Látlelet, 1992 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 1. szám

XXXVI. évfolyam EGÉSZSÉGÜGYI ÉRDEKVÉDELMI LAP KRÓNIKUS AZ ÁPOLÓNŐVÉR-HIÁNY Drága „mulatság” a reuma Gazdálkodó kórház a Rózsadomb alatt A maga nemében egyedülálló intézmény az Or­szágos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet, a közismert ORFI. Ezúttal az intézet helyzetét, gond­­jait és esélyeit szeretnénk bemutatni, dr. Hodinka László főigazgató-helyettes és dr. Vincze László gazdasági szaktanácsadó segítségével. S mert az ORFI jellegéből adódóan országos feladatokat is ellát, ennélfogva tevékenysége és gazdálkodása is sokban eltér a többi kórházétól. A változások szele ide is beviharzott. - Teljesen új a vezetés az inté­zetben - kezdi a szaktanácsadó. - Országos intézményként a váltás nálunk nem választással zajlott: az intézeti értekezleten ugyan a régi főigazgató nyilvános beszá­molót tartott, ezt a testület el is fogadta, de a többségi szavazás negatívan értékelte a vezető te­vékenységét. Az intézetben or­vosi tanács alakult. A Népjóléti Minisztérium főigazgató orvos­nak dr. Bálint Gézát március else­jétől ideiglenesen megbízta, majd október közepétől véglege­sen kinevezte. Dr. Kisida Elek, a sebészeti osztály vezetője és dr. Hodinka László reumatológus - aki egyébként már húsz éve itt dolgozik - főigazgató-helyette­sek lettek. • És mi történt a gazdasági­műszaki főigazgató-helyettessel? Erre már Hodinka doktor vála­szol. - Bizonyos okok miatt a fel­mentését kérte. Akkor az intézet orvosi tanácsa eldöntötte, hogy ezt a posztot ideiglenesen nem tölti be, majd később pályázatot írtunk ki rá. Addig felkértük régi szakemberünket, Vincze kollé­gát, jöjjön vissza nyugállomá­nyából, végezzen nálunk gazda­sági átvilágítást, segítsen ne­hézségeink elhárításában. Re­méljük, januárban lesz már „pá­lyázott” gazdasági vezetőnk, de a tapasztalt Vincze doktor segítsé­gére még sokáig számítunk. Kü­lönben a régi vezérkarból csak a vezető főnővér maradt. Az ő munkáját egy helyettes kineve­zésével erősítette meg a főigaz­gató. • Mit örökölt az új vezetőség?­­Talán kezdjük egy kis „ős”­­történelemmel. Intézetünk a Rózsadomb és a Duna közt majd­nem ötvenegyezer négyzetméte­ren, igen széttagoltan működik. Már az ősi kelta törzsek, majd a rómaiak is fürdőket építettek ezen a hőforrásokban igen gaz­dag területen, s ezt a törökök is folytatták. A tizenhatodik század közepén Mehemed pasa épített fürdőt, e köré települt a későbbi­ekben az ORFI. Különösen sok gyógyfürdő és fürdőszálló épült e környéken a múlt században - ezeket az ötvenes években álla­mosították. A szecessziós stílus­ban épült Szent Lukács fürdőből és szállóból, a klasszicista Csá­szár fürdőből, az Esplamade Szállóból és a Frankel Leó utca más épületeiből, így a korábbi Irgalmas Rendi Kolostorból és Kórházból alakították ki intéze­tünket. • Tulajdonképpen miből áll az ORFI? - Negyvenhárom épületből - a Vidra utcától a Kavics utcáig - és egy huszonötezer négyzetméte­res beépítetlen zöld területből. A fontosabb részek nyolc főépü­letünkben találhatók. • Mi tartozik tevékenységi kö­rükbe? - A hazai reumatológiai és fi­zioterápiás hálózati ellátás össze­hangolása és felügyelete, kutatá­sok szervezése, orvosok és kö­zépkáderek képzése, továbbkép­zése, a legmagasabb szintű reu­matológiai szakorvosi ellátás, a főváros fekvő- és járóbeteg-ellá­tása, fekvőbetegeink szemészeti, fül-orr-gégészeti, sebészeti, uro­lógiai és egyéb kezelése, szanató­riumi rehabilitáció, gyógyító­megelőző tevékenység. Feladata­ink országosak, a Népjóléti Mi­nisztérium felügyelete alá tarto­zunk. • Költségvetésük hogy alakult?­­ A kórházi működést a társa­dalombiztosítás, az állami felada­tokat, így az oktatást a miniszté­rium finanszírozza. Vincze doktor mondja is a szá­mokat: - Múlt évre a társadalombizto­sítástól hatszázötvennégymillió forintot kaptunk, ebből a működ­tetésre hatszázharminchatmillió jutott. Az állami támogatás tizen­nyolcmilliós. Költségvetésünk ötvenegy százaléka béralap, a többi dologi. • Mire számíthatnak az idén? - Még csak előzetes tájékozta­tást kaptunk. Egy biztos: a tízszá­zalékos bér- és ötszázalékos do­logi fejlesztés az infláció üteme mellett alapos érvágást jelent.­­ Költségvetésünket több té­nyező feszíti - folytatja a főigaz­gató-helyettes. -A gyógyfürdő és fizioterápia igen energiaigénye­sek, a gyógyvíz- és csatornadíj tízszerese a rendes vizének, már­pedig nálunk több uszodányi mé­retű medence emészti a pénzt. A széttagoltságunkból eredő szállí­tási, utazási költségek is teteme­sek. Szakmailag pedig tizenöt éve többletfeladatot vállaltunk. Bu­dapesten és országosan a szak­­konzíliumok, diagnosztikus vizs­gálatok tömeges ellátásához nem kapunk megfelelő visszatérítést, nincs megegyezés ennek finanszí­rozására. A fekvő-, illetve járó­beteg-ellátás aránya felborult, s ezt nem követte a költségvetés. És sorolhatom tovább: az elmúlt években nagy értékű műszerek kerültek birtokunkba, de mű­ködtetésükhöz, karbantartásuk­hoz nem elég a fedezetünk. Orto­pédiai osztályunk tömegesen vé­gez protézisműtéteket. A proté­zisre a fedezetet megkapjuk, de a műtétekhez szükséges egyéb anyagok igen magas beszerzési árához nem kapunk megfelelő támogatást. Olyan extra kiadása­ink vannak, amelyek minket sok­kal jobban sújtanak, mint más kórházakat. (Folytatás a 7. oldalon.) A TARTALOMBÓL Másnapra csitult indulatok 2. oldal „Hiénáknak” kedvező reform 5. oldal ' N Littmann a csomagban­­, KeVi 8. oldal Fogcsikorgató szunyókálás 9. oldal Ajánlott ára, 25.fl Jó hátszelet az új esztendőhöz! „KOLLEGIALITÁSRÓL ÉS FELSZERELTSÉGRŐL NEM BESZÉLHETÜNK" Bal alsó hatos Mintha mindenkit ezen a ködös reggelen kerített volna hatalmába a fogfájás, felnőtt és gyermek pácien­sek tolonganak a kezelő ajtaja előtt. A résnyire tárult nyíláson keresztül felduzzadt arcok vizslatják, kit szólít magához a fogbajok tudója, mert a sürgető fájdalom vagy a félelem hatalmában mindenki arra vár, hogy mielőbb rákerüljön a sor. Itt még nincs félelemmentes váró. Hiányzanak a kényelmes ülőbú­torok, a képek a falról, a harmonikus zene és a folyóiratok. A sivár valóság: a fúrók hangjába vegyült beszéd monotóniája, a kopott, öreg padok valóságos klinikai kövületek. A székben kényelmetlenül szorongva, feszült test­tartással vetem magam az alapos mustra alá. Vérző ínyemre nézve kezelőorvosom intő szavakkal adózik fogmosási technikámnak. A „fel-le, jobbra-balra, alaposan sikáljuk meg” tétel helyett ínysorvadásomra tekintettel új módira tanít: szájzuhany, selyemfonal, rágó- és harapófelszín felé haladó tisztogatás. Okta­tóm Erdélyi doktor, fiatal, de már tapasztalt egyetemi tanársegéd, a fog- és szájbetegségek szakorvosa. A négy év alatt, mióta kisebb-nagyobb gondjaimmal felkeresem, meggyőződtem arról - páciensei elmon­dása és a saját fogaimon tapasztaltak alapján -, hogy keze aranyat ér. Ezt tanúsítják a szövődménymentes műtétek, fájdalommentes húzások és gyönyörű fogso­rok. Gyors, biztos mozdulatai elviselhetővé teszik a fogászati tükör, szonda, ecsetelő s egyéb kínzószerszá­mok kellemetlenségét. Amikor pedig az elmélyült munka a hallgatás palástjába burkolja őt, egy-egy szemvillanásra elárulja a lelke mélyén bujkáló jóked­vet. Dolgozik. Ha nem is összeszorított foggal, de óriási szorgalommal. És sikerrel. - Mára végeztünk! - mosolyodik el a rövidke keze­lés végén. - Kedden várom! Mire ez a hajtás? -töröm, a fejem. Kezdő fogorvos­ként került a Szájsebészeti Klinikára. Szűkebb hazájá­ból, Erdélyből még jóval a politikai forrongások előtt jött el. Azóta küzd az állandó időhiánnyal. A tanítani az egyetemen, gyógyítani a klinikán és magánpraxist folytatni az otthon bűvkörében - furcsa csapdát állí­tott fel magának az elhivatottság és a megélhetés ér­dekegyeztetése közepette, mert ebből a ringből már nem lehet kiszállni. (Vagy igen?) S a család? Közeli és távoli rokonsága Erdély és Magyarország tájain szóródott szét. Egy-egy találko­zás erejéig összehozza őket a szeretet kohéziója, amely nem feledteti a szülőföldet. A pacientúra rendkívül összetett. Különböző eg­zisztenciák és sorsok. Egy a közös, a gond: a beteg, kötekedő fog. Márpedig fogorvosra - mióta a borbé­lyok, felcserek kezéből a tudomány avatottabbak kezébe helyezte a „fogat” - szükség van és lesz, amíg az alattomos kórságok a szájüreg porcelánfehér ékeit, vagy ajkunkat, ínyünket, nyelvünket kikezdik. Itt dinamikusan mutatkozik meg a kereslet-kínálat egy­másrautaltsága. A váróban halk duruzsolás. - Hát újra találkoztunk, kedveském - fogad moso­lyogva egy idős sorstárs, amikor belépek.-A doktor úr ma veszi fel a mintát. Tudja, a múltkor három fogamat húzta ki. Már nem lehetett őket megmenteni - folytatja. - Nem tudja véletlenül valaki, vízhűtéses fúrója van a dokinak? - kérdezi egy beijedt huszonéves ifjonc. - Gi-gi-grr-bö-bö - gügyög a mamáját váró hét hónapos forma kisbaba, az apja orrát kis öklébe fogva. A beszélgetés teljesen hétköznapi mederben folyik tovább, bár nyomot hagynak rajta a hely szellemei, a rossz, a kellemetlen tortúrától való húzódozás, s a jó, a biztos kezekben vagyunk tudat is. Új arcok jönnek, s régiek tűnnek el egy-egy „kérem a következőt!" hívószóig. - Milyen érzés ma praktizáló fogorvosnak lenni? - érdeklődöm, amint elhelyezkedek a székben. -Azt hittem, a bal alsó hatost kell betömni - pillant rám a maszk mögül fogdoktorom. - Legalább székhez szegez a válaszával és leköti a figyelmemet—felelem. A fúró felberreg és én szó szerint ellátom a számat, amíg a fogorvosmonológot hallgatom.­­ Manapság egy praktizáló klinikai fogorvos di­lemma elé kerül: vagy a klinikai és tudományos munka, alacsony életszínvonallal, vagy az aktív fogorvosi tevékenység - szerencsésebb esetben - elviselhető élet­­színvonalon. Az első években még együtt megy a kettő. Amit a kezdeti lelkesedés is ösztönöz, abban bízva, hogy „pár év múlva majd több időm lesz erre is, meg arra is". Ez persze nincs így. Ezért, idővel az emberben megérlelődik a választás igénye. Egyelőre azonban nem lehet... Főleg most, az új egészségügyi rendszer hajnalán. Marad a kivárás, és közben időnként har­minckét órás, folyamatos szakmai munka... Szerintem szakmai körökben versengéssel felesleges foglalkozni. Az ember, ha elvégzi a munkáját, az már maga a verseny... Kollegialitásról és felszereltségről nem be­szélhetünk. Nem ártana, ha a különböző intézmények, bankok kellő hitelt adnának a fogorvosnak, kedvező kamatfeltételekkel, ahogy Nyugat-Európában. A tudo­mányos beállítottságú orvosokat anyagilag érdekeltté kellene tenni, hogy ne legyenek kénytelenek különren­­delésekkel energiát elvonni a kutató- és oktatómunkától. A turbina sivalkodása hirtelen elhal. - Öblítsen és köpje ki!-hangzik az utasítás. - Akkor készen is vagyunk? - kérdezem. - A szuvasodást eltávolítottam. De csak egy szussza­­násnyi időt adok és folytatom. Ezt a lyukat be is kell tömni. Mit tagadtam, más szemszögből látom, hogy milyen egy praktizáló fogorvos. Szalay Zsuzsanna

Next