Látlelet, 1994 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1. szám
2 (Folytatás az 1. oldalról.) pardon,-háziorvos - beutalja a reumatológushoz a beteget, aki megállapítja: rehabilitálható-e a beteg, vagy pedig állapotjavítás céljából javasolt-e fürdőkúra igénybevétele? A rehabilitálás ingyenes, míg az állapotjavításnál bizonyos százalékot térít a beteg. Mindkét esetben viszont egy naptári éven belül évente két kúra adható, maximum tizenöt alkalomra, egy kúra keretén belül egyidejűleg legfeljebb négy különböző fajta kezeléssel. És hat(!) héten belül a megkezdett kúrát be kell fejezni!!! E rendelet konklúziója: a fizikoterápiás szakorvos kezéből kivették a döntési jogot! Ez pedig nonszensz! Nem egy rendelet dönti el, hogy meddig kell alkalmazni egy terápiát, hanem a beteg állapota! Amelyet egyedül maga a betegségre specializált szakember kompetens minősíteni! A bal kéz egyébként abszolút ellentmond a jobbnak, hiszen az új táppénztörvény kimondja, hogy a rászoruló beteg akár két évig is betegállományban tartható, miközben a politraumatizált beteg a társadalombiztosítása terhére, mondjuk a gyógyulást abszolút elősegítő kezelést csak a fenti megkötésekkel veheti igénybe. Mivel alaptermészetem a dolgok direktbe történő ügyintézése, tíz kollégámmal együtt megírtuk 1. levelünket: dr. Surján László népjóléti miniszter úrnak, dr. Pusztai Erzsébet államtitkár asszonynak, dr. Jávor András államtitkár úrnak, dr. Andrejka Bertalan helyettes államtitkár úrnak, dr. Kiss Gyulának, a Magyar Országgyűlés Egészségügyi és Szociális Bizottsága elnökének, dr. Kincses Gyulának, az NM Eü. Rendszerváltást Koordináló Bizottsága elnökének, dr. Sándor Lászlónak, az Egészségbiztosítási Önkormányzat elnökének, dr. Fejes László úrnak (Egészségbiztosítási Főig. OTF), dr. Brouser Gábornak, a Magyar Orvosi Kamara elnökének, az OTE rektorának, dr. Gulyás Juditnak, az Egészségügyben Dolgozók Szakszervezete elnökének, dr. Bálint Gézának, a Rheuma Szakmai Kollégium elnökének, ORFI-főigazgatónak, dr. Gömör Bélának, az OTE tanszékvezető egyetemi tanárának, a rheumophysiotherápia szakorvosképző vizsgabizottsága elnökének, dr. Fluck Istvánnak, az Országos Gyógyfürdő Igazgatóság vezető főorvosának, továbbá a szakszervezeti tömörüléseknek (MSZOSZ, Munkástanácsok, Liga, Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, Autonóm Szakszervezetek). A NM 1993.11.12. A gyógyfürdőellátások új rendjével kapcsolatos rendeletének megjelenése után, a szakorvosok és a mozgásszervi betegek körében kialakult feszültség enyhítésére a következő észrevételeimet és javaslataimat terjesztem önök elé, kollégáim nevében is, mint rheumatológus-physiotherápiás szakfőorvos. A balneo-hydro-mechanotherápia, fenti szakma gyógytényezőinek jelentős részét képezi a gyógyszeres therápia mellett, esetenként helyett. E beavatkozások, mint a természetes gyógymódok sorába tartozók, egyre inkább tért hódítanak világviszonylatban is, mivel megfelelő indikációval - a kontraindikációk kizárásával - mellékhatás nélküliek, és előnyeik gyógyszerekkel nem pótolhatók. Felírásukra, nagyon helyesen (társadalombiztosítási térítés mellett) physiotherápiás szakorvosok jogosultak, akik ismereteikről, szaktudásukról szakorvosi vizsgabizottság előtt számot adtak. Sérelmesnek tartjuk azt a szabályozást, amely anyagi okokból korlátozza gyógyítási szabadságunkat, ráadásul szakmai köntösbe bújtatva. A szakorvost segíti, sőt kell, hogy segítse a Szakmai Kollégium által kiadott, az új kutatások tükrében bármikor szükséges Módszertani Levél, azonban törvényben szabályozni az adható gyógytényezők mennyiségét, az egyenlő azzal, mintha rendelet írná elő az egy beteg által elfogyasztható gyógyszermennyiséget. Ez esetben elég lenne egy jegykiadó iroda-ad absurdum -, így az orvosok bére is megtakarítható lenne. A társadalombiztosítás természetesen megszabhat egy limitet, mint a gyógyszerek ártámogatásánál, de akkor vállalja magára a felelősséget, a nyilvánosság előtt, mind szakmailag, mind erkölcsileg, ennek anyagi vonzata úgyis a tb-t fogja terhelni. Fenti miniszteri rendelet azzal a rendelkezéssel sincs szinkronban, mely szerint a beteg 1, sőt 2 évig is lehet táppénzes állományban betegsége miatt, ugyanakkor a társadalombiztosítás terhére csak korlátozottan gyógyítható. Azt hiszem, nincs olyan rheumatológus, vagy baleseti utókezelést végző szakorvos, aki meg tudná mondani előre, hogy a contractura pontosan hány fürdő, massage, helyi melegkezelés, gyógytorna után fog oldódni, illetve gyógyulni, ez csak a kezelés alatt derül majd ki. Ugyancsak az sem tudható előre, hogy egy gerincbetegnek hány súlyfürdőre lesz szüksége egy évben. Egy súlyosan polytraumatizált beteg nem áll talpra hat hét alatt, de nem gyógyulnak meg bizonyos idegrendszeri megbetegedések sem, viszont súlyosbodásuk elkerülésére a physiotherápia elengedhetetlen. Mindezek figyelembevételével kérjük elöljáróinkat és mindazokat, akik döntési positióban vannak, mérlegeljék, hogy vajon a rendelet betartása jelent-e annyi anyagi előnyt, mint amennyi kárt okoz egészségromlásban, műtétek előrehozatalában, táppénzkifizetésben, fürdők bezárásával, a személyzet elbocsátásával, az orvos-beteg kapcsolat megromlásával, a szakma elsivárosodásával, mely egyben az egészségügy presztízsveszteségével is járna. Konkrét javaslatunk, mely a gyógyítási szabadsággal és a beteg gyógyuláshoz való jogával cseng össze: a mozgásszervi szakorvosok (rheuma, rehabilitációs, physiotherápiás szakorvosok) írhassák elő, illetve javasolhassák a családi orvosoknak, komplex gyógyítási tervüket, melynek tartalmaznia kell mindazon gyógytényezőket, melyek korunk színvonalán és legjobb szakmai tudásunk szerint, rendelkezésre állnak. A társadalombiztosítás támogassa ezeket, ha orvosilag indokoltak, teljes, illetve részleges térítéssel, de időbeli korlátozás és kényszerű összekapcsolás nélkül, ezt az orvos felelősségére bízva. Egyben tisztelettel kérjük önöket, szíveskedjenek kidolgozni a fürdőjegyek kiadásának lebonyolításához, olyan egyszerű és kevésbé időigényes módját, amely alkalmas lesz arra, hogy munkaidőnk nagyobbik felét ne papírmunkával töltsük. Budapest, 1993. június 16. Tisztelettel: dr. Gulás Márta A június 16-án kelt levelünkre annak rendje és módja szerint hat héten belül (július 29-én) megkaptuk a választ: Dr. Gulás Márta főorvos Fővárosi Önkormányzat Péterffy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézete, Budapest Tisztelt Főorvos Asszony! A minisztérium vezetői LÁTLELET hez és hozzám is megküldött levelét - melyben a gyógyfürdőellátások rendelésével és a társadalombiztosítási támogatásuk mértékével kapcsolatos észrevételeikről és javaslatukról tájékoztat - köszönöm. A jelen rendelet kidolgozása során a társadalombiztosítás anyagi lehetőségét és a gyógyfürdőellátást rendelő orvosok szakmai tapasztalatait, mint alapvető szempontot vettük figyelembe. A rendelet kidolgozása a reumatológiai, az orthopédiai, az orvosi rehabilitáció, a traumatológiai és a gyermekgyógyász szakmai kollégiumok közreműködésével történt. Többek között az érdekelt szakterületek kifejezett szakmai állásfoglalása alapján került a rendeletben előírásra a kúraszerű kezelés, az igénybevétel időtartama és a gyakorisága, amit ön levelében a gyógyítási szabadság korlátozásának minősít. Meggyőződésem, hogy mint szakember, főorvos asz szony egyetért azzal, hogy a gyógyfürdőkezelések igazán csak akkor hasznosak, ha orvosilag indikált betegségeknél és a kedvező hatás kifejtéséhez szükséges mennyiségben és időtartamban alkalmazzuk, ezeket. A szakemberek ezzel kapcsolatos kedvezőtlen tapasztalatai indokolták, hogy ezekben a kérdésekben a szabályozások kategorikusabbak legyenek. A társadalombiztosításhoz és a hozzánk érkezett észrevételek alapján foglalkozunk a rendelet módosításával, melynek során azonban a szakmailag indokolt alapelemeket továbbra is érvényesíteni kívánjuk. Elkészült a rendelet módosítása, melynek tervezetét mellékelve megküldöm. Az anyag jelenleg államigazgatási egyeztetésen van, köszönettel venném, ha ezzel kapcsolatos véleményüket megismertetném. Kérem, hogy válaszomat a levél aláíróival szíveskedjék ismertetni. Budapest, 1993. július 29. Köszönti: dr. Jávor András A népjóléti miniszter ...(1993.) (...)NM rendelete a gyógyfürdőellátások rendeléséről, a társadalombiztosítási támogatás összegéről és az elszámolás módjáról szóló 5/1993. (II. 12.) NM rendelet módosításáról. A 26/1993. (II. 12.) Korm. rendelet 2. §-ának (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján az érdekelt miniszterekkel és az Egészségbiztosítási Önkormányzattal egyetértésben a következőket rendelem el: 1.§ A gyógyfürdőellátások rendeléséről, a társadalombiztosítási támogatás összegéről és az elszámolás módjáról szóló népjóléti miniszteri rendelet (a továbbiakban: R. 2. § (1) bekezdés b) pontja helyébe az alábbi szövegrész lép: ..b) a csoportos gyógyúszás esetén a betegségek szerint illetékes szakorvos.” 2. § Az R. 3. § (1) bekezdése helyébe az alábbi szövegrész lép: „A gyógyfürdőutalvány a kúra megkezdésétől számított nyolc gyógyúszás esetén tizenkét hétig érvényes. A kúrát a gyógyfürdőutalvány kiállításától számított 1 hónapon belül meg kell kezdeni. Amennyiben a kúrát a biztosított saját hibáján kívül álló ok miatt megszakítja, a beutaló orvos a gyógyfürdőutalvány érvényességét - személyi bélyegzőjével és aláírásával ellátva - egy ízben meghosszabbíthatja. Ebben az esetben a gyógyfürdőutalvány érvényessége hat héttel meghoszszabbodik. A meghosszabbítás okát a beutaló orvos a biztosítottról vezetett nyilvántartásában rögzíti.” Az R. 4. §-a az alábbiakkal egészül ki: A társadalombiztosítás szerve azzal a szolgáltatóval (a továbbiakban: gyógyfürdő) köt szerződést, amely legalább négyfajta gyógyfürdőellátás kiszolgálására alkalmas. 4. § Az R. melléklete helyébe e rendelet melléklete lép. 5. § Ez a rendelet 1993. augusztus 1. napján lép hatályba. E tervezett módosítással kapcsolatban véleményünk változatlan, ugyanis „engedtessék meg a világ”, kompetenciakörömet ismételten a rendelet szabályozza? Egy többszörös törést szenvedett beteg esetében, akinek a talpraállításához az orvosi szakma szerint is minimum egy évre van szükség és a kezelési módokat nem alkalmazhatom egyszerre, mert a therápia lényege a kezelések egymásutánisága és nem a „mindent bele egyszerre”, ő tehát az ellátást nem tudja igénybe venni a társadalombiztosítás terhére, noha rászoruló, akit betegsége így is a padlóhoz vert. Vagyis a társadalombiztosítás nem teljesíti azon elvárását, amiért létrejött. Ismételten a tollhoz folyamodtunk: Dr. Jávor András államtitkár úrnak Tárgy: 31524/93-as számú ügyiratra válasz köszönjük, hogy az 5/1993. (II. 12.) NM a gyógyfürdőellátások rendeléséről szóló új rendeletterületet számunkra bepillantásra és véleménynyilvánításra megküldte. Javaslatunk a következő: I. Fenti rendelet 2. § 1/a képviselői számára a 4-es pontban szereplő tiltás , ne szerepeljen, vagyis a rehabilitáció keretében nyújtott gyógyfürdőtényezők szolgáltatása számbeli és időbeli korlátozás nélkül legyen végezhető reumatológus-fizioterápiás és mozgásszervi rehabilitációs javaslatra, egyedül e szakorvosok kompetenciájára bízva a társadalombiztosítás teljes vagy részleges körű térítése mellett. II. A rendelet mellékletében szereplő 09 gyógytényező (csoportos gyógyúszás) korhatár nélkül szerepeljen. Meggyőződésünk, hogy a javasolt módosítások a mozgásszervi betegek ellátásának minőségét javítanák. Remélve, hogy kérésünk meghallgatásra talál. Budapest, 1993. 08. 25. Tisztelettel és köszönettel: dr. Gulás Márta, dr. Katona Anna, dr. Bágyoni Ildikó, dr. Frigyér Eszter, dr. Mustos Erzsébet, dr. Varga Ágnes, dr. Vezekényi Ágnes, dr. Pelcz Dénes... - Erre a levelünkre is megkaptuk a precíz választ. Dr. Gulás Márta főorvos Fővárosi Önkormányzat Péterffy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet Budapest Tisztelt Főorvos Asszony! Jávor András államtitkárnak megküldött levelükre illetékességből főosztályunk válaszol. Az 5/1993. (III. 12.) NM rendeletet módosító rendelettervezetre adott javaslatukat megköszönöm. Tekintettel arra, hogy javaslataik megvalósításának nemcsak szakmai, hanem pénzügyi akadályai is vannak, ezért ezek megvalósítására a társadalombiztosítás éves költségvetésére tekintettel kell javaslatot tennünk. A csoportos gyógyúszásra vonatkozó javaslatokat csak megfelelően előkészített szakmai anyag alapján tartom megvitathatónak. Ebben a reumatológusokon kívül más szakmák is érintettek, így egy szakmai egyeztetésen alapuló javaslat képezheti a későbbi módosítás alapját. Javaslom, hogy javaslatukkal keressék meg az arra illetékes szakmai kollégiumot, amely a megfelelő szakmai dokumentáció elkészítésére hivatott. Kérem, álláspontunkról tájékoztassa levelük aláíróit. Budapest, 1993. szeptember 23. Köszönti: dr. Fehér Miklós főosztályvezető. - Ez a válasz kellőképpen kétségbeejtett - úgy is, mint szakembert, de még mint magánembert is -, mert igen szomorúnak látom Magyarországon az egészségügy helyzetét, ha Archimedes törvényét, s annak evidenciáját nekem kell szakmai kollégiumon keresztül előterjesztenem. Általános iskolai követelmény annak tudása, hogy a víz felhajtóereje révén könnyebb a mozgásom, s hogy az úszás az egyetlen olyan sport, amely valamennyi testrészt egyenlően mozgat meg, az összes ízületeket a maximális mozgás elvégzésére serkenti. Ha ez kétséges egy szakember számára, akkor nem tudom, hogy miről, kinek beszélek... Természetes tehát az újabb levél, és itt tartunk most... Népjóléti Minisztérium Dr. Fehér Miklós főosztályvezető úr III. Gyógyító-megelőző főosztály Hív. sz. 31521/93/11. Tisztelt Főosztályvezető Úr! Törekvéseiket megértjük, melyek a gyógyfürdőtényezőkkel való visszaéléseket célozták visszaszorítani, és a társadalombiztosításra nehezedő súlyos kiadásokat igyekeztek enyhíteni. Két okból kérjük mégis az 5/93/III. 12. rendelet újragondolását: a) Rehabilitáció szükségessége esetén szakmailag azt az egyetlen elfogadható álláspontot ajánljuk az önök figyelmébe, hogy amennyiben lehetséges a functio teljes helyreállítása, a beteget teljes gyógyulásáig (restitutio ad integrum) kell kezelni, és amennyiben biztosított a beteg, a társadalombiztosítás terhére. Annál is inkább, mert jogilag is ez acceptálható. b) Fenti rendelet bevezetése amellett, hogy a fürdőtényezők támogatását anyagilag visszaszorította, így a társadalombiztosítás kiadásait egy részről valóban csökkentette, de mivel bevezetésével párhuzamosan háromszorosára emelkedett a nem steroid gyulladásgátlók alkalmazása, érdemes lenne kiszámítani, melyik tétel kerül többe és elgondolkodni, hogy a fürdő, vagy a gyógyszer alkalmazása kedvezőbb a betegnek, illetve a társadalombiztosításnak. Kedvező döntésükben bizakodva, tisztelettel: Budapest, 1993. november 12. dr. Gulás Márta - Hány embert érint ez a problémakör? Erről csak olyan statisztikát tudok mondani, amire rálátásom van. Budapesten a reumahálózathoz - amely nem öleli fel a teljes beteganyagot, mert a baleseti utókezelés nem tartozik bele — 987 703 orvos-beteg találkozás történt tavalyelőtt, vidéken egymillió-hatszázezer, tehát összesen kétmillió-hatszázezer orvos-beteg találkozást regisztráltunk, s ha csak mondjuk tíz százalékánál volt alkalmazható therápiaként a fürdő - ez a menynyiség is tetemes. Háttérinformációként ehhez a fürdőkérdéshez mind a finanszírozótól, de még magától a szakmától is az a válasz, hogy azért kellett rendelettel szabályozni, mert nem volt igazából gazdája ennek a területnek, visszaélések, pocsékolások történtek ... A takarékosság kétségtelenül nyomós érv, bár meglehet, a fürdés lehetne amolyan népegészségügyi kérdés is... Hiszen az ember egészségmegőrző állapotához hozzátartozik, ugye, a mozgáskultúra. Szemléletelmaradást látok hazánkban, sőt amolyan visszafejlődést... A vita abból adódik, hogy ki a finanszírozó... Kétségtelen, ezeket el kellene határolni, mennyire szociális kérdést, mennyire prevenciót, menynyire gyógyítást foglal magába ez a terület, és hogy ki, mennyit fizet. A feladatköröket meg kell határozni, ezzel én teljesen egyetértek. De azzal, hogy egyik pillanatról a másikra megszüntessük azokat a lehetőségeket, ebben az országban, ahol a morbiditási és a mortalitási statisztikák világviszonylatban a legrosszabbak, ebbe a kérdésbe belenyúlni, korlátokat szabni, ezt én egy olyan hibás döntésnek tartom, aminek nem is láthatjuk még kellőképpen a következményeit. Amikor én azt hallom a rádióban, hogy a katonaság egyre nehezebb helyzetben van a sorozásoknál, mert fiataljaink egészségi állapota nem kielégítő, akkor az egészség kondicionálásának korlátozása az olykor csak egyedüli lehetőségként alkalmazható fürdéssel: ez szakmai műhiba. Egy gerincbeteg számára nélkülözhetetlen a víz, ösztönözni kellene és nem korlátozni, pláne egy olyan országban, ahol ilyen mérvű a társadalombiztosítás. A gyerekgyógyász szakmai kollégium javára írom, hogy korrigálta saját hibás döntését ez ügyben. Sajnos a reumatológiai szakkollégium még nem tartotta meg önrevízióját... A Balneotherápiás társaságot pedig meg sem kérdezték.. . Látlelet majd megkérdezi! (Folytatás a Látlelet 9412. száméiban) Balla M. Anna Kortünet szindróma: GYÓGYFÜRDŐ tan-KÚRA DR. GUJÁS MÁRTA REUMATOLÓGUS FŐORVOSNŐ KANOSSZÁI, AVAGY „A MELEG VIZEK ORSZÁGÁBAN MI IS...” 1994. 1. SZÁM