Látlelet, 1995 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1-2. szám

COORD SAJTÓIRODA HUNGA XXXIX. évfolyam EGÉSZSÉGÜGYI LAP Márciustól változó gyógyszerár-támogatás Szigorodnak a szabályok Nem igazán lett okosabb - leg­alábbis lapzártáig - az a szakúj­ságíró, aki a gyógyszerek ren­delésének és társadalombizto­sítási támogatásának új rend­szeréről konkrét paraméterek­kel kívánja tájékoztatni szakol­vasóit. A Népjóléti Miniszté­rium január 24-én megtartott sajtótájékoztatóján csupán ál­talánosságokat tudhatott meg a márciustól bevezetésre kerülő változásokról. Többnyire olyan információkat hallhatott egyfajta szintézisben, amelyek a szakma különböző fórumain már elhangzottak. Az okok és okozatok érvrendszere mellett azért levonható volt egyféle konklúzió: nem a gyógyszertá­mogatásnak változik az elve, hanem a gyógyszerrendelés lesz szabályozva. Mindennemű elv politikamentes, bár ez utóbbi­ról a hozzászólások során el­hangzott egy-két „háttérzö­rej”. Az információk nevesíté­se - a már lassan hírhedtté vált alaplista - ezúttal is várat ma­gára, tág teret adva a fantáziá­nak és találgatásoknak. A szak­­kifejezéseket értőnek mind­össze annyi vált egyértelművé, hogy a mérhetetlen határokat elérő gyógyszerabúzus miatt az antibiotikumok valóban nem tartoznak az alaplistába. A szakma iránt felelősséget vállaló tudósítónak volt egy észrevétele, amelynek helyt is adott hozzászólásával: a sajtó­­tájékoztatón elhangzottak ér­telmében a kormány új igénye­ket támaszt a szakmával - or­vos, gyógyszerész - szemben, minthogy a vény írása, kiadása kerül revízió és kontroll alá. A leendő jogszabályok majd az alaki és tartalmi kritériumokat behatárolják, és várhatóan rendelkeznek a szankcionálást illetően is. Ez utóbbiról Sándor László, az Egészségbiztosítási Önkormányzat elnöke annyi konkrétumot válaszolt az ész­revételre, hogy visszaélés ese­tén a társadalombiztosítási szerződés felbontását indítvá­nyozzák majd a visszaélővel szemben, ugyanakkor megje­gyezte: az elv érdekeltté kí­vánja tenni a szakmát ebben a munkában, mert csakis ez lehet záloga az együttműködésnek. A sajtótájékoztatón elhang­zott egy könnyen általánosít­ható hír, amely a köztudatot formáló sajtó előtt aligha volt szerencsés. A főgyógyszerész ugyanis említést tett egy olyan, a biztosítót érintő többmilliós (Folytatás a 2. oldalon) Kapjuk a kesergő telefonokat. Valamennyi a Nem én kiáltok, a Föld dübörög című cikksoroza­tunkra hivatkozik, amelyben az egységes finanszírozásért szól­tunk a hátrányos helyzetű kórhá­zak érdekében. Az egyik leg­utóbbi, nevét is felvállaló telefo­nálónk jelezte azt a kapacitásfel­mérő kezdeményezést, amely harmincnyolcezer ágy felesle­gessé válásával mintegy hetven­ezer dolgozót érint. Az új kon­cepcióból következően tehát to­vább romlik az egészségügyben dolgozók egzisztenciális helyze­te. Telefonálónk kéri, hogy mint érdekvédelemmel is foglalkozó lap, tegyünk valamit az ügyért. Ezúton jelezzük: nem mi va­gyunk az érdekvédelem hivatalos fóruma, bár mint magáncégnek, abszolút szívügyünk az említett témakör. Bízunk abban, hogy a hivatalos orgánumok - melyek­kel kapcsolatban lapunk hasáb­jain más összefüggésben olvas­ható idevágó információ - nem maradnak közömbösek. Mi any­­nyit tudunk lépni az ügyben, hogy a lehetőségeinkhez képest valamennyi felet megszólaltat­juk... Köszönjük a bizalmukat. Holisztikai Szanatórium - magánvállakozásban Életmód-változtatás Dobogókőn Őrültség és harmincmillió magántőke kell ahhoz, hogy valaki magánvállalkozásba kezdjen a magyar egészségügyben. Természetesen mindez: alaphely­zetként. Amibe azért annak is „bele kell játszania”, hogy az embernek ne legyen férje vagy felesége, aki megtorpedózná a másikat ötletének keresztre feszí­tésében. Vallja mindezt dr. Szilágyi Zsuzsa, a Dobogókői Holisz­tikai Szanatórium megálmo­dója, kivitelezője, aki tényleg nem tudhatta előre, hogy mek­kora sziklába próbál értelmes létet vájni, miközben mindent elad a feje fölül, hogy az álma egyszer tartalmával együtt egységes egészet - életteret - alkosson. A szakmai tartalom­mal kialakított koncepció mára már reális valóság. A főváros szén-monoxiddal dúsított levegőjéből menekülő kíváncsi riporter alig harminc­öt perc autózás után egy kris­tálytiszta levegőjű, festői kör­nyezetben fekvő oázist talál, ahol a tél ellenére sétáló páro­kat, magányos meditálókat lát az érkező, többségük a Holisz­tikai Szanatórium vendége. Az ötlet él, a riport napján mintegy nyolcvanszázalékos kihasználtsággal. - Az a szörnyű ebben a helyzetben - mondja az egyéb­ként végtelen nyugalmat és meghittséget árasztó vezetőnő hogy az egészségügyben mindenütt a világon vannak olyan feladatok, amelyeket az állami egészségügynek vagy a biztosítónak meg kell oldania: ez az alapellátás. Ezen felül - konkrétan tudom, hogy Né­metországban például - az életmódprogramokra, szana­tóriumokra nem költ, oda fek­tessen be a magántőke. Ő csak annyit tesz, hogy annak a szol­gáltatásait megfizeti. Rende­sen és tisztességesen. Tulaj­donképpen itt az történt, hogy mi befektettünk - esetünkben harmincmilliót - az állami egészségügybe. A saját zse­bünkből, a saját kockázatunk­ra, a saját nyaralónkra, há­zunkra, vagyonunkra, minde­nünkre, még a jövőnkre is. Cserébe semmi mást nem kér­tünk, csak azt, hogy szolgálta­tásunkat ugyanúgy fogadja be, azaz térítsen, mintha ez egy állami befektetés lenne. Azaz: szektorsemlegesen. De a füle botját se mozgatja. Tehát vé­gül is mi kerültünk majdnem csődbe, s ha az OTP fantaszti­kus rugalmassággal és segíte­ni akarással nem oldja meg a mi helyzetünket, akkor nem­csak itt nincs semmi, de talán már nem is vagyunk... Mi - bizakodva a szektorsemleges reformban és az ötletben - azért nem fejest ugorva vállal­koztunk, hiszen hosszú évek gyakorlata alapján, amit az Országos Korányi Tbc és Pul­­monológiai Intézet járóbeteg­szakrendelésén töltöttünk, megtudtuk, hogy mi a hiány ezen a területen. Saját egzisz­tenciánk felrúgásával megpá­lyáztuk a Start hitelt, s bízott bennünk a Komárom-Eszter­­gom megyei OTP, ahol rend­kívüli szakértelemmel történt a megmérettetés. Mégis egy év alatt fizetőképtelenekké vál­tunk, hiszen nem tudtuk tör­leszteni a kamatokat, mert mi­­hozzánk csak saját zsebre jö­hettek az emberek, amely zseb köztudottan egyre üresebb, mi­közben népegészségügy címen milliárdok úsznak el ismeret­len helyekre. Szerencsére az OTP hivatalnoki székében EMBEREK ültek, akik empá­tiás készségükkel nemcsak ve­lünk éreztek, hanem talán arra is gondoltak, hogy betegek is lehetnek. Az OTP tulajdonba vette az ingatlant, így mi most birtokon belüli bérlők va­gyunk, jelképes összegért. Hogy egyáltalán működünk, ez ennek köszönhető. Árain­kon nincs profit, fürdőszobás (Folytatás a 2. oldalon) A Téma: Terhesség, szülés, csecsemőápolás... (5-9. oldal) ROVATOK Egészségpolitika 2. Házigondozás 4. Tallózó 10. Higiénia 14. 1995.1-2. szám Milliárdos tartalékok a szőnyeg alatt Hétvégi „gyógyszünet” A Látlelet decemberi számában Zárszó címmel egy rövid, de annál megrázóbb írás jelent meg. Ez bátorított az alábbi, fésületlen ötletek közlésére. Szinte szégyellem leírni, hogy az egészségügyben egymás mellett van jelen a hiány és a pazarlás. Igaz, néha az eszközök hiánya kényszerít bennünket pazarlásra. De mi késztet bennün­ket az idővel való helytelen gazdálkodásra? Közismert, hogy hazánkban péntekenként „takarékra” (egyes helyeken nullára) állítják az ellátást. Mit jelent ez, elhúzódó ápolási időben, milliárdos gép-műszer állomány heveztetésében­­elsősorban­­, a szükséges beavatkozás késleltetésében? Az évtizedes vágyálom, a nonstop kórház legfeljebb a jövő században fog megvalósulni, mert ahhoz sok pénz kell, de hogy egy pénteken felvett beteg rutinvizsgálati leletei hétfőn reggel ne álljanak a kezelőorvos rendelkezésére­­ az nem indokolható. A radiológiai munkahelyek - a hatórás munkaidő miatt - az intézetek legszűkebb keresztmetszetei. De ha két teamet, két órával „elcsúsztatunk”, akkor reggel nyolc órától délután négy óráig lesz ellátás, miközben csúcsidőben a teljes létszám tevé­kenykedhet, négy teljes órán keresztül. Szombatonként sem elegendő egy „sürgősségi” ellátás. Egy­­egy félnapos szombati műszakkal a diagnosztikus munkahelyek húsz-huszonöt százalékkal növelhetnék a kórházak áteresztőké­pességét. Miért kellene három napot várni egy vitális jelentőségű ultra­hangvizsgálatra? Közben hirdetjük, hogy a gyors diagnózis akár életmentő is lehet. Gyógyintézeteink nagy részében hétvégén szünetelnek a fizio­­terápiás (hidroterápiás) kezelések. Egy háromhetes szanatóriumi tartózkodás - pláne, ha egy-két ünnep is bejátszik a naptárba - alig elegendő egy tíz kezelésből álló kúra lebonyolítására. A folyamatosság megszakad, a beteg (a fizető vendég is!) napokat táblából és várja a hétfőt. A kórházak eladnak, bérbe adnak, leadnak mindent, ami pénzt hozhat a konyhára. Közben elfelejtik, hogy a ki nem adott forint is része a gazdasági eredménynek. Folyamatban van (vagy lesz) az ágyszerkezet átalakítása or­szágszerte. Nagyon sürgős lenne, mert százával foglalnak le akut ágyakat, akiknek legfeljebb gondos ellátásra és folyamatos kontrollra van szükségük. Számukra elég lenne intézetenként egy szerényebb háttérrel kialakított osztály, ahol - térítés ellenében - átmenetileg fogadhatnának olyan idősebb embereket, akikről családjuk nem tud otthon gondoskodni. A lehetőség adott, csakhogy ki kezdje el? Mert mindenki csak addig lelkesedik a menedzserszemléletért, amíg az ő „langyos vizét” nem kavarja fel. Akkor érvényesül az „én házam, az én váram” némi feudális hitbizományosi felhanggal. Aztán minden marad a régiben. A betegségek nem igazodnak a naptárhoz, tehát a betegellátás sem lehet naptárfüggő. Miért mondunk le a folyamatos ellátás szakmai és gazdasági előnyeiről? Megkérdezte már valaki erről a betegek véleményét? Lenne néhány tippem a megoldásra. Új nyugdíjas orvosok, nővérek és asszisztensek szívesen vállalnának néhány órás hét­végi munkát az intézetekben. Ha van rá lehetőség, a gyesen lévő nővérek hasonlóképpen, de félek, hogy ez nem elsősorban munkaerő vagy bér kérdése, sokkal inkább a több évtizedes szemlélet-változtatásé. Ehhez száz ilyen cikk is kevés lenne. Ezért abba is hagyom. Molnár Sándor MEDICIN-HITEL - ADVOCREDIT-HITEL Kedvezményes hitelkonstrukciók egészségügyi, illetve jogi szolgálta­tást nyújtó vállalkozók részére. (Részletes tudnivalók lapunk 16. ol­dalán.)

Next