Egészségügyi munka, 1957 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1957-10-01 / 1. szám
Az öntudat kérdése nem másodrendű a munka színvonalának szempontjából. A jó elméleti felkészültség és gyakorlati munka mellett a betegekhez és az orvosokhoz való viszony helyes formái döntően segítik a gyógyítást. Az ,,Egészségügyi Munka“ akkor tölti be feladatát, ha a szakmai továbbképzés mellett az egészségügyi dolgozók nevelését, a szocialista morál kibontakoztatását is szolgálja. A lap várja az egészségügyi dolgozók nagy táborának — mind az orvosoknak, mind az egészségügyi középkádereknek — támogatását a nagy célkitűzések megvalósításához. Dr. Bartha Ferenc főosztályvezető ! 2 ÖTVEN ÉV (iYNo IC VI EKEINK SZO LOK LATA II AN DR. SÁRKÁNY JENŐ igazgató főorvos Nagy ünnepe volt a Heim Pál Gyermekkórháznak 1956. szeptember elseje. Ezen a napon ünnepelte meg a kórház alapításának ötvenéves jubileumát. A kórház elődjének, az Állami Gyermekmenhelynek alapító ünnepsége ötven évvel ezelőtt, 1906-ban volt. Büszkén gondolhatunk erre a dátumra, mert hazánk az 1901. évi VIII. tv. megalkotásával elsőként nyilvánította állami feladatnak az elhagyott gyermekek gondozását és abban az időben az Állami Gyermekmenhely működése nemzetközi viszonylatban is elismerésre méltó célkitűzéseket szolgált, amikor a fenti nevezetes törvény végrehajtásán munkálkodott.. Az Állami Gyermekmenhely nem volt mentes válságoktól és megrázkódtatásoktól. A Habsburg-rendszer, az I. világháború, a gyászos emlékű Horthy-fasizmus, és végül a II. világháború egyaránt súlyos megpróbáltatást jelentett az Állami Gyermekmenhely számára. A gyermekvédelem az emberiesség egyik nélkülözhetetlen eleme és így világos, hogy minden emberellenesség, osztálygőg, fajgyűlölet és nemzeti elnyomás sérti a gyermekvédelem érdekeit, sárba tiporja annak nemes zászlaját. Erről tanúskodnak egy, a huszas években kiadott emlékkönyv adatai is : „Ruhátlanság, lesoványodás, betegség, piszok mindenfelé. Ruha, cipő, fehérnemű nincs. Rettegünk attól is, hogy a nevelőszülő visszahozza a gyermeket, hisz az intézet túlzsúfolt, ágynemű, fehérnemű, ruha alig van. De szappan sincs. Ellenben a felvett gyermekek nagy része tetves, rühes, hajgombáktól eléktelenített. Minduntalan újabb járványos betegségek hurcoltatnak be az intézetbe, aminek következtében nagy számmal betegednek meg és pusztulnak el az elsatnyult gyermekek. Tejünk alig van, az is hamisított. Különböző missziók, illetve azok tagjai vagy magukat annak mondók, úgyszólván naponta jönnek, bámulnak és viszik el emlékül agyonfoltozott ruháinknak egy-egy darabját, talán nyomorunk hírét is, de alig egy-két juttat valami szeretetadományt, mert hisz ez állami intézmény, nekik pedig csak a magán jótékony intézményeket van módjukban támogatni.“ Talán elég ennyi, hogy mindenki, aki ma körülnéz e kórház falain belül, világosan láthassa : a gyermekvédelem és a béke ügye, a gyermekvédelem és a szocializmus ügye egy és ugyanaz a dolog. A kórház dolgozói az ötvenéves jubileumot gyermekegészségügyi kiállítás rendezésével kötötték össze. E kiállítás jelentőségét bizonyítják azok az elismerő szavak, amelyeket az ünnepélyes megnyitás alkalmával az akkori egészségügyi miniszter mondott. Az intézet felszabadulás utáni gyors fejlődése és átalakulása hatalmas anyagi eszközök és szakmai ismeretek latbavetését követelte meg. Rövid idő alatt végbement a kórházasítás, amelynek során poliklinika ésszámos új osztály létesült, mások pedig korszerűsítésen mentek keresztül és a kórház, mely ma ötszáznál több betegággyal működik, jelentős szerepet visz nemcsak Budapest, hanem a vidék beteg csecsemőinek és gyermekeinek szakellátásában. Erre képessé teszi, hogy speciáls gyermekfülészeti, ideggyógyászati, bőrgyógyászati, sebészeti, Heine Medin utókezelő osztályai működnek és felszerelésben állandóan bővülő röntgen, laboratórium és prosectura támogatják munkáját.