Egészségügyi Dolgozó, 1990 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

A KONGRESSZUS ZÁRÓNAPJÁNAK TÖRTÉNÉSEI Érdekvédelem — csak tagoknak* Kongresszusának újabb fordulóját tartotta de­cember 18-án az Egészségügyben Dolgozók Szak­­szervezeteinek Szövetsége. Takarékossági szem­pontok figyelembevételével a szervezők úgy hatá­roztak, hogy a szövetséget alkotó tagszakszerve­zetek a küldöttek közül választott öt-öt képviselő­vel vegyenek részt a tanácskozáson. Dr. Rétsághy­ Béla elnökletével a szakmai és a területi szövetsé­gek negyvenöt küldötte, továbbá a szövetségi ta­nács tizenhárom tagja elsőként a programtervezet­tel foglalkozott. A tanácskozás szavazással kez­dődött, mert dr. Ütő Tamás (Ba­ranya megye) kétségbe vonta a tanácskozás kongresszus jellegét, hivatkozva a résztvevők csökken­tett létszámára. Ezzel egyidejűleg dr. Tóth Károlyné (Békés megye) fontosnak tartotta leszögezni: de­cember elsején nem a vidéki kül­döttek távozása miatt vált hatá­rozatképtelenné a kongresszus. Végül is a résztvevők hat ellen­­szavazattal és öt tartózkodással úgy határoztak, ebben a formá­ban folytatják a kongresszust. A programtervezet szinte min­den mondatát ízekre szedték, te­kintettel a megfogalmazása és el­fogadása közötti időszak politikai­gazdasági változásaira. Szüksé­gesnek tartották leszögezni: a szö­vetségbe tömörült szakszerveze­tek valamennyi egészségügyben dolgozó munkavállalóért felelős­séget éreznek, s ez határozza meg működésüket. Számítva azonban a szervezettség bizonyos mértékű csökkenésére, kijelentik: csak tagjaik érdekeit tudják és kíván­ják védeni, illetve érvényesíteni. A küldöttek nagyfokú rugal­masságot tanúsítottak a szorult gazdasági helyzetben levő kor­mányzat iránt, amikor teljesíthe­tetlen követelések helyett leszö­gezték: az egészségügyben dolgo­zók alapbére fejezze ki a társa­dalmi munkamegosztásban vég­zett tevékenységük valós értékét. A személyi jövedelemadóval kap­csolatban megfogalmazták: mie­lőbb el kell érni a teljesítménytől függő, úgynevezett változó bérek értékmegőrzését. A kollektív szer­ződésekről szólva legfontosabb­nak vélték, hogy az intézmények­nél és vállalatoknál mindenütt kerüljön sor ezek megkötésére, továbbá hangsúlyozták: e szerző­déseknek tartalmazniuk kell a bérpolitikai irányelveket és a sztrájkjog­ sajátos, az egészség­ügyben érvényes megfogalmazá­sát. Figyelemmel az elmúlt évtize­dek rendkívül alacsony egészség­­ügyi fizetéseire, a küldöttek igaz­ságosabb nyugdíjrendszer kidol­gozását sürgették, amely megfe­lelő életszínvonalat biztosít annak is, aki munkájának díjazását évti­zedeken át a „maradékelv” alap­ján kapta, így öregkorára a létmi­nimum körüli nyugdíjból kényte­len tengődni. A szociális kérdé­sekről is kemény vélemények, el­marasztaló állásfoglalások hang­zottak el. „A lakás alapszükség­let . . — szögezték le többen is, s kifogásolták, hogy az állam a lakáshoz jutás, a lakásfenntartás költségeit mindinkább a dolgo­zókra hárítja át, miközben a bé­rek „piacivá tétele” várat magára. Ugyancsak fontosnak ítélték a munkavállalók közművelődési és üdülési jogának deklarálását, bár a felszólalásokból az is kitűnt, le­hetőséget kell hagyni az intézmé­nyek vezetésének, hogy a legelő­nyösebb formában — akár vállal­kozások útján — oldják meg ezeknek az igényeknek a kielégí­tését. A társadalombiztosítás re­formjával összhangban egyebek között megállapították: a szövet­ség partneri kapcsolatok kiépíté­sére törekszik — különböző álla­mi szervek mellett — a biztosítók önkormányzati szerveivel. Nyo­matékosan hangsúlyozták, a kia­lakuló parlamenti demokráciában fontos, hogy a munkavállalók ér­dekét képviselve az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsá­gának képviselőit a szövetség fo­lyamatosan tájékoztassa a szak­­szervezet érdekvédelmi törekvé­seiről. Az egészségügyi intézmé­nyek és vállalatok tulajdonre­formjára célozva pedig fontosnak ítélték a dolgozók tulajdoni része­sedésének biztosítását.­­ A programtervezet elfogadása után Kállai Pálné dr. ügyvezető szövetségi titkár bejelentette: a szövetségi tanács december 6-i ülésén úgy határozott, hogy a szö­vetségi titkári munkakör betölté­sére országos pályázatot írnak ki, melynek elbírálása után — felte­hetően márciusban — a kong­resszusi küldöttek végső döntésre ismét összeülnek. Majd dr. Paulin Ferenc, a jelö­lőbizottság elnöke a gazdasági el­lenőrző bizottság összetételére tett javaslatot. A küldöttek a jelöl­tek személyével kapcsolatos rövid vita után titkos szavazással ötta­gú testületet választottak. A szö­vetség gazdasági ellenőrző bizott­ságának tagjai: Lesti Józsefné (Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központ), Újvári Sándor (Városi Kórház, Baja), Timkó Károly (Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kórház-Rendelőintézet, Miskolc), Németh Gyuláné (Egészségügyi Gyermekotthon, Szombathely), Móró Ákos (Mentődolgozók Önál­ló Szakszervezete, Budapest). Dr. Doktorits Béla (MÖSZ) ja­vaslatára a küldöttek a gazdasági ellenőrző bizottság feladatává tet­ték: az ingatlanok értékének megállapításánál vegyék figye­lembe, hogy a hivatalos becslési érték a felmérés időpontjától füg­gően is különbözhet a forgalmi értéktől. Kánai László (MOSZ) az ideiglenes intézőbizottság kez­deményezésére megalakult kft.­­ről kívánt hallani és ezzel kapcso­latban kérte a gazdasági ellenőr­ző bizottság tájékoztatását. Kállai Pálné dr. ügyvezető szövetségi titkár elmondta és megerősítette mindazt, ami a kongresszus elé került „tájékoztató jelentés’’-ben is szerepelt: az ideiglenes intéző­­bizottság augusztus 11-i határoza­ta alapján szeptember 1-jével úgy alakult meg a szakszervezet vál­lalkozói vagyonkezelő központja, hogy az ingatlanok továbbra is az Egészségügyi Dolgozók Szakszer­vezetének tulajdonában, kezelé­sében maradtak — a vállalkozás kizárólag azok működtetésére, hasznosítására jött létre. A dön­tés elsődleges célja, hogy a támo­gatásokat lényegesen csökkentse, illetve a majdan képződő nyere­ség egy részét a szakszervezeti alapfunkciók ellátására — segé­lyek, érdekvédelem, szociális jut­tatások — „adja” vissza. (Értel­mező megjegyzés: mivel elsődle­ges gazdasági-vállalkozási tevé­kenységet csak gazdasági társu­lás folytathat — társadalmi szer­vezet viszont nem! —, azért dön­tött az ideiglenes intézőbizottság a kft. létrehozásáról, majd az au­gusztus 31-i ülésen dr. Kovács Imrét, az akkori ügyvezető el­nökség tagját bízta meg a kft. megalapításának előkészítésével, illetve létrehozásával, s egyidejű­leg kinevezte annak ügyvezető igazgatójává. A kft. megalakulá­sára vonatkozó cégbírósági vég­zést november 23-án hozta meg az illetékes bíróság, december 1-jével vették nyilvántartásba. A kft. tényleges működését janu­ár 1-jével kezdte meg.) A kft. mű­ködésének beindulásáról­­ az el­nöklő dr. Rétsághy Béla javasla­tára a legközelebbi szövetségi ta­nácsülés kap tájékoztatást. Végül a küldöttek határoztak arról, hogy részt kívánnak venni a magyar szakszervezetek márci­us 1. és 4. között megrendezendő országos szövetségi kongresszu­sán. A szövetségnek biztosított öt­ven küldött delegálásáról a tag­szakszervezetek a paritásos elv alapján döntenek. Major Balázs Sürgetjük, kezdeményezzük, szorgalmazzuk... Szövetségi program Az egészségügyben dolgozók önálló szakszervezetekből álló de­mokratikus szövetséget akarnak, amely szövetség összefogja őket, képviseli, védi és érvényesíti tag­jaik közös érdekeit. Az alábbi program az önálló szakszerveze­tek programjai alapján készült, ennélfogva valamennyi egészség­­ügyi szakszervezeti tagra egy­aránt érvényes. o Az állami költségvetés ké­szítése során az egészségügyi ágazatot tekintsék stratégiai ága­zatként. © Az egészségügyi intézmé­nyekben és vállalatoknál a dolgo­zók alapbére fejezte ki a társa­dalmi munkamegosztásban vég­zett munka valós értékét.­­ A személyi jövedelemadó mai rendszere az egészségügyi dolgozók részére különösen hát­rányos, ezért szorgalmazzuk az adórendszer folyamatos korsze­rűsítését. Követeljük az alkalma­zotti kedvezményeknél a min­denkori inflációs hatás kiegyen­lítését. Az adóból leírhatók legye­nek: — a szakmai előmenetelhez szükséges képzések, továbbkép­zések, nyelvtanulás tandíjai, — a színvonalasabb szakmai munkát segítő szakirodalom, szakfolyóiratok, tudományos kongresszusok, tudományos ülé­sek kiadása, — a napi feladatok ellátásának — például gépkocsihasználat — költségei.­­ Halaszthatatlan a szakszer­vezeti törvény megalkotása, melynek biztosítani kell: — a tagság tényleges érdek­­képviseletének és­ érdekvédelmé­nek a lehetőségét, — a szakszervezeti tisztségvi­selők munkajogi védelmét,­­ a jogsegély-szolgálati háló­zat bővítését, közös jogsegélyszol­gálatok megszervezését.­­ A jövőben is indokolt, hogy minden munkahelyen a munka­­vállalók jogait és kötelességeit kollektív szerződésben rögzítsék. Meg kell kötni a vállalati és az in­tézményi, valamint az ágazati, a területi kollektív szerződéseket. © Az egészségügyi vállalatok­nál biztosítani kell a dolgozók tu­lajdonhoz jutásának kedvezmé­nyezett módját. O Sürgetjük az önkormány­zati rendszer alapján működő biztosítási rendszer kialakítását, megvalósítását.­­ Szorgalmazzuk az egészség­­ügyi és a szociális ellátás terüle­tén a reform befejezését, a szer­vezeti formák kialakítását. Költ­ségvetési reform keretében az ér­dekeltségi rendszer kidolgozását — ezekben a kérdésekben igé­nyeljük a szakmai szakszervezet részvételét.­­ Készüljön olyan nyugdíj­­rendszer, amely biztosítja a meg­felelő életszínvonalat és az inflá­ció ellenében megőrzi a nyugdíj reálértékét. Kezdeményezzük a korkedvezményes nyugellátásra jogosító munkakörök felülvizsgá­latát és bővítését. . © Radikális változtatásokat kell elérni az egészségügyi dolgo­zók munkahelyi egészségvédel­mében. Az­ egészségügyben is al­kalmazott modern technika szük­ségessé teszi az egészségkárosító körülmények feltárását, a munka­­védelmi előírások betartásának ellenőrzését, végső esetben az egészséget, testi épséget súlyosan veszélyeztető munkavégzés ható­sági felfüggesztésének kezdemé­nyezését. Az egészségügyi dolgo­zók — bizonyíthatóan — mun­kavégzés során szerzett fertőző megbetegedéseit kártalanító fog­lalkozási megbetegedésként is­merjék el Biztosítsák az egysé­ges, biztonságos munkafeltétele­ket.­­ Életkörülményeink javításá­hoz a megfelelő időben történő la­káshoz jutás is hozzátartozik. A lakás alapszükséglet. Tiltako­zunk minden olyan intézkedés el­len, amely egyoldalúan a mun­kavállalókra hárítja a lakáshoz jutás és fenntartás költségeinek növekedését. © A munkavállalók pihenés­hez való jogát és feltételeit a jö­vőben garantálni kell. © Szükségesnek tartjuk az egészségügyi és szociális dolgo­zók szakmai fejlesztéshez igazodó képzési, továbbképzési, átképzési rendszerének felülvizsgálatát, át­alakítását, s ehhez rövid és közép­távú oktatási terv kidolgozását. Kezdeményezzük a gyeden lévő szakdolgozók munka melletti képzésének keretében a képesítő­vizsgához szükséges elméleti ok­tatás mellett a gyakorlati oktatás feltételeinek megteremtését — jogszabályi módosítással. Szor­galmazzuk, hogy az OTE Egész­ségügyi Főiskola kiegészítőjén diplomát szerzettek és a szakdol­gozók nappali tagozatos képzési idejét munkaviszonyban töltött időnek ismerjék el.­­ Partneri kapcsolat kiépíté­sére törekszünk a Szociális és Egészségügyi Minisztériummal, a Pénzügyminisztériummal, az Ál­lami Bér- és Munkaügyi Hivatal­lal, a biztosítók önkormányzatai­val, más ágazati szakszervezetek­kel, társadalmi szervezetekkel és egyesületekkel. * A szövetség tájékoztassa a par­lament egészségügyi frakcióját, továbbá a szociális és egészség­­ügyi bizottságát állásfoglalásairól és kérje támogatásukat ezek vég­rehajtásához. Igényeljük részvé­telünket ezen szervezetek munká­jában. Érdekvédelmi együttműködés alakuljon ki: — más szakszervezetekkel és érdekvédelmi szervezetekkel, — különböző szervezetek egészségügyi szekcióval, — a Magyar Orvosi és Gyógy­szerészi Kamarával, — a Magyar Ápolási Egyesü­lettel, a Magyar Kórház Szövet­séggel. 1990. január XXXIV. évfolyam Arin", MIU AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETEINEK SZÖVETSÉGI LAPJA­­­IN Egészségügy a pártok tükrében 3. oldal „Éljenek a magyarok!” A TARTALOMBÓL 5. oldal Gilisztasovány álmok 10. oldal Darázsfészekbe nyúltunk? 11. oldal Borítékolt milliárdok­ ­ Némi gonoszkodással azt mondhatnánk, hogy még a legutóbbi időkben is sajátos forgatókönyv szerint zajlottak a szakszervezeti kongresszusok: kezdődtek a vezetőség mennybemenetelő beszámoló­jával, folytatódtak a diadalittas hűségnyilatkozatokkal, végül pedig megválasztották a „régi-új” tisztikart. Ezután következett a megelé­gedett terpeszkedés, s a rózsaszín bódulat többnyire kitartott az újabb sorszámú megmérettetésig ... Mostanság viszont nyoma sincs az ünnepi mámornak. Sőt. A ki­józanodás tulajdonképpen már a kongresszus előtt elérte mozgal­munkat is, legfeljebb az lehet talány: mire jutunk „tiszta” fejjel? A mozgásirány ismeretében a tévedés legcsekélyebb kockázata nél­kül megállapítható: eddig nem érhettünk messzire. Szövetségünk ügyvezető titkára, Kállai Pálné dr. életszerűen jellemzi hogylétét: — Rengeteg a kötelezettségem. A szövetség nevében különféle üléseken és tanácskozásokon kell részt vennem. Fogalmam sincs, hogy alkalmanként kit küldhetnék helyettem, ezekre a sokszor nem is érdemi eseményekre, mivel csak most alakul a szövetség működési rendje. Ráadásul, minthogy megbízatásom a márciusi kongresszusig szól, az ügyvezetői feladat mellett ellátom korábbi feladatkörömet is. Nem is tudnám kire átruházni például a bérügyet. Jelenleg nincs köz­gazdászunk, nincs „szabad kapacitású” jogászunk. . . Miközben ugyanis eleget tettünk a tagság jogos akaratának, s erőteljesen le­csökkentettük a központi apparátus létszámát, ez a leépítés olyannyi­ra sikerült, hogy már-már működésképtelenné váltunk. A szövetsé­■ get jelen pillanatban velem együtt mindössze hat munkatárs szol­■ gálja, akik a szövetség szakértői. Több feladatkörnek — például a ■ művelődésnek és az ifjúságpolitikának — egyáltalán nincs ügyintéző­■ je. Pénz sem lenne az alkalmazásukra, mivel létezésünket a bruttó ■ tagdíjbevétel tizenkét százalékából — ennyi a szövetségi hozzájárulás­­ — kell megoldanunk: ebből működtetjük szövetségi szolgáltatásként­­ egyebek között a szakértői, a pénzügyi és a technikai apparátust, to­­­­vábbá a könyvtárat, a sajtót, első félévben a klubot, s támogatunk üdülőt, folytatjuk a megkezdett beruházást. Ez a gazdálkodási forma egyelőre kísérleti jellegű, március végén dől el, hogy kell-e változtatni az arányokon, s netán a most észlelt szűkösség csak átmeneti vész­a­helyzet az életünkben. — Beszéljünk nyugodalmasabb, ám a tagság számára izgal­­­­masabb témáról, a bérfejlesztésről.­­ — Jó híreket tudok mondani, mindenekelőtt a szociális területen a dolgozóknak, ők ugyanis még a kongresszuson is azt hallhatták, hogy rájuk nem vonatkozik a tizenhat százalékos béremelés. Szerénytelen­­­ség nélkül mondhatom, a szociális ágazatnak is sikerült kiharcolnunk a bérautomatizmust, — tehát ez egységes január elsejétől. Ugyancsak­­ év elejétől folytatódik a többlépcsős bérintézkedés —, sor került a parlament által elfogadott négymilliárd forint felosztására. Ebből az orvosok és az egészségügyben dolgozó más egyetemi végzettségűek személyenként négyezerötszáz, a főiskolát végzettek háromezer, a kö­zépfokon képzett szakdolgozók pedig kétezer forint béremelési kere­tet kapnak. Kivételnek számítanak azok, akik már korábban része­­­­sültek központi béremelésben. A szövetségi tanács a legutóbbi ülésén abban is egyetértett, hogy egyetemeinken kapjanak kiegészítést az­­ egészségügy béremelési keretéből a felsőoktatási bérrendelet alapján­­ besorolt orvosok és más diplomások, akik a művelődési tárcától is kapnak béremelést. A keretlebontásnál gondoltunk arra is, hogy a többletmunka­­ elsősorban az ügyeletek díjának emelésére is le­gyen mód. A testület döntött arról is, hogy a mentőszolgálatnak a több éve húzódó túlóradíj-probléma rendezéséhez harmincmillió fo­rintot folyósítsanak, a mentőtisztek tavalyi béremelését pedig további ezer forinttal egészítsék ki. — Végezetül egy személyes kérdés: indul a szövetségi titkári pályázaton? — Erről még nem döntöttem .. . —t­l— Az Egészségügyben Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége (EDSZSZ) pályázatot hirdet SZÖVETSÉGI TITKÁRI munkakör betöltésére. Feladata és hatásköre: — a Szövetségi Tanács felhatalmazása alapján az alapszabály­ban és a programban foglaltaknak megfelelően képviseli a Szövetséget — munkáltatói jogkört gyakorol a szövetségi apparátus felett a Szövetségi Tanács előzetes egyetértésével. A munkakör betöltésének feltételei: — felsőfokú végzettség — büntetlen előélet. A pályázat elbírálásánál előnyben részesül, aki az ágazatban végzett tízéves szakmai, ezen belül ötéves vezetői tevékeny­séggel, továbbá széles körű szakszervezeti mozgalmi ismere­tekkel és gyakorlattal rendelkezik. Bérezés a szakmai végzettség, gyakorlati idő és tudományos fokozat figyelembevételével, 35 000 forinttól­­, megállapodás szerint. A tisztség betöltéséről — a pályázatok alapján — a szö­vetségi kongresszus dönt. A munkakör határozott időre, há­rom évre szól, amely — alkalmasság esetén — még egy válasz­tási ciklusra meghosszabítható. Lakást biztosítani nem tu­dunk! A pályázatot írásban, részletes önéletrajzzal lehet benyújta­ni a meghirdetéstől számított 30 napon belül a következő cím­re: Egészségügyben Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége, Budapest V., Münnich Ferenc utca 32., 1051. Érdeklődni személyesen vagy telefonon: Kállai Pálné dr., az EDSZSZ megbízott ügyvezető titkáránál­­, ahol a szövetségi alapszabály és a program is megtekinthető. Telefon: 111-0467; 153-3218 Szövetségi Tanács

Next