Egészségügyi munka, 1988 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1988-11-01 / 11. szám
RMIFMKAILA Kimerülés, személyiség és támogatás krónikus betegeket ápoló nővérek esetében Burn-out, personality and support in long-stay nursing. Firth, H. et dl. Nursing Times, 83, 32, 55—57, (1987). Az ápolói hivatás sok stressz-helyzettel jár. Sokat írnak a „kimerültség-kiégettség”, vagy a „hivatásbeli depresszió” állapotáról, ami hivatása gyakorlása közben a nővért fenyegeti. A megfogalmazás negatív változást jelent a munkával szembeni magatartásban és a feladatok stressz-helyzeteire adott válaszokban. Jelentősége lenne annak, ha ezekben a stressz-helyzetekben a nővér támogatása biztosítva lenne, bár nem tisztázott, mi nevezhető a depresszió megelőzésében támogató magatartásnak. A szerzők azt vizsgálják kérdőíves felmérésben, hogy mit tekintene a nővértársadalom a maga számára támogatásnak, segítségnek. A krónikus osztályokon dolgozó nővéreknek feltett kérdések szolgálati tapasztalataikra és a hasznos támogatásról kialakított véleményükre vonatkoztak. Módszerek: 3 nagy elme- és pszichiátriai klinikát és 3 közkórház belosztályát választották, 502 ápolóval. Közülük 46% 200 kérdőívet válaszolt meg. A válaszolók szolgálati ideje 1,7—8,3 év volt. A kismértékű reagálás nem volt feltűnő mert a nővéreknek feletteseiktől kapott támogatásról kellett nyilatkozniuk, hogy mennyire törődnek velük, közlik-e, elégedettek-e munkájukkal, miben állnak tanácsaik; továbbá, hogy mennyire vannak tisztában a nővérek feladataikkal és annak határaival? Eredmények: a válaszok kiértékelésekor 5 különböző kép alakult ki, ezek a következők: 1. foglalkozási depresszió: a munkához való viszony, a magatartás, a modor megváltozása; 2. személyes teljesítményhiány: annak az érzésnek a hiánya, hogy munkájával pozitívan befolyásolhatta a betegek életét és hasznossá vált feladatkörében; 3. problémák kerülése: valamint olyan munkastílus felvétele a stressz következtében, hogy megpróbálja elkerülni a konfliktushelyzeteket, és nem tudomásul venni a fenyegető eseményeket. Ezt az állapotot is alacsony személyes teljesítmény kíséri; 4. érzelmi üresség: a munka annyira kimerítette, hogy nincsenek érzelmei; 5. személytelenné válás: depressziója miatt a betegek és a munkatársak iránt „kemény” és személytelen lesz. Természetesen, az egyén személyisége nagymértékben meghatározza azt, hogy melyik magatartásforma jelentkezik. A szakképzett ápolók körében a depresszió elég gyakori volt, a személytelenné válás ritkán, a személyes teljesítményhiány, mint panasz, gyakran nyilvánult meg. 351