Látlelet, 1995 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1-2. szám
COORD SAJTÓIRODA HUNGA XXXIX. évfolyam EGÉSZSÉGÜGYI LAP Márciustól változó gyógyszerár-támogatás Szigorodnak a szabályok Nem igazán lett okosabb - legalábbis lapzártáig - az a szakújságíró, aki a gyógyszerek rendelésének és társadalombiztosítási támogatásának új rendszeréről konkrét paraméterekkel kívánja tájékoztatni szakolvasóit. A Népjóléti Minisztérium január 24-én megtartott sajtótájékoztatóján csupán általánosságokat tudhatott meg a márciustól bevezetésre kerülő változásokról. Többnyire olyan információkat hallhatott egyfajta szintézisben, amelyek a szakma különböző fórumain már elhangzottak. Az okok és okozatok érvrendszere mellett azért levonható volt egyféle konklúzió: nem a gyógyszertámogatásnak változik az elve, hanem a gyógyszerrendelés lesz szabályozva. Mindennemű elv politikamentes, bár ez utóbbiról a hozzászólások során elhangzott egy-két „háttérzörej”. Az információk nevesítése - a már lassan hírhedtté vált alaplista - ezúttal is várat magára, tág teret adva a fantáziának és találgatásoknak. A szakkifejezéseket értőnek mindössze annyi vált egyértelművé, hogy a mérhetetlen határokat elérő gyógyszerabúzus miatt az antibiotikumok valóban nem tartoznak az alaplistába. A szakma iránt felelősséget vállaló tudósítónak volt egy észrevétele, amelynek helyt is adott hozzászólásával: a sajtótájékoztatón elhangzottak értelmében a kormány új igényeket támaszt a szakmával - orvos, gyógyszerész - szemben, minthogy a vény írása, kiadása kerül revízió és kontroll alá. A leendő jogszabályok majd az alaki és tartalmi kritériumokat behatárolják, és várhatóan rendelkeznek a szankcionálást illetően is. Ez utóbbiról Sándor László, az Egészségbiztosítási Önkormányzat elnöke annyi konkrétumot válaszolt az észrevételre, hogy visszaélés esetén a társadalombiztosítási szerződés felbontását indítványozzák majd a visszaélővel szemben, ugyanakkor megjegyezte: az elv érdekeltté kívánja tenni a szakmát ebben a munkában, mert csakis ez lehet záloga az együttműködésnek. A sajtótájékoztatón elhangzott egy könnyen általánosítható hír, amely a köztudatot formáló sajtó előtt aligha volt szerencsés. A főgyógyszerész ugyanis említést tett egy olyan, a biztosítót érintő többmilliós (Folytatás a 2. oldalon) Kapjuk a kesergő telefonokat. Valamennyi a Nem én kiáltok, a Föld dübörög című cikksorozatunkra hivatkozik, amelyben az egységes finanszírozásért szóltunk a hátrányos helyzetű kórházak érdekében. Az egyik legutóbbi, nevét is felvállaló telefonálónk jelezte azt a kapacitásfelmérő kezdeményezést, amely harmincnyolcezer ágy feleslegessé válásával mintegy hetvenezer dolgozót érint. Az új koncepcióból következően tehát tovább romlik az egészségügyben dolgozók egzisztenciális helyzete. Telefonálónk kéri, hogy mint érdekvédelemmel is foglalkozó lap, tegyünk valamit az ügyért. Ezúton jelezzük: nem mi vagyunk az érdekvédelem hivatalos fóruma, bár mint magáncégnek, abszolút szívügyünk az említett témakör. Bízunk abban, hogy a hivatalos orgánumok - melyekkel kapcsolatban lapunk hasábjain más összefüggésben olvasható idevágó információ - nem maradnak közömbösek. Mi anynyit tudunk lépni az ügyben, hogy a lehetőségeinkhez képest valamennyi felet megszólaltatjuk... Köszönjük a bizalmukat. Holisztikai Szanatórium - magánvállakozásban Életmód-változtatás Dobogókőn Őrültség és harmincmillió magántőke kell ahhoz, hogy valaki magánvállalkozásba kezdjen a magyar egészségügyben. Természetesen mindez: alaphelyzetként. Amibe azért annak is „bele kell játszania”, hogy az embernek ne legyen férje vagy felesége, aki megtorpedózná a másikat ötletének keresztre feszítésében. Vallja mindezt dr. Szilágyi Zsuzsa, a Dobogókői Holisztikai Szanatórium megálmodója, kivitelezője, aki tényleg nem tudhatta előre, hogy mekkora sziklába próbál értelmes létet vájni, miközben mindent elad a feje fölül, hogy az álma egyszer tartalmával együtt egységes egészet - életteret - alkosson. A szakmai tartalommal kialakított koncepció mára már reális valóság. A főváros szén-monoxiddal dúsított levegőjéből menekülő kíváncsi riporter alig harmincöt perc autózás után egy kristálytiszta levegőjű, festői környezetben fekvő oázist talál, ahol a tél ellenére sétáló párokat, magányos meditálókat lát az érkező, többségük a Holisztikai Szanatórium vendége. Az ötlet él, a riport napján mintegy nyolcvanszázalékos kihasználtsággal. - Az a szörnyű ebben a helyzetben - mondja az egyébként végtelen nyugalmat és meghittséget árasztó vezetőnő hogy az egészségügyben mindenütt a világon vannak olyan feladatok, amelyeket az állami egészségügynek vagy a biztosítónak meg kell oldania: ez az alapellátás. Ezen felül - konkrétan tudom, hogy Németországban például - az életmódprogramokra, szanatóriumokra nem költ, oda fektessen be a magántőke. Ő csak annyit tesz, hogy annak a szolgáltatásait megfizeti. Rendesen és tisztességesen. Tulajdonképpen itt az történt, hogy mi befektettünk - esetünkben harmincmilliót - az állami egészségügybe. A saját zsebünkből, a saját kockázatunkra, a saját nyaralónkra, házunkra, vagyonunkra, mindenünkre, még a jövőnkre is. Cserébe semmi mást nem kértünk, csak azt, hogy szolgáltatásunkat ugyanúgy fogadja be, azaz térítsen, mintha ez egy állami befektetés lenne. Azaz: szektorsemlegesen. De a füle botját se mozgatja. Tehát végül is mi kerültünk majdnem csődbe, s ha az OTP fantasztikus rugalmassággal és segíteni akarással nem oldja meg a mi helyzetünket, akkor nemcsak itt nincs semmi, de talán már nem is vagyunk... Mi - bizakodva a szektorsemleges reformban és az ötletben - azért nem fejest ugorva vállalkoztunk, hiszen hosszú évek gyakorlata alapján, amit az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet járóbetegszakrendelésén töltöttünk, megtudtuk, hogy mi a hiány ezen a területen. Saját egzisztenciánk felrúgásával megpályáztuk a Start hitelt, s bízott bennünk a Komárom-Esztergom megyei OTP, ahol rendkívüli szakértelemmel történt a megmérettetés. Mégis egy év alatt fizetőképtelenekké váltunk, hiszen nem tudtuk törleszteni a kamatokat, mert mihozzánk csak saját zsebre jöhettek az emberek, amely zseb köztudottan egyre üresebb, miközben népegészségügy címen milliárdok úsznak el ismeretlen helyekre. Szerencsére az OTP hivatalnoki székében EMBEREK ültek, akik empátiás készségükkel nemcsak velünk éreztek, hanem talán arra is gondoltak, hogy betegek is lehetnek. Az OTP tulajdonba vette az ingatlant, így mi most birtokon belüli bérlők vagyunk, jelképes összegért. Hogy egyáltalán működünk, ez ennek köszönhető. Árainkon nincs profit, fürdőszobás (Folytatás a 2. oldalon) A Téma: Terhesség, szülés, csecsemőápolás... (5-9. oldal) ROVATOK Egészségpolitika 2. Házigondozás 4. Tallózó 10. Higiénia 14. 1995.1-2. szám Milliárdos tartalékok a szőnyeg alatt Hétvégi „gyógyszünet” A Látlelet decemberi számában Zárszó címmel egy rövid, de annál megrázóbb írás jelent meg. Ez bátorított az alábbi, fésületlen ötletek közlésére. Szinte szégyellem leírni, hogy az egészségügyben egymás mellett van jelen a hiány és a pazarlás. Igaz, néha az eszközök hiánya kényszerít bennünket pazarlásra. De mi késztet bennünket az idővel való helytelen gazdálkodásra? Közismert, hogy hazánkban péntekenként „takarékra” (egyes helyeken nullára) állítják az ellátást. Mit jelent ez, elhúzódó ápolási időben, milliárdos gép-műszer állomány heveztetésébenelsősorban, a szükséges beavatkozás késleltetésében? Az évtizedes vágyálom, a nonstop kórház legfeljebb a jövő században fog megvalósulni, mert ahhoz sok pénz kell, de hogy egy pénteken felvett beteg rutinvizsgálati leletei hétfőn reggel ne álljanak a kezelőorvos rendelkezésére az nem indokolható. A radiológiai munkahelyek - a hatórás munkaidő miatt - az intézetek legszűkebb keresztmetszetei. De ha két teamet, két órával „elcsúsztatunk”, akkor reggel nyolc órától délután négy óráig lesz ellátás, miközben csúcsidőben a teljes létszám tevékenykedhet, négy teljes órán keresztül. Szombatonként sem elegendő egy „sürgősségi” ellátás. Egyegy félnapos szombati műszakkal a diagnosztikus munkahelyek húsz-huszonöt százalékkal növelhetnék a kórházak áteresztőképességét. Miért kellene három napot várni egy vitális jelentőségű ultrahangvizsgálatra? Közben hirdetjük, hogy a gyors diagnózis akár életmentő is lehet. Gyógyintézeteink nagy részében hétvégén szünetelnek a fizioterápiás (hidroterápiás) kezelések. Egy háromhetes szanatóriumi tartózkodás - pláne, ha egy-két ünnep is bejátszik a naptárba - alig elegendő egy tíz kezelésből álló kúra lebonyolítására. A folyamatosság megszakad, a beteg (a fizető vendég is!) napokat táblából és várja a hétfőt. A kórházak eladnak, bérbe adnak, leadnak mindent, ami pénzt hozhat a konyhára. Közben elfelejtik, hogy a ki nem adott forint is része a gazdasági eredménynek. Folyamatban van (vagy lesz) az ágyszerkezet átalakítása országszerte. Nagyon sürgős lenne, mert százával foglalnak le akut ágyakat, akiknek legfeljebb gondos ellátásra és folyamatos kontrollra van szükségük. Számukra elég lenne intézetenként egy szerényebb háttérrel kialakított osztály, ahol - térítés ellenében - átmenetileg fogadhatnának olyan idősebb embereket, akikről családjuk nem tud otthon gondoskodni. A lehetőség adott, csakhogy ki kezdje el? Mert mindenki csak addig lelkesedik a menedzserszemléletért, amíg az ő „langyos vizét” nem kavarja fel. Akkor érvényesül az „én házam, az én váram” némi feudális hitbizományosi felhanggal. Aztán minden marad a régiben. A betegségek nem igazodnak a naptárhoz, tehát a betegellátás sem lehet naptárfüggő. Miért mondunk le a folyamatos ellátás szakmai és gazdasági előnyeiről? Megkérdezte már valaki erről a betegek véleményét? Lenne néhány tippem a megoldásra. Új nyugdíjas orvosok, nővérek és asszisztensek szívesen vállalnának néhány órás hétvégi munkát az intézetekben. Ha van rá lehetőség, a gyesen lévő nővérek hasonlóképpen, de félek, hogy ez nem elsősorban munkaerő vagy bér kérdése, sokkal inkább a több évtizedes szemlélet-változtatásé. Ehhez száz ilyen cikk is kevés lenne. Ezért abba is hagyom. Molnár Sándor MEDICIN-HITEL - ADVOCREDIT-HITEL Kedvezményes hitelkonstrukciók egészségügyi, illetve jogi szolgáltatást nyújtó vállalkozók részére. (Részletes tudnivalók lapunk 16. oldalán.)