Egészségügyi Dolgozó, 1985 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

4 EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ 1985. JANUÁR Teljesül-e az egészségügy VI. ötéves terve? Folytatódnak a regionális tanácskozások Miskolcon folytatódott a me­gyei szintű tanácskozássorozat, az egészségügyi ágazat VI. ötéves tervének időarányos megvalósu­lásáról. Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megye állami és szak­­szervezeti vezetői tekintették át a szakmapolitikai célkitűzések tel­jesítését. A tanácskozáson az Egészség­­ügyi Minisztérium képviseleté­ben dr. Girinyi Margit osztályve­zető vett részt, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetét dr. Kormos Miklós KV-titkár képvi­selte. A szakszervezet központi veze­tőségének titkára megnyitó elő­adásában értékelte az eddig lezaj­lott hasonló megyei szintű tanács­kozásokon szerzett tapasztalato­kat.'' Ezt követően dr­ . Harkály Mária Nógrád megye főorvosa fűzött szóbeli kiegészítést az írá­sos anyaghoz, melyet a résztve­vők valamennyien előre megkap­tak. A VII. ötéves tervre való fel­készülés időszakában különösen jelentősnek nevezte a tanácsko­zást. Nógrád megye egészség­ügyéről készített előterjesztésé­ben összességében úgy értékelte a megye helyzetét, hogy a kiemelt szakmai programok, beruházási, fejlesztési és felújítási feladatok megvalósultak. Jelentős előrelé­pések történtek a megyében a tervidőszak szakmapolitikai célki­tűzéseinek megvalósításában is. Mindezek ellenére a tárgyi felté­telek biztosításában hiányossá­gok vannak. Az országos színvo­nal eléréséhez e területen a min­denkori fejlesztési összeg 25-30 százalékát a műszerellátottság ja­vítására kellene fordítani. Nógrád megyében a kórházak — a me­gyei kórház kivételével — elavul­tak, az alapvető szakmai és mű­szaki elvárásoknak nem felelnek meg. A szociális otthonok állapo­ta is hasonló. További gondot okoz az egészségügyi gyermek­­otthoni férőhelyhiány. A körzeti orvosi rendelők negyede korsze­rűtlen. E hátrányokat a megye sa­ját eszközeiből nem képes meg­szüntetni, központi támogatásra lenne szükségük. Gonda János a Szakszervezet Nógrád megyei Bizottságának tit­kára a tervidőszakban végzett szakszervezeti munkát értékelte. — Legfontosabb feladat tovább­ra is a szakmapolitikai kérdések­kel való kiemelt foglalkozás volt — mondotta — hiszen e progra­mok megvalósulása a dolgozók élet- és munkakörülményeit és hangulatát nagymértékben befolyásolja. Nógrád megyében a megyebi­zottság folyamatosan végez önál­ló feltárómunkát az egészség­­ügyi dolgozók egyes rétegeinek élet- és munkakörülményei vizs­gálatában. Problémát jelent a megyében is, hogy a tanácsi MES osztályokon az egészségügyi dol­gozók képviselete nem megfelelő. A tanácskozás a házigazdák be­számolójával folytatódott. Dr. Szabó István megyei főorvos adott szóbeli kiegészítést az elké­szített írásos anyaghoz, melyben Borsod-Abaúj-Zemplén megye helyzetét elemezte, értékelte az elmúlt időszak eredményeit. Mint mondotta, jelentős eredmény, hogy csökkent a megyében a be­töltetlen orvosi körzetek száma. Az országos helyzethez viszonyít­va továbbra is kedvező az egy körzetre jutó lakosok száma, de az aprófalvas településszerkezet miatt a viszonylag kis lélekszámú körzetek ellátása nehézkes és költséges. Új kezdeményezés a megyében a termelőszövetkezetek támogatá­sával a betegek mikrobusszal tör­ténő szállítása a körzetközpon­tokba. Az URH-hálózat teljes ki­építése hamarosan befejeződik. Továbbra is gond a terepjáró gép­kocsik hiánya. Az általános orvos­tani szakvizsga megszerzésére mind több körzeti orvos törek­szik, ez a szakmai munka színvo­nalát emeli. Megoldott az ügyele­tek differenciált bérezése is. A fogorvosi ellátásban az állások maradéktalan betöltésére kell tö­rekedni. A megyében a szakorvo­sok száma kevés az országos át­laghoz viszonyítva, és ezért rész­ben szakorvosjelöltek látják el a járóbetegrendeléseket. A kiemelt szakmai programok megvalósítá­sára a megyében jelentős erőfe­szítéseket tettek. A felszereltség, a műszerezettség folyamatos ja­vítása a szakmai munka színvo­nalemelésének a feltétele. Kriti­kaként hangzott el, hogy a szak­orvosi képesítés megszerzéséhez szükséges gyakorlatot előíró ren­delet szerint a jelöltet rövidebb időre több munkahelyre rendelik ki, ezért eredeti munkahelyén nem dolgozik folyamatosan, a he­lyettesítését meg kell oldani. A VII. ötéves tervben serdülő pszichiátriai osztály megnyitásá­val a narcoman fiatalok kezelését tervezik a megyében. Dr. Bereczki Edit, az EDSZ Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bizottságának titkára a szakszer­vezeti, érdekvédelmi munkáról számolt be. Rövid áttekintést adott a tervidőszak alatti tevé­kenységről. A megyei beszámolókat vita követte. Dr. Balogh Ilona Vendégeink voltak Kenneth Clarke brit egészségügyi miniszter Az elmúlt év végén brit egész­ségügyi küldöttség tett látogatást hazánkban. A vendégek a tárgya­lásokat követően meglátogatták a budapesti Jahn Ferenc Kórházat és a Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelő Intézetét, a Kőbányai Gyógyszerárugyárat, majd Kecs­kemétre utaztak. Dr. Geri István­nak, a megyei tanács elnökhelyet­tesének, valamint Losoncz Mi­hály főigazgató főorvosnak a tár­saságában megtekintették a Hol­lós József Kórház-Rendelőintéze­tet, majd városnézésen vettek részt. A kórházi körút végén Ken­neth Clarke brit egészségügyi mi­niszter a küldöttség vezetője vála­szolt kérdéseinkre. — Milyen céllal érkezett Ma­gyarországra? — Schultheisz Emil miniszter úr hívott meg. A két állam egész­ségügyi szervei között ugyanis rendkívül szerteágazó együttmű­ködés folyik. A következő két év programjait egyeztettük. Azért is örültem, hogy jöhetek, mert intéz­ményeinknek manapság számos problémával kell megküzdeniök. A gazdasági nehézségekkel ter­hes időszakban igen fontosnak ta­lálom a tapasztalatcserét. Orszá­gukkal hagyományosan jó a kap­csolat, nemcsak külön egyezmé­nyek alapján, hanem az Egész­ségügyi Világszervezetben is szá­mos magyar és angol tudós vesz részt a betegségek elleni harcban. — Mire volt kíváncsi Magyar­­országon? Milyen szempontok alapján állította össze program­ját?— Engem és a velem utazó dr. Edmund Leslie főorvost, minisz­terhelyettest elsősorban a kórhá­zak érdekeltek. Ezen belül is a sürgősségi ellátás megszervezése és az ezzel kapcsolatos kérdések. Fontosnak találtuk, hogy ne csak fővárosokban, hanem vidéken is körülnézzünk. Úgy hiszem, egy ország fejlettsége „vidékben” mérhető igazán. Itt Kecskeméten szép, jól szervezett és felszerelt kórházat láthattunk. Nagyon ér­dekelt az intézmény ellátó és szol­gáltató rendszere, a mosodák, a konyha és az étkezés. Nagy ér­deklődéssel figyeltük a traumato­lógiai állomás munkáját, a balese­ti betegellátás rendjét. Az itt látot­takból többet, például a komplex ellátás igen korszerű rendszerét hasznosítani tudjuk. Az is érde­kelt, milyen lehetőségei vannak egy vidéki kórháznak a korszerű orvosi műszerek beszerzésére, és milyen szempontok alapján állít­ják össze a műszerparkjukat. Per­sze azt sem szabad figyelmen kí­vül hagyni, hogy itt is léteznek — a világ számos országához hason­lóan — olyan problémák, mint az elöregedett, régi kisvárosi kórhá­zak ügye, ahol kérdéses, hogy le­het-e fejleszteni, és a fenntartása is rendkívül költséges. — Az egészségügy lényegében társadalompolitikai kérdés. Egy ország fejlettségére jellemző: mi­lyen a betegellátás rendszere. E téren milyen tapasztalatokat szerzett nálunk? — A brit és a magyar rend­szert nem könnyű egymáshoz ha­sonlítani. Elmondható azonban, hogy a lényegük megegyezik: mindenkire kiterjedő és ingyenes a betegellátás. Ami Önöknél na­gyon tetszett, példaadó mintaként értékelhető volt, az a budapesti mozgássérültek intézete. Ilyen in­tézményeket szeretnénk mind többet létrehozni. Farkas P. József Birthe Wernberg- December első hetében az egészségügyi szakszervezet ven­dége volt a Dán Ápolónők Szövet­ségének kéttagú delegációja. Birthe Weinberg-Moller elnök­­helyettes és Karen Marie Kris­­tensen az igazgatótestület tagja itt-tartózkodásuk alatt tanulmá­nyozták a magyar egészségügyi ellátás helyzetét, az alapellátást, az ápolási feladatokat, az otthoni szociális gondozást, a körzeti ápolónők munkáját. Tájékoztatást hallgattak meg a magyar Egész­ségügyi Dolgozók Szakszervezete munkájáról. Elutazásuk előtt kér­tük fel Birthe Weinberg-Müllert, hogy válaszoljon az Egészségügyi Dolgozó munkatársának kérdé­seire. — Elöljáróban arra kérem az elnökhelyettes asszonyt, ismer­tesse meg olvasóinkkal szövet­ségük helyét, szerepét a dán egészségügy szervezetében. Szövetségünk mint szakszerve­zet, annak az 50 ezer szakképzett ápolónak az érdekvédelmi szerve­zete, akik hazánk egészségügyi ellátásában meghatározó szerepet töltenek be. Tagságunk élet- és munkakörülményeit, oktatásukat, bér- és szociális helyzetüket kép­viseljük. Nálunk — eltérően az önök szakszervezetétől — külön szervezethez tartoznak az orvo­sok, a főiskolások, a szakképzet­­len ápolók. Természetesen az egészségügy egészét érintő kér­désekről közösen tárgyalunk, kö­zös javaslatokat teszünk az illeté­keseknek. — Ha jól értem, Önöknél a szakképzettség, az iskolai vég­zettség dönt a szakszervezeti tagság hovatartozásáról? — Úgy van. A segédápolók a Betegsegítő Egylethez tartoznak. Ebbe a szervezetbe azok tömörül­nek, akiknek csupán alapfokú — egyéves — egészségügyi tanfo­lyamuk van. — Ehhez kapcsolódik a követ­kező kérdésem: milyen az ápolók oktatási rendszere Dániában? —­ Mint említettem, a segéd­ápolók csupán egyéves tanfolya­mot végeznek. Az ápolók képzése három és fél év. A két iskolatípus nem épül egymásra. Tehát, ha va­laki segédápoló volt, és ápolói hi­vatást kíván választani, elölről kell kezdenie az ápolóképző isko­lát. — Ezek szerint a tananyag­ban eltérés van a két iskolatípus­nál? — Igen. A tanfolyamon csu­pán alapfokú egészségügyi isme­reteket, gondozói feladatokat ta­nulnak. A képzőben az első év­ben a betegellátás, gondozás el­méleti és gyakorlati kérdéseit ok­tatják, emellett nagy súlyt fekte­tünk a családgondozásra, tehát a védőnői feladatok ellátására. Fontos tantárgy később a geron­tológia, amely az idős emberek kórházban és kórházon kívüli ápolásával foglalkozik. Ezek mellett a hallgatók megismerked­nek a kórházak belső életével, a betegfelvétellel, a leletek nyilván­tartásával, és tanulnak pedagó­giai alapelveket is. Ez az alapfo­kú ápolói képzés, amelyet köve­tően egy-egy választott szakból, például oktatói, osztályos nővér, védőnői, intézményvezető főnővé­­ri ismeretekből szerezhetnek szakvizsgát. — Megfelelőnek tartja-e hazá­jukban az idős emberek gondo­zását ? — A képzés ellenére ez nálunk is nagyon nehéz feladat. S, ha hozzátesszük, hogy hazánkban 1990-re a nyolcvan éven felüliek aránya nagyon magas lesz, nem lehetünk elégedettek a mai hely­zettel. Nálunk az idős emberek gondozása többféle szervezethez, például állami intézményekhez, egyházakhoz tartozik. Vélemé­nyem szerint a kiépített intéz­ményhálózat mellett az eddiginél is több lehetőséget kell adni az otthoni ellátás továbbfejlesztésé­re. Az idős emberek számára, ha nem betegek, megfelelőbb az ott­honi, megszokott környezetük. Úgy érzem, hogy jelenleg elegen­dő betegápoló és segédápoló dol­gozik a családgondozói hálóza­tunkban. Az ápolók elsősorban egészségügyi munkát látnak el, míg a segédápolók foglalkoznak az idős emberek egyéb otthoni problémáival. Nemrég vezettük be, hogy a házi betegápoló éjsza­ka is kihívható, ami nagy bizton­ságot jelent az idős, beteg ember­nek. — Szívesen választják-e Önöknél az ápolók a házi beteg­ápolás nem könnyű munkáját? — Nálunk az ápoló szakmák között ez az egyik legnépszerűbb tevékenység. Úgy gondolom, hogy ennek a praktikus okok mellett — kötetlen munkaidő, szűk területhez tartozó munka, önállóbb munkabeosztás — egyéb motivációi is vannak. Na­gyon sokat foglalkoztunk és fog­lalkozunk ma is a fiatalok tudati nevelésével, az idős emberek iránti tisztelet és szeretet kérdé­seivel. Azt gondolom, hogy ebben a szakszervezetünknek komoly szerepe volt és van. — Váltsunk témát. Kérem, mondjon néhány gondolatot a dán egészségügyi dolgozók jöve­delmi helyzetéről. — Az egészségügyön belül nincsenek aránytalanságok, sem az ápolók sem az orvosok között. A bérek meghatározója a szak­­képzettség, illetve a munkában töltött idő. Azt is elmondhatom, hogy nincs aránytalanság az egészségügy és a többi ágazat dolgozóinak jövedelme között sem. Tehát nincs, eltérés például az ipar és az egészségügy szak­képzett dolgozóinak keresetében. Természetesen a teljesítménybér­ben dolgozók többet keresnek, de számukra nem jár a fizetésük alapján nyugdíj. — Végezetül engedje meg, hogy megkérdezzem: mi a Dán Ápolónők Szövetségének legidő­szerűbb feladata? — Hazánkban az egészségügy­nek és a kórházrendszernek a struktúráját szeretnénk megvál­toztatni. Ez ideig a kórházakban két, egymással egyenrangú veze­tő irányította a munkát. Az orvos a gyógyításért, a főnővér az ellá­tásért, a gondozásért volt felelős. A gazdálkodási nehézségek miatt közgazdászaink szeretnék beve­zetni, hogy a kórházak élén csu­pán egy vezető, természetesen or­vosvezető álljon. A mi vélemé­nyünk nem csupán presztízskér­dés miatt az, hogy továbbra is szükség van a kettős irányításra, hiszen kétféle feladat ellátásáról van szó. Nem lehet alárendeltje a gyógyítómunka az ellátásnak, a gondozásnak, és viszont sem. Re­mélem, hogy álláspontunkat sike­rül megvédenünk. Köszönjük a beszélgetést. Nógrádi Szakszervezetünk és a MEDICOR közös tanácskozása A szakszervezet gazdasági-mű­szaki szakcsoportjának országos vezetősége és a MEDICOR vezér­­igazgatósága közös tanácskozást rendezett. A rendezvényt a szak­csoport zárt körű vezetőségi ülése előzte meg, amelyen az 1985. évi munkaterv szempontjaival, a fizi­kai munkások élet- és munkakö­rülményeinek felmérésével, vala­mint a szakcsoport 1985. május 16—18-án Siófokon rendezendő ankétjának programjával, a pá­lyázatok és előadások szervezésé­vel foglalkoztak. Ezt követte a szélesebb körű ta­nácskozás, amelyen az országos vezetőség tagjain kívül számos érdeklődő vett részt. Dr. Martos István vezérigazgató a MEDI­COR jövőbeli terveiről adott tájé­koztatást. A vállalat 5,5 milliárd forintos évi forgalmának egyhar­­madát belföldön értékesíti. Mivel az egészségügyi intézmények im­portlehetőségei nem bővülnek, a hazai kereskedelemnek az egész­ségügyi műszerellátásban egyre nagyobb szerepe lesz. A tanács­kozáson véleményeket kívántak hallani a MEDICOR munkájával kapcsolatos tapasztalatokról, és ismertetni a hazai egészségügy fejlesztése érdekében tett intézke­déseiket. A vezérigazgató elmondta, hogy konkurrenciát kívánnak tá­masztani, lemondanak monopol­helyzetükről, ezzel szolgálva a magyar egészségügyet és további fejlesztésre ösztönzni a MEDI­­COR-t. Bejelentette, hogy 1985. január 1-től 24 órás szervizszolgá­lattal állnak Budapesten az egész­ségügyi intézmények rendelkezé­sére, amelyet 1986-tól az egész or­szágra kiterjesztenek. A MEDI­COR a jövőben kiképző központ­ként is működik, vállalják a kór­házak szervizszolgálatát és a dol­gozóinak a betanítását. A garan­cia idejét kétszeresére emelik. Krammer György termelési igazgató elmondta, hogy a MEDI­COR működésének 25 esztendeje alatt a kórházi ágyak 20 százalé­kát közreműködésükkel hozták létre. Értékelte a vállalat és az egészségügy intézményeinek kapcsolatait. A fővállalkozási for­mát pozitívnak ítélte meg: az épí­tés időpontjában a szakmai együttműködés jó; a neuralgikus pontok később, az átadás időpont­jában jelentkeznek. A tőkés im­port kiváltására törekednek, de a teljes műszerskála gyártására nem vállalkoznak. Készek a ma már nem gyártott, 10-15 éves készülékek alkatré­szeinek egyedi gyártással való pótlására is. Minden szakmai program megvalósítását vállal­ják. Az intézmények műszerellá­tását azzal is javítani kívánják, hogy bevezetik a kölcsönbérleti rendszert, így a szerényebb lehe­tőségekkel rendelkező intézmé­nyek is hozzájuthatnak a nagy értékű berendezésekhez, amelyek meghatározott bérleti idő után a tulajdonukba mennek át. Buda­pesten és Győrött létrehozták mintaboltjaikat, amelyek hálóza­tát az ország több városára is ki­terjesztik. Ádám Antal műszaki igazgató a gyártmányfejlesztésről adott át­tekintést. A vállalatnak 600 fővel működő műszaki fejlesztési inté­zete van, és több mint 100 intézet­tel áll szerződéses kapcsolatban. Évi 300—400 millió forintot fordí­tanak fejlesztésre. Az Irodagép­­ipari Vállalat átvételével új fej­lesztési irányok nyíltak meg: az irodai másolási xerográfia, a rönt­gen xerográfia és az informatikai eszközök fejlesztése. A fejlesztési munkának 4 fő irányát emelte ki, amelyeket részletesen ismer­tetett: a röntgentechnika fejlesz­tését; a mechanikai gyártmányo­kat és a műtéti technika eszköze­it; az intelligens elektronikai eszközöket és az egyszer haszná­latos eszközök, töm­egcikkek fej­lesztését. Ádám Antal bejelentet­te, hogy megindul a saját konst­rukciójú komputertomográf gyár­tása, amely része a komplett CT programnak. Az ultrahangos di­agnosztikai készülékgyártás li­cencvásárlás alapján folyik. Vé­gül a mikroszámítógépek és a lé­zergyártmányok fejlesztését is­mertette. A beszámolók után a résztve­vőknek filmet mutattak be a ME­­DICOR-ról, majd a bemutatóte­remben megtekintették a készülé­keket. Ezt vita követte, amely mindkét részről hasznosnak bizo­nyult. Az egészségügyi intézmé­nyek képviselői elmondhatták problémáikat, a vállalat vezetői pedig közvetlenül kaptak infor­mációkat a felhasználók igényei­ről. A gazdasági-műszaki szakcso­port vezetősége és a MEDICOR vezetői megállapodtak abban, hogy a jövőben rendszeressé te­szik a hasonló, tapasztalatcsere jellegű tanácskozásaikat. K. E. SZAKSZERVEZETI KEZDEMÉNYEZÉSSEL GERONTOLÓGIAI GONDOZÓ Kedves meghívás érkezett Füzesabonyból. Egyik aláíró­ja Gulyás Mária, az Egész­ségügyi Dolgozók Szakszer­vezete Heves megyei Bizott­ságának titkára. A Füzes­abonyban induló Gerontoló­giai Gondozóról tájékoztatott. Csaknem 10 évvel ezelőtt Hevesen kezdődött dr. Szegő Imre igazgató főorvos, a Ma­gyar Gerontológiai Társaság tagja kezdeményezésére az ország első — és mindmáig egyetlen — Gerontológiai Gondozójának működése. Az 54 éves nők és az 59 éves fér­fiak geriátriai és szociális ge­rontológiai vizsgálatát végzik. A modell azóta bekerült hazai és nemzetközi szakirodalom­ba. Szakszervezetünk — és az Egészségügyi Dolgozó is — foglalkozott eredményeivel. Értékelések sora látott napvi­lágot a rádióban és a televízió­ban.­­ A legutóbbi megbeszélésen az „első szó” joga Szegő dok­tort illette. Ismertette az el­múlt évek tapasztalatait. A ki­egészítéseket dr. Szegőné Szűcs Erzsébettől, a szociális gerontológiai részleg vezetőjé­től tudtuk meg — jelentős és sokrétű munkájuk közül hadd említsük a családegyesítési tevékenységet. Összefoglalás hangzott el az eddigi szociális gerontoló­giai vívmányokról, az állami és a társadalmi szervek együttműködéséről, s arról, hogy az Egészségügyi Dolgo­zó mennyire szívén viseli az idős nemzedék helyzetét. Jakab Rudolfné a megyei Vöröskereszt részéről fogal­mazta meg az aktivisták nö­vekvő szerepét, a családgon­dozás fejlesztésének lehetősé­geit. A hevesi modell füzesabo­nyi adaptálása Gulyás Mária érdeme. Vállalta a koordináci­ót, a szociális gerontológiai feladatokat. Lekesedése, aktív közreműködése nem új kele­tű. Eddigi hevesi programja­ink kovácsolója, elkötelezettje volt. A megbeszélésen körzeti orvos kollégák is részt vettek, vállalva többletmunkát, át­érezve az ellátás javításának szükségességét. És kiderült: tulajdonképpen mindannyian gerontológusok is, hiszen annyit és oly felelősen beszél­tek idős lakosaikról. Heves megyét nem féltjük. Nem mindenütt és nem min­denki szereti az időseket — de Hevesben szó szerint is szív­ügy minden idős ember. Egerben létesült először az or­szágban Nyugdíjasok Főisko­lája (éppen Szegő doktor a „szülőapja”). A hevesi prog­ramok szószólója, támogatója a megyei főorvos, dr. Bükker­­dő Pál és a megyei kórház­rendelőintézet főigazgató fő­orvosa, dr. Gyervai Gyula. Azok közé tartoznak, akik cselekvő részesei az idősek gyógyító-megelőző ellátásá­nak. Dr. Vértes László A­­MAGYAR GERONTOLÓGIAI TÁRSASÁG FŐTITKÁRA

Next