Egészségügyi Dolgozó, 1985 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
4 EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ 1985. JANUÁR Teljesül-e az egészségügy VI. ötéves terve? Folytatódnak a regionális tanácskozások Miskolcon folytatódott a megyei szintű tanácskozássorozat, az egészségügyi ágazat VI. ötéves tervének időarányos megvalósulásáról. Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megye állami és szakszervezeti vezetői tekintették át a szakmapolitikai célkitűzések teljesítését. A tanácskozáson az Egészségügyi Minisztérium képviseletében dr. Girinyi Margit osztályvezető vett részt, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetét dr. Kormos Miklós KV-titkár képviselte. A szakszervezet központi vezetőségének titkára megnyitó előadásában értékelte az eddig lezajlott hasonló megyei szintű tanácskozásokon szerzett tapasztalatokat.'' Ezt követően dr . Harkály Mária Nógrád megye főorvosa fűzött szóbeli kiegészítést az írásos anyaghoz, melyet a résztvevők valamennyien előre megkaptak. A VII. ötéves tervre való felkészülés időszakában különösen jelentősnek nevezte a tanácskozást. Nógrád megye egészségügyéről készített előterjesztésében összességében úgy értékelte a megye helyzetét, hogy a kiemelt szakmai programok, beruházási, fejlesztési és felújítási feladatok megvalósultak. Jelentős előrelépések történtek a megyében a tervidőszak szakmapolitikai célkitűzéseinek megvalósításában is. Mindezek ellenére a tárgyi feltételek biztosításában hiányosságok vannak. Az országos színvonal eléréséhez e területen a mindenkori fejlesztési összeg 25-30 százalékát a műszerellátottság javítására kellene fordítani. Nógrád megyében a kórházak — a megyei kórház kivételével — elavultak, az alapvető szakmai és műszaki elvárásoknak nem felelnek meg. A szociális otthonok állapota is hasonló. További gondot okoz az egészségügyi gyermekotthoni férőhelyhiány. A körzeti orvosi rendelők negyede korszerűtlen. E hátrányokat a megye saját eszközeiből nem képes megszüntetni, központi támogatásra lenne szükségük. Gonda János a Szakszervezet Nógrád megyei Bizottságának titkára a tervidőszakban végzett szakszervezeti munkát értékelte. — Legfontosabb feladat továbbra is a szakmapolitikai kérdésekkel való kiemelt foglalkozás volt — mondotta — hiszen e programok megvalósulása a dolgozók élet- és munkakörülményeit és hangulatát nagymértékben befolyásolja. Nógrád megyében a megyebizottság folyamatosan végez önálló feltárómunkát az egészségügyi dolgozók egyes rétegeinek élet- és munkakörülményei vizsgálatában. Problémát jelent a megyében is, hogy a tanácsi MES osztályokon az egészségügyi dolgozók képviselete nem megfelelő. A tanácskozás a házigazdák beszámolójával folytatódott. Dr. Szabó István megyei főorvos adott szóbeli kiegészítést az elkészített írásos anyaghoz, melyben Borsod-Abaúj-Zemplén megye helyzetét elemezte, értékelte az elmúlt időszak eredményeit. Mint mondotta, jelentős eredmény, hogy csökkent a megyében a betöltetlen orvosi körzetek száma. Az országos helyzethez viszonyítva továbbra is kedvező az egy körzetre jutó lakosok száma, de az aprófalvas településszerkezet miatt a viszonylag kis lélekszámú körzetek ellátása nehézkes és költséges. Új kezdeményezés a megyében a termelőszövetkezetek támogatásával a betegek mikrobusszal történő szállítása a körzetközpontokba. Az URH-hálózat teljes kiépítése hamarosan befejeződik. Továbbra is gond a terepjáró gépkocsik hiánya. Az általános orvostani szakvizsga megszerzésére mind több körzeti orvos törekszik, ez a szakmai munka színvonalát emeli. Megoldott az ügyeletek differenciált bérezése is. A fogorvosi ellátásban az állások maradéktalan betöltésére kell törekedni. A megyében a szakorvosok száma kevés az országos átlaghoz viszonyítva, és ezért részben szakorvosjelöltek látják el a járóbetegrendeléseket. A kiemelt szakmai programok megvalósítására a megyében jelentős erőfeszítéseket tettek. A felszereltség, a műszerezettség folyamatos javítása a szakmai munka színvonalemelésének a feltétele. Kritikaként hangzott el, hogy a szakorvosi képesítés megszerzéséhez szükséges gyakorlatot előíró rendelet szerint a jelöltet rövidebb időre több munkahelyre rendelik ki, ezért eredeti munkahelyén nem dolgozik folyamatosan, a helyettesítését meg kell oldani. A VII. ötéves tervben serdülő pszichiátriai osztály megnyitásával a narcoman fiatalok kezelését tervezik a megyében. Dr. Bereczki Edit, az EDSZ Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bizottságának titkára a szakszervezeti, érdekvédelmi munkáról számolt be. Rövid áttekintést adott a tervidőszak alatti tevékenységről. A megyei beszámolókat vita követte. Dr. Balogh Ilona Vendégeink voltak Kenneth Clarke brit egészségügyi miniszter Az elmúlt év végén brit egészségügyi küldöttség tett látogatást hazánkban. A vendégek a tárgyalásokat követően meglátogatták a budapesti Jahn Ferenc Kórházat és a Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelő Intézetét, a Kőbányai Gyógyszerárugyárat, majd Kecskemétre utaztak. Dr. Geri Istvánnak, a megyei tanács elnökhelyettesének, valamint Losoncz Mihály főigazgató főorvosnak a társaságában megtekintették a Hollós József Kórház-Rendelőintézetet, majd városnézésen vettek részt. A kórházi körút végén Kenneth Clarke brit egészségügyi miniszter a küldöttség vezetője válaszolt kérdéseinkre. — Milyen céllal érkezett Magyarországra? — Schultheisz Emil miniszter úr hívott meg. A két állam egészségügyi szervei között ugyanis rendkívül szerteágazó együttműködés folyik. A következő két év programjait egyeztettük. Azért is örültem, hogy jöhetek, mert intézményeinknek manapság számos problémával kell megküzdeniök. A gazdasági nehézségekkel terhes időszakban igen fontosnak találom a tapasztalatcserét. Országukkal hagyományosan jó a kapcsolat, nemcsak külön egyezmények alapján, hanem az Egészségügyi Világszervezetben is számos magyar és angol tudós vesz részt a betegségek elleni harcban. — Mire volt kíváncsi Magyarországon? Milyen szempontok alapján állította össze programját?— Engem és a velem utazó dr. Edmund Leslie főorvost, miniszterhelyettest elsősorban a kórházak érdekeltek. Ezen belül is a sürgősségi ellátás megszervezése és az ezzel kapcsolatos kérdések. Fontosnak találtuk, hogy ne csak fővárosokban, hanem vidéken is körülnézzünk. Úgy hiszem, egy ország fejlettsége „vidékben” mérhető igazán. Itt Kecskeméten szép, jól szervezett és felszerelt kórházat láthattunk. Nagyon érdekelt az intézmény ellátó és szolgáltató rendszere, a mosodák, a konyha és az étkezés. Nagy érdeklődéssel figyeltük a traumatológiai állomás munkáját, a baleseti betegellátás rendjét. Az itt látottakból többet, például a komplex ellátás igen korszerű rendszerét hasznosítani tudjuk. Az is érdekelt, milyen lehetőségei vannak egy vidéki kórháznak a korszerű orvosi műszerek beszerzésére, és milyen szempontok alapján állítják össze a műszerparkjukat. Persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy itt is léteznek — a világ számos országához hasonlóan — olyan problémák, mint az elöregedett, régi kisvárosi kórházak ügye, ahol kérdéses, hogy lehet-e fejleszteni, és a fenntartása is rendkívül költséges. — Az egészségügy lényegében társadalompolitikai kérdés. Egy ország fejlettségére jellemző: milyen a betegellátás rendszere. E téren milyen tapasztalatokat szerzett nálunk? — A brit és a magyar rendszert nem könnyű egymáshoz hasonlítani. Elmondható azonban, hogy a lényegük megegyezik: mindenkire kiterjedő és ingyenes a betegellátás. Ami Önöknél nagyon tetszett, példaadó mintaként értékelhető volt, az a budapesti mozgássérültek intézete. Ilyen intézményeket szeretnénk mind többet létrehozni. Farkas P. József Birthe Wernberg- December első hetében az egészségügyi szakszervezet vendége volt a Dán Ápolónők Szövetségének kéttagú delegációja. Birthe Weinberg-Moller elnökhelyettes és Karen Marie Kristensen az igazgatótestület tagja itt-tartózkodásuk alatt tanulmányozták a magyar egészségügyi ellátás helyzetét, az alapellátást, az ápolási feladatokat, az otthoni szociális gondozást, a körzeti ápolónők munkáját. Tájékoztatást hallgattak meg a magyar Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete munkájáról. Elutazásuk előtt kértük fel Birthe Weinberg-Müllert, hogy válaszoljon az Egészségügyi Dolgozó munkatársának kérdéseire. — Elöljáróban arra kérem az elnökhelyettes asszonyt, ismertesse meg olvasóinkkal szövetségük helyét, szerepét a dán egészségügy szervezetében. Szövetségünk mint szakszervezet, annak az 50 ezer szakképzett ápolónak az érdekvédelmi szervezete, akik hazánk egészségügyi ellátásában meghatározó szerepet töltenek be. Tagságunk élet- és munkakörülményeit, oktatásukat, bér- és szociális helyzetüket képviseljük. Nálunk — eltérően az önök szakszervezetétől — külön szervezethez tartoznak az orvosok, a főiskolások, a szakképzetlen ápolók. Természetesen az egészségügy egészét érintő kérdésekről közösen tárgyalunk, közös javaslatokat teszünk az illetékeseknek. — Ha jól értem, Önöknél a szakképzettség, az iskolai végzettség dönt a szakszervezeti tagság hovatartozásáról? — Úgy van. A segédápolók a Betegsegítő Egylethez tartoznak. Ebbe a szervezetbe azok tömörülnek, akiknek csupán alapfokú — egyéves — egészségügyi tanfolyamuk van. — Ehhez kapcsolódik a következő kérdésem: milyen az ápolók oktatási rendszere Dániában? — Mint említettem, a segédápolók csupán egyéves tanfolyamot végeznek. Az ápolók képzése három és fél év. A két iskolatípus nem épül egymásra. Tehát, ha valaki segédápoló volt, és ápolói hivatást kíván választani, elölről kell kezdenie az ápolóképző iskolát. — Ezek szerint a tananyagban eltérés van a két iskolatípusnál? — Igen. A tanfolyamon csupán alapfokú egészségügyi ismereteket, gondozói feladatokat tanulnak. A képzőben az első évben a betegellátás, gondozás elméleti és gyakorlati kérdéseit oktatják, emellett nagy súlyt fektetünk a családgondozásra, tehát a védőnői feladatok ellátására. Fontos tantárgy később a gerontológia, amely az idős emberek kórházban és kórházon kívüli ápolásával foglalkozik. Ezek mellett a hallgatók megismerkednek a kórházak belső életével, a betegfelvétellel, a leletek nyilvántartásával, és tanulnak pedagógiai alapelveket is. Ez az alapfokú ápolói képzés, amelyet követően egy-egy választott szakból, például oktatói, osztályos nővér, védőnői, intézményvezető főnővéri ismeretekből szerezhetnek szakvizsgát. — Megfelelőnek tartja-e hazájukban az idős emberek gondozását ? — A képzés ellenére ez nálunk is nagyon nehéz feladat. S, ha hozzátesszük, hogy hazánkban 1990-re a nyolcvan éven felüliek aránya nagyon magas lesz, nem lehetünk elégedettek a mai helyzettel. Nálunk az idős emberek gondozása többféle szervezethez, például állami intézményekhez, egyházakhoz tartozik. Véleményem szerint a kiépített intézményhálózat mellett az eddiginél is több lehetőséget kell adni az otthoni ellátás továbbfejlesztésére. Az idős emberek számára, ha nem betegek, megfelelőbb az otthoni, megszokott környezetük. Úgy érzem, hogy jelenleg elegendő betegápoló és segédápoló dolgozik a családgondozói hálózatunkban. Az ápolók elsősorban egészségügyi munkát látnak el, míg a segédápolók foglalkoznak az idős emberek egyéb otthoni problémáival. Nemrég vezettük be, hogy a házi betegápoló éjszaka is kihívható, ami nagy biztonságot jelent az idős, beteg embernek. — Szívesen választják-e Önöknél az ápolók a házi betegápolás nem könnyű munkáját? — Nálunk az ápoló szakmák között ez az egyik legnépszerűbb tevékenység. Úgy gondolom, hogy ennek a praktikus okok mellett — kötetlen munkaidő, szűk területhez tartozó munka, önállóbb munkabeosztás — egyéb motivációi is vannak. Nagyon sokat foglalkoztunk és foglalkozunk ma is a fiatalok tudati nevelésével, az idős emberek iránti tisztelet és szeretet kérdéseivel. Azt gondolom, hogy ebben a szakszervezetünknek komoly szerepe volt és van. — Váltsunk témát. Kérem, mondjon néhány gondolatot a dán egészségügyi dolgozók jövedelmi helyzetéről. — Az egészségügyön belül nincsenek aránytalanságok, sem az ápolók sem az orvosok között. A bérek meghatározója a szakképzettség, illetve a munkában töltött idő. Azt is elmondhatom, hogy nincs aránytalanság az egészségügy és a többi ágazat dolgozóinak jövedelme között sem. Tehát nincs, eltérés például az ipar és az egészségügy szakképzett dolgozóinak keresetében. Természetesen a teljesítménybérben dolgozók többet keresnek, de számukra nem jár a fizetésük alapján nyugdíj. — Végezetül engedje meg, hogy megkérdezzem: mi a Dán Ápolónők Szövetségének legidőszerűbb feladata? — Hazánkban az egészségügynek és a kórházrendszernek a struktúráját szeretnénk megváltoztatni. Ez ideig a kórházakban két, egymással egyenrangú vezető irányította a munkát. Az orvos a gyógyításért, a főnővér az ellátásért, a gondozásért volt felelős. A gazdálkodási nehézségek miatt közgazdászaink szeretnék bevezetni, hogy a kórházak élén csupán egy vezető, természetesen orvosvezető álljon. A mi véleményünk nem csupán presztízskérdés miatt az, hogy továbbra is szükség van a kettős irányításra, hiszen kétféle feladat ellátásáról van szó. Nem lehet alárendeltje a gyógyítómunka az ellátásnak, a gondozásnak, és viszont sem. Remélem, hogy álláspontunkat sikerül megvédenünk. Köszönjük a beszélgetést. Nógrádi Szakszervezetünk és a MEDICOR közös tanácskozása A szakszervezet gazdasági-műszaki szakcsoportjának országos vezetősége és a MEDICOR vezérigazgatósága közös tanácskozást rendezett. A rendezvényt a szakcsoport zárt körű vezetőségi ülése előzte meg, amelyen az 1985. évi munkaterv szempontjaival, a fizikai munkások élet- és munkakörülményeinek felmérésével, valamint a szakcsoport 1985. május 16—18-án Siófokon rendezendő ankétjának programjával, a pályázatok és előadások szervezésével foglalkoztak. Ezt követte a szélesebb körű tanácskozás, amelyen az országos vezetőség tagjain kívül számos érdeklődő vett részt. Dr. Martos István vezérigazgató a MEDICOR jövőbeli terveiről adott tájékoztatást. A vállalat 5,5 milliárd forintos évi forgalmának egyharmadát belföldön értékesíti. Mivel az egészségügyi intézmények importlehetőségei nem bővülnek, a hazai kereskedelemnek az egészségügyi műszerellátásban egyre nagyobb szerepe lesz. A tanácskozáson véleményeket kívántak hallani a MEDICOR munkájával kapcsolatos tapasztalatokról, és ismertetni a hazai egészségügy fejlesztése érdekében tett intézkedéseiket. A vezérigazgató elmondta, hogy konkurrenciát kívánnak támasztani, lemondanak monopolhelyzetükről, ezzel szolgálva a magyar egészségügyet és további fejlesztésre ösztönzni a MEDICOR-t. Bejelentette, hogy 1985. január 1-től 24 órás szervizszolgálattal állnak Budapesten az egészségügyi intézmények rendelkezésére, amelyet 1986-tól az egész országra kiterjesztenek. A MEDICOR a jövőben kiképző központként is működik, vállalják a kórházak szervizszolgálatát és a dolgozóinak a betanítását. A garancia idejét kétszeresére emelik. Krammer György termelési igazgató elmondta, hogy a MEDICOR működésének 25 esztendeje alatt a kórházi ágyak 20 százalékát közreműködésükkel hozták létre. Értékelte a vállalat és az egészségügy intézményeinek kapcsolatait. A fővállalkozási formát pozitívnak ítélte meg: az építés időpontjában a szakmai együttműködés jó; a neuralgikus pontok később, az átadás időpontjában jelentkeznek. A tőkés import kiváltására törekednek, de a teljes műszerskála gyártására nem vállalkoznak. Készek a ma már nem gyártott, 10-15 éves készülékek alkatrészeinek egyedi gyártással való pótlására is. Minden szakmai program megvalósítását vállalják. Az intézmények műszerellátását azzal is javítani kívánják, hogy bevezetik a kölcsönbérleti rendszert, így a szerényebb lehetőségekkel rendelkező intézmények is hozzájuthatnak a nagy értékű berendezésekhez, amelyek meghatározott bérleti idő után a tulajdonukba mennek át. Budapesten és Győrött létrehozták mintaboltjaikat, amelyek hálózatát az ország több városára is kiterjesztik. Ádám Antal műszaki igazgató a gyártmányfejlesztésről adott áttekintést. A vállalatnak 600 fővel működő műszaki fejlesztési intézete van, és több mint 100 intézettel áll szerződéses kapcsolatban. Évi 300—400 millió forintot fordítanak fejlesztésre. Az Irodagépipari Vállalat átvételével új fejlesztési irányok nyíltak meg: az irodai másolási xerográfia, a röntgen xerográfia és az informatikai eszközök fejlesztése. A fejlesztési munkának 4 fő irányát emelte ki, amelyeket részletesen ismertetett: a röntgentechnika fejlesztését; a mechanikai gyártmányokat és a műtéti technika eszközeit; az intelligens elektronikai eszközöket és az egyszer használatos eszközök, tömegcikkek fejlesztését. Ádám Antal bejelentette, hogy megindul a saját konstrukciójú komputertomográf gyártása, amely része a komplett CT programnak. Az ultrahangos diagnosztikai készülékgyártás licencvásárlás alapján folyik. Végül a mikroszámítógépek és a lézergyártmányok fejlesztését ismertette. A beszámolók után a résztvevőknek filmet mutattak be a MEDICOR-ról, majd a bemutatóteremben megtekintették a készülékeket. Ezt vita követte, amely mindkét részről hasznosnak bizonyult. Az egészségügyi intézmények képviselői elmondhatták problémáikat, a vállalat vezetői pedig közvetlenül kaptak információkat a felhasználók igényeiről. A gazdasági-műszaki szakcsoport vezetősége és a MEDICOR vezetői megállapodtak abban, hogy a jövőben rendszeressé teszik a hasonló, tapasztalatcsere jellegű tanácskozásaikat. K. E. SZAKSZERVEZETI KEZDEMÉNYEZÉSSEL GERONTOLÓGIAI GONDOZÓ Kedves meghívás érkezett Füzesabonyból. Egyik aláírója Gulyás Mária, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Heves megyei Bizottságának titkára. A Füzesabonyban induló Gerontológiai Gondozóról tájékoztatott. Csaknem 10 évvel ezelőtt Hevesen kezdődött dr. Szegő Imre igazgató főorvos, a Magyar Gerontológiai Társaság tagja kezdeményezésére az ország első — és mindmáig egyetlen — Gerontológiai Gondozójának működése. Az 54 éves nők és az 59 éves férfiak geriátriai és szociális gerontológiai vizsgálatát végzik. A modell azóta bekerült hazai és nemzetközi szakirodalomba. Szakszervezetünk — és az Egészségügyi Dolgozó is — foglalkozott eredményeivel. Értékelések sora látott napvilágot a rádióban és a televízióban. A legutóbbi megbeszélésen az „első szó” joga Szegő doktort illette. Ismertette az elmúlt évek tapasztalatait. A kiegészítéseket dr. Szegőné Szűcs Erzsébettől, a szociális gerontológiai részleg vezetőjétől tudtuk meg — jelentős és sokrétű munkájuk közül hadd említsük a családegyesítési tevékenységet. Összefoglalás hangzott el az eddigi szociális gerontológiai vívmányokról, az állami és a társadalmi szervek együttműködéséről, s arról, hogy az Egészségügyi Dolgozó mennyire szívén viseli az idős nemzedék helyzetét. Jakab Rudolfné a megyei Vöröskereszt részéről fogalmazta meg az aktivisták növekvő szerepét, a családgondozás fejlesztésének lehetőségeit. A hevesi modell füzesabonyi adaptálása Gulyás Mária érdeme. Vállalta a koordinációt, a szociális gerontológiai feladatokat. Lekesedése, aktív közreműködése nem új keletű. Eddigi hevesi programjaink kovácsolója, elkötelezettje volt. A megbeszélésen körzeti orvos kollégák is részt vettek, vállalva többletmunkát, átérezve az ellátás javításának szükségességét. És kiderült: tulajdonképpen mindannyian gerontológusok is, hiszen annyit és oly felelősen beszéltek idős lakosaikról. Heves megyét nem féltjük. Nem mindenütt és nem mindenki szereti az időseket — de Hevesben szó szerint is szívügy minden idős ember. Egerben létesült először az országban Nyugdíjasok Főiskolája (éppen Szegő doktor a „szülőapja”). A hevesi programok szószólója, támogatója a megyei főorvos, dr. Bükkerdő Pál és a megyei kórházrendelőintézet főigazgató főorvosa, dr. Gyervai Gyula. Azok közé tartoznak, akik cselekvő részesei az idősek gyógyító-megelőző ellátásának. Dr. Vértes László AMAGYAR GERONTOLÓGIAI TÁRSASÁG FŐTITKÁRA