Egészségügyi Dolgozó, 1984 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
Az EDSZ-elnökség üléséről Napirenden a munkahelyi demokrácia A munkahelyi demokrácia érvényesüléséről tárgyalt november 30-i ülésén az EDSZ elnöksége. A testület Zala és Hajdú-Bihar megye alapszervezeteinek, valamint a Szegedi Orvostudományi Egyetemnek az ez irányú munkájáról hallgatott meg tájékoztatást. Megtárgyalta továbbá az Egészségpolitikai osztály előterjesztésében a szakorvosi és szakgyógyszerészi képesítés megszerzéséről és a képesítésről, valamint az orvosok, fogorvosok és a gyógyszerészek továbbképzéséről szóló 9/1978. (XI. 29.) EüM. sz. rendelet és végrehajtási utasítás módosításának véleményezését is. Az elnökségi ülésen részt vettek az érintett megyék megyebizottságainak titkárai, a megyei főorvosok, valamint a szegedi egyetem rektora és az alapszervezeti szakszervezeti és párttitkárok. Varjú Mária, dr. Szűcs Miklós és dr. Vetró Gábor, a SZOTE Szakszervezeti Bizottságának titkára és az előre elkészített anyagokhoz szóbeli kiegészítést tett. Valamennyien hangsúlyozták, hogy a munkahelyi demokrácia érvényesüléséről készített beszámolókban a szakszervezeti tagság véleményét igyekeztek összefoglalni. A vitában többen mondták el véleményüket, észrevételeiket, köztük a megyei főorvosok. Dr. Teslér Katalin, Hajdú-Bihar megye főorvosa arról szólt, hogy az 1049-es számú SZOT-határozat érvényesülése lassabban halad, mint azt szeretnék. Ennek ellenére vannak jó kezdeményezezések arra, hogy a demokrácia fórumrendszere jól működjék. Azt is hangsúlyozta: nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az egészségügy területén igen nehéz az évszázadok hagyományait leküzdeni, megszabadulni a demokráciát sértő gyakorlattól. A demokrácia fórumainak működéséről többen is kifejtették a véleményüket, közöttük Zala megye főorvosa dr. Szilveis Rudolf is. Azzal csaknem valamennyien egyetértettek, hogy ma már mindenütt léteznek ezek a fórumok, de sok helyen még csak formális a gyakorlatuk. Hogy a demokrácia érvényesülésének valóságos eszközeivé válhassanak, elengedhetetlen fontosságú az, hogy a dolgozók, a vezetők és beosztottak naprakészek legyenek az információk birtoklásában. Sajnos sok vezető nem adja meg a szükséges informálást a társadalmi szervezetek testületeinek, ami káros az ott dolgozó kollektívára. Ugyanakkor az is előfordul, amikor a szakszervezeti tisztségviselő nem „partnere” az állami vezetőnek. Az igazi munkahelyi demokrácia akkor válik tartalmasabbá, ha például a szakszervezeti vezetők, a bizalmiak nem csupán saját, hanem az általuk képviselt kollektíva véleményét viszik a testületek elé. A vitában az is elhangzott, hogy sok esetben maga az állami vezető nem ismeri a szakszervezeti szervek, a bizalmiak jogosultságát, emiatt nem is kéri ki a véleményüket egy-egy, az egész kollektívát érintő kérdésben. Dr. Petri Gábor, a SZOTE rektora hozzászólásában kiemelte: az egészségügy terheit nem az orvosok viselik csupán, a középkáderek nélkül nincs egészségügy. Ennek megfelelően kell a munkahelyeket érintő kérdésekben tárgyalni. Szem előtt tartva a munkahelyi demokrácia érvényesülésének fórumrendszerét, el kell tudni dönteni, hogy mely téma melyik fórum elé kerüljön megtárgyalás céljából. Dr. Füzi István, az EDSZ főtitkára hozzászólásában kitért a munkaügyi szabályzatok szerepére. Felhívta a figyelmet, hogy a szakszervezeti vezetők fontos feladata a szabályzatok felülvizsgálata, a gyakorlatot figyelembe vevő folyamatos módosítása. Szólt arról is, hogy az egészségügyben bevezetésre kerülő új bértarifarendszer érvényesülésében fontos a szakszervezetek tevőleges részvétele. Kiemelte a szociális tervezés fontosságát, és ezen tervek maradéktalan megvalósítását a munkahelyeken. A novemberi elnökségi ülésen az EDSZ Pénzügyi-számviteli és ellenőrzési osztályának előterjesztésében tájékoztatás hangzott el az egyetemi alapszervezetek gazdálkodásáról is. Végezetül megtárgyalták az EDSZ elnökségének állásfoglalás-tervezetét a járások megszűnésével összefüggő szakszervezeti változásokról. Az elnökség a munkahelyi demokrácia érvényesüléséről, valamint a 9/1978. (XI. 29.) EüM. sz. rendelet végrehajtási utasításának módosításáról szóló véleményezést megvitatta és elfogadta. —n— Nyilatkozat A békéért, a Mi, a Közalkalmazottak és Rokonszakmabeli Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetsége Bukarestben, 1983. november 25-ig tartott 35. vezetőségi ülésszakának résztvevői üdvözöljük azoknak a szakszervezeti szervezeteknek a kezdeményezéseit, amelyek számos országban elszánt elkötelezettséggel harcolnak a békéért és a leszerelésért. Azonosítjuk magunkat azoknak a dolgozóknak a harcával, akiknek milliói vettek és vesznek részt a békéért folyó tüntetésekben és akciókban. Az atomháború veszélye még sohasem volt olyan nyugtalanító, mint napjainkban. Ezt a veszélyt egyre súlyosbítja az USA kormányának és a NATO köreinek politikája: ezek szüntelenül fokozzák a fegyverkezési versenyt, és az erő helyzetéből igyekeznek hegemonista törekvéseiket rákényszeríteni a világra; egyre erősebben törekszenek a békéről és a leszerelésről folyó tárgyalások befagyasztására, azzal próbálkozva, hogy a tárgyalásokat letérítsék útjukról; szítják a feszültség tűzfészkeit bolygónk különböző területein, ezzel is igazolni kívánva a fegyverkezési versenyt és bővíteni az atomfegyverbázisok hálózatát; rákényszerítik Európa népeire a középhatósugarú rakéták telepítését, és felháborító módon beavatkoznak más szuverén államok belügyeibe. Ezekkel az akciókkal és harcokkal elválaszthatatlanul öszszefüggnek a közszolgálati dolgozóknak a munkához való jogukért, bérükért, gazdasági és szociális vívmányaikért, valamint a közszolgálat védelméért vívott küzdelmei. Ez utóbbiakat a kapitalista rendszert sújtó válság mélyülése veszélyezteti. A közszolgálati dolgozók egyre nagyobb számban felismerik, hogy a békéért vívott harc elválaszthatatlan az élet- és munkakörülményeik javításáért, a közszolgálat megjavításáért, munkahelyük védelméért és általában, a társadalmi jólétért és haladásért vívott küzdelmüktől. Mi, a Közalkalmazottak és Rokonszakmabeli Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetsége vezetőségének tagjai kijelentjük, hogy teljes erőnkkel részt kívánunk venni ebben a hatalmas mozgalomban. Az általunk képviselt 28 millió dolgozó nevében felhívunk minden közszolgálati szakszervezetet, tekintet nélkül irányzatukra és nemzeti hovatartozásukra, tekintet nélkül országuk társadalmi és politikai rendszerére, hogy aktívan és együttesen vegyenek részt a meglevő atomfegyverek csökkentéséért és az újabb atomfegyverek és rakéták Európában vagy a világ bármely részén való telepítésének megakadályozásáért. A vezetőségünk által képviselt 28 millió dolgozó nevében ünnepélyesen fordulunk az ENSZ közgyűléséhez és kérjük, tegyen meg mindent azért, hogy megakadályozza újabb atomfegyverek elhelyezését ezúttal különösen Európában, és tárgyalások útján érje el a meglevő fegyverek csökkentését. leszerelésért EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ 1984. JANUÁR A szakszervezet a partnerünk Dr. Daubner Kornél, az Országos Onkológiai Intézet sebész főorvosa, az intézet MSZBT-tagcsoportjának ügyvezető elnöke. □ Mikor, s hogyan került kapcsolatba a Magyar Szovjet Baráti Társasággal?______________ — 1971-ben, amikor — az egyik miskolci nagyüzem javaslatára — az MSZBT szervezete átalakult, intézetünk is beléphetett a tagcsoportok sorába. Több, mint tíz esztendeje, pártmunkaként bíztak meg itt az MSZBT vezetésével. Másfél évig a XII. kerületi társadalmi elnökséget is vállaltam a baráti társaságban. Ebben a körzetben 13 egészségügyi intézmény van, kórházunkból ketten régóta bekapcsolódtunk a Népi Ellenőrzés egészségügyi ellátásával kapcsolatos vizsgálataiba. Tavaly átvettem kerületünkben a Népi Ellenőrzés egészségügyi munkacsoportjának vezetését is, emellett már ismét csak kórházunk MSZBT-tagcsoportjának irányítását vállaltam. A XII. kerületi Népi Ellenőrzésnek évtizedek óta megválasztott tagja voltam. □ Mi a feladata egy egészségügyi tagcsoport ügyvezető elnökének?______________________ — Az eddig jól bevált módszerek és új elgondolásaink szerint végezzük ezt a munkát. Kellemes dolog népek közötti barátságot létrehozni, megpróbálni megértetni egymással az embereket. Itt az intézeten belül a mindennapi apró tevékenységet kell összefogni. Az ünnepségek szervezésétől a plakátok beszerzéséig, vagy a faliújságok kialakításáig ebbe sok minden beletartozik. Az ügyvezető elnökségbe bekerült lelkes KISZ-tagok persze ezek nagy részét önállóan és jól csinálják. □ Mivel foglalkoztak legutóbb — november 18-án — az egészségügyi tagcsoportok elnökeinek országos értekezletén?_________ — Zömmel arról volt szó, hogyan lehet az egészségügy MSZBT-munkájába rétegpolitikát vinni, hogyan tudjuk méginkább segíteni a Szovjetunió megismertetését és megszerettetését. Nézetem szerint más módszerekkel kell próbálkoznunk a diplomások, s másokkal a szakdolgozók körében. A három műszak miatt óriási gond, hogy bármi iránt is felkeltsük az egészségügyi dolgozók érdeklődését. Az orvosok között szerintem inkább a személyi kapcsolatokat érdemes létrehozni, vagy elmélyíteni, mivel gyakran dolgozunk együtt a szovjet kollégákkal. □ Említene néhány közös munkát? — Intézetünk a daganatellenes gyógyszerek KGST-centruma, így rengeteg szovjet orvossal van kapcsolatunk. (De a KGST nőgyógyászati szekciójának is tagjai vagyunk, magyar részről én például az emlődaganatok elleni küzdelmet képviselem.) Közös, mindkét nyelven megjelenő tankönyveket is írtunk már szovjet onkológusokkal. Kandidátusaink a Szovjetunióba utaznak aspirantúrára. Ezek mind-mind személyes, élő kapcsolatok. □ Beszél Ön oroszul?_______ — Többször jártam a Szovjetunióban, így sok mindent megértek és el is mondok, de nem tudok jól beszélni. Mindenesetre kongresszusokon és tanulmányutakon személyesen is megismertem a szovjet embereket, s mindig jól éreztem magam náluk. Akik jártunk már kint, itthon beszámolunk, mit volna érdemes átvenni a szovjet kollégáinktól. Többek között eszközellátottságban van még pótolnivalónk a sebészet terén. Moszkvában a központi onkológiai intézet világszínvonalú! A műszerpark, a gyógyszerek, a szervezettség igazán kiváló. Az onkológia — kísérleti elméleti jellege mellett — tapasztalatokra is épül. A szovjet központi intézetekben rövid idő alatt olyan óriási tapasztalatmennyiség gyülemlik föl, amilyennel mi itt nem rendelkezhetünk! ... Nos, egy másik ország kedvező gyógyító gyakorlata talán a mi fejlődésünk irányait is befolyásolhatja. Köztudott, hogy a daganatos betegségek gyakoriságában a második helyen szerepelnek a magyar statisztikában. Ön szerint javadtak nálunk a lokalizálás esélyei?_________________ — Hazánkban is mind összetettebbé válik a daganatos betegek kezelése. Az egyre finomodó diagnosztika lehetővé teszi a minél korábbi felismerést, s ez eredményesebb gyógyítást és kezelést is jelent. Ott tartunk, hogy ma már gyógyításról is tudunk beszélni! Bár sajnos él még az a rossz gyakorlat, hogy sok orvos nem mer beszélni a beteggel a betegségéről. Sok eredmény van az onkológiában. A chemotherápia mérföldes léptekkel halad előre; egyre több olyan módszer van, ami évekre, évtizedekre ad a betegeknek életet. A sugárkezelés is változott, komputerrel tudjuk már tervezni az optimális dózist. Szervezettségünk javul, műtéti lehetőségeink egyre jobbak. Gyógyszeres és hormonkezelésünk világhírű. Ezért lesz legközelebb Magyarországon a rákellenes világkongresszus! □ Hogyan tudja összeegyeztetni a sebészeti munka és a intézeti MSZBT-elnökség kötelezettségeit? — Felesleges is, lehetetlen is mindenért összehívni az elnökségi ülést.. Elég, ha csak azzal az elnökségi taggal beszélek, akire épp szükség van a tennivalókban. Mivel nekünk nincs hálózatunk, most épp az irányban tapogatózunk, kivitelezhető-e, hogy a szakszervezet röppentse szét az MSZBT híreit is? Ha a szakszervezeti bizalmiak ülésén az MSZBT valamelyik vezetőségi tagja elmondhatná mit, s hogyan szeretnénk, s ezt ők továbbvinnék, ez nagy segítséget jelentene a munkánkban. Bízom az elgondolás sikerében, hiszen a szakszervezet eddig is mindenben a partnerünk volt. Kaposy Zsuzsa Barát nélkül fél ember az ember A szokolyai születésű parasztfiú egyszer csak elhatározza, hogy orvos lesz. De hiába, a többszöri próbálkozás is csődöt mondott. Elment hat műtősnek a Váci Kórházba, a sebészeti osztályra. Az egykori műtősfiú, Kánai László, ma az Országos Mentőszolgálat szakszervezeti bizottságának titkára. Hosszú az út azonban idáig, tartsunk sorrendet. 1960-at írt akkor a naptár, amikor először fehérbe öltözött, felvette az úgynevezett bádognadrágot és belépett a műtőbe. — Ebből az időből a legszívesebben a sebész főorvosra, dr. Jávorszky Ödönre emlékszem. Kiváló szakmai, emberi magatartására. Nem lehetett nem szeretni őt. De sajnos már nincs közöttünk. Meghalt. — Az ember fiatal korában nemigen foglalkozik az elmúlás gondolatával. A kórházban azonban más a helyzet. Hogyan fogadta a halál első jelenlétét? — Kilencéves voltam, amikor meghalt az édesapám, azután követték őt a nagyszüleim. De később, amikor a kórházban kellett szembenézni a halállal, akkor sem volt könnyű. A halál gondolatát nem lehet megszokni. A rendkívüli, a váratlan exitus ma is erősen megvisel. Öt esztendővel később, 1965- ben a műtősfiú elment mentőápolónak, majd mentőtiszt lett a Váci mentőállomáson. És Kánai Lászlóból ismét feltörnek az emlékek. — Furcsa dolog a mentőzés. Egyfajta állandó készenléti állapotot jelent. Soha nem lehet tudni, mikor kell életre segíteni egy emberpalántát, mikor kell a halál szorításából visszahívni valakit. Mindkettőben volt már részem. — Mennyire szereti az életet? — Mérhetetlenül. Az élet a legszélesebb kategória. Talán nincs is mihez hasonlítani. Az öngyilkosok közül is csak a gyógyíthatatlan betegeket értem meg. — Havonta 43 órát ma is mentőautóval jár, pedig 1975 óta szb-titkár. Miért mentőzik manapság is? — Hogy ne felejtsem el, hogy szinten tartsam a szakmámat. Időközben persze elvégeztem az egészségügyi főiskola mentőtiszti karát. S ez némileg kárpótolt azért, hogy nem járhattam az orvosi egyetemre. — Hogyan lett a mentőtisztből az Országos Mentőszolgálat szb-titkára ?__________________ — Gyakorlatilag egyik napról a másikra. De azért mégis van némi előzménye a dolognak. Már a váci mentőállomáson is szakszervezeti bizalmi voltam, később pedig a Pest megyei mentőszervezetnél is dolgoztam szb-titkárként, de nem függetlenített állományban. A lényeg az, hogy mindig is közel állt hozzám a szakszervezeti munka. — Mi a szépsége ennek a feladatnak? — Nem akarok nagy szavakat használni, nem mondom azt, hogy megszállottság kell hozzá, mert talán elcsépelten hangzik. De ezt a munkát is csak színeslélekkel lehet csinálni. Az embereket, az életet kell itt is szeretni. A mentőzésben a betegeket szeretem, itt a szakszervezeti bizottságon az egészséges embert. Persze a szakszervezeti munka sem olyan látványos, mint a reanimálás, de egy beutalót szerezni valakinek, vagy a segélyt oda juttatni, ahol a legnagyobb szükség van rá, úgy gondolom, az sem kevés. — Hogyan él az szb-titkár? — Miután Vácott lakom, onnan is járok be. Az utazás a munkahelyemre napi két óra vonatozást jelent. Ez az idő általában olvasással telik el. A feleségem szintén az egészségügyben dolgozik. Osztályvezető nővér a Váci kórház belgyógyászatán. Van két lányom. A nagyobbik, a húszéves, tanítóképző főiskolás, a tizenöt éves pedig még gimnáziumba jár. — Jut-e idő kedvtelésekre? — Igen. Filatelista vagyok. Egy bélyeggyűjtemény olyan, mint egy szép képtár. Ezenkívül szeretek kirándulni a családommal, és szeretem a jó könyvet is. — Mennyire fontos az életben a barátság? Egyáltalán, van barátja? — Barát nélkül az ember fél ember. Nincs sok barátom, de akik vannak, azokhoz ragaszkodom. Elkvaterkázunk, megesik néha úgy is, hogy hajnali négy óráig. Szeretem a kisebb társasági együttlétet. — Van-e valami, amit a legszívesebben elkerülne? — Igen. A konfliktusokat. Nem szeretem az összeütközéseket. Annál inkább viszont a harmóniát. Hajlamos is vagyok ezért a kompromisszumokra. — Szívem vágya egyszer eljutni Isztambulba. A feleségemmel voltam a Szovjetunióban, de szeretnék elmenni a gyerekeimmel is, hogy én mutathassam meg nekik először ezt az országot. Szeretném még, ha a lányaim rendes férjet választanának maguknak és révbe jutnának. A munkámban pedig az a leghőbb vágyam, hogy megőrizhessem a jó baráti kapcsolatokat, a korrekt kontaktusokat. B. Lengyel Anna — Milyen tervei vannak? Gáspár Sándor előadása a Politikai Akadémián A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján december 14-én Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke előadást tartott A szakszervezetek a szocialista építőmunkában” címmel. Előadásában szólt arról, hogy az MSZMP a közelmúltban megtárgyalta a szakszervezeti munkát, és állást foglalt annak továbbfejlesztéséről. Az állásfoglalás reálisan szól a szakszervezetek szerepéről, feladatáról. Hangsúlyozza azt is, hogy a szakszervezeti mozgalomnak olyan politikai, jogi és mozgalmi lehetőségei vannak, amelyek jó alapot adnak ahhoz, hogy eleget tudjon tenni a megnövekedett feladatoknak. Gáspár Sándor előadásában kitért a szakszervezeti mozgalom múltjára is, és hangsúlyozta, hogy jobban fel kell használni a mozgalomban a történelmi tapasztalatokat is. A SZOT elnökének előadását a december 15-i napilapok közölték. Felhívás fiataloknak A jövő évben ismét megszervezik az immár hagyományos „Fiatalok Fórum ”-át a rehabilitációs szakemberek számára. A rendezvényt az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet kultúrtermében, 1984. május 24. csütörtök, délután 16 órakor tartják meg. A fórum célja a rehabilitáció területén végzett sokrétű tevékenység, és egymás munkájának jobb megismerése. Részvételi díj nincs. Bármely rehabilitációs témakörből lehet előadást tartani, melynek maximális időtartama 5 perc, szerzője 35 éven aluli fiatal lehet. Lehetőség lesz dia-, keskenyfilm és fólia vetítésére. A legjobb előadásokat a társaság díjazza. A korábbi fórum résztvevői pedig meglepetésben részesülnek. Az előadások után kötetlen társasági program lesz, zenével, büfével. A jelentkezéshez a következő, adatok szükségesek: név, foglalkozás, beosztás, munkahely neve és címe, tervezett előadás pontos címe, valamint, hogy hova kéri a résztvevő az értesítést. Előadási jelentkezések 1984. március 31-i határidővel a következő címre küldendők: dr. László Gergely Magyar Rehabilitációs Társaság, Budapest, 123. 1528.