Látlelet, 1996 (40. évfolyam, 1-11. szám)
1996 / 1. szám
XL. évfolyam EGÉSZSÉGÜGYI LAP „Operáljon vele az, aki megvette!" Tenderek a gyógyítás kellékeiről Miközben többek között a vasút, az energiagazdálkodás és az állami vagyon kezelése is kivételezettséget élvez, az egészségügy nem kapott mentességet a közbeszerzési törvény hatálya alól. Jóllehet számtalan észérv szól az egészségügy „törvényen kívülisége” mellett, a paragrafusok másként rendelkeznek, ennélfogva a gyógyítás valamennyi kellékét tendereztetni kell. A múlt év novemberétől érvényes törvény „közszerepléséről” mondja el szakavatott tapasztalatait Smrcz Ervin, a Heim Pál Gyermekkórház főigazgatója, a huszonegy tagú Közbeszerzési Tanács tagja. A törvény megjelenését élénk vita előzte meg, az egészségügy erőteljesen tiltakozott, mindhiába. Szolnoki Andrea például indítványozta, hogy legalább a gyógyszerek és a gyógyászati anyagok mentesüljenek a közbeszerzési törvény hatálya alól, de előterjesztését már a parlament illetékes bizottsága sem támogatta. Az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete több nyugati partnerénél érdeklődött, hogy náluk miként alkalmazzák a közbeszerzésre vonatkozó előírásokat az egészségügyben. Mindenhonnan ugyanaz a válasz érkezett: “Nem alkalmazzuk, mert az egészségügy nem tartozik a közbeszerzési rendelkezések hatálya alá”. Jelen pillanatban tudomásul kell vennünk, hogy együtt kell éljünk a közbeszerzési törvénnyel. • Mennyire tudja védeni az egészségügy érdekeit a Közbeszerzési Tanácsban? - Kevésbé. A testület tagjai ugyanis nem igazán ismerik a kórházak működését, nem tudják, mire mekkora pénzeket költünk, ebből következően sokszor azt hiszik rólunk, hogy csupán különféle allűröket próbálunk bevetni. Ugyanakkor az is tény, hogy rengeteg hiányossága van a törvénynek, hiszen egy ilyen szabályozásba hibák is bekerülhetnek, miként be is kerültek. Főleg az a gond, hogy lényeges kérdések tisztázatlanok, nem kellően szabályozottak. Ilyen problémákat leszámítva más költségvetési területnek nincsenek komoly nehézségei a törvény végrehajtásával. Vagy legalábbis nem akkorák, mint az egészségügyben. Ez érthető is, minthogy egy iskola aligha kíván árut beszerezni tízmillió forint felett, egy minisztériumban vagy önkormányzatnál pedig legfeljebb három-négyfajta tárgyi eszköz létezik, szemben a viszonylag kis egészségügyi intézetnek számító Heim Pál Gyermekkórházzal, ahol ezerfajta gép-műszerből összesen kilencezer darab van. Ezek a nagyságrendek minőségileg más problémát jelentenek, mint amikor egy minisztériumnak gépkocsit, számítógépet vagy valami mást kell beszereznie. Az egészségügyben ráadásul nagyon sok különleges szervezet van, amelyeknél bonyolult, s egyben komoly többletköltséget okoz a rendelet alkalmazása. Példaként említhetem az Országos Mentőszolgálatot. Nyilvánvaló, hogy üzemanyagból több mint tízmillió forint értékben használ fel. Nehéz elképzelni, hogyan tenderezteti meg ezt a mennyiséget, amikor a szolgálatnak az ország minden részén működnek állomásai. A törvény értelmében ugyanis a mentőautónak ahhoz a töltőállomáshoz kell elmennie, ahol a pályázatot elnyert cég üzemanyagából tankolhat. Ha ilyen kutat csak ötven kilométerre talál, akkor elvileg ennyit kell gurulnia feleslegesen. De említhetem a mosatást is. Ha százhetvenhat helyen működik a mentőszolgálat, akkor ugyanennyi tendert kell kiírnia, vagy csak egyet, s az egész országból oda gyűjtik mosatásra a ruhaneműt. Bizonyos szempontból a kórházunk is különlegesnek számít, mivel tízmilliónál többet költünk például anyatejre. Kissé elképzelhetetlennek tartom, hogy megtendereztessük az anyatejet... • Ez valóban így lenne törvényszerű? - Pillanatnyilag igen. A múltkori tanácsülésen megállapodás született: a Népjóléti Minisztérium jogszabályt ad ki, s ebben egyebek mellett arról is intézkedik, hogy kik gyűjthetnek anyatejet. A fővárosban mi vagyunk az egyedüliek, így valószínűleg hivatalosan is megkapjuk a pályáztatás alóli mentességet. A megyei anyatejgyűjtőket nem érinti ez a probléma, mert jóval kisebb értékben vásárolnak anyatejet. • Közbeszerzési szempontból mennyire tekinthetők szabályosnak a kórházak egymás közötti szolgáltatásai? - Évek óta egyre jobban terjed, hogy az intézetek bizonyos szolgáltatásokat vásárolnak egymástól, a teljesítményfinanszírozás bevezetése előtt baráti segítségként adták. Főleg a jó laboratóriumi szolgáltatások kapósak, amelyeket bizalommal fogadnak az orvosok, jobban bíznak benne, mint a saját intézetükben kiadott leletekben. Nehéz megfogalmazni, hogy közbeszerzésileg miként kell értelmezni ezeket a szolgáltatás-vásárlásokat. Hiszen hiába pályáztatom az egyes szolgáltatások iránti igényeimet, ha az orvosok kizárólag egy adott intézet laboratóriumában bíznak, s a máshonnan kapott vizsgálati eredményeket nem fogadják el, azokat diagnosztikai szempontból nem tekintik mértékadó forrásnak. (Folytatás az 5. oldalon.) Kapcsolattartás az egészségügyi informatikában Hat évvel kevesebbet élünk A nyíregyházi egészségügyi főiskola adott otthont a „Kórházi informatika és menedzsment aktuális kérdései” című konferenciának. A kétnapos tanácskozást a Kórházi Informatikáért Alapítvány és az egészségügyi ügyvitelszervező szak szervezte. Közismert, hogy hazánk népességének egészségügyi állapota évtizedek óta folyamatosan romlik s a lakosság számának természetes növekedése a nyolcvanas évek elejétől egyre gyorsuló ütemben csökken - vezette be előadását dr. Moro Ákos, a Népjóléti Minisztérium Világbanki Programiroda főosztályvezetője. - Ma egy negyvenöt éves magyar férfi várható életkora hat évvel alacsonyabb, mint a hasonló korú osztrák férfié. Ezzel szemben a hatvanas évek elején a várható élettartam mindkét országban közel hasonló volt. Ugyanakkor a nemzetközi összehasonlítások azt mutatják, hogy hazánk a rendelkezésre álló erőforrások lényegesen nagyobb hányadát költi jóléti intézkedésekre és intézményekre, mint a fejlődés hasonló fázisában lévő más piacgazdaságok. A kialakult kedvezőtlen egészségügyi állapot javarészt társadalmi-gazdasági tényezők következménye, mint például az egészségtelen életmód, a túlmunka és a környezeti ártalmak. Tény, hogy az egészségügyi rendszer, egészen a legutóbbi időkig, nem tudott a változó szükségletekhez alkalmazkodni. A nyolcvanas évek végétől jelentős változások történtek az egészségügyben. Egyrészt az egészségügy működési költségeinek finanszírozása az állami költségvetésből átkerült a kötelező egészségbiztosítási rendszerbe, másrészt az intézményfinanszírozásban új módszereket vezettek be. Ezzel párhuzamosan az egészségügyi intézmények jelentős hányada a központi kormányzattól a helyi önkormányzathoz került és megteremtődtek a jogi feltételei a magánvállalkozások létrejöttének az egészségügyi szolgáltatásoknál. Bevezették a szabad családorvos-választást, új képzési programok alakultak ki és számos “kísérleti”, modell praxis is létrejött. Minden jel arra mutat, hogy az elkövetkezendő évtizedekben az egészségügynek súlyos kihívásokkal kell számolnia. A nemzetközi trendek szoros öszszefüggést jeleznek az egészségügyi ráfordítások és a népesség elöregedése között. Emellett várható az egészségügyi kiadások korcsoportok szerinti erőteljes emelkedése is: például egy hatvan éves átlagpolgárra fordított összeg háromszor magasabb a nyolcvanöt évesek ellátása pedig ötször drágább, mint a harmincasoké... (Folytatás az 5. oldalon.) Nincs keret, de előjegyezték A '99-es Paragrafusát keresse a videokölöscsönzőkben! Nem, nem őrült meg a Látlelet, aM. ellenkezőleg: minden egészségügyben felelős döntéshozónak ajánlja! Sőt, ha módjában állna, kötelezővé tenné megtekintését. Merthogy a „99-es Paragrafus" egy 1991-ben készült amerikai film címe és akinek netán kételyei lennének, mit is jelent voltaképp az egészségügy racionalizálása, az megtudhatja e filmből. Meg azt is, hogy ezen a téren hazánkban nem az Európához történő csatlakozás folyamata zajlik, hanem egyenesen beköszöntött Amerika, már ami e problémakört illeti. Létszámcsökkentés, ágykihasználtsági mutató, gazdaságossági ráta, hatékonysági együttható, jelenléti ív, normatíva, újrasterilizálás. Gazdasági szemlélet a gyógyítás helyett! Van keret, nincs keret a szívműtétre, avagy érje be a beteg egy prosztataműtéttel. És a napnál is világosabb tendencia, hogy az amerikai költségvetésnek útban vannak a veteránkórház betegei. Ez nem jelenti azt, hogy a veteránnak ne járna a díszplecsni és a nemzet hősének kijáró temetői elhelyezés, de olcsóbb halva, mintsem egészségének szintentartásával az effajta hős... A film cselekménye az evidens dilemmán alapszik: a gyógyítók, kik komolyan veszik hivatásukat a szó szoros értelmében „tesznek” a bürokratákra: a mindennapok kínzó leleményessége közepette lopnak, csalnak, hazudnak, hogy a szerencsétlen kisemberek adekvát terápiában részesülhessenek. Az elembertelenedett szemléletű kórházban végül is az összefogásnak sikerül megbuktatni a vezetést, de jön a másnap, egy újabb bürokrata, ki az eligazítást ismét a leltári számok és statisztikák formai elvárásaival kezdi. A betegeknek meg marad a 99-es paragrafus, miszerint bár gyógykezelésre jogosult - elvégre a hazáért adta lábát, veséjét, karját vagy emberhez méltó életét - ám a költségvetés jelen állása szerint nincs keret, de előjegyezték... Az értesítés többnyire már nem találja életben az illetőt, a probléma tehát megoldódott.. A “vészhelyzet” most megy a közszolgálati tévén, emberközelebbivé téve a gyógyítás folyamatát. Talán az sem lebecsülendő, hogy a film azt sugallja a képernyő előtt ülőknek: bizony a napi 24 órákat dogozókat Amerikában sem veti fel a pénz... A műhibákon csámcsogok tudatalattijában talán felsejlik egy másfajta megközelítés is, ami elősegítheti a gyógyítás megtépázott nimbuszának felemelkedését. A „99-es Paragrafus“ - bár szintén a nagyközönség számára íródott - mégis SZAKFILM! Azt tanítja, hogy az egészségügy nem brókercég, mégcsak nem is rőskereskedés! Hanem általában a nagytöbbségnek: élettér. Fajtól, nemtől, politikai nézettől, stb. függetlenül! És aki ebbe világnézetet vagy gazdasági érdekeltséget kever, az a legenyhébb kifejezéssel: kalandor. -bállá- 1996. 1. szám Megéri? .. Összeszámolta-e már valaki, hogy eddig mennyibe került a gyógyszerfelírás „korszerűsítése”. A két betegkártya (TB és TÁJ) az elhibázott több tízezer kártyával úgy egymilliárd forint körül lehet. A három év alatt háromszor újjáalkotott recept űrlapok (főleg az utolsó) több százmilliós kiadás. A sok száz fős ellenőrző apparátus fenntartásának folyamatos költségeit, valamint az összes gyógyszertár számítógépes ellátását felbecsülni sem tudom. És mindezt azért, hogy néhány orvost el lehessen kapni, túl drága, vagy túl sok gyógyszert ír fel. Vajon hány év alatt amortizálódik mindez? És akkor az orvosok, gyógyszerészek, betegek gyötréséről még nem is szóltunk. Várjuk az újabb ötleteket és a negyedik típusú receptet. dr. Heckenast Ottó RICO - EGY CSEPP KÉNYELEM ! NÍVÓDÍJAS IPARI FORMARico RICO KÖTSZERMŰVEK BUDAPEST, XIII. VÁCI ÚT 141. TEL: 120-8820