Egészségügyi Dolgozó, 1982 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének lapja XXVII. évf. 1. szám, 1982. január - Ára: 2,50 Ft Az egészségügy a KNEB-vizsgálatok tükrében (3. oldal) „Az egészség és a munkaképesség a nép legértékesebb kincse!” (6. oldal) Az orvostovábbképzés feladatai (9. oldal) ÜNNEPI TANÁCSÜLÉS Vas, gyémánt és arany díszoklevéllel tüntették ki a 65, 60, illetve 50 éve diplomázott orvosokat, gyógyszerészeket a Semmelweis Orvostudományi Egyetem 1981. november 27-i rendkívüli ünnepi tanácsülésén. Dr. Szécsény Andor rektor a díszoklevelek átadása alkalmából mondott beszédében kiemelte, hogy az ünnepeltek az első világháború alatt, illetve azt követően a húszas és harmincas évek elején kapták kézhez diplomájukat. Életre szóló, felelősségteljes hivatásukat történelmünk egyik legnehezebb időszakában kezdték gyakorolni, szolgálták a magyar egészségügyet, végezték feladatukat, miközben lerakták egy új, emberközpontú társadalmi rendszer alapjait. Köszönet, tisztelet és megbecsülés illeti e korosztályt helytállásáért: ők azok, akik az elmúlt évtizedek alatt megteremtették a biztonságos élet alapjait, és hozzájárultak egy olyan, egészségesebb társadalom alakításához, amely magasabb színvonalon és eredményesebben szolgálja az ember és az emberiség ügyét; ők azok, akik részeseivé váltak a szocialista haza megteremtése nehéz feladatának; mindennapi szívós munkájuk eredményeképpen az egészségünkről való magas színvonalú és ingyenes gondoskodás állampolgári jogunkká lett. Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete több mint 200 ezer szervezett dolgozója nevében dr. Babics Antal akadémikus, a szakszervezet elnöke köszöntötte a jubilánsokat. Elmondta, hogy a korábbi hagyományokra építve egyre dinamikusabb, lendületes fejlődés tapasztalható szakszervezeti mozgalmunkban: jelentősen javultak a dolgozók élet- és munkakörülményei, emelkedett az általános és a szakmai műveltségük színvonala, bővült a szociális juttatások rendszere, s kiteljesedett a munkahelyi és a szakszervezeti demokratizmus. A társadalmi viszonyok, a kulturális szokások, életvitelünk nagymértékben átalakult az elmúlt 36 esztendőben. A mi világunk sok tekintetben új világ lett. Olyan időben élünk, amelyben — ismerve képességeink határait — vigyáznunk kell, nehogy felületesekké, közömbösekké váljunk. Bár idősebb korban fárasztóbb és nehezebb az alkalmazkodás, érdeklődésünk a világ dolgai és a tudomány iránt soha nem csökkenhet — mondta dr. Babics Antal. Vasdiplomát kapott dr. Lévai Aranka, Péter Margit (Kempler Vilmosné) és dr. Szarvas Jenő, gyémántdiplomát huszonhárman, aranydiplomát hetvenegyen kaptak. Hajdinyák Gyula fotója , minőség a legtöbb mérce 1 1 esztendőt köszöntünk. Dolgos,mozgalmas hétköznapokat hagytunk magunk mögött. Sok volt a temá-a való, nem kevés gonddal kellett megküzdenünk. Felelősebb, igényesebb munkát és hozzáállást követelt mindannyiunktól az élet. A nehezülő körülmények közepette keményen meg kellett dolgozni minden kis sikerért, eredményért. Az évváltás mindig tűnődésre, mérlegkészítésre készíteti a közösséget meg az egyént: mit sikerült megvalósítani a terveikből, az elhatározásokból. A kezdődő év köszöntése jó eltolom a szakszervezetek számára is, hogy számba vegyük mindazt, amit a négy és fél milliós szakszervezeti tagság végzett a XXIV. kongresszus határozatainak valóra váltásáért. A magyar szakszervezeti mozgalom számára 1981. nagy erőpróba volt. A szakszervezeteknek 1980 decemberében megtartott XXIV. kongresszusa az eddigieknél is nagyobb feladatokat tűzött a tagság elé. A kongresszus ezért nagy figyelmet keltett itthon és külföldön. Elkötelezett, önálló arculatú, értékeit, szerepét és felelősségét reálisan issmerő mozgalom mutatta meg cselekvőkészsségét, erejét. A kongresszus tükrözte, hogy a szakszervezetek nem formálisan végzik a rájuk ruházott feladatokat, hanem politikai bátorsággal állást foglalnak a legfontosabb társadalmi kérdésekben. Felelősséggel osztoznak a társadalom gondjaibanés örömeiben, alkotóan részt vesznek a célok kimunkálásában, a feladatok valóra váltásában. A szervezett dolgozók nem csupán végrehajtói a tennivalóknak, hanem tapasztalataik, véleményük ésészrevételeik hasznosításával közvetlen részesei a politika alakításának. Az elmúltéviben az egész mozgalomban megkezdődött a kongresszusi határozat végrehajtása, a tennivalók végiggondolása, a megoldás módszereinek kimunkálása. Az alapszervezeteknél, bizalmi csoportoknál, munkahelyi kollektíváknál, vezető testületeknél az együttgondolkodás éscselekvés került a tevékenység középpontjába. Az egészségügyi dolgozóknak és szakszervezeti tisztségviselőknek, vezető testületeknek jelentős a szerepük abban a pezsdülésben, amely a XXIV. kongresszust követően megindult a szakszervezetekben. Az egészségügyi dolgozók áldozatkész munkájukkal sokat tettek, s egyre többet tesznek azért, hogy erősödjék az ágazat szerepe, növekedjen a társadalom bizalma, elismerése az egészségügy iránti. Az egészségügyi ellátás színvonala befolyásoló erővel bír a társadalom egészére. Az állampolgárok egyetlen szolgáltatással szemben sem támasztanak olyan magas igényeket mint az egészségüggyel szemben. Az orvos és a beteg kapcsolatának politikai hangulatteremtő szerepe van a közvéleményben. Egyáltalán nem közömbös tehát, hogy a gyógyításban tevékenykedők miként felelnek meg az egyre növekvő társadalmi követelményeknek, képesek-e példamutató munkával, áldozatvállaló helytállással hatni a társadalomra, az egyes ember gondolkodására, magatartására. Az egészségügy 220 ezer dolgozója a korábbiaknál is nagyobb erőfeszítéseket tett 1981- ben a gyógyítás becsületének, rangjának emeléséért. A betegágyaknál, a rendelőkben, a kórházakban, a gyógyszertáraikban, a konyhákban, a mosodákban, a műhelyekben és egyéb munkaterületeken a jobbat és többet akaró dolgozóktevékenysége vált ortzékadóvá, mércévé. Elsősorban nekik köszönhető, hogy a nehezedő körülmények ellenére az állampolgárok mind jobbanérezhetik atársadalom gondoskodását, törődését, s hogy az egészségügy munkája tovább javult. Az elmúlt esztendőben az egészségügy területén az egyiklegfontosabb feladat az integráció kiszélesítése, tökéletesítése, az ellátás aránytalanságainak csökkentése volt. E feladatok megkövetelték ápolóktól és professzoroktól, beosztottaktólés vezetőktől a lehetőségek jobb kihasználását az irányításban, az ellenőrzésben, a munka hatékonyabb, ésszerűbb megszervezését, az intézmények belső rendjének kialakítását. E tennivalókat nem lehetett volna eredményesen végezni, a szakszervezetek segítő tevékenysége, mozgósító, meggyőző, nevelő munkája, a munkahelyi demokratizmust erősítő törekvése nélkül. A szervezett dolgozók széles körű bevonása és felelősségteljes, felkészült részvétele atennivalók kimunkálásában, a közös cselekvésben a szakszervezet erejéről, tekintélyéről tanúskodik. Az alapszervezeti munka tartalmasabbá válása, a bizalmiak és testületeikbátrabb, értőbb hozzáállása, képviselni tudása nagyban hozzájárult az eredményekhez, a munkahelyi légkör javulásához, az egészségügyi dolgozók megnyeréséhezés megtartásához. Az egészségügyi szakszervezet kiemelt feladatának tekintette a dolgozóiról történő gondoskodást, anyagi és erkölcsimegbecsülésük növelését. Ha szerény mértékben is, de javultak az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményei, új orvos-nővérszállók létesültek, több millió forint jutott az egészségügyi dolgozók letelepedésének ösztönzésére, segítésére, bővült azoknak a száma, akik lakást loptak, segélyben részesültek, korszerűsödtek, javultak agyógyítás körülményei, csökkentek a baleseti veszélyforrások és a muntaártalmak. Az ágazat több száz millió forintot használt föl szociális juttatásra, a dolgozók életének jobbítására. Ennek ellenére még sok a gond, a jogos panasz, sérelem az élet- és munkakörülményekre az egészségügyben. Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Vili. kongresszusa ezért is fogalmazta meg ismét gazdasági nehézségeink mellett is kiemelt feladatként az élet- és munkakörülmények javítását, az egészségvédelem új alapokra t történő helyezését, a megváltozott munkaképességűekről való fokozottabb gondoskodást. A nehézségek, a gondok ellenére is eredményes évet hagytunk magunk mögött. Ünneplésre, megállásra, elégedettségre azonban semmi okunk, s az új esztendőben sem kevesebb a teendőnk. Eredményeinket csak többés jobb munkával tudjuk megszilárdítani, megtartani. Ezt egyértelműen mutatják az 1982. évi népgazdasági terv céljai, adatai is. Megnövekedett teendőink ellenére is bizakodva nézünk 1982 elébe. Bizakodva, mert látjuk céljainkat, ismerjük lehetőségeinket, tudjuk, mit miért és mikorra akarunk elérni. 1982, a cselekvés, a végrehajtás éve. Tetteinknek, munkánknak aminőség a legfőbb mércéje. Az új esztendőben sikereket, eredményeket csak akkor tudunk elérni, ha hatékonyan kihasználunk minden munkaórát, ha a tudás, a gondolkodás, a felelősségvállalás, a kezdeményezőkészség alkotó- és termelőerővé válik a munkahelyeken. Az egészségügyi dolgozókra 1982-ben a korábbi évekhez képest isnagyobb tennivalók hárulnak. Január elsejével az egészségügyben is bevezetik az ötnapos munkahetet. •Ennek sikeres végrehajtása — bármennyire is széles körű vita, átgondolt tervezés, egyeztetés előzte meg — korántsem lesz gondmentes. z ellátás az ötnapos munkahét mellett is változatlanul hétnapos szol- / gálát. A hét mindennapján, szombaton és vasárnap is folyamatosan, késedelem nélkül ellátásban, gyógykezelésben kell részesíteni a betegeket. Az egészségügyi szolgálatot igénybe vevő emberek nem érezhetik hátrányosan az egészségügyiek szabad idejének megnövekedését, hanem a korábbiaknál is színvonalasabb ellátást kell kapniuk. Az új munkarendre történő átállás új módszerek alkalmazását, az anyagi és személyi feltételek megteremtésétigényli az intézményektől, vállalatoktól, munkahelyektől. A bevezetéshez szükséges 4200 új státusnak csak a feletölthető be, 2100 ember teendőit jobb munkaszervezéssel, átcsoportosítással, hatékonyabb feladatvégzéssel kell pótolni. Az alapszervezetek, a bizalmiak, a bizalmi testületek sokat tehetnek azért, hogy zökkenőmentesen megvalósuljanak a tennivalók. Helyi és országos dolgaink becsületes elvégzése a feladatok még alaposabb ismeretét, a demokrácia tartalmasabb érvényesítését igényli: szervezettséget, jó munkahelyi légkört, lelkiismeretesebb hozzáállást, nagyobb erőfeszítést. A szakszervezeti munka minden területén előtérbe kerül az egyes ember gondolkodásának, magatartásának, tudatos cselekvésének szerepe és fontossága. Ez a nevelőmunta további fejlesztését igényli, ezért lényegesen bővül, tartalmasabbá válik a bizalmiak és testületeik tevékenysége. A szocialista demokráciának változatlanul alapvető területe a munkahelyi, az üzemi demokrácia. Demokratikus vezetés nélkül, a dolgozók közreműködésének mellőzésével ugyanis nem lehet eredményesen irányítani se rövid, se hosszú távon. A demokratizmus fejlesztése a szakszervezetek számára központi kérdés. Munkánk sikere attól függ, hogy a helyi szakszervezet képes-e az eseményekre hatni, tudja-e mozgósítani a kollektíváikat. Abizalmiakra, bizalmi testületekre az eddigieknél is nagyobb felelősség hárul a munkahelyi demokratizmus magasabb szintű gyakorlásában, a jogsegélyszolgálatnak és más kezdeményezéseknek szerves részévé válásában. Nagy tartalékok, vannak az emberi tényezőkben az egészségügy területén. Az emberek képességének, tehetségének kibontakoztatásában, a tisztesség és a becsület rangjának erősítésében, a szocialista elkötelezettség elismerésében, a cselekvés lehetőségeinek, bővítésében a szakszervezeti tisztségviselők igen sokat tehetnek. Az egészségügyi dolgozók hivatásszerrűtétéről nem kell meggyőzni közvéleményünket, valamennyi egészségügyi dolgozó naponta bizonyítja helytállását, áldozatkészségét. Ezért is várják el joggal a társadalom részéről, hogy a terhek vállalásával arányban mind nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülést kapjanak. Tudják, hogy nehéz időket élünk, tisztában vannak a népgazdaság teljesítőképességével, anyagi helyzetünk lehetőségeivel. Mindezek mellett azonban a társadalomnak az eddigieknélis nagyobb figyelemmel kell fordulnia az egészségügyi dolgozók felé. Az óévtől elbúcsúzva, az új esztendőt köszöntve, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és az egész szakszervezeti mozgalom nevében őszinte tisztelettel köszönöm meg az egészségügyben dolgozó szakszervezeti tisztségviselők, vezető testületek, valamennyi szakszervezeti tag áldozatkész, lelkiismeretes munkáját, s mindannyiuknak békés, boldog, erdményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánok. Jakab Sándor