer­mekorvos, fogorvosi szolgá­lat) kialakítására törek­szünk. A személyi feltételek, a technikai háttér, a közle­kedés és hírközlés javításá­val, a képzés és továbbkép­zés korszerűsítésével, az ügyeleti rendszer továbbfej­lesztésével az alapellátás al­kalmasabbá válik felada­taink végzésére. Az üzemegészségügyi ellá­tást tovább kell fejleszteni. A tevékenység súlypontja a megelőzésre, a gondozásra, a szűrésre, a rehabilitációra AZ ANYA-, CSECSEMŐ­ÉS GYERMEKVÉDELEM. Kiépült a leendő anyák vé­delmét szolgáló tanácsadó és szülészeti hálózat, beleértve a perinatális intenzív köz­pontokat is. Ma már 1100 körzeti gyermekorvos és jól szervezett védőnői szolgálat működik. Mindezek hatására is a csecsemőhalandóság 24 ezrelék alá süllyedt, és e tendencia 1980-ban is érvé­nyesült. Jelentős probléma, hogy a koraszülöttek aránya az elmúlt években alig csök­kent, és hogy a csecsemőha­lálozás nemzetközi szinten még mindig igen magas. A fentiek miatt e tervi­dőszak­gázkezelésének kiterjesztése. A traumatológiai ellátásban súlyos probléma a központi intézet kényszerű kitelepíté­se. A VI. ötéves tervidőszak­ban a legveszélyesebb és legelterjedtebb betegségek elleni küzdelmet kell a szak­mapolitikai célok középpont­jába állítani. Ezeknek meg­valósítására komplex szak­mai célprogramok készültek, amelyek ellátási szintenként (városi, megyei, regionális) meghatározzák a feladatokat és az ehhez szükséges felté­telrendszert. Megemlítünk közülük néhány fontosabb területet, tevékenységet A szív- és érrendszeri meg­betegedések megelőzése érde­kében a legfontosabb az egészséges életmódra neve­lés, a környezeti ártalmak csökkentése, a szűrés meg­szervezése. A veszélyeztetet­tek és megbetegedettek, fő­ként a hipertóniások és pe­rifériás éhbetegek gondozá­sát az alapellátásra kell építeni. Ennek munkáját se­gíti a városi és megyei szak­­konzol­láári­áási rendszer. A kardiológia, a különleges belgyógyászati ág fekvőbe­teg-részlegeit, osztályait az ellátás minden szintjén ki kell alakítani. A daganatos megbetegedé­sek elleni küzdelem komp­lex program­ja magában foglalja a megelőzés, a­ korai felfedezés, az összehangolt gyógyítás, a rehabilitáció és a gondozás fejlesztését. Kü­lönös figyelmet kell fordíta­ni a nőgyógyászati és az emésztőszervi rosszindulatú daganatok korai felismerésé­re és progresszív ellátására A nagy energiájú sugárforrá­sokkal és számítógépes do­zimetriával felszerelt regio­nális központokban bővíteni kell a fek­vőbeteg-elhelyezés lehetőségeit. A baleseti sebészeti ágyak számát a normatívának meg­felelően növelni kell, töre­kedve a területi aránytalan­ságok megszüntetésére. A traumatológiai szakellátás (kézsebészet, égési sérültek ellátása, plasztikai sebészet) a regionális központokban történik, ugyanúgy a gyer­mektraumatológia is, együtt­működve a gyermeksebészeti osztályokkal. Elsősorban szervezési intézkedésekkel kell megoldani az erre rá­szorulók rehabilitációs osz­tályon, részlegen történő el­látását. A pszichiátriai ellátás irán­ti igény emelkedik. Ezért az elmegyógyászati ellátás fek­vőbeteg- és járóbeteg-, vala­mint rehabilitációs intéz­ményi hálózatának fejlesztése továbbra is kiemelt feladat. Az ellátás alapja a körzeti orvos, akit erre fel kell ké­szíteni. Tovább kell emelni az elmegyógyászati ágyak számát, érvényesítve a prog­resszivitást és a belső tago­zódást. Ki kell szélesíteni a járóbeteg-szakellátást és -igondoszást. Különösen nagy figyelmet kell szentelni a gyermekek mentálhigiéniai ellátásának és az alkoholiz­mus elleni küzdelemnek. Fejleszteni kell a szűrést és a gondozást. Megelőző stratégiával lassítható, sőt megállítható a krónikus, nem fertőző megbetegedések je­lenlegi kedvezőtlen tenden­ciája. A VI. ötéves tervidő­szakban az alapellátásban meg kell szervezni a szívbe­tegségben, a magas vérnyo­másban és cukorbetegségben szenvedők gondozását. A fel­kutatást együtt kell szervez­ni az ernyőfénykép-szűréssel; a kiszűrteket az alapellátás­ban kell kivizsgálni és gon­dozni. A szűrést célszerű összekötni a közegészségügyi­­járványügyi vizsgálattal. Az orvosi rehabilitáció csak az utóbbi években kez­dett felzárkózni a gyógyító­­munka általános színvonalá­hoz, és épül ki fokozatosan az országos hálózat. Váro­sokban az alapellátással együttműködve a gondozás keretében, illetve a hosszú ápolási idejű részlegekben kell végezni az orvosi reha­bilitációt. Megyei interdisz­ciplináris rehabilitációs osz­tályokat kell kialakítani egy­részt mozgásszervi, másrészt belgyógyászati profillal. Or­szágosan­­hatékony rehabili- Folytatás a 7. oldalon Engel Tevan István: Kalendárium Világ proletárjai, egyesüljetek! EGÉSZSÉGÜ­GYI DOLGOZÓ Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Uni* XXV. ÉVF. 1981. I. 4. IOrJ° 1. SZÁM. ÁRA: 2,50 Ft 0 Bodnár Árpádné 0Újévi gondolatok A múlt évben ünnepeltük hazánk felszabadulásának 35. évfordulóját és áttekintettük, hogy öt év alatt miben és meny­nyiben gyarapodott, gazdagodott társadalmunk. Lezárult egy tervciklus, amely egyben alapja népgazdaságunk VI. ötéves tervének. Szakszervezetünk VIII. kongresszusa az elmúlt időszakot eredményesnek értékelte. Erősödött az egészségügy össztár­sadalmi értéket kifejező szerepe, és ezzel együtt értékelhe­­tőbbé vált a bizalom az egészségügy munkája iránt. Nőtt szakszervezeti szerveink tekintélye, részvétele a politika ala­kulásában és végrehajtásában. További munkánkhoz bizton­ságot ad, hogy tagságunk véleményét ismerve és velük együtt valósítjuk meg azokat az elhatározásokat, melyekben irányt az MSZMP XII., a magyar szakszervezetek XXIV. és szak­­szervezetünk VIII. kongresszusa adott. Az elvárásoknak megfelelően arra kell törekednünk, hogy a következő időszakban — támaszkodva eddigi eredménye­inkre — erősítsük a társadalom szocialista vonásait, s meg­szilárdítsuk az életszínvonal és életkörülmények területén el­érteket, legyünk képesek a szakszervezeti munka kettős funk­ciójának tartalmát gazdagítani, teljessé tenni. Az egészségügyi ellátást illetően az a további feladatunk, hogy minden területen segítsük a szocialista egészségügy alapelveinek érvényesülését, a megelőzés összegészségügyi feladattá tételét, a gyógyító, gondozó és rehabilitációs munka egységét, az ingyenesség következetes érvényesülését, az alap­ellátás minőségi fejlesztését, az egészségügy integrációjának szakmai, működésben kiteljesedését, a progresszív ellátás egy­séges rendszerének kiépítését, az ellátás szakmai és területi aránytalanságainak csökkentését. E feladatok egyben jelzik is az egészségügy intenzív fej­lesztésének szükségességét, a meglevő lehetőségek jobb ki­használását a vezetésben, az irányításban, az ellenőrzésben, a szemléletváltozásban, a munka szervezettségében, az egész­ségügyi intézmények belső rendjének kialakításában, a kor­szerűbb feladatmegosztásban, s az ehhez szükséges képzésben, felkészültségben. Ez — a tagság széles körű bevonásával — felelősségteljes részvételt jelent a szakszervezeti munka min­den szintjén. Fontosnak tartjuk, hogy a „holnap munkájához” a te­rületi szerveknél és a munkahelyeken egyaránt ne csak be­ruházási és költségvetési, hanem úgynevezett komplex ter­vek készüljenek. Szükséges ez a munkaerő egyenletesebb el­osztása, erkölcsi megbecsülése, az egyéni munkavégzésen ala­puló anyagi elismerés, a munkakörülmények kedvezőbbé té­tele — összességében az egészségügyi dolgozók megnyerése, megtartása szempontjából. Éljünk azokkal a lehetőségekkel, melyeket a VI. ötéves terv szociális tervezéséhez a költségvetési szerveknek és az egészségügyi intézményeknek a Munkaügyi Minisztérium és a SZOT elnökségének irányelvei biztosítanak. Azaz az ötéves szakmai tervek részeként tegyük folyamatosan gyakorlattá az egészségügyben is a munkahelyek éves szociális tervezését. E tervek tartalmazzák a munkavédelmi, az üzemegészségügyi, a rehabilitációs, a közművelődési, a tömegsport és a szociális ellátás munkahelyi feladatait, valamint az emberi viszonyok fejlesztését érintő tennivalókat, az ifjúsági és a nőpolitikai kérdéseket. Nem kevesebb ez, mint az egészségügyi dolgo­zókról történő tudatosabb gondoskodás. Ismeretes, hogy ágazatunk eddig is több száz millió fo­rintot használt fel évente szociális juttatásra. Célunk az, hogy legyen ez a munka tervszerűbb, s a tagság kapjon szerepet a tervezésben és felhasználásban egyaránt. Feladatunk, hogy e tennivalókra irányelvek kerüljenek kiadásra az Egészségügyi Minisztériummal együtt. A munkavédelemben gondot kell fordítanunk a baleseti veszélyforrásokkal, a munkaártalmakkal, az egyéni védőesz­közökkel kapcsolatos feladatokra, az egészségügyi dolgozók, egészségvédelmét illetően a megváltozott munkaképességűek esetében érvényt kell szereznünk kongresszusi határozatunk­nak. A munkaerő-gazdálkodásban lényeges szerepe van a mun­kahelyek oktatási és közművelődési tevékenységének a dol­gozóknak a feladatokra alkalmassá tételében és az egészség­­ügyi kultúra terjesztésében. A szociális ellátás kiemelt feladatának tartjuk a helyi étkeztetést, az orvos-nővérszállások fejlesztését, az egészség­­ügyi dolgozók letelepedésének segítését, a lakásjuttatást, a segélyezést és az üdültetést. Az emberi viszonyok fejlesztésében szükségszerű a mun­kahelyi demokrácia tartalmi kiteljesedése, a szocialista mun­ka- és brigádmozgalom fejlesztése. Biztosak vagyunk abban, hogy ezek az úgynevezett „em­beri beruházások” az egészségügyi ellátás nagy belső tartalé­kai. A szakszervezeti választások során kifejezésre jutott, hogy az egészségügyi ellátás szubjektív tényezői jelentősen befo­lyásolják a munkahelyi légkört, az etikus magatartást, az olyan vezetést, amely számít a dolgozók részvételére a fel­adatok kialakításában és végrehajtásában, azt a gyógyító munkát, amely többet akar adni az ápolásban, a gondozásban, a humánus, türelmes bánásmódban, az egészségügy csapat­munkájának erősödésében. Közös feladataink végzésére folyamatosan fel kell készí­tenünk a bizalmiakat, a tisztségviselőket, együtt gondolkodva tagságunkkal, s igényelve a mindenkori párbeszédet. Az újévi gondolatok jegyében ezért is szólunk az új esz­tendő közös tennivalóiról, hiszen az egészségügyi dolgozók közreműködését várjuk abban, hogy az elhatározás gyakor­lattá váljon a betegágy mellett, a rendelőintézetekben, a gyógyszertárakban, a mosodákban, s valamennyi munkaterü­leten. Az óévtől elbúcsúzva a központi vezetőség nevében őszin­tén köszönöm a szakszervezeti tisztségviselők, az egészség­ügyi dolgozók áldozatkész munkáját, és kívánok mindannyi­unknak békés, boldog, eredményes új esztendőt és jó egész­séget.

Next