Egészségügyi Dolgozó, 1988 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜL * 1988. január XXXII. évfolyam 1. szám Ára: 4 Ft AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Változatlan áron Az év eleji árváltozásokról szóló minisztertanácsi tájékoztatóban többek között azt olvashatjuk, hogy „...Január 1-jén nem változik az újságok, folyóiratok, könyvek ára”, így lapunk, az Egészségügyi Dolgozó ára is változatlanul 4 forint marad. Örömmel közölhetjük olvasóinkkal, hogy továbbra is változatlan, 48 forintos éves előfizetési díjért kapják meg az Egészségügyi Dolgozót, melyet — reméljük, s egyben kívánjuk — az idén is hasznosan forgatnak. A környezetvédelem alapvető érdekvédelmi feladat Szakszervezetünk központi vezetősége 1987. december 17-én ülést tartott, amelyen megvitatta a környezetvédelem alakulását az egészségügyi ágazatban, valamint a szakszervezeti tagdíjfizetés rendszerére vonatkozó javaslatot. Az ülésen megjelent Főcze Lajos, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára is. Az elnökségben helyet foglalt Koncsek Aranka, dr. Füzi István, dr. Szabó Zoltán, Vass Tiborné és dr. Gulyás Judit. Dr. Szabó Zoltán, szakszervezetünk elnökének megnyitója után elsőként dr. Pápay Dénes, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője fűzött szóbeli kiegészítést a központi vezetőség korábban megküldött írásos beszámolójához. Mint köztudott, az Egészségügyi Minisztérium — a kormány 1981-ben hozott rendeletének felhatalmazása alapján — 1983-ban utasításban rendelkezett az egészségügyi intézményekben keletkező veszélyes hulladékok nyilvántartásáról és ártalmatlanításáról. Az akkor meghatározott feladatok végrehajtásának ellenőrzésére az Egészségügyi Minisztérium Állami Közegészségügyi Járványügyi Felügyelősége felkérte a köjálok vezetőit. A köjálok az ellenőrzés tapasztalatairól értékelő jelentést készítettek. Veszélyes hulladék Mint a vizsgálatból kitűnik, a veszélyes hulladékok egy év alatt felgyülemlő mennyiségében nagy eltérések mutatkoztak megyénként. Az egy év alatt keletkező veszélyes hulladék teljes mennyisége eléri a 10 500 tonnát. A jövőben azonban az eddiginél fegyelmezettebb és pontosabb nyilvántartásra és bejelentésre van szükség. A jelentések alapján sajnos sokszor kifogásolható a fertőző hulladékok gyűjtésének módja. Például a tárolás helye gyakran nem zárható, így illetéktelen személyek is hozzáférhetnek a veszélyes anyagokhoz. A 10 500 tonna hulladéknak mintegy 25 százalékát ártalmatlanítják hulladékégetőben, a többit a települési hulladékkal együtt égetik el. A legtöbb hulladék Baranya, Csongrád, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyében, valamint Budapesten képződik. Viszonylag csekély mennyiségű veszélyes anyag halmozódik fel Tolna és Fejér megyében. Mint dr. Pápay Dénes elmondotta, az egészségügyi intézmények egy részében függetlenített személy végzi a hulladékokkal kapcsolatos teendőket. A 10 500 tonna hulladéknak mintegy 12-17 százaléka kifejezetten veszélyes. Egy kórházi ágyra átlagosan 100 kiló veszélyes hulladék jut, de néhány megyében ennél több vagy kevesebb hulladék képződik egyegy ágyra számítva, így például Baranya megye az egy kórházi ágyra jutó 170 kilós hulladékkal az átlag felett, Tolna megye a 16 kilóval jóval az átlag alatt szerepel. Egy 1985-ös egészségügyi miniszteri felhívás arra buzdította az intézményeket, hogy létesítsenek hulladékégető kemencéket. A jelenleg beállítható kemencetípusok ára egy- és hárommillió forint között váltakozik. Ezek egy műszakos üzemeltetéssel 80-100 nap alatt elégethetnék a keletkező hulladékmennyiséget. Ezeknek a kemencéknek a beállítása feltétlenül nagy nyereség lenne az egészségvédelem és a környezethigiéné számára. Új foglalkozási ártalom az AIDS Ezt követően dr. Pápay Dénes a jelenlegi AIDS-fertőzésekről és -megbetegedésekről beszélt. A világon 65 ezer megbetegedésről tudnak, s ebből Európa 22 országára 7 500, az USA-ra 45 000 megbetegedés jut. Magyarországon eddig heten betegedtek meg AIDS-ben, 148 a fertőzöttek száma, s hárman vesztették életüket ebben a ma még gyógyíthatatlan kórban. Az egészségügyi dolgozók számára az AIDS foglalkozási kockázattá vált, attól függően, hogy hány ilyen beteggel kerülnek kapcsolatba, illetve milyen területen dolgoznak. Elsősorban a vérrel dolgozó laboratóriumokban nagyobb a kockázat. A 700 ezer véradó szűrésénél eddig hét donornál állapítottak meg fertőzöttséget. A nemzetközi tapasztalatok szerint a megfelelő biztonsági szabályok megtartása mellett nem fordulhat elő AIDS-fertőzés. Az USA-ban például tavaly augusztusban ajánlásokat dolgoztak ki az egészségügyi dolgozók számára. Az eddig feltárt adatokból kitűnik, hogy az USA-ban az AIDS-járvány hatéves fennállása óta, a 40-45 ezer AIDS-es beteg mellett a 6,8 millió egészségügyi dolgozó közül eddig olyan 8 ember fertőződött meg, akiknél ki lehetett mutatni a betegség foglalkozási eredetét. Egyelőre nincs új fertőtlenítő eljárás, csak a meglévő előírások megtartása véd meg a fertőzéstől, de azok is elégségesek. Az Országos Közegészségügyi Intézet elkészített egy szakmai módszertani útmutatást az AIDS megelőzésére és kivédésére (ennek egy rövidített változata is hozzáférhető), és oktatóanyagként eljuttatják "az érdekeltekhez. Ezt követően dr. Gulyás Judit, szakszervezetünk titkára szólt hozzá az elhangzotokhoz. Beszámolt arról, hogy az elnökség a közelmúltban megtárgyalta az egészségügyi ágazat környezetvédelmi helyzetét. A beterjesztett írásos anyagokat az elnökség elemezte, és most megvitatásra ajánlotta a központi vezetőségnek. Dr. Gulyás Judit röviden összefoglalta az elnökség ülésén elhangzottakat. Mint elmondotta: az elnökségben az az álláspont fogalmazódott meg, hogy az emberi környezet megóvásának az ügye egyre inkább beépül az állami tevékenység egészébe, s ezzel együtt az egészségügyi intézmények is egyre inkább felvállalják — anyagi lehetőségeikkel összhangban — a környezetvédelmet. A szakszervezeti munkában a dolgozók egészségének, az emberi környezet védelmének az ügye alapvető érdekvédelmi feladat nemcsak az egészségügyiek, hanem az intézményekben ápolt betegek érdekében is. Az elmúlt időszakban ezzel a kérdéssel több alkalommal foglalkoztak vezető testületeink. Kiemelten szerepelt mind a VIII., mind a IX. kongresszus határozataiban is ez a téma. 1986-ban Csongrád megye például egészségügyi környezetvédelmi fórumot rendezett, majd 1986 végén az első országos munkavédelmi ankét előadásai között is szerepelt környezetvédelmi téma. Fertőzést terjeszthet Rendkívül fontos olyan feltételek kialakítása, amelyek révén magától értetődővé válik mindenki számára a mikro-, a makrokörnyezet védelme. Elsőrendű feladat természetesen a beteg gyógyítása, az életmentés, de éppen az egészségügy feladata az is, hogy a környezetben ne károkat okozzon, hanem azokat kivédje. Ez nem mindig csak pénzkérdés, hanem figyelemmel, felelősségteljes munkával is megvalósítható. Erre jó példa az olykor fertőző, egyszer használatos tűk összegyűjtése. Ezek a közismert nejlonzsákokban többnyire balesetveszélyes módon kerülnek a kommunális szemétbe. Tolna megyében azonban megfelelő keménységű papírdobozban gyűjtik öszsze ezeket az anyagokat. A legtöbb helyen rendszeresen és felelősséggel foglalkoznak a környezetvédelem kérdéseivel. Több megyebizottság és alapszervezet testületi ülésen is megtárgyalta ezt a témát. A megyebizottságok jelzései szerint azonban kevés az olyan terv, amelyben nagyon pontosan fel is sorolják a tennivalókat. Az intézményvezetők ma már évente beszámolnak a szociális és munkavédelmi tervek teljesítéséről, és ezekben a beszámolókban már kitérnek a környezetvédelmi kérdésekre is. Mint dr. Gulyás Judit hangsúlyozta: az egészségügyi ágazatnak valamennyi ágazat számára példamutatóan kell eleget tennie a jórészt saját berkekből származó környezetvédelmi jogszabályoknak. Az elnökségi vitában az is megfogalmazódott, hogy az egészségügyben keletkezett és tárolt hulladékot „BIOVESZÉLY” jelzéssel elkülönítve kezeljék és tárolják. Sok a kezdeményezés, társadalmi akció, amelyek a kórházak parkosításával és takarításával próbálják elfogadhatóvá alakítani a közvetlen környezetet. A helyi szakszervezeti testületeknek az ilyen munkák kezdeményezőivé, motorjává kell válniuk. A szakszervezetnek közre kell működnie a dolgozók — vezetők és beosztottak — környezetvédelmi felvilágosításában és nevelésében, magatartásuk formálásában, valamint a mozgósításban, a környezet megóvására és fejlesztésére. A problémák jelzésével és a megoldásuk érdekében intézkedések kezdeményezésével, a végrehajtás folyamatos ellenőrzésével kell a környezetvédelmi törekvések élére állnia. A környezetvédelem ugyanis elválaszthatatlan a társadalmi-emberi, illetőleg a szakmai-termelési-gazdálkodási tényezőktől. Az egészségügyben nagy mennyiségű fertőző, illetve egyéb szempontból káros hulladék keletkezik. Ezek megsemmisítése alapvető társadalmi érdek, mert különböző, fertőzések továbbterjedésének a forrásai is lehetnek. Ismertek az anyagi lehetőségek okozta korlátok. Ezért keresni kell azokat a megoldásokat, amelyek lényeges anyagi ráfordítás nélkül is jelentős eredményt hoznak. Ezért a helyi kezdeményezések szorgalmazása közös érdekünk. Ezért döntött úgy elnökségünk, és ehhez kérjük a központi vezetőség határozatát is, hogy 1988-ban szervezzünk egészségügyi, környezetvédelmi országos fórumot. Ebben az Egészségügyi Minisztérium és a SZOT segítségére is számítunk. Az elnökség álláspontja Az elnökség foglalkozott az egészségügyben dolgozók egészségének megőrzésével. A munkáltatónak és a szakszervezeti mozgalomnak , garantálnia kell az ellátás biztonságát, és ezzel az egészségügyi dolgozók egészségének védelmét is. Küzdeni kell a fegyelmezetlenség ellen, mert a félelmetes járványok, fertőző betegségek leküzdése után helyenként már bizonyos fellazulás, felelőtlenség tapasztalható. Az egészségügy veszélyes nagyüzem. El kell érni az egészségügyben dolgozók egészségének teljes védelmét. Az elnökség az AIDS-fertőzés veszélyével is foglalkozott. Az egészségügyi dolgozók hivatásukkal együtt e „modern” veszélyt is vállalják, de a hivatással járó veszélyeket ésszerű határok közé kell szorítani. Magyarország egyelőre a kevésbé fertőzött országok közé tartozik, de ez nem jelentheti a reális veszély elhanyagolását. A tapasztalatok szerint a betegség terjedése eleinte lassú, később azonban robbanásszerűen emelkedik a fertőzöttek száma. Ez a helyzet például napjainkban a szomszédos Ausztriában. Elsősorban a műveseállomásokon, a laboratóriumokban, a fogászatokon és a mentőszolgálatnál dolgozók vannak kitéve nagyobb veszélynek. A példás munkafegyelem, a biztonsági szabályok betartása, az ellenőrzés, a szigorú felelősségre vonás azonban leküzdheti a veszedelmet. A szakszervezeti mozgalom érdekelt abban, hogy az egészségügyi ellátásban dolgozók védelmét biztosítsa, s ehhez folyamatos információt, felvilágosítást kíván adni, sőt — az állami vezetéssel együtt — garanciát is, ,Jusson el mindenkihez” Dr. Pápay Dénes és dr. Gulyás Judit előterjesztését követően élénk vita bontakozott ki. Elsőként dr. Márton Zoltán szólt hozzá az elhangzottakhoz. Az egészségügy gondjai közül ezúttal az egészségtelen táplálkozás ellen szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy a legjobb dietetikai tanácsokat is nehéz megfogadni vagy megvalósítani a kórházakban, hiszen ezekhez nem állnak rendelkezésre kellő anyagi feltételek. A szakszervezeti gyűléseken azonban örvendetesen egyre több felszólalásban fogalmazódik meg a környezetvédelem fontossága. Javasolta: az itt előterjesztett anyag jusson el mindenkihez, hogy az alapszervezetek tagsága is ismerje a veszélyes hulladékok okozta károk súlyát, és a helyes magatartást. Dr. György László Veszprém megye környezetvédelmi helyzetével ismertette meg a központi vezetőséget. A régió nemcsak iparvidék, hanem kiemelt üdülőterület is. A gyakori (Folytatás a 2. oldalon) Dr. Gulyás Judit Főcze Lajos Dr. Pápay Dénes Elnökségi ülés Szakszervezetünk elnöksége dr. Szabó Zoltán elnökletével december 2-án tartotta meg soron következő ülését. Első napirendi pontként dr. Pápay Dénes egészségügyi minisztériumi főosztályvezető és dr. Gulyás Judit, szakszervezetünk KV-titkára előterjesztése alapján vitatták meg a környezetvédelem alakulását az egészségügyi ágazatban, a veszélyes hulladékok tárolását, megsemmisítését, valamint az ezzel kapcsolatos szakszervezeti feladatokat. Mind az előterjesztők, mind a hozzászólók hangsúlyozták, hogy az egészségügy dolgozóinak élen kell járniuk a környezetvédelmi munkában. Ez alól a ma oly divatos „nincs rá pénz” kifogás sem adhat felmentést. A rend és tisztaság megtartása és megkövetelése, valamint a rendelkezések megtartása nem csak, és elsősorban nem anyagi kérdés. Ezt nagyon sok helyen felismerték már, s követendő példát mutatnak. A jövőben nagyobb gondot kell fordítani az erre hivatott szerveknek az ellenőrzésre, a szakszervezeti alapszervezeteknek pedig a felvilágosító, nevelő munkára. Javasolták azt is, hogy 1988-ban hívjanak össze egy országos egészségügyi környezetvédelmi tanácskozást. Végül az elnökség megbízta a titkárságot, hogy összegezze az elhangzott véleményeket, javaslatokat, s terjessze a következő KV-ülés elé. Ezt követően Vass Tiborné KV-titkár előterjesztésében megvitatták az EDSZ 1987. évi nemzetközi tevékenységéről szóló beszámolót, majd a tagdíjfizetés korszerűsítéséből adódó ágazati feladatokat. Az utóbbit ugyancsak a KV-ülés elé terjeszti a titkárság. * December 16-án ismét ülést tartott szakszervezetünk elnöksége, melynek napirendjén három téma szerepelt. Elsőként Komárom megye képviseletében Beer Jánosné, Bács-Kiskun megye képviseletében pedig dr. Vétek Jánosné megyebizottsági titkár számolt be az egészségnevelés helyi tapasztalatairól, feladatairól. Mind az előterjesztők, mind a vitában hozzászólók megállapították, hogy minden egészségügyi dolgozóra nagy feladat hárul az egészséges életmódra nevelésben. E tevékenységet már csecsemőkorban, sőt a születésnél el kell kezdeni, s végigvonul az egész emberi életen. Ahhoz azonban, hogy megfelelő eredménnyel is járjon, szükség van jól felkészült szakemberekre az alapellátásban és az egészségügyi intézményekben egyaránt, de nem nélkülözheti a társadalom fogadókészségét sem. Tény, hogy a jelen gazdasági helyzetünkben erre sem jut annyi pénz, mint szeretnénk, de ez nem menthet föl a példamutatás, az anyagi lehetőségeinket meg nem haladó feladatok végrehajtása alól. Megvitatta az elnökség a szervezeti élet alakulását a megszűnt járási alapszervezetek területén. Tekintettel az államigazgatás 1988-as várható korszerűsítésére, mely meghatározza a tanácsok szervezetét is, a konkrét feladatok meghatározását a kongresszusi határozatok végrehajtásának félidős értékelését követő időszakra halasztotta.